A magad útja

By Kenéz Gábor

Az alapgondolat, hogy egy új élethez New York remek választás, vagy hogy minél messzebb Mordortól - már nem emlékszem, - igaz volt ugyan, de ahogy Vincent Vega fogalmazott a Ponyvaregény című alapműben, az apró különbségek itt hamar átjöttek. Na azok! Nem, most 2019-ben, 5 évvel később sincs kolbászból a kerítés, és munka sincs, csak ha nagyon akarod. Nem, nem könnyű, és nem rövidek a napok sem. Szó szerint értsed: napi 12 óra, az itt teljesen oké, először, hogy ne halj éhen, aztán, hogy megerősödj, végül meg azért, mert akarod vissza a régi életed. Meg vagy fizetve érte? Tudjuk, oké. De hogy az adóbevallásod egy applikáción magad is beadhatod? Emlékszem, mikor először hívott a könyvelőm, 374$ fizetendő, oké mondom, hogyan? Jön a levél, írjad rá, amennyit épp akarsz ebből fizetni - kapaszkodsz? - aztán a maradékról megint küldenek, majd fizessed be. Fülig ért a szám az otthoni vállalkozó-dzsungelharcos múltammal. Aki járt ebben a cipőben, bizonyára nagyra értékelne odahaza egy átlátható adórendszert, ami nem ellene, hanem mellette van… Mondom egyszerűbben azok kedvéért, akik nem vesződtek soha ezzel: itt nem bújik el a traffipax sarcolni az autóst. Itt kiáll, felkapcsolt lámpákkal, hogy lásd messziről! És lám: lassítanak, nincs speeding, nincs bünti. Ja, igen, viszont itt ez nem is előre kalkulált tétel. Ide még annyit, hogy a rendőr respektje is abból fakad, hogy mindig segít, és nem dolga beszedni X bírságot.

• Language: Magyar
• Publisher: PairDime
• Release date: Nov 13, 2020
• ISBN: 9786156123305

Book preview

Kenéz Gábor

A magad útja

Szerkesztette:

Lukács Krisztián Zoltán

Borító:

Árvai Annamária

Kiadó:

PairDime Kft.

Szeged, 2020

ISBN 978-615-6123-30-5

Kép

www.paidime.com

© Kenéz Gábor 2020

© PairDime Kft. 2020

Tartalomjegyzék

Nálad hány óra?

Második fejezet

Harmadik fejezet

Kitérő, majd Negyedik fejezet

Ötödik/a fejezet …nőkről (is)

5/b, vagy /a/2 fejezet, folytatás, vagy mittudomén mi

5/c Jerusalem

A fiókok

Az élet urai

B(T)ortúra, és egyebek, avagy 5/d

Lélekvirág

A szellemi mentőöv

Írni, vagy nem írni

Csók

Kutya-macska, férfi-nő

Életpatak

M

Mozizunk

A magunk dolga

Felnőttél?

Tavasz

Képkockák

Ki vesztes?

Bírálat

Hol keressem?

Távol

Szegény Te

A padlás

Kicsi hősök

A jutalom-nap

Hajnal

Reggel

A magad útja

Miért (is) jó írni?

Nálad hány óra?

Norbert barátom javaslatára blogolni kezdtem, miközben a miérten tűnődöm… Csokorba szedjem a mondandómat? Megmagyarázzam a világ folyását? Nem hinném, ahhoz kevés vagyok, meghagyom az okosoknak..

Lássuk csak, hogyan működünk? Ha mozgáshiányom van, elmegyek futni, ha pénzhiányom, akkor meg kérek kölcsön. A szexhiányról később… Egy szó, mint 100, írnivalóm van, tehát írok!

Tudom, illene bemutatkoznom, de azt hiszem, legjobb, ha történeteink által ismerszünk meg ugye?

Lassan két éve hogy New Yorkban élek, tekintve hogy 41 vagyok, remélem sok szép évem lesz még itt, korai volna még próbafekvésre mennem a temetőbe. Kb. ennyi idő kellett ahhoz, hogy kérdezgetni kezdjenek, miért nem megyek már haza?

Az otthon szónak jelentenie kell valamit mindenki számára.

Számomra a csodás Szegedet jelenti, ahova annyi emlék köt, valóban. Igaz.

Vegyük hát sorra:

Partfürdő: minden nyaram 1-16 éves koromig, hekk, lángos, üdülők. Vége, valami fos élményfürdő, ezrekért.

Tisza Gyöngye, IH, Szőke Tisza, SZOTE: 16-22. Buli hegyek. Sorjában: bezárt, döglődik, bezárták, elsüllyedt, holott az ország egyik legszebb hajója volt!

Virág cuki: legjobb fagyi a világon: tönkretették, vége.

Kárász utca: Korzó! Legszebb lányok, legjobb boltok: most kínai és használtruha boltok, vége.

Stühmer? Randi a Stümi előtt? Nem is volt kérdés! Pékség, döglődik már a helyén.

Régi Hungária: ott ittam először Apám söréből, Szeged egyik legcsodásabb épülete: tízen éve zárva, bedeszkázva, világ szégyenére.

Hági Sörkert? Újszegedi Vigadó a Ligetben? Romhalmaz, azzal a vidámparkkal együtt, ahol nagyszüleim dolgoztak, ahol akkora élet volt mindig!

Játszótér? Ahol annyit fociztunk a Csongrádin? Szót se róla!

Sorolhatnám, de világos: nincs egy hely sem, ahová egy sörre beülhetnék, életre kelteni néhány szép emléket.

Barátok? Lássuk csak: fele csapat Pest, skandináviai térségben 2, Olaszország 2, Ausztria 3, Svájc 2, Ausztrália 2, Nagy-Britannia: sok-sok, USA: még több.

Kivel igyam hát meg a söröm, és hol?

Milyen ország ez, ahol mindez 40 éves koromra megtörténhetett?

P.S.: a Pajtás büfé, egy tízemeletes alatt, mindezt túlélte, talán oda. Talán ha Tibi bátyámnak ez sikerült, nem lehetett volna túl bonyolult, a Város értékeit is megóvni nagyjainak…

Igyuk hát meg barátaim azt a sört itt, az E-térben, mindenki a saját asztalánál, olvasva tán pár sort, a nem is olyan régi időkről, ha nem is pont a tiétekről, és az én szememmel!

Bocsássatok meg, de ez maradt nekünk, a szétszéledt generációnak!

Kép

Második fejezet

Második fejezet… Milyen old school, nem? Fejezet..

Más: írom majd, miért jöttem ki a továbbiakban, de ne szaladjunk előre. Az otthoniak nem értették, szerencsére ők vannak kevesebben… De legyen bár az én hibám, mi lenne, ha azt mesélném, hogy miért vagyok itt? Na? Ott a fény az alagút végén, nézzük erről… Amit jobb mindjárt tisztázni az elején, nem azért, mert otthon nincs respekt, bármit csinálhatsz. Mert ki a franc is voltam? Egy faszi, aki vállalkozott, GSM Center - a bunkofon hőskora, aztán Auto Hifi Studio Gáborral, tomboltak a decibelek a sufnituningokban, élveztük. G Sport Kft … jah 1997-2013, valami evickélés mindig volt. Egy valami nem változott: az emberek. Jön, és kérdezi, mit csinálok én itt a boltban? Nézek rá, látja, nem értem, reggel van, fejtsed ki: „Haa nem a tied a’ üzlet? Ühüm, hát akkor neked a pézéé kell csak bejárni este, nem? Hidd el, mikor napjában ötször megkérdezik, kiégsz. Aztán emberek is vagyunk, ügyelünk rá, hogy emberi formánk legyen, szal van ez az edzőterem, ahol idétlenkedtem reggelente boltnyitás előtt, miután Ákos fiamat elvittem a suliba. (Már ha nem tartottak engem is ott… Belvárosi suli, fasza kis elitnevelde, én voltam a legcsövesebb apuka, a doktorurak árnyékában, a kidobó sérómmal, koponyás pólóban. Persze a gyerek is beárult, mikor kérdőre vonták bunyó után, hogy miért mondja, h nem csak ő volt ott? Apa azt mondta, mentsem, ami menthető!" Pofám égett, Ákos vigyorgott… Na jó, az tényleg én voltam, mikor évnyitón együtt kaptunk röhögőgörcsöt a gyerekkel, mikor egy kislány furulyázni kezdett az udvaron, oké. Emlékszem, rohadt meleg volt, páran elájultak.)

Szóval, ha a tanerők aznap nem fenyegettek meg, eljutottam edzésre, ott meg azt mondták, könnyű a Kenéznek, vállalkozó, ráér kinyitni, nem? Nem, szóltam, hisz bármelyik tescós virsliből válhat vevő, ki tudja. Autóval jártam, igen, szép volt. Ja, vágom, hitelből van az is, hagyjad már… Elvégre azt nem köll fizetni. Igaz, 6 év után a bank embere elvitte, arra is csak annyit mondtam, vezessen óvatosan, mert nagyon megy, akkor meg azt kaptam, ne legyek cinikus. Ja, közgázt miből tanultam meló mellett? Haaa miből? Károly Róbert? SZTE? Vállalkozó, aszt azér… Lenyeltem, pedig be se fejeztem egyiket sem. Ez az egyetlen hitel, ami a mai napig kísért. Miért nem fejeztem be? Mert használhatatlan tudást próbáltak lenyomni a torkomon, elavult jegyzetekből, amit mindenki örömmel biflázott be a munkáltatója zsebére. Pár év és rájöttem, egész szép iparág épül a díványközgazdászok kitermelésére, tudod: papír meglegyen… de erről is később. Summa summarum, polgártársak, nem ezt magyarázni vagyok itt, hanem az egyszerű dolgok miatt, de erre főképp itt külföldre szakadva jöttem rá. Különben is, a történet eddig egy eladósodott és tönkrement átlag lúzeré. Ha nagy a káosz körülötted, bizony a távolság, netán egy hátraarc jót tesz, segít más szemszögből látni a dolgokat. Karma is a bitch.

Az alapgondolat, hogy egy új élethez New York remek választás, vagy hogy minél messzebb Mordortól - már nem emlékszem, - igaz volt ugyan, de ahogy Vincent Vega fogalmazott a Ponyvaregény című alapműben, az apró különbségek itt hamar átjöttek. Na azok! Nem, most 2019-ben, 5 évvel később sincs kolbászból a kerítés, és munka sincs, csak ha nagyon akarod. Nem, nem könnyű, és nem rövidek a napok sem. Szó szerint értsed: napi 12 óra, az itt teljesen oké, először, hogy ne halj éhen, aztán, hogy megerősödj, végül meg azért, mert akarod vissza a régi életed. Meg vagy fizetve érte? Tudjuk, oké. De hogy az adóbevallásod egy applikáción magad is beadhatod? Emlékszem, mikor először hívott a könyvelőm, 374$ fizetendő, oké mondom, hogyan? Jön a levél, írjad rá, amennyit épp akarsz ebből fizetni - kapaszkodsz? - aztán a maradékról megint küldenek, majd fizessed be. Fülig ért a szám az otthoni vállalkozó-dzsungelharcos múltammal. Aki járt ebben a cipőben, bizonyára nagyra értékelne odahaza egy átlátható adórendszert, ami nem ellene, hanem mellette van… Mondom egyszerűbben azok kedvéért, akik nem vesződtek soha ezzel: itt nem bújik el a traffipax sarcolni az autóst. Itt kiáll, felkapcsolt lámpákkal, hogy lásd messziről! És lám: lassítanak, nincs speeding, nincs bünti. Ja, igen, viszont itt ez nem is előre kalkulált tétel. Ide még annyit, hogy a rendőr respektje is abból fakad, hogy mindig segít, és nem dolga beszedni X bírságot.

Mi volt az első élményem? A metrón egy kis mexikói faszi, aki a lábamat fürkészte, aztán engem. Otthon ennél kevesebbért is öltek már, de visszamosolyogtam vagy 16 megállón át… Akkor döntöttem, hogy úgy pofán vágom, hogy oda is becsenget, ahol még az alapot ássák, mire kibökte, hogy jó a cipőm! Hopp, itt nem fikáznak csak úgy? Good vibes! Ez az ismeretlen ember tanított meg VISSZAMOSOLYOGNI!

Na, ez jóóóóó, azóta is imádom, hogy itt mindenki annyira lehet hülye, amennyire csak szeretne az lenni, az emberek meg ahelyett, hogy baszogatnak, gratulálnak hozzá! (Amúgy a cipőm undorító volt.) Ezzz tetszik. Azóta is a Netről veszek minden szart, még fogkefét is… Először kicsit hülyén néztem, megjött a motyó, kapucsengő, postás be, sehol senki… Lemegyek, ott a csomagom a postaládák alatt, rajta a nevemmel… Másoké is… Megszólalt a csibész bennem, hátha valami kincs van a másikban??? Szeretnek itt minket, mondják is: Ha kezet rázol egy magyarral, számold meg minden ujjad! Szóval nem nyúlnak a cuccodhoz, legyen az házimozi erősítő, vagy akármi, oda tették az okostévém is, szépen megvárt munka után. Szóval ezek az APRÓSÁGOK, amikért jó itt lenni azt hiszem. Szeretik a rendőrt? Tisztelik? Naneeee, és de, nem úgy, mint… Mondjuk, nekem sosem volt bajom velük, tették a dolgukat, és együttéreztem velük, mert szarul keresnek. Szegény Imi unokatestvéremet pl., aki igazoltatni próbált, egy Hummer gázolta el, Isten nyugosztalja, tette a dolgát a