Tajtékos ég

By Miklós Radnóti

Mint általában a Radnóti Miklós-versekkel, a Tajtékos éggel is úgy van az olvasó, hogy akaratlanul is beleolvassa a szerző személyes sorsáról köztudott információkat. Ha olyan hangulatú a Radnóti-költemény, akkor a szerző ikertestvérének és édesanyjának elvesztését olvassa bele, ha más, akkor édesapja korai halálát, megint más esetekben pedig a német koncentrációs táborban töltött utolsó idejét, a borzalmakat, melyeket át kellett élnie, miközben fájdalmasan szépséges verseket írt a raboskodó költő.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Nov 29, 2016
• ISBN: 9789633981573

Book preview

TAJTÉKOS ÉG

VERSEK

írta:

Radnóti Miklós

(1946)

GYULA, 2015

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-368-157-3 EPUB

ISBN 978-963-368-158-0 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2015

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

TARTALOM

Hispánia, Hispánia

Federico Garcia Lorca

Ősz és halál

Nyugtalan órán

Trisztánnal ültem...

Csütörtök

A „Meredek út" egyik példányára

Koranyár

Dal

Szerelmes vers

Alkonyat

Két töredék

Lángok lobognak...

Együgyű dal a feleségről

Mint a halál

Tajtékos ég

Talán...

Emlékeimben...

Tarkómon jobbkezeddel

Veresmart

Eső esik. Fölszárad...

Az undor virágaiból

Mivégre

Két karodban

Második ecloga

Péntek

Csodálkozol barátném...

Harmadik ecloga

Zápor

Csak csont és bőr és fájdalom

Nyugtalan őszül

Hasonlatok

Naptár

Ha rámfigyelsz...

Egy verselőre

Bájoló

Rejtettelek

Rímpárok holdas éjszakán

Száll a tavasz...

Egyszer csak

Éjszaka

Virágének

Októbervégi hexameterek

Kecskék

Téli napsütés

Negyedik Ecloga

Tétova óda

Kolumbusz

Ifjuság

A félelmetes angyal

Páris

A mécsvirág kinyílik

Nyugtalan éj

Mint észrevétlenül

Ötödik Ecloga

Nem tudhatom...

Gyerekkor

Nem bírta hát...

Papírszeletek

Ó, régi börtönök

Zsivajgó pálmafán

Sem emlék, sem varázslat

A bujdosó

Majális

Álomi táj

Töredék

Levél a hitveshez

Hetedik Ecloga

Nyolcadik Ecloga

Erőltetett menet

A la recherche

Hispánia, Hispánia

Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom,

Páris tetői fénylenek,

felhő telepszik asztalomra

s arcomra nedves fény pereg.

Házak fölött, de mélyben állok mégis itt,

rámsír az esővert korom,

s szégyenkezem e lomha sártól

s hírektől mocskos alkonyon.

Ó suhogó, feketeszárnyu háború,

szomszédból szálló rémület!

nem vetnek már, nem is aratnak

és nincsen ott többé szüret.

Madárfió se szól, az égből nap se tűz,

anyáknak sincsen már fia,

csupán véres folyóid futnak

tajtékosan, Hispánia!

De jönnek új hadak, ha kell a semmiből,

akár a vad forgószelek,

sebzett földekről és a bányák

mélyéről induló sereg.

Népek kiáltják sorsodat, szabadság!

ma délután is érted szállt az ének;

nehéz szavakkal harcod énekelték

az ázottarcu párisi szegények.

1937

Federico Garcia Lorca

Mert szeretett Hispánia

s versed mondták a szeretők, -

mikor jöttek, mást mit is tehettek,

költő voltál, - megöltek ők.

Harcát a nép most nélküled víjja,

hej, Federico García!

1937

Ősz és halál

Nagy Etel emlékének

Hány súlyos őszt és hány halált,

halálok vad sorát értem meg eddig én!

a süppedő avar szagával mindig

tömjén is száll felém.

Száll? inkább csak lejt, szalad,

míg rá nem hull a hó,

földönfutó és tömzsi páros illat,

kettős búcsuztató!

Az alkony most is két emléket ringat,

a földrehulló nyár futó szagát

s egy jámbor illatét...

lejtett utánad az, mikor a hűtlen ég

tested a hűvös földnek adta át.

*

Az erdő vetkezik

és síkos már a rét,

körötted hét szép csillag ég,

hét csillag ég körötted és

tested körül most hirtelen

suhogó kört szalad

hét bársonyos vakond a föld alatt.

*

Ó, honnan táncoltál a fényre te?

falak tövéből, nyirkos, mély sötétből!

S miféle szárnyas akarat emelt?

mit láthattál, micsoda égi jelt?

S mi lett belőled, mondd?

te lélekűzte test,

te röppenő és dobbanó!

a