Meztelen masszázs Ottóval

By Balázs Hajdú

„Oly sokan viselkednek Kína módra, míg Balu maga a Hunniába szakadt Tibet. Nem akarja; az. Buddhista párpercesek korunk egyik legeredetibb gondolkodójától."
Bödőcs Tibor

„1982-ben születtem Szentesen. Ezt a részt a "nagyok" is így kezdik. Később mindenféle dolgokat csináltam, sokfelé, majd végül otthon kellett maradnom, így megírtam ezt a könyvet. Jó szórakozást, és egy kis komolyságot!”
Hajdú Balázs

• Language: Magyar
• Publisher: Corvina Kiadó
• Release date: May 12, 2021
• ISBN: 9789631367485

Book preview

Borító

Hajdú Balázs

Meztelen masszázs Ottóval

Corvina

© Hajdú Balázs, 2021

Borítóterv: Karcagi Klára

Borítófotó: Nemesházi Péter

Kiadja a Corvina Kiadó Kft., az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja.

2021

ISBN 978 963 13 6748 5

Elektronikus verzió:

eKönyv Magyarország Kft.

www.ekonyv.hu

Készítette: Ambrose Montanus

A hármas kassza bezárt

Kisállatkereskedés

– Jó napot kívánok!

– Jó napot, édesem, miben segíthetek?

– Elnézést, ez nem egy kisállatkereskedés?

– De igen, galambom, ahogy mondja.

– Akkor egy kisállatot szeretnék.

– Mégis mekkora legyen ez a kisállat?

– Nagy!

– Hogyan tudná még jobban megfogalmazni, hogy kiválaszthassuk közösen az önnek való kisállatot?

– Tenyeremben ha elfér, az jó, de ha a melleim közé be tudom szorítani, az még jobb, persze csak ha nem éli meg csapdaként.

– Értem. Repülni tudjon-e ez az apró jószág?

– Ó, erre nem is gondoltam. Olyan is van?

– Hogyne volna. Most érkeztek beszélő papagájok Egyiptomból. Elismétli maga után, amit mondott.

– Komolyan?

– Persze. Próbáljuk ki. Képzelje el, hogy én vagyok a papagáj.

– Elképzeltem.

– Most mondjon valamit, drága!

– Nem is ilyen egy papagáj!

– Nem is ilyen egy papagáj!

– Nahát, ez tényleg működik.

– Mondtam. Nem véletlenül ajánlom önnek nagy biztonsággal, hiszen folyékonyan beszélnek tizenhárom nyelven, megismétlik, amit mond, de olyan is van – igaz, ez csak ritkán fordul elő –, hogy kitalálják a gondolatát, és előre bemondják. Fogadjunk, hogy ezt is ki akarja próbálni!

– Nahát, honnan tudta?

– Már megint én voltam, a papagáj. Látja, működik.

– Miért bámul ennyire? Maga ki akar kezdeni velem?

– Látja, most meg ön volt a papagáj. De a lényeg, hogy működik.

– Nahát, ez tényleg bámulatos. De vajon mennyibe kerül egy ilyen sokoldalú házikedvenc?

– Az ára bizony nem olcsó, de nem is lehet az, hiszen messziről jött, a fele utat saját maga repülte, így sikerült legalább 50% útiköltséget megspórolnunk, de a túra fennmaradó részében repülővel szállították.

– Mondjon egy számot!

– Tizenhat.

– Tizenhat mi?

– Hogyhogy mi? Mondtam egy számot.

– De úgy értem, hogy euró vagy dollár, esetleg forint vagy batáta?

– Batáta? Látja, most egyikünk sem papagáj.

– Persze hogy nem. Meg tudom esetleg nézni a kis aranyost?

– A kis aranyost sajnos nem, de a papagájt be tudom hozni.

– Arra gondoltam.

– Tudom.

– Hiszen maga is egy papagáj.

– Hiszen maga is egy papagáj.

– A rágcsálók is érdekelnének majd.

– Ó, az a jó hírem van, hogy ez rág is.

– Nahát! És milyen kis színesek a szárnyai. Na és a fejecskéje, mint egy kis búbos vöcsök.

– Pontosan. Ez azért van, mert álcáznia is jól tudja magát. Nem véletlen kerül háromezer euróba.

– Úristen! De hát az egy vagyon egy kisállatért.

– Nézze, hölgyem. Az való igaz, hogy nem nagy, és nem is ember, ugyanakkor rág, ismétel, kitalálja a gondolatát, ha kell, visszarepül oda, ahonnan valahova repült. Tudom, hogy meg fogja vásárolni.

– Jó, de előtte csak ki kell próbáljam.

– Jó, de előtte csak ki kell próbáljam.

– De hát ez maga volt!

– De hát ez maga volt!

– Ne nevettessen, én a papagájt akarom hallani.

– FOG-JA BE, ÉS VI-GYEN, HA A-KAR!

Angyalföldi séta

Ritkán járok a Váci úton. Főleg gyalogosan. Zajos, büdös, sok a nagy épület. (A neonfényeket szeretem, de azok meg csak este látszódnak.) Ha valakit el szeretnék riasztani Budapesttől, akkor ide hoznám először. Persze nincs ilyen tervem, mindenki lakjon, éljen, haljon ott, ahol szeretne. Ki vagyok én, hogy beleszóljak bárki életébe is? Néha szoktam, olyankor nem veszem észre magam, de utána általában rájövök, hogy nem volt éppen szükségszerű a tanácsom.

Pékség, kisbolt, fodrászat, túloldalt egy ismert pénzintézet. Valahogy jött az érzés, hogy biztos van valami, ami miatt pont most, pont itt mászkálok. De éhes nem voltam, a hajam tök jól állt, és bankot sem terveztem rabolni. Nem is lennék képes rá. Azt se tudom, mit kell olyankor mondani. Kezeket fel, ide a pénzt, gondolom, ilyesmit. De ha nem adják oda egyből? Nekik is kell, nem?

Mentem tovább, jobbra pillantva látom ám, hogy „műszaki cikkek". Közelebb megyek. Ezek bizony porszívók. Különböző színűek és márkájúak. Mindenfélék. Eddig úgy voltam vele, hogy elég a kis söprű és a piros lapát egy 37 négyzetméteres lakás tisztán tartásához. De most! Megérintett ez a találkozás.

Bal szélen az az okkersárga, mintha kinézett volna magának. Szemei voltak, a rácsán kis szellőztető nyílások, cuki kis nyuszitappancsokkal. Talán ez egy jel, gondoltam magamban.

Belépve rögtön megszédültem kicsit, talán éppen azért, mert egy teljesen új világ tárult elém. Rengeteg minden volt itt, keresztbe-kasul. Felmosógép, elektromos tisztító kefe, padlófényező gép, hamuporszívó, padlófúvóka-készlet, porzsákos kis porszívó, porzsák nélküli közepesen nagy porszívó, ablaktisztító, gőztisztító, morzsaszívó.

Komótosan haladt felém egy ember, de hiába ért szép lassan egyre közelebb, tudomást sem vett arról, hogy én, az érdeklődve nézelődő, potenciális vásárlójelölt is itt vagyok, akinek a kinti zajban nagyot dobbant a szíve. Plusz ásítottam is. Ez jót jelent nálam. Azt, hogy végre megtörténik a történés. A VALAMI, amire eddig csak vártam, de úgy, hogy nem tudtam, hogy ez lesz, és most itt vagyok, és boldog vagyok – bár ez is csak egy szó, ami mindennap kicsit mást jelent –, de szükségem lenne arra, hogy valaki megmutassa, hogy mi micsoda, elmondhassam, én ki vagyok, és megbeszélhessük, kinek mire van szüksége.

– Uram, elnézést, először vagyok itt, és…

– Nézze, nem érek most rá. De itt van ez, próbálja ki!

– Honnan tudta, hogy ezt néztem ki magamnak?

– Hisz magát választotta! Ez nagy kegy, egyben felelősség is!

Egy hosszú zsinegfélét adott a kezembe, elviharzott, de előtte még odaszólt: – Csak bátran! Nem fogja megharapni!

Még jó… gondoltam.

Nemrég voltam teljes körű egészségügyi kivizsgáláson. Menedzserszűrésen. Két napig tanulmányoztak, elemeztek tizenketten – hat különböző teremben –, a legjobb orvosok, és semmit nem találtak. Vérnyomásmérés, labor, EKG, légzésfunkciós feladatok, szemészet, fül-orr-gégészet, neurológiai konzultáció, hallásvizsgálat, hasi ultrahang… A kedvencem az volt, mikor egy rohadt hosszú szürke csőbe minél nagyobbat kellett belefújni, és azt egy gép lemérte, vagy már az volt maga a gép, nem tudom. De kaptam egy számot, ami az eredményem lett, és akkor néztem, melyik intervallumba esek bele. Háromszor próbálkozhattam, valahogy úgy volt itt is, mint az olimpián távolugrásnál, hogy a legjobb érték számít. Az elsőnél még izgultam, de aztán belejöttem. Végül a második fújásom lett a legjobb, de szerintem tudtam volna még jobbat. Egy hét múlva minden vizsgálatról részletes elemzést és értékelést kaptam. „Teljesen egészséges", írták a kis téglalapba. Mindezt csak azért közlöm, mert tökre örültem neki, és úgy voltam vele, hogy nem kéne ezt elrontanom azzal, hogy széttépetem magam egy porszívóval.

Lehajoltam, hozzáértem. Éppen csak végigsimítottam rajta a kezem, nem nyomogattam sehol. Finoman néztük egymást egy darabig. Aha, szóval te kis porzsákos vagy. Hátul kerekeid vannak, elöl viszont két kis pracli, amik, ha megemellek, az égbe néznek. Persze majd csak odakinn.

– Akkor ezt ki kellene töltenie! – szólalt meg váratlanul az ember, akiről azt hittem, hogy nincs is ott.

Név

Születési hely és idő

Anyja neve

Személyi igazolvány száma

vagy

Útlevél azonosító

A „vagy" után nem tudtam, hogy mit kell beírni, így egy ideig bizonytalanul meredtem magam elé.

– Higgye el, jól jár a kis zsemleszínűvel. Már többen kinézték, de most maga elviheti. Töltse ki!

– Jó, de mit lehet róla tudni még?

A kezembe nyomott egy rövid leírást.

Mindig csendben végzi el a dolgát. Fotelen, parkettán, szőnyegen egyaránt feltalálja magát. Nyugodtan otthon lehet hagyni. Meglehetősen könnyű, kicsit több, mint három kiló. Tisztítása évente kétszer történik. Rendkívül intelligens.

Még az állt a végén, hogy most ingyen az enyém lehet, oltva, ivartalanítva, mikrochippel, csupán a következőket kell hozzá megvásárolnom:

– 100 darab kutyaürülék-gyűjtő zacskó

– 350 darab különböző jutalomfalatot tartalmazó EXTRA csomag

– 2 kullancskiszedő kanál

– Különböző kutyajátékok: mű-műfű, egyszer csipogó labda, kötél, plüss láma, gumicsont

– Szőrápolási kellékek (kefe, fésű, dörzsikesztyű)

– De hát… akkor ez egy kutya?

– Miért, mit gondolt? Porszívó??

Sarazó bácsi

„Ó, pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm,

Pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm,

Hiába keféltem, elhagyott a nőm."

Háromemeletes ház. Kevesen vagyunk, a legtöbb lakás üresen áll, vagy csak ritkán vannak benne. Nagyon szeretem, mert jó benne a fűtés. Cirkó. Van légkondi is. Egyszer lemerült a távirányítójában az elem, azon a nyáron nem használtam, azt hittem, elromlott. Mostanában sokat takarítok, megnyugtat mind a tisztaság, mind pedig ha egy kosz, ami ott volt, hirtelen eltűnik.

A szomszédban egy bácsi lakik. Nem tudom a nevét, mert még sosem mutatkoztunk be egymásnak, de bármikor meg tudnám nézni a postaládáján. Mellette pedig egy család. Olyan alaptörvénynek megfelelő. Az elsőn és a harmadikon alig van élet, de remélem, hogy halál se nagyon. Felettem egy nő szokott kaját rendelni, innen tudom, hogy ő biztosan él. Különben miért tenné.

Nem nagyon szokott történni semmi. Néha jön egy kajafutár, illetve az üres lakásokba nagy ritkán egy szerelő. Ott, ugye, mivel nincs senki, jól el lehet bütykörészni nyugiban. Nemrég hoztak egy csomó zsák valamit, nagyon porzott, mérges is volt, aki néha a lépcsőházban a lépcsőházat takarítja. Ő egy nagyon kedves nő.

Néhány hete kezdődött