Útmutató a rövid és boldog élethez

By Király Márk

Simon sikeres reklámszövegíró egy menő magyar marketingcégnél.

Megvan mindene, drága ruhák, luxuskocsi, trendi lakás, és egy tökéletes barátnő.
De eljön az a pont az életében, amikor ráébred, hogy ilyen fiatalon megkapott mindent, amire valaha vágyott, és úgy érzi csak a teljes káoszban találhat új célokat.

Ekkor lép be az életébe a kaland és a kiszámíthatalanság, a gyönyörű és izgalmas Destiny személyében.

Vajon mi az a boldogság? És észrevesszük-e, amikor ott van a kezeink közt?

Király Márk regénye bemutatja a multicégek sikerrel, pénzzel és csillogással övezett világát,úgy, ahogy még sohasem láttad.

És segít megtalálni azt az önmagadat, akit régen keresel.

• Language: Magyar
• Publisher: Ulpius Baráti Kör
• Release date: Dec 19, 2018
• ISBN: 9786155676628

Book preview

cover.jpg

KIRÁLY MÁRK

ÚTMUTATÓ A RÖVID

ÉS BOLDOG ÉLETHEZ

Ulpius Baráti Kör

Budapest

Copyright © Király Márk, 2018

(© Művelt Nép Könyvkiadó, 2018)

ISBN 9786155676628

Kepets Andrásnak, Lekli Miklósnak

és Galambos Ádámnak.

„Az életet csak hátra tekintve lehet megérteni, de élni előre nézve kell."

SÖREN KIERKEGAARD

„A megjavulás legjobb útja-módja: bűnbánattal felidézni a múltat."

FJODOR MIHAJLOVICS DOSZTOJEVSZKIJ

A barátnőm üres fecsegése tölti meg a BMW belső terét. Türelmetlen autósok próbálnak kisorolni a sávjukból, hogy valamilyen kerülőúton megússzák a hétfő reggeli forgalmat. Senki nem menekülhet

a sofőrök szimfonikus zenekara elől. A jelző­lámpa a karmester, a duda és a szitokszavak a hangszereink. Mindent megtölt a muzsika és megalapozza a reggeli hangulatot. Ha úgy keltél, hogy majd valahogy átvészeled a hétfőt, akkor két KURVA ANYÁD meg egy mercedeses leszorítása után átértékelsz mindent. Az jár a fejedben, hogy miért nem jelentettél beteget. Arra koncentrálok, hogy a barátnőm milyen ruhákat vásárolt magának, meg hogy mennyire kiábrándult az új étteremből, amely tőlünk két utcára nyílt.

Tizenöt perc után közli, hogy mennie kell, beugrik a golfklubba. Fel sem hozom, hogy felesleges azért oda járnia, hogy havonta megigyon egy túlárazott koktélt.

Isteni csoda, hogy idejében befutok a munkahelyemre. A forgóajtó előtt Alexbe ütközöm, időmilliomost játszva szipákolja a cigarettáját. Hatalmas mosoly ül ki az arcára, amint meglát.

– Patrik az irodában ül, hogy megmutassa az új plakátját – mondja. – Nem értem, miért gondoltam, hogy lesz időm egy gyakornok istápolására.

Mielőtt eltűnök a forgóajtóban, még utánam szól, hogy már várnak a konferenciateremben. Cél­ba veszem az üres liftet. Mielőtt az ajtó nyugtató magányba zárna, Norbi furakszik be mellém, a huszonhárom éves homokos ügyfélreferensünk. Világlátása szerint tudat alatt minden férfi meleg, a nőkre csak fajfenntartás céljából van szükség. Orrfacsaró édes Armani kölnije minden mást elnyom a környezetében. Fehér alapon fekete orchideamintás inget visel és egy vékony keretes szemüveg ül az orra hegyén.

– Jaj, de örülök, hogy összefutottunk – mondja agyzsibbasztóan affektálva. – Mikor pótoljuk már be az ivászatot, amit hónapokkal ezelőtt megígértél?

– Nem tudom. Semmi időm, rengeteg a munka, meg a barátnőmmel is kezdenek tényleg komolyra fordulni a dolgok. Összeköltözés meg hasonlók.

– A kényelmes élet. Nem akartam mondani, de látszik, hogy felszedtél pár kilót. Miért nem jársz le velem a terembe?

– Dildófitnesz. Miféle név ez? Nem akarlak megsérteni, de az a hely csak arra jó, hogy a meleg pasik izmos csávókat szedjenek össze.

Lassan a válla közé hajtja a fejét.

– Azt hiszem, lebuktunk.

Mielőtt meggyőzne arról, hogy szerinte Jézus is félrekacsintott, szerencsére megérkezik a lift, és kiszabadulok.

Elindulok az üvegfallal körbezárt konferenciaterem felé. Megeresztek pár vicces köszönést a kollégáknak, az alig pár méteres utamon elhívnak egy koncertre, egy musicalre, valami ócska babaváróra, ahol annyira egyedi dolgokat akarnak majd csinálni, mint pelenkából olvadt csokit nyalni. Az összesre azt mondom, hogy tök jó, de közben egyik sem érdekel.

Bent vár a Főnök asszony, szúrós pillantásokkal kíséri végig az utam, ahogy leülök. Mellettem Beni meg Chris próbál ébren maradni. Beni pupilláján látszik, hogy reggeli kiegészítőként valószínűleg felporszívózott egy kis kokaint. Chris tökéletesre fésüli hatalmas szakállát, amit már majdnem egy éve növeszt fogadásból. Szemben Lili magazint lapozgat, és apró kortyokkal szürcsöli a kávéját. Szőke haja a mellére omlik, és így teljesen értelmét veszti a mélyen kivágott matrózblúz, amit felvett. Mindenki fél szemmel figyel, a Főnök asszony elindítja a projektort, amely a falra vetíti a teremben ülő, fejenként majdnem évi tízmilliót kereső zsenik retardált gyermekét: SZEVASZ, TAVASZ, ÚJRA ITT A TERASZ.

Igen, másfél hét munkája ez a baromi drága hat szó. A Terasz lassan két éve van Budapest top tíz bárjának a listáján, csak ősz végéig van nyitva, és minden tavasszal hatalmas nyitóbulit rendeznek. A mi kiváltságunk, hogy összeállítsunk egy kampányt a szezonnyitó eseményre.

– Büszkén állok most előttetek – kezdi a Főnök asszony monoton hangon. – Mind az itallapok dizájnját, mind a szlogent elfogadták a hétvégén. Először tartottam egy ekkora feladattól, de örömmel tapasztalom, hogy a cég és az emberek, akik képviselik ezt a céget, helyt tudnak állni, és magabiztosan reflektálják önmaguk legjobbját.

Beni öklendezni kezd, de elegáns nyeléssel feltűnésmentesen elintézi a dolgot.

– Nem egészen két hét múlva nyit a Terasz, és voltak oly kedvesek, hogy meghívtak minket a megnyitóra. Örülnék, ha meg tudnátok jelenni az eseményen, hogy képviseljétek a céget. Sajnos a Riviérán leszek munkaügyben, de bízom abban, hogy ez a parti nemcsak arról fog szólni, hogy mindenki leissza magát, hanem képesek lesztek megkörnyékezni cégvezetőket, és újabb munkákat szerezni.

A Főnök asszony évi riviérai kiruccanása a „mun­­kaügy" álcájával. Akármennyire tűnik szolid kosz­tümös üzletasszonynak, valójában egy céda. Egy puma. Egy milf. Évente több húszévest enged magába, mint manapság az egyetemek. Minden tavasszal elvisz magával egy modell pasit valami drága helyre, hogy bekenegessék a májfoltos hátát meg életben tartsák a kihalófélben lévő libidóját. A férje, akinek amúgy negyvenszázalékos részesedése van a cégben, ugyanezt csinálja szőke, tizenhat éves lányokkal, és évente csak egyszer jár be ellenőrizni a dolgokat. Igazából nem érdekli, mi történik, amúgy is a kedves exneje, vagy ahogy hívja, a Ribanc, elég jól kézben tartja a dolgokat. Mégis, amikor a Főnök úr látogatást tesz, mindenki teljesen be van szarva.

A reggeli meeting hamar lezajlik, és a Főnök asszony siet valami üzleti reggelire. Beni kétségbeesetten fordul felém, Cataflamot kér, mert úgy érzi, szétrobban a feje, és majdnem kettőig benn kell lennie. Három hete dolgozik egy új divatmagazin megjelenésén, és eddig annyit tudott felmutatni, hogy szerinte fekete betűket kéne használni. Másfél éve valami megroppant nála, és azóta havonta egyszer hatalmas hülyeséget csinál. Karácsonykor kétszáz példányban fénymásolta le a seggét és küldte szét az irodában azzal a szöveggel, hogy boldog análcsonyt. Azelőtt ősszel ki akart ugrani az ablakon, mert érezni akarta a lehulló levelek fájdalmát, ahogy magányosan a többi levél alá temetve szépen lassan mindenki elfelejti őket.

Chris lehuppan Lili mellé, aki még csak egy pillantással sem hajlandó tudomást venni a létezéséről. Chris kisimítja göndör haját a homlokából és a tenyerébe támasztott kézzel, hatalmas művigyorral az arcán bámulja Lilit.

– Figyi már, péntek óta nem tudom elérni a barátnődet. Mondta, hogy sokat dolgozik, de én nagyon jól éreztem magam vele, és szeretném még látni.

– Aha. És?

– Esetleg beszélhetnél vele, vagy ha mondott rólam valamit, azt elmondhatnád.

Lili felnéz a magazinból.

Nem Chrisre pillant, inkább keresztül rajta. Az arckifejezése gonoszságra és megvetésre húzódik.

– Ja, igen… Említett valamit.

– És? Megosztanád?

– Ja, annyit üzent, hogy ne igyál annyi vodkát, ha nem áll fel tőle rendesen a farkad.

Ezt olyan hangosan mondja, hogy a résnyire nyitva hagyott ajtó mögött álló titkárnő is meghallja, aki elvörösödve elneveti magát, és gyorsan továbbáll. Én is nevetnék, de Beni közli, hogy elmegy rókázni.

Elindulok az irodám felé, amelyen Alexszel osztozom. Az ajtón nagy betűk hirdetik, hogy a Kreativitás Mennyországába vezetnek. Patrik már ott vár egy kartonhengerrel a kezében.

– Jó reggelt, Simon. Elkészültem a plakáttal.

Mutatná, de elsuhanok mellette, és mondom, hogy jöjjön be, csak hadd pakoljak le. Alex az asztal mögött ül és áfonyaillatú párát lehel a levegőbe az elektromos cigarettájából.

– A Jedi meg a tanítványa. Simon, ne felejtsd el, hogy Anakint is áttérítették a sötét oldalra, szóval, fogd rövid pórázon a gyermeked.

Patrik ezen jót derül, inkább csak udvariasságból. Úgy néz ránk, mintha nem értené ezt a világot. Amíg előhalászom a laptopom, Patrik már büszkén teríti elénk a poszterét. A plakáton egy focista karikatúrája van, de ahelyett, hogy a feje lenne kiemelve, a cipő lett hatalmas, és még saját arcot is kapott. Úgy állunk felette, mint két helyszínelő.

– Értem, mit próbálsz ezzel mondani – mondom erőtlenül.

Patrik megváltóként tekint rám.

– Érdekes – teszi hozzá Alex.

– Szóval tetszik? – néz rám csillogó szemmel.

– Az a helyzet, hogy nagyon háttérbe szorítja az emberi képességeket, a tehetséget. Azt sugallja, hogy ezzel a cipővel bárki jó lehet.

– De hát én… én azt akartam… hogy… ez… izé… a cipő az ember barátja…

– Neked vannak cipő barátaid?

– Nem úgy… csak… – már látom, hogy nagyokat nyel.

Talán túl messzire mentem.

– Akkor megyek és dolgozom még rajta…

– Tégy úgy. Ezt hagyd itt nekünk.

A válla közé húzott fejjel kisétál az irodából. Megvárom, hogy becsukja maga mögött az ajtót, majd kétségbeesetten fordulok Alexhez.

– Ez zseniális – mondom szárazon és magam elé emelem a képet.

– Szerintem is. A kis genyó elég tehetséges.

– De nem hagyhatjuk elszállni, a végén még azt gondolná, hogy minden, amit szarik, aranyat ér.

– Hősök vagyunk, akik megvédik az új generációt a csalódástól.

– Szerinted csináljunk szuperhősruhát vagy elég, ha kívülre vesszük fel az alsónadrágunkat?

– Ebben a kérdésben nem hozhatunk elhamarkodott döntést, remélem, te is így látod.

Nevetünk egy sort, majd a szürke munkába temetkezünk. Az idő lassabban telik, esküdni mernék, hogy az iroda falán lógó óra minden perc után kettőt ugrik vissza.

Ebédszünetben hódolunk egy kicsit Alex hobbijának, és az e-mailjei közt felhalmozott vicces videókat nézzük, közben lapátoljuk magunkba a sarki pizzériából rendelt hawaiit.

– A maszturbáló csivavát láttad? – kérdezem.

– Ne viccelj, legalább százszor. A rappelő papagáj megvan?

– Ja. Még te mutattad.

Megnézünk egy csomó állatos videót, például egy teknősről, amelyik technóra mozgatja a fejét, nézünk vicces fail videókat a mindennapi életből, aztán amikor már unalmassá válik, megnyitunk egy lópornós