Germania
By Tacitus
()
About this ebook
Reviews for Germania
0 ratings0 reviews
Book preview
Germania - Tacitus
Publius Cornelius Tacitus
GERMANIA
fordította:
Csiky Kálmán
BUDAÖRS, 2019
DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ
www.digi-book.hu
ISBN 978-963-474-792-5 EPUB
ISBN 978-963-474-793-2 MOBI
© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2019
a mű eredeti címe:
Germania.
De origine situ moribus ac populis
első magyar kiadás: 1903
a borító Lyonban őrzött római dombormű
részletének felhasználásával készült
Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései
Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.
GERMANIÁRÓL
1. Egész Germaniát Gallia, Raetia és Pannonia felől a Rajna és Duna folyamok, a szarmaták s dákoktól pedig a kölcsönös félelem s hegyek választják el, míg többi határát az óceán mossa, tágas öblöket alkotván és nagy terjedelmű szigeteket folyván körűi. Némely törzsek és királyok, kikhez a háború utat nyitott, csak nem rég lettek ismeretessé. A raeti Alpok hozzáférhetetlen s meredek magaslatán eredő Rajna meglehetős kanyarodással nyugatra fordulván, az északi tengerbe önti habjait. A Duna az Abnoba-hegy szelíd és mérsékelt magasságú gerincén fakadván, sok népeknek földén át veszi futását, míg a Fekete-tengerbe hat torkolaton ömlik be; a hetedik ág mocsarakba fullad.
2. Magukat a germánokat őslakosságnak vélem, mely kis mértékben sem elegyült más nemzetek jövevényeivel s bevándorlóival, mivelhogy hajdan nem szárazföldi úton, hanem hajón érkeztek azok, akik lakhelyet akartak cserélni; aztán meg a túlnan elterülő véghetetlen nagy s hogy úgy mondjam, ellenséges világtengert a mi földrészünkről ritkán látogatják hajók. Demeg nem is szólva a rémes és ismeretlen tenger veszedelmeiről, ki akarna Ázsia, Afrika vagy Itália elhagyásával Germaniába menni, melynek földe kietlen, égalja zord, jellege s kinézése szomorú, ha csak valakinek épen nem a szülőhelye? Ősi dalaikban, melyek náluk egyetlen faját teszik az okmányoknak s történeti emlékeknek, Tuisto istent, a föld szülöttét és annak fiát Mannust dicsőítik a nemzet törzse és alapítói gyanánt. Mannusnak három fiat tulajdonítanak, kiknek nevei után hívják az óceánhoz legközelebb lakókat ingaevonoknak, a középsőket herminónoknak, a többieket pedig istaevonoknak. Némelyek, a régiség-adta szabadsággal élve, állítják, hogy attól az istentől több fiú is származott, s így a törzsek is többféle nevet viselnek, mint marsok, gambrivok, svébek, vandálok, s ezek is igazi és ősi elnevezések. Különben pedig a Germania név új és nem régi keletű, mert azok, akik a Rajnán először kelve át, a gallokat elűzték lakhelyeikből, a mostani tungerek, akkor germánoknak neveztettek. Így lassankint az egész nemzetnek, nem egy néptörzsnek nevévé vált az, és a mely nevet első legyőzőjük ijesztő megjelenésükért adott nekik, később maguk is elfogadták, s mindnyájan germánoknak hívatának.
3. Herculesről beszélik, hogy náluk is megfordult, és harcba menet minden vitéz férfiak közt elsőben őróla énekelnek. Vannak barditus nevű harci dalaik is, melyeknek harsogtatásával tüzelik a bátorságot, és a csata sorsára magából az