Harag

By Gabriel Wolf

Harag („Lángoló sorok” paranormális thriller sorozat III/1. rész)

Lena Livingstone-t, a feltörekvő amerikai írónőt olvasói és kritikusai kikezdik az interneten. Amikor a trollok durván beleavatkoznak magánéletébe, és már bűncselekményig viszik a zaklatást, Lena frusztráltságában éktelen haragra gerjed, aminek meglepő következménye lesz. Az írónő rájön, hogy különleges képesség van a birtokában: Amikor dühös, lángra tudja lobbantani saját regényeit a gondolat erejével. Elkezd egymás után leszámolni provokálóival, felgyújtja a tulajdonukban lévő könyveket, egyre komolyabb tűzkárokat okozva. Hamar fejébe száll a természetfeletti hatalom, és túl messzire megy. Lenából egy ámokfutó sorozatgyilkos lesz. Nem tudják rábizonyítani a tetteit, mivel soha nincs a helyszínen.
Lisbeth Long a gyújtogató írónő előző könyvkiadójánál dolgozik. Long és Livingstone korábban szerzőtársak, elválaszthatatlan barátnők voltak. Lisbeth az, aki rájön a tettes kilétére, hiszen jól ismeri Lenát, és mert neki is különleges képességei vannak: eggyé tud válni az általa kitalált karakterekkel. Leghíresebb, visszatérő szereplője egy nyomozó, akinek az évek során elsajátította a logikáját. Ezért is tudja kideríteni, hogy ki áll a gyújtogatások hátterében. Később rájön, hogy gyakorlatilag bármit megtehet, amit egy regényében már megfogalmazott. Ezért ahhoz, hogy elkapja a sorozatgyilkost, elkezd olyan témákról írni, ami segíthet ebben: szuperhősökről szóló könyveket. Minden történettel új, egyre erősebb képességek birtokába kerül.
De vajon hol vannak ennek a határai? Milyen hatalomra lesz szüksége ahhoz, hogy nyomába eredjen a gyújtogatónak, és elkapja? Vagy akár le is győzze?

Egy paranormális thriller, melyben a képzelet valóra válik és a fikcióból megtörtént eset lesz.

• Language: Magyar
• Publisher: Arte Tenebrarum Publishing
• Release date: Dec 7, 2020
• ISBN: 9785299625493

Book preview

www.artetenebrarum.hu

Copyright

©2020 Farkas Gábor

Minden jog fenntartva

Arte Tenebrarum Könyvkiadó

www.artetenebrarum.hu

Szerkesztette: Farkas Gábor, Farkas Lívia, Lami Júlia és Hidegkuti Tibor

E-könyv verziószáma: 1.0

Utolsó módosítás dátuma: 2020.12.06.

Fülszöveg

Harag („Lángoló sorok" paranormális thriller sorozat III/1. rész)

Lena Livingstone-t, a feltörekvő amerikai írónőt olvasói és kritikusai kikezdik az interneten. Amikor a trollok durván beleavatkoznak magánéletébe, és már bűncselekményig viszik a zaklatást, Lena frusztráltságában éktelen haragra gerjed, aminek meglepő következménye lesz. Az írónő rájön, hogy különleges képesség van a birtokában: Amikor dühös, lángra tudja lobbantani saját regényeit a gondolat erejével. Elkezd egymás után leszámolni provokálóival, felgyújtja a tulajdonukban lévő könyveket, egyre komolyabb tűzkárokat okozva. Hamar fejébe száll a természetfeletti hatalom, és túl messzire megy. Lenából egy ámokfutó sorozatgyilkos lesz. Nem tudják rábizonyítani a tetteit, mivel soha nincs a helyszínen.

Lisbeth Long a gyújtogató írónő előző könyvkiadójánál dolgozik. Long és Livingstone korábban szerzőtársak, elválaszthatatlan barátnők voltak. Lisbeth az, aki rájön a tettes kilétére, hiszen jól ismeri Lenát, és mert neki is különleges képességei vannak: eggyé tud válni az általa kitalált karakterekkel. Leghíresebb, visszatérő szereplője egy nyomozó, akinek az évek során elsajátította a logikáját. Ezért is tudja kideríteni, hogy ki áll a gyújtogatások hátterében. Később rájön, hogy gyakorlatilag bármit megtehet, amit egy regényében már megfogalmazott. Ezért ahhoz, hogy elkapja a sorozatgyilkost, elkezd olyan témákról írni, ami segíthet ebben: szuperhősökről szóló könyveket. Minden történettel új, egyre erősebb képességek birtokába kerül.

De vajon hol vannak ennek a határai? Milyen hatalomra lesz szüksége ahhoz, hogy nyomába eredjen a gyújtogatónak, és elkapja? Vagy akár le is győzze?

Egy paranormális thriller, melyben a képzelet valóra válik és a fikcióból megtörtént eset lesz.

Ajánlás

Ajánlom ezt az epizódot dr. Szekszárdi Árpádnak a Ki ne írjon könyvet? című szatirikus hangvételű esszéjéért és a benne megfogalmazott irodalom- és társadalomkritikájáért. Különösképpen az írásában található utolsó, Én című fejezetért mondanék köszönetet.

Ez a történet ugyanis arról a karakterről szól, ami ott részletesen ki lett fejtve, és nagyon találóan, hitelesen ábrázolva lett. De hogy milyen vonatkozásban szól arról az „Én"-ről ez a most következő történet (pozitív vagy negatív értelemben), az majd csak menet közben fog kiderülni.

Köszönöm Önnek, doktor úr, hogy művével inspirált e történet megírására. Irányadóak számomra a 21. század emberiségéről, emberségükről, egyszóval társadalmunkról szóló észrevételei és kendőzetlen kritikája.

Valamint ajánlom ezt az írást egy másik író barátomnak, David M. Pearlnek (azaz Gyöngyösi Dávidnak). Az ő lelkes hozzáállása, tisztessége, nyílt kedvessége, udvariassága az, ami a mai emberek – és szerzők – nagy részéből sajnos már hiányzik. Még ha Dávid nem is hinné, de manapság, amikor megírtam ennek a sorozatnak az első részét, néha az ő hozzáállása, kedves szavai segítettek át olyan nehéz pillanatokon, amik talán végleg megakadályozhattak volna abban, hogy befejezzem ezt a munkát.

Úgyhogy remélem, tetszeni fog, Dávid, mert részben Neked köszönhető, hogy egyáltalán elkészült! :)

Sose veszítsd el a lelkesedésedet e szakma iránt, használd a tehetségedet – mert van! –, és őszintén kívánom, hogy írói karriered során soha ne fuss össze olyan emberekkel, akik ennek – a részben megtörtént eseten alapuló – sorozatnak a főszereplőjével elbántak, és kis híján örökre elvették a kedvét az írástól, az alkotástól, a boldogságtól, sőt még az élettől is.

Ha minden szerző, olvasó és kritikus olyan tiszta szívvel gondolkodna, mint Te, Dávid, akkor valószínűleg nem itt tartana a magyar irodalom, a hanyatló könyveladások, a nehézkes könyvterjesztés, az amúgy is kevesek által vásárolt művekkel való kalózkodás és a magyar szerzők iránti csökkenő kereslet.

Hiszek benne, hogy a Te hozzáállásod a megfelelő ebben a szakmában, és kívánom, hogy elérd vele mindazt a jót, amit érdemelsz, Barátom!

Szerzői elősző

Köszönök mindent szerelmemnek, páromnak, Farkas Vicának, aki mindenben mellettem áll. Akkor is büszkén teszi ezt, ha valaki az egekig magasztal íróként elért sikereim miatt – én pedig közben kínosan feszengek, mert szerintem az illető túloz, még akkor is, ha rendkívül jólesik, amiket mond –, és Vica olyankor is mellettem áll, ha nem a fellegekben járok körülrajongva, hanem lelkileg a padlón fekve mocsokban fetrengek, rettegve, lecsökkent önbizalommal, úgy érezve, hogy semmire sem vagyok képes, és még azt is csak szerencsével értem el, amiért valóban keményen megdolgoztam.

Az első esetben – azaz a sikerben – Vica támogat engem. Nem engedi, hogy a fejembe szálljon a dicsőség, és ez így jó, segít vele nekem. Racionálisan mutat rá dolgokra mély érzésű, intelligens emberként, ami nekem is irányadó abban, hogy egy kissé összezavarodott – bizonyos értelemben befutottnak mondható – életben megtaláljam a helyem.

A második esetben, amikor padlón vagyok, nem engedi, hogy feladjam. Olyankor emlékeztet arra, hogy eddig mit értünk el együtt, hogy mit értem el korábban már teljesen egyedül is, nélküle. Önbizalmat önt belém, hogy valahogy ismét talpra álljak, és folytatni tudjam a harcot.

Mert az egész élet harc:

Önmagunkkal, a félelmeinkkel, az alacsony önbecsülésünk ellen, csata a konkurensekkel és az előítéletes idegenekkel, akik semmit sem tudnak rólunk, mégis képesek ártani nekünk.

Küzdelem a kitartásért, hogy az állandó kudarcok és veszteségek ne vegyék el a kedvünket a munkától, a jókedvtől, sőt akár magától az élettől is.

Köszönöm Neked, Vica, hogy velem vagy a harcban. Még egy agyvérzés után is, amiben szintén csak Te voltál mellettem, és fogtad a kezem, hogy ne féljek. Emlékeztettél a közös szép pillanatokra, a jó emlékeinkre, hogy voltak nekünk szebb napjaink is, és akármilyen kilátástalannak is tűnik most, még ezután is lehetnek, ha nem adom fel. Kértél, hogy ne tegyem, ne hagyjalak magadra… mert szeretsz, és nélkülem már Te sem akarnád folytatni.

Ezúton is szeretném tudatni Veled: ez az érzés kölcsönös. Nélküled semmi sem lenne többé ugyanaz: sem az öröm, sem a bánat, sem az élet. A siker nem érne semmit, a dicséret üresen kongana a magány végtelen, szenvedéssel teli alagútjában. A kihívások jelentéktelennek, értelmetlennek tűnnének, az akadályok pedig leküzdhetetlennek.

Ez a könyv, a Lángoló sorok – ami a sorozat lezárásakor egy kötetben, regény formájában is meg fog jelenni – sem készülne talán el, ha mi sosem találkoztunk volna. Kicsit mindkettőnkről szól. Arról, hogy mit éltünk át mindössze néhány év alatt, hogy mások ezalatt hogyan bántak velünk, hogy ennek ellenére mi mindenre vagyunk képesek, és hogy mi az, amiért érdemes harcolni.

Habár e történetben a nevek, a helyszínek, sőt még a szituációk is természetesen meg lettek változtatva, de akkor is kicsit kettőnkről szól ez az egész.

A mondás úgy tartja: „Az író arról írjon, amit ismer." És én bizony úgy ismerem Lena Livingstone, a Lángoló sorok főszereplőnőjének életútját és karrierjét, mint a tenyeremet.

Ezért veszem a bátorságot, hogy papírra vessem.

Amit ő haragjában feléget maga körül, annak az égésnek a hegeit én is viselem odabent a lelkemben.

Köszönöm Neked, Vica, hogy segítesz mindezt cipelni, hogy nemcsak a jóban, de a nehézségekben is mellettem állsz.

Köszönöm, hogy úgy teszel, mintha a lelki hegek nem lennének ott, hogy ne emésszem magam miattuk, és ezáltal talán valóban be is gyógyulnak: egyik a másik után. A gyermekek félelmeiben élő, szekrényben bujkáló mumusok is csak addig léteznek, amíg a gyerek hisz bennük.

Talán a lelki hegek is csak addig vannak ott, amíg az ember foglalkozik velük. Köszönöm, hogy feledteted, és ezáltal gyógyítod őket bennem.

Tartalom

Harag

Copyright

Fülszöveg

Ajánlás

Szerzői elősző

Tartalom

Első fejezet: „Szexi-olvasó.com"

Második fejezet: Aki nem bírja a kritikát

Harmadik fejezet: Szexi küldetések

Negyedik fejezet: Szólj be egy írónak

Ötödik fejezet: „Közvélemény"

Hatodik fejezet: Haláleset

Hetedik fejezet: Őrangyal

Nyolcadik fejezet: A madárijesztő

Kilencedik fejezet: Főnix

Tizedik fejezet: Lángoló sorok

Tizenegyedik fejezet: Mikor a lángok dalolnak

Tizenkettedik fejezet: Új szexi küldetés

A szerzőről

Kapcsolat

Egyéb kiadványaink

Első fejezet: „Szexi-olvasó.com"

– Drágám… drágám… – próbálta Stanley ébresztgetni Lenát, a feleségét. – Fent vagy, édesem?

– Mi az? – kérdezte a fiatal nő rekedtes hangon, kissé udvariatlanul. Talán még félálomban volt, és ezért nem reagált a férfi egyértelmű kedvességére, de az is lehet, hogy megint „bal lábbal kelt". Mostanában ez elég gyakran előfordult.

Stan reakció nélkül hagyta a nem túl szeretetteljes reggeli köszöntést, és a még kevésbé barátságos arckifejezést is. Zavartalanul folytatta:

– Nincs kedved egy kis…?

– Mihez? – játszotta Lena az értetlent. De az is lehet, hogy még valóban olyan álmos volt, hogy elképzelni sem tudta, mit akar tőle a férje.

– Jaj, ne már! – csattant fel Stan kamaszos sértődöttséggel a hangjában. – Tudod te, hogy mihez! Szexhez, édesem! Felüssek egy értelmezőszótárt a könyvespolcodon az „sz" betűnél, hogy mit jelent ez a sokak által kedvelt szó? – viccelődött a férfi.

– Most ne! – utasította el Lena, nem reagálva a férje viccelődésére. – Nincs rá idő.

– Idő?! Drágám, hétvége van: szombat