Titkos szolgálat - A fekete sárkány karmaiban

By Barsi Ödön

A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva
aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette
meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen
voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott
kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány
gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb
volna. A műfaj vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő
Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok,
akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel „termelték” a
western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E
mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk
össze sorozatunkat.Titkos szolgálat -

Az orosz G. P. U. ügynöke sorra gyilkolja a londoni
Titkos Szolgálat
embereit, tetanuszméreggel. A japán nagykövet öngyilkosságnak feltüntetett halálesete
után Percy Karell titkosszolgálati kapitány, a Scotland Yardról
Harry Hughes és a japán Hakusima detektív-főfelügyelők közösen próbálják a kémhálózatot felszámolni.
A nyomozás során veszélybe kerül Karell menyasszonyának, Viviannak az élete is.
Valóban minden perc számít, hiszen egy robogó gyorsvonatot kell megállítani,
hogy egy merényletet meg lehessen hiúsítani…

A fekete sárkány karmaiban -

Howard, az amerikai újságíró különös helyre téved
Pekingben egy éjjel: a teaházban különböző nemzetiségű, elhurcolt leányokat
tartanak fogva. A „Fekete sárkány” szövetsége drogcsempészettel és
lánykereskedelemmel szerzi jövedelmét, céljuk pedig Ázsia és Afrika területéről
elűzni a fehér embereket, polgárháborúk kirobbantásával is. Hiába szerez
azonban információkat, a leleplező cikket nem tudja megjelentetni. Amikor aztán
menyasszonyát is kelepcébe csalja az egyedülálló fiatalokat felkutató
leánykereskedő-hálózat ügynöke, mindent megtesz a banda leleplezéséért.

• Language: Magyar
• Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó
• Release date: Dec 10, 2013
• ISBN: 9789633443545

Book preview

BARSI ÖDÖN

TITKOS SZOLGÁLAT

A FEKETE SÁRKÁNY KARMAIBAN

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: [e-mail]

Borító: Kovács G. Tamás

978-963-344-354-5

© Fapadoskonyv.hu Kft.

© Barsi Ödön jogutódja

TITKOS SZOLGÁLAT

I.

THE TIMES, nov. 17.

Enfleldből jelentik: Ma reggel az országutat szegélyező bozótban egy középkorú férfi holttestére bukkantak. A bizottság öngyilkosságot állapított meg. A halott személyazonosságát nem sikerült megállapítani.

A reflektor fénye végigsuhant a temető düledező falán és a fákon, melyek mint a távoli erdőhadsereg előreküldött katonái meredtek az éjszakába… A motor zihálva kattogott. A fák vonulása egyre gyorsult. Az irtózatos rohanásban a kopár gallyak összeolvadtak, áthatolhatatlan, fekete fátyolt képezve, mely sűrűbb volt, mint a gomolygó ködfellegek.

Az autóban két utas ült. Egy fehér hajú, álruhás férfi és Percy Karell kapitány.

– Már ott kellene lennünk! –mondta az idősebbik férfi és szeme kutatóan meredt a reflektor imbolygó fényébe. – Néhány perc múlva megérkezünk, Sir! – válaszolt társa tiszteletteljes hangon.

A fiatal tiszt elgondolkozva nézte az ősz hajú férfi arcán derengő bizonytalan fényeket és árnyékokat. A hatalmas homlok alatt mélyen ülő, szürke szempár húzódott meg. Mégis a legkülönösebb volt ezen az arcon az ezernyi változó ránc. Voltak pillanatok, mikor a mozgó ráncok megpihentek, és ilyenkor az idős férfi arca maszkszerűen hatott merev monumentalitásában…

A kapitány órájára pillantott.

– Öt perc múlva megérkezünk!

A fék hirtelen vészjóslóan csikordult. Az autó előtt lángsugár csapott fel és fülsiketítő robbanás hallatszott… A sofőr éktelen káromkodásban tört ki. A kapitány revolveréhez kapott és felrántotta az autó ajtaját. A dér lepte fák között árnyék suhant tova… Az automatikus pisztoly éles hangja megszólalt… A menekülő alak megingott és végigvágódott a földön.

Az idős férfi kiszállt az autóból. Pillantása fürkészve siklott végig a sofőr halálsápadt arcán, azután a fiatal tiszthez fordult.

– Nagyszerű lövés volt, Percy!

A fiatal tiszt akaratlanul feszes vigyázz állásba merevedett, arca lángba borult.

– Csak a második lövés talált – mondta kissé zavarodottan.

A másik férfi ajkán futó mosoly vibrált. Kezét a kapitány vállára tette, aki megremegett az érintéstől. A „Főnök" elismerése többet jelentett számára minden kitüntetésnél. Az idős férfi megindult a fák felé, kezében hanyagul tartva vékony, fekete botját.

A fényszóró megvilágította a fák alatt elterült embert. Arccal bukott a földre. Hosszasan kinyúlt karjai a zúzmarás fűbe kapaszkodtak… A kapitány lábával megfordította az élettelen testet. A világosság a halott arcára esett… Kegyetlen, állatias fej tűnt elő, a félig nyitott, húsos ajkak között sárga fogak látszottak. A tágra nyitott merev szemek üvegesen csillogtak.

Az ősz hajú férfi kutatóan nézte a halott arcát.

– Megismerte? – kérdezte a kapitánytól.

– Azonnal – válaszolta a tiszt. – Rostow, a G. P. U. egyik ügynöke. – Nem hittem volna, hogy ilyen váratlanul terítékre kerül. Harmadik hónapja hajszoljuk.

A kapitány szakszerűen átkutatta a halott ember zsebeit. Néhány gyűrött írást talált.

– Készen vagyunk – mondta néhány pillanat múlva és felegyenesedett.

Az idősebb férfi bólintott.

– Az automatikus pisztolyt tegye a hulla mellé! A lőcsatorna iránya nem zárja ki az öngyilkosságot, különösen, ha segítünk is valamit! Zsebéből apró fémtárgyat húzott ki és a halott ember fejéhez tartotta. Kis lángnyelv sistergett, és a levegő megtelt a megpörkölt hús szagával…

A kapitány már nemegyszer látta működni ezt az elmés kis szerkezetet, mely kitűnően utánozza a közelről elsütött revolver lőpor égette nyomát…

A sofőr néhány szilánkot hozott a kezében.

– Orosz bomba volt – mondta. – Még a régi H. W. 170-es típusból.

– Precíz megállapítás! – dörmögte az ősz hajú férfi elégedetten. – Mennyire vagyunk még a szanatóriumtól?

– Alig három kilométernyire, Sir!

– Indulhatunk! – adta ki a jelszót a Főnök.

A nagy túrakocsi megindult és eltűnt az éjszakában…

A fűben mereven feküdt a halott. Eltorzult arcára és üveges szemeire finom jégpáncélt vont a zúzmarával terhes éjszaka…

*

Az autó megállt a kórház előtt. Az ősz hajú férfi felsietett a lépcsőn. A kapitány követte.

Az épület fehérre meszelt folyosóin halálos csend uralkodott. Csak a szél zörgette az ablaktáblákat… Fehér ruhás ápolónő tűnt fel az egyik nyitott ajtóban.

– Hol találjuk meg Haltwill professzor urat? – kérdezte a kapitány.

Az ápolónő szótlanul végigvezette őket a folyosón és egy párnázott ajtóra mutatott. Az ősz hajú férfi és kísérője benyitottak. Az íróasztalnál egy öreg ember ült. Csontkeretes pápaszeme mögül felpillantott a belépőkre és felemelkedett.

– Haltwill professzor úrhoz van szerencsénk? – kérdezte az ősz hajú férfi. A professzor bólintott, és várakozásteljesen nézett a vele szemben álló férfiakra.

– Ma délben egy fiatalembert szállítottak be a kórházba. Érdeklődni szeretnék az állapota felől – mondta az idősebbik.

Az orvos arca elborult.

– Sajnos, nem volt segítség. A beteget későn hozták be. Egy félórával ezelőtt meghalt.

A hatalmas ember arca megvonaglott s megkínzottan felnyögött. Már-már úgy látszott, hogy az ő vasidegei is felmondják a szolgálatot. De néhány pillanat múlva már teljes ura volt önmagának.

– A halál oka? – kérdezte.

A professzor jóságos szemében részvét tükröződött.

– Nem szenvedett sokat… injekciókat kapott…

– A halál oka? – hangzott újra a kérdés.

A professzor kissé megütődötten nézett a kérdezőre.

– Tetanusz fertőzés– mondta lassan.

Az ősz hajú férfi arca kísértetiesen sápadt volt.

– Sejtettem – sziszegte a fogai között.

– Már a harmadik eset ebben a hónapban! – mondta az öreg professzor sajnálkozva. – Szerettem volna értesíteni a fiatalember családját. De a nevét nem sikerült megtudni…

Az ősz hajú férfi arca megkeményedett.

– Nem volt neve!

Haltwill kutatóan nézett a látogatóra.

– Nem értem ezt a titkolódzást – mondta lassan. – Utóvégre jogom van megtudni a beteg nevét! Ön valószínűleg rokona az elhunytnak?

– Nem – válaszolta a férfi röviden.

Az orvos keresgélni kezdett az íróasztalon.

– Néhány levelet találtunk a halott zsebében és ezt a kis jelvényt…

Az ősz férfi idegesen kapott a kis fémlap után, melyre egy szám volt bevésve: „127".

A professzor visszahúzta kezét. Szeme gyanakvóan pillantott végig a két emberen.

– Nem titkolhatom el, hogy az urak viselkedése kissé különös! – mondta határozottan. – A papírokat és ezt a jelvényt a rendőrségnek fogom beszolgáltatni! Annál is inkább, mert felmerülhet az az eshetőség is, hogy a fiatalember gyilkosság áldozata lett!

Az ősz hajú férfi arcán ezer ránc képződött, szeme különösen csillogott.

– Tökéletesen igaza van, professzor úr. A fiatalembert meggyilkolták. Tetanuszos tűvel karcolták meg.

Haltwill elsápadt.

– Azonnal felhívom a rendőrséget! – Az ősz férfi erélyes mozdulata azonban megállította.

– Ezt nem fogja megtenni, professzor úr!

– Ki akadályozhat meg ebben? – kérdezte az orvos felháborodottan.

– Én! – válaszolta az ősz hajú ember, és egy írást mutatott az orvosnak.

A professzor arcán a legellentétesebb érzelmek tükröződtek.

– Értem – mondta aztán halkan. – Gondoskodni fogok arról, hogy a fiatalember eltemetése simán menjen.

– Ön derék ember professzor úr, és mindenekelőtt okos ember! – Az ősz hajú férfi melegebb hangon folytatta. – Az elhunytnak nincsen családja, se rokonai. Nálam lakott, és én úgy szerettem, mintha a fiam lett volna… Meghalt Angliáért és az igazságért!

A két férfi hosszan kezet fogott… A fiatal kapitány úgy látta, hogy mindkettőjük szeme nedvesen csillog…

Így ismerkedett meg Haltwill professzor az angol „Titkos Szolgálat" mindenható főnökével.

II.

DAILY NEWS, nov. 20.

Halálos szerencsétlenség a Majestic szállóban. Nekamura japán politikus, aki tegnap este titkára kíséretében érkezett Londonba, a Majestic szálló harmadik emeleti ablakából kiesett és halálra zúzta magát. Valószínűleg régi betegségének, a tériszonynak esett áldozatul.

A „Főnök" hatalmas íróasztalánál ült és vaskos jegyzeteiben lapozgatott. Néha kinyílt az ajtó és egy nesztelen járású inas táviratokat, iratokat hozott.

A sifrírozott táviratok feldolgozása a szomszédos szobában történt, ahol a főnök jobb keze, Percy Karell kapitány irányította a munkát.

A főnök legalább háromszor nézte át a kezében levő ívet, melyen egymás alatt számok sorakoztak. Minden egyes szám egy olyan embert jelentett, aki tagja volt a „Titkos Szolgálat-nak. Három szám kereszttel volt megjelölve. Az Intelligence Service csodálatos gépezetét az utóbbi időkben szinte érthetetlen balsikerek üldözték. Egy hónap leforgása alatt a szervezet három legügyesebb tagja gyilkosság áldozata lett, és a merénylőnek nem lehetett a nyomára akadni. Mind a három esetben mérgezett tűvel dolgozott a gyilkos, és a szerencsétlen áldozatok merevgörcsben pusztultak el. Különösen az utolsó szám fájt az öreg embernek. A kereszttel megjelölt 127-es szám egy virágzó, fiatal élet hirtelen és gyötrelmes elmúlását jelentette… A „Főnök maga előtt látta a halott sápadt arcát. Nem tudott megszabadulni ettől a képtől…

Az ősz férfi már sok viharos esztendőt élt át, de bármelyikkel elcserélte volna jelenlegi keserves helyzetét. Az Intelligence Service csodálatos gépezete megfeszített erővel dolgozott, és komoly eredmény mégsem mutatkozott. Néha elcsíptek egy-egy G. P. U. ügynököt, de a gyilkos, valamint az irányító kéz továbbra is láthatatlan maradt.

Már éjfélre járt az idő, mikor Percy Karell kapitány lépett a szobába, és néhány iratot tett az asztalra.

– Fontos hírek érkeztek Oroszországból, Sir!

– Már régen vártam – felelte a „Főnök". – Mi hír van a japán követről?

– A követ ma este érkezett!

– Egyedül?

– Nem, Sir! A tokiói rendőrség egyik legügyesebb detektívje kíséri.

A főnök néhány érthetetlen szót mormogott és újra irataiba merült. Karell kapitány meghajolt és halkan elhagyta a szobát.

A Westminster-apátság toronyórája tompán elütötte az éjfélt. Az ablaküvegen át London fényreklámjai villantak fel az éjszakában…

A főnök gondosan elzárta iratait és már távozni készült, mikor a kapitány újra belépett. A fiatalember arca halálsápadt volt. Egész lényében meglátszott, hogy rettentő felinduláson ment keresztül.

– Sir… A japán követet meggyilkolták…

A főnök arca megmerevedett. Keze ökölbe szorult, szemében ijesztő fény villant meg.

– Mi van az iratokkal?

A kapitány megmerevedett a főnök tekintetétől. Alig tudta kinyögni