Agricola élete

By Tacitus

Cnaeus Iulius Agricola (40 - 93) Tacitus apósa, római hadvezér, quaestor, praetor, a római XX. Légió főparancsnoka Britanniában. Figyelemreméltó pályafutás, nemes jellem - ám számos ilyet adott Róma a világnak. Hírét és nevét, és azt, hogy ezer évekig fennmaradt rokonának, a történetírás atyjának, Tacitus-nak köszönheti. A fordítás 1903-ban került ki Csiky Kálmán professzor tollából, és sokat igazítani sem kellett rajta. Nem - hiszen Tacitus történetírói zsenije változatlan fénnyel ragyog évezredeken át.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Jun 26, 2019
• ISBN: 9789634747383

Book preview

Publius Cornelius Tacitus

AGRICOLA ÉLETE

fordította:

Csiky Kálmán

BUDAÖRS, 2019

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-474-738-3 EPUB

ISBN 978-963-474-739-0 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2019

a mű eredeti címe:

Vita Agricolae

első magyar kiadás: 1903

a borító Cnaeus Iulius Agricola (40 - 93)

1894-ben állított szobra részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

AGRICOLA¹ ÉLETE

VITA AGRICOLAE²

1. Jeles férfiak tetteit és jellemét az utóvilág számára megörökíteni, olyan régi szokás, melyet még a mi napjainkban sem mulaszt el ez a különben saját embereivel keveset törődő nemzedék, a mikor csak valamely nagy és kiváló érdem legyőzte és túlszárnyalta a kis és nagy államokban egyaránt honos vétket, az irigységet meg az erkölcsi érték iránti elvakultságot. A régieknél azonban, valamint emlékezetre méltó tetteket véghezvinni könnyebb vala és bővebb tér nyílt rá: úgy viszont a legkitűnőbb elmék elfogultság és hírvágy nélkül, csupán a jó öntudat jutalma által vezetteték magukat, midőn az erénynek emléket akartak állítani. Sőt sokan saját maguk életét elbeszélni is inkább önérzetük kifejezésének, mint elbizakodottságnak tekintették. Egy Rutiliusnak és Scaurusnak³ sem szolgált az hitelességük rovására vagy kisebbségére. Mert az erényeket azon időkben szokták legtöbbre becsülni, mikor legkönnyebben születnek. De nekem most, midőn egy elhunyt ember életét szándékozom elmondani, mégis bocsánatot kellett kérnem, a mit különben nem vennék igénybe, ha amaz oly kegyetlen és a kiváló erkölcsi tulajdonokat üldöző idők ellen vádat akarnék emelni.

2. Olvassuk a múltak évkönyveiben, hogy midőn Arulenus Rusticus Paetus Thraseáról, Herennius Senecio Priscus Helvidiusról⁴ magasztalólag írtak: halálbüntetést szenvedtek ezért; és nemcsak a szerzők, hanem könyveik ellen is folyt az üldözés, három férfiból álló bíróságra bízatván az a föladat, hogy e jeles szellemek műveit a gyűléstéren és fórumon megégessék. Azt hitték ugyanis, hogy azzal a tűzzel sikerűi a római nép szavát, a senatus szabadságát és az emberi nem lelkiismeretét elfojtaniuk, midőn azonfelül még kikergették a bölcselet tanítóit is, s minden nemes művészetet száműztek, hogy sehol semmi tisztesség ne álljon útjukban. Valóban nagy bizonyítékát adtuk türelmünknek; s valamint a régi kor látta a szabadság túlzásait, úgy szenvedtünk mi a szolgaság végleteiben, midőn a titkos kémkedés még a beszéd és hallás által való közlekedéstől is megfosztott bennünket. Emlékező tehetségünket is elvesztettük volna szavunkkal együtt, ha annyira hatalmunkban állana feledni, mint hallgatni.⁵

3. Most végre föllélegzettünk.⁶ És ámbár mindjárt e boldog korszak kezdetén Nerva császár az előbb összeférhetetlennek hitt dolgokat, az egyeduralmat és a szabadságot, összeegyeztette. Nerva Traianus pedig napról napra szaporítja a jelen idők áldását, és a közbiztonság ma már nemcsak reményből és óhajtásból áll, hanem biztosítékot és testet is öltött: mindazonáltal az emberi gyarlóság természete szerint lassabban hatnak a gyógyító szerek, mint a bajok, s valamint testünk lassan növekszik, gyorsan elpusztul: úgy a tehetségeket s tudományos törekvéseket könnyebb elnyomni, mint azután életre kelteni. Mert észrevétlenül erőt vesz a lelken a tétlenség édes megszokása, s az eleinte gyűlöletes tunyálkodás végűi kedvessé válik. Hát még ha tizenöt esztendő alatt - nagy idő a halandó életben - sokan vesztek el véletlen esetek következtében, a