A fekete zsinór - A Sátán bábszínháza

By Barsi Ödön

A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva
aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette
meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen
voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott
kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány
gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb
volna. A műfaj vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő
Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok,
akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel „termelték” a
western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E
mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk
össze sorozatunkat.A fekete zsinór -

A londoni rendőrségnek nem sikerül felszámolni a
„Fojtogatók” kémszervezetét, bár a társaság székhelyéről pontos információt
sikerül szerezni. A titokzatos főnök kézre kerítéséhez cselhez kell folyamodni.
Ebben kap szerepet Smith kapitány, az Intelligence Service Secret kapitánya.
Feladata teljesítéséhez segítőtársai is akadnak, a „három testőr”, szintén a
titkosszolgálat kötelékéből. De lehet, köztük kell keresni a vezért? Fény
derül-e a zseniális álcázó kilétére?

A Sátán bábszínháza -

A görög fegyvergyáros háttérből mozgatja a szálakat, mint
egy bábszínész. Terrorakciókkal háborúkat robbant ki, feszült helyzetekben
beavatkozásokat kényszerít ki. Központja a londoni Centrale, ahonnan orosz
helyettese közvetítésével irányítja ügynökeit, a világ minden részén. A tokiói
és londoni titkosszolgálat összefog, de az akció emberéleteket követel.
Beépített ember működik a rendőrségen? Ki az áruló? Sikerül-e megakadályozni az
olasz katonákat szállító gőzös elsüllyesztését? Hughes detektívfelügyelő ismét
megmutatja képességeit.

• Language: Magyar
• Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó
• Release date: Dec 10, 2013
• ISBN: 9789633443323

Book preview

BARSI ÖDÖN

A FEKETE ZSINÓR

A SÁTÁN BÁBSZÍNHÁZA

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: [e-mail]

Borító: Kovács G. Tamás

978-963-344-332-3

©Fapadoskonyv.hu Kft.

©Barsi Ödön jogutódja

A FEKETE ZSINÓR

I. FEJEZET

A magas ablakokról lecsüngő függönyök letompították az utca lármáját. A félhomályos, tágas szobában őszbajú férfi görnyedt az íróasztal fölé. Az íróasztali lámpa sápadt fénykoré nyitott könyvet világított meg… A férfi ujjai mohón forgatták a lapokat…

Harding Edwardnak, az Intelligence Service Secret tisztviselőjének ritkán akadt izgalmasabb olvasmánya. A könyv egy orosz ember naplószerű feljegyzéseit tartalmazta, aki néhány nappal ezelőtt halt meg a Central-klinika közös kórtermében.

A laikus talán tanácstalanul bámulta volna a kusza vonásokat, de Harding értette a mesterségét. Minden egyes név és dátum külön történetet jelentett számára. Sorra megtalálta azoknak az embereknek a neveit, akik a Titkos Szolgálat és a Scotland Yard aktáin mint eltűntek és öngyilkosok szerepeltek. A naplóból kiderült, hogy a „Fojtogatók" félelmetes szervezete korántsem tartozott a mesék birodalmába, öt év leforgása alatt tizenkettőre emelkedett az áldozatok száma és még mindig akadtak olyanok, akik kételkedtek a hatalmas bűnszövetkezet létezésében.

Harding újra s újra átlapozta a könyvet. Egy-egy névnél huzamosabb ideig időzött. Még élénken emlékezett Gordon felügyelőre, akit a Temze partján láttak utoljára. A Yardon öngyilkosságot emlegetlek, de az orosz feljegyzéseiből kitűnt, hogy a szerencsétlen detektívet megfojtották.

– A fekete zsinór – mormogta –, a legtöbb névnél ez a bejegyzés szerepel! – Becsukta a könyvet és elgondolkozva bámult a lámpa fényébe… Agya lázasan dolgozott… Filmszerűen peregtek le előtte az utóbbi évek eseményei: a dél-amerikai fegyvercsempészés, az egyiptomi forrongás, az eltűnt flottaszerződés… Leginkább az utolsó eset foglalkoztatta… A fontos okmányt a minisztérium épületéből lopták el… A nyomozás csakhamar holtpontra jutott, de ellenőrizhetetlen mendemondák szerint a tolvaj az alkalmazottak között rejtőzött…

Maga előtt látta a haldokló orosz lázasan csillogó szemét… Újra hallotta rekedt suttogását!

„Mindent megtalálhat a naplóban, csak a főnök nevét nem! Őt én sem ismerem!"

Ki lehet a vezér?… Harding százszor is felvetette már ezt a kérdést… Talán egyike a hajlongó tisztviselőknek, akikkel nap-nap után találkozik a minisztériumban?… Vagy őelőtte hajlonganak a többiek?… Gondolatai mindinkább összezavarodtak… Újra a meggyilkolt detektívek jutottak eszébe… Most már sajnálta, hogy a naplót nem vitte azonnal a Titkos Szolgálat főhadiszállására… Különös érzés kerítette hatalmába… Félt… Életében talán először… Felkapta a telefonkagylót, tárcsázott, de azonnal felfedezte, hogy nincs áram a készülékben… Szíve a torkában dobogott, most már tudta, hogy nincs egyedül a szobában… Feszülten figyelt… Mintha a sötét függöny meglibbent volna. Vagy csak a légáramlat mozgatta?… Kihúzta a fiókot, egy pillanatra megnyugodott, mikor ujjai a pisztoly hideg csövét érintették… Halk reccsenés… Villámgyorsan megfordult… A fegyvert lövésre készen tartotta kezében… Senki!… Pedig az előbb tisztán hallotta a lopakodó, alattomos léptek neszét… Harding kipróbált harcos volt, százszor is farkasszemet nézett a halállal, de a láthatatlan ellenfél idegesítette… Csak elérhetné az ajtót!… De akkor végig kell mennie a hosszú helyiségen… Érezte, hogy sohasem jutna el a küszöbig… A szoba sarkában alaktalan árnyékok borongtak és a függöny redői lomhán mozogtak…

Hirtelen erős karok ragadták meg, szempillantás alatt kitépték kezéből a fegyvert… Már nem is gondolt n védekezésre… Ijedten bámulta a keskeny fehér kezet, mely a könyv után nyúlt. A lámpa fénykörében markáns arc körvonalai rajzolódtak ki…

– Ön az? – tört ki Hardingból a felismerés rémülete.

Nem beszélhetett többet, vékony zsinór csavarodott nyakára…

*

A takarítónő rémülten tántorodott vissza, mikor másnap reggel benyitott Harding dolgozószobájába… Gazdája az ablakkilincsre hurkolt zsinóron lógott, cipői a szőnyeget súrolták…

– Tipikus öngyilkosság – mondta az öreg orvos, aki először vizsgálta meg a holttestet.

A derék doktor igazán nem sejthette, hogy Harding Edward a fekete zsinór tizenharmadik áldozata.

II. FEJEZET

Kenningstone ezredesről csak kevesen tudták, hogy azonos az Intelligence Service Secret rettegett parancsnokával. Igénytelen, szürke emberke volt. Ráncos arca gyűrött, sárga pergamenre emlékeztetett. Legszívesebben magas támlájú karosszékében gubbasztott, az iratokkal megrakott hatalmas íróasztal mögött.

– Hughes detektívfelügyelő – jelentette a belépő inas.

– Kéretem!

Magas, karcsú fiatalember jelent meg az ajtóban. Boltozatos homloka alatt okos, szürke szempár villogott.

– Váratlan újság, sir!… A kitűzött ötezer font megtette hatását!… Ma délben egy ember jelentkezett nálam, aki állítólag ismeri Harding gyilkosait!

Az ezredes sárga arca kipirult, sovány ujjai izgatottan koppantak az íróasztal lapján.

– Tehát egy besúgó?

– Igen… Ha nem jön semmi közbe akkor néhány perc múlva szétrobbantjuk a „Fojtogatók" kémszervezetét.

– Helytelen kifejezést használt, felügyelő úr! – mondta a furcsa kis ember hideg, szenvtelen hangon. – A pokolgépet sem robbantjuk fel, inkább arra törekszünk, hogy a robbanást megakadályozzuk… A legfontosabb feladat az, hogy a banda egyetlen tagja se menekülhessen!

Hughes karórájára pillantott. – Embereim már bekerítették a kérdéses házat.

Kenningstone felemelkedett. – Gratulálok a váratlan eredményhez.

– Nem az én érdemem – szabadkozott a detektív. – A besúgó nélkül most is sötétben tapogatóznánk… A ház elég forgalmas helyen van: Trafalgar Square 27.

Az ezredes csöngetett.

– Kéretem Butler, Spada és Wrenn urakat! – mondta a belépő inasnak, majd újra a felügyelőhöz fordult. – Remélem, nem kifogásolja, hogy néhány emberemet magammal viszem.

– A világért sem, sir. Mindenre elszánt gazfickókkal kerülünk szembe. Mennél többen vagyunk, annál jobb!… Mégis jobban örülnék, ha ezredes úr nem jönne velünk.

Az öreg ember szeme haragosan villant meg.

– Sohasem kerültem a veszélyt!

Az ajtó feltárult. Három ember lépte át a szoba küszöbét. Mindhárman a Titkos Szolgálat kötelékébe tartoztak. Hughes alaposan szemügyre vette őket…

Wrenn Richard fejjel magasodott ki társai közül. Napbarnított arca élénk ellentétben volt fehér hajával. Spada Arthur csontos arca és hirtelenszőke haja elárulta a született angolt. Választékosan öltözött, amit Butler Ronaldról egyáltalán nem lehetett elmondani. Igénytelen külseje teljes összhangban volt kopott kabátjával és színehagyott sáljával.

– A három testőr – mondta Kenningstone futó mosollyal. – Mehetünk, uraim!

Az épület előtt fekete Austro-Daimler várakozott. Az ezredes ült a volánhoz.

Hughes maga is szenvedélyes autóvezető volt, és éppen ezért kétszeresen méltányolta a szokatlan sebességet… A nehéz kocsi dübörögve szökött előre, Kenningstone az útkeresztezéseknél sem lassított. Az autó életveszélyes tempóban robogott keresztül a Sullfok Streeten és gyorsasága csak fokozódott a Holborn Street sima aszfaltján.

*

A Trafalgar Square forgatagában senkinek sem tűnhetett fel, hogy néhány autó szabálytalan helyen várakozik. A Scotland Yard sofőrjei minden eshetőségre számítottak, úgy állították autóikat, hogy szükség esetén elzárhassák a forgalmat.

A 12-es számú ház előtt jól öltözött fiatalemberek ácsorogtak. A felületes szemlélő diákoknak gondolhatta volna őket. A Yard rohamosztagába főleg fiatal detektívek voltak beosztva.

Kis idő múlva felbukkant az Austro-Daimler, és megállt a szomszédos mellékutcában.

Kenningstone a detektívfelügyelőhöz fordult:

– Legjobb, ha az egyik emberem csenget be…

Hughes bólintott.

– Talán Spada úr vállalja a feladatot?

Spada kiugrott a kocsiból, és határozott léptekkel a kapuhoz ment. A téren ácsorgó emberek közelebb húzódtak a falhoz… Spada csengetett. Néhány perc múlva kulcs csikordult a zárban. Az ajtó kissé kinyílt, egy kopasz fej jelent meg a nyílásban.

– Kit keres?

Nem folytathatta tovább. A detektívek benyomultak a hallba. Mire a portás feleszmélhetett volna, acélbilincsek szorultak csuklójára. A revolverek elvették a kedvét attól, hogy kiáltson.

Hughes maga