Ritka események

By Szijj Ferenc

A Szijj Ferenc legújabb verseskötetében szereplő, háromszor kilencvenkilenc "ritka esemény" változatos módon szólaltatja meg egy öncélúvá züllött hatalom, egy világ elől elzárkózó közösség és egy lelki egyensúlyát vesztett individuum egyszerre hétköznapian groteszk és álomszerűen költői hangjait, amelyek végső soron az élet véletlenszerűségéről, törékenységéről és egyszeriségéről beszélnek. 

• Language: Magyar
• Publisher: Magvető
• Release date: Dec 9, 2022
• ISBN: 9789631440140

Book preview

Borító

Szijj Ferenc

Ritka események

Magvető Kiadó

© Szijj Ferenc, 2022

MAGVETŐ

KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.

www.magveto.hu

www.facebook.com/magveto

[e-mail]

Felelős kiadó Dávid Anna

Felelős szerkesztő Turi Tímea

Kézirat-előkészítő Balogh Emerencia

Korrektor Hradeczky Moni

Műszaki vezető Takács Klári

A borítót Szijj Ferenc grafikájának felhasználásával Pintér József tervezte

ISBN 978 963 14 4014 0

Elektronikus változat

eKönyv Magyarország Kft.

www.ekonyv.hu

Készítette Ambrose Montanus

Editnek

I. rész

[1] Kötőanyag

Az egyszerű tébolyban levő kötőanyag

tart minket össze ebben a kert- és vadonszövetségben,

különben rögtön szétszóródnánk,

és kapanyél-emberekként száguldanánk

a véletlen tényvilág külső határai felé,

hogy ott aztán a pillanat tört része alatt

felmorzsolódjunk a roppant vagy-vagyokban:

szekrénykulcs vagy gombelem, kréta vagy olló.

[2] Szomorúság

Egész télen árnyékban van a völgy.

Mondják, hogy emiatt szomorúak

itt az emberek a születésüktől fogva

a halálukig: szomorúan házasodnak,

szomorúan szülnek, és szomorúan

ünnepelnek meg minden

állami jubileumot. De lehet,

hogy ez a szomorúság régebbi dolog.

[3] Torony

Ennyi hordó egymáson, tele kátránnyal,

ennyi kátránytól megbolondulnak a zárak,

maguktól kinyílnak a kertkapuk, és letapossák

a veteményeket az őzek és a szarvasok,

felpattan a páncélszekrény ajtaja

a mérlegházban, és kifolyik belőle az összes rizs,

amit egykor hosszú hónapokig válogattak

az ügyes kezű emberek. És mindez csak azért,

hogy valaki messzebbre lásson?

[4] Gyűjtés az árváknak

Időnként a vállára veszi a zsákját,

és végigjárja az utcákat, mondván,

hogy az árváknak gyűjt, és elfogad bármit,

amit az árvák használni tudnak,

élelmet, ruhát, játékot, szerszámot,

szobadíszt. Mindenki ad neki

valami apróságot, egy darab cukorkát, diót,

mert tudni lehet, ha közölnék vele,

hogy nálunk nincsenek is árvák,

akkor veszettül sírni kezdene.

[5] Felvonulás

Tiltakoznom kellene, hogy ennyire

ne fessenek ki, mert szeretnék egy kicsit

különbözni a többiektől,

de azt mondták, másképp nem tudnak

felelősséget vállalni értem a felvonuláson.

[6] A világegyetem háttérfénye

Bizonyos éjjeleken meg lehet látni

a hold és a csillagok mögött

a világegyetem jéghideg háttérfényét,

de ne felejtsünk el szögmérőt és logarlécet is

magunkkal vinni a megfigyelőgödörbe.

[7] Írás

Itt a magas létrákon mindenki ír.

Az alsóbb fokokon feljelentést írnak,

feljebb lejáratást, és legfelül,

a felhők közelében már csak

reszkető hullámvonalat,

de az mondja el a legtöbbet

erről a világról, ahol éjjel-nappal

futva közlekednek az emberek,

mert úgy érzik, kevés az idő.

[8] Hirdetőtábla

Hirdetőtáblát állítottak az ablakom elé,

szinte teljesen elfogja a fényt.

Tegnap aztán, miután már napok óta

nem aludtam a kíváncsiságtól,

hogy mi olyan fontos nekik,

kimentem, és megnéztem a táblát elölről is.

Annyit láttam, hogy „Közlemény",

de a szöveg olyan apró betűs volt,

hogy nem tudtam elolvasni.

Majd megkérek valakit, olvassa el nekem,

bár nem sokan járnak erre,

aki meg mégis, az nem kopog be hozzám,

de nem is csodálom, amilyen nagy az irigység,

hogy nekem mennyi mindenem van,

csupa olyan dolog, amit egyszer majd

jól lehet használni valamire.

[9] Türelmetlenség

Ez a mai türelmetlenség olyan,

mintha várnának valahol messze,

mert nálam van a ládájukhoz a kulcs,

amit fából faragott ki egy jóakaróm,

és rám bízott, hogy vigyázzak rá,

nehogy elveszítsem, nehogy véletlenül

vízbe ejtsem, és nehogy megpróbáljak

kinyitni vele valamit, csak figyeljek.

Mások itt ebből mit értenek,

hiszen már a messzeséget se tudják elképzelni,

csak találgatnak, hogy szomszéd utca,

szomszéd falu, vagy azon túl szökevények,

martalócok sátrai, sárfolyam, örökös vihar.

Akkor én hogyan induljak el?

[10] Ruhakiutalás

Hátrébb soroltak a ruhakiutalásban,

de majd meglátják, szörnyű bosszút állok:

öt zacskó cukorkát szórok el a hivatal környékén,

és egy köcsögdudával kivárom,

hogy eljöjjön a megfelelő pillanat.

[11] Betemetett dolgok

Mennyi mindent betemettek errefelé,

észrevehetjük, ha jól figyelünk séta közben:

gödröket, árkokat, törmelékből rakott

dombokat, toronyházat, régi hullámvasutat.

Nőtt rajtuk fű, bozót, erdő, és már-már

olyan mindegyik hely, mintha valami

ritka természeti változás hozta volna létre

valamikor régen, amikor még

nem is élt ember a földön.

[12] Diózörgetés

Egész télen át diózörgetéssel

utánozzák a beszédet, mert félnek,

hogy megfázik a torkuk.

[13] Virrasztás

Itt a völgyben gyakran kell virrasztani.

Ha elterjed például a hír, hogy érkezik valaki

a hegyen túlról egy táska papírpénzzel,

akkor éjjel-nappal őrizni kell

a bevezető utakat. Állunk a legszélső háznál,

meresztgetjük a szemünket,

éjszakára lámpást gyújtunk, fülelünk,

nem hallunk-e a sötétségből nyikorgást,

kattogást, mert valószínű, hogy olyan messziről

biciklivel jön majd az illető. Eddig szerencsére

minden ilyen hír vaklárma volt.

[14] Meghallgatás

Próbálok védekezni, befogom

az orrom, nem veszek levegőt,

de aztán mégis tüsszentenem kell,

vagy sokáig szipogok, halkan, amennyire lehet,

de végül ki kell fújnom az orrom.

Nem szólnak, úgy tesznek, mintha semmit

nem vennének észre, de én tudom,

hogy gondolatban ilyenkor mindig

behúznak a nevem mellé egy strigulát,

és majd a meghallgatáson, ha én jövök szóba,

csak egy számot mondanak.

[15] Jelzőlámpák

A magaslégköri katapultban

két-két jelzőlámpája van minden testi

állapotnak, az egyik az „Analfabéta postás",

a másik a „Szeleburdi káplán".

Ha az egyik kigyullad, a másik kialszik.

[16] Kifordítás

Kifordítom nekik a zsebeimet,

a kalapomat és a kesztyűmet,

akkor még mit akarnak?

A cipőmet böködik a botjukkal,

és egymásra néznek,

nagy az egyetértés.

[17] Sorsjegyek

Mégse járja, gondolták a zeneipari szövetségben,

hogy némelyek munka nélkül kapjanak milliókat,

ezért kijárták a szerencsevállalatnál,

hogy a lottózókban ezentúl csak tombolához

lehessen számhúzós sorsjegyet venni, és azon is inkább

csak olyan kisebbfajta, de vicces dolgokat nyerjenek

az emberek, mint zenélő öngyújtó, vetkőzős toll,

világító pörgettyű, esetleg egy doromb,