Beszélgetés a szónokokról

By Tacitus

Tacitus életművének ezen rövid darabja a csaknem száz évvel korábbi nagy előd, Cicero példáján, baráti beszélgetés keretében elemzi, vizsgálja a szónoki mesterséget. A "régen minden sokkal jobb volt" mondás lám-lám, kétezer évvel ezelőtt is ismert volt. Ami a rövid könyvecskének értéket és megfontolásra érdemes tanulságot ad, az a távlat, amelyből olvassuk. Örök emberi értékek bontakoznak ki, amelyek a szónoki mesterség köré összpontosulnak: hiszen minden vezető valójában szónok, bármilyen szinten is vezető. És minél magasabbra kapaszkodik, minél több ember fölött van hatalma, annál nagyobb a felelőssége és véleményformáló szerepe. Ezt már Tacitus korában is jól tudta a szónokokról beszélgető négy férfi... A kötetet Csiky Kálmán 1903. évi, első magyar fordítása alapján, felújítva adjuk közre.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Apr 8, 2020
• ISBN: 9789634749974

Book preview

Publius Cornelius Tacitus

BESZÉLGETÉS A SZÓNOKOKRÓL

fordította

Csiky Kálmán

BUDAÖRS, 2020

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-474-997-4 EPUB

ISBN 978-963-474-998-1 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2020

A mű eredeti címe:

Dialogus de Oratoribus

Az elektronikus kiadás az 1903. évi

magyar kiadás alapján készült

a borító Tacitus (56 – 120)

portréja részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

BESZÉLGETÉS A SZÓNOKOKRÓL

(DIALOGUS DE ORATORIBUS)

1. Gyakran kérdezed tőlem, Justus Fabius barátom: hogy míg az előző századok oly sok kitűnő elméjű s híres szónokokkal dicsekedtek, épen ez a mi korunk elszegényedve és az ékesszólás dicsőségétől megfosztva, a szónoknak még nevét is alig ismeri. Mert csak a régieket nevezzük úgy; ellenben a mai idők ékesszólóit ügyvivőknek, ügyvédeknek, törvényszéki képviselőknek, s mindennek inkább, mint szónokoknak szoktuk hívni. E tudakozódásodra válaszolni, és oly fontos kérdés súlyát magamra venni – úgyhogy, ha a föladatot megoldani nem tudom, akkor saját tehetségemnek, ha pedig nem akarom, törvényszékeinknek keltem rossz hírét - bizony alig merném, ha a magam véleményét kellene előadnom, és nem azoknak a mi időnk méreteihez képest legékesebben szóló férfiaknak beszélgetését ismételnem, a kiknek éppen e tárgyat illető fejtegetéseit nagyon fiatal koromban hallgatám vala. Így nincs szükségem szellemi erőfeszítésre, csak emlékezésre s visszagondolásra, hogy a miket kiváló férfiak szájából finom eszmei tartalommal és méltó alakban kifejezve hallottam, - midőn mindegyik más meg más, vagy ugyanoly, de igazolt okokat hozott föl, s mindegyik a maga lelkének és szellemének képét domborította ki -, ugyanazon fejtegetésekkel s megokolással adjam vissza, megtartván a vita sorrendét. Volt ugyanis köztük olyan, a ki az ellenkező nézetet vallotta, és a régi kort nagyon ócsárolva s gúnyolva, a mi időnk ékesszólásának előnyt adott az ősök képessége fölött.

2. Másnap ugyanis, mikor Curiatius Maternus a maga Catóját fölolvasá, mellyel - úgy mondák - botránkozást okozott a hatalmasok körében, mintha e tragédia tárgyában magáról megfeledkezve, csak Catóra gondolt volna, és az ügyről városszerte sokat beszéltek: meglátogatták őt Marcus Aper és Julius Secundus, közéletünk akkori nagytehetségű kitűnőségei, akiket én, mindegyiket, nemcsak szorgalmasan hallgattam a törvényszékek előtt, hanem házukban és az utcán is kísérgetém őket, csuda tudásvággyal eltelve és oly ifjúi buzgósággal, hogy szintúgy kedélyes beszélgetésüket, mint vitáikat s nyilvánosságra nem szánt bizalmas mondásaikat is lelkem mélyébe véstem; ámbár sokan rosszakaratúlag úgy vélekednek, hogy Secundus beszédéből hiányzik a folyamatosság; Aper pedig inkább veleszületett tehetsége és természetes ereje, mint művelés és tanulmány révén nyerte el a jó szónok hírét. Igazában véve azonban Secundusnál sem hiányzott a tiszta, tömör és - amennyi éppen elegendő volt - a folyékony beszélő képesség adománya; Aper pedig, minden oldalú műveltség birtokában, inkább lenézte, mint sem hogy nem ismerte volna a tudományokat; meg lévén győződve, hogy iparkodása és munkája nagyobb dicsőséget fog teremni, ha szelleme semmi idegen művészet mankójára nem támaszkodik.

3. Midőn tehát beléptünk Maternus szobájába, ülve találjuk őt, kezében tartván azt az iratcsomót, melyet előtte való napon fölolvasott.¹ Ekkor Secundus így szólt: „Maternusom, nem ijesztett el a rosszindulatú emberek szóbeszéde, hogy Catód botránkoztató helyeiben kevesebb gyönyörűséget találj? vagy azért vetted föl azt s könyvet, hogy figyelmesebben átvizsgáld és kitörölvén azokat a helyeket, melyek ferde magyarázatra szolgáltattak okot, nem ugyan jobb, de megtámadhatatlanabb alakban bocsásd Catódat s nyilvánosságra?" Akkor ő így válaszolt: Ha majd olvasod, látni fogod, hogy mivel tartozott Matrrnus magának, és újra föltalálod azt, a mit hallottál. Ha netalán Cato valamit elmulasztott mondani, majd elmondja a legközelebbi fölolvasáson Thyestes; mert e tragoedia tervét már kigondoltam s magamban megalkotám. És épen azért sietek ennek sz iratnak kiadásával, hogy megszabadulva az előbbi munka gondjától, teljes erővel feküdjem újabb tanulmányomnak. - „Hát annyira nem csillapítják szomjadat azok a tragédiák - mondá Aper -, hogy a szónoki és ügyvivői foglalkozás mellőzésével minden idődet az imént Medeára, most íme Thyestes-re pazarolod, holott oly sok barátod ügyes-bajos dolgai, annyi gyarmat- és szabad-városok fölött viselt védnöki tiszted a forumra hívnának