Aki utoljára nevet

By Gabriel Wolf

Aki utoljára nevet („Valami betegesen más” thrillerparódia sorozat hatodik rész)
Egy karanténban íródott rémtörténet egy karanténba való őrültről.

Ki az, aki utoljára nevet? Hát az, aki előtt korábban mindenki más már kiröhögte magát! Jó utolsónak lenni, és csak akkor nevetni feszengve, mint akit szélgörcs gyötör? Érezhetjük úgy, hogy szánalmas utolsóként megnyertünk volna bármit is? Tűnhet az egyfajta erkölcsi diadalnak? Nem!
Ám David mégis csinálja. Mindig ő nevet utoljára. Bohócként dolgozik egy cirkuszban. Látszólag tündérien aranyos, vidám, és imádja a gyerekeket, valójában viszont szomorú: mert nem ölt még eleget!
Tesz hát róla, hogy a cirkusz közönsége, sőt még az ott dolgozók is hulljanak, mint a legyek. Főleg a légakrobaták hullanak, amikor David ellopja alóluk a hálót!
Tortával dobálózik... melyben kések és üvegszilánkok vannak!
Vicceket mesél... s olyankor a közönség vérengzésbe kezd, ugyanis megőrülnek a körmönfont módon viccekbe rejtett szarkasztikus tartalomtól!
David néha elesik a banánhéjon... de olyankor másokat is magával ránt ám a mocsokba! Bele a fertőbe! A prostitúcióba meg a drogba. Na meg a szerencsejátékba, a függőségbe és a szexuális bűnözésbe! Úgy rendesen, ahogy azt a bohócok csinálják!
Hogyan csinálják azt a bohócok? Ez mind kiderül ebből az epizódból!

• Language: Magyar
• Publisher: Arte Tenebrarum Publishing
• Release date: Aug 21, 2020
• ISBN: 9781715369538

Book preview

www.artetenebrarum.hu

Copyright

©2020 Farkas Gábor

Minden jog fenntartva

Arte Tenebrarum Könyvkiadó

www.artetenebrarum.hu

Szerkesztette: Farkas Gábor, Farkasné S. Linda és Petrovics Dorina

E-könyv verziószáma: 1.1

Utolsó módosítás dátuma: 2020.08.21.

Fülszöveg

Aki utoljára nevet („Valami betegesen más" thrillerparódia sorozat hatodik rész)

Egy karanténban íródott rémtörténet egy karanténba való őrültről.

Ki az, aki utoljára nevet? Hát az, aki előtt korábban mindenki más már kiröhögte magát! Jó utolsónak lenni, és csak akkor nevetni feszengve, mint akit szélgörcs gyötör? Érezhetjük úgy, hogy szánalmas utolsóként megnyertünk volna bármit is? Tűnhet az egyfajta erkölcsi diadalnak? Nem!

Ám David mégis csinálja. Mindig ő nevet utoljára. Bohócként dolgozik egy cirkuszban. Látszólag tündérien aranyos, vidám, és imádja a gyerekeket, valójában viszont szomorú: mert nem ölt még eleget!

Tesz hát róla, hogy a cirkusz közönsége, sőt még az ott dolgozók is hulljanak, mint a legyek. Főleg a légakrobaták hullanak, amikor David ellopja alóluk a hálót!

Tortával dobálózik... melyben kések és üvegszilánkok vannak!

Vicceket mesél... s olyankor a közönség vérengzésbe kezd, ugyanis megőrülnek a körmönfont módon viccekbe rejtett szarkasztikus tartalomtól!

David néha elesik a banánhéjon... de olyankor másokat is magával ránt ám a mocsokba! Bele a fertőbe! A prostitúcióba meg a drogba. Na meg a szerencsejátékba, a függőségbe és a szexuális bűnözésbe! Úgy rendesen, ahogy azt a bohócok csinálják!

Hogyan csinálják azt a bohócok? Ez mind kiderül ebből az epizódból!

Tartalom

Aki utoljára nevet

Copyright

Fülszöveg

Tartalom

Felhívás

Köszönetnyilvánítás

Ajánlás

Mottó

Előszó

Első fejezet: Az alja senkiházi

Második fejezet: Egy kis korrigálás

Harmadik fejezet: Izgalmas cselekmény

Negyedik fejezet: Az élet bizony nehéz

Ötödik fejezet: Túlzott kegyetlenség

Hatodik fejezet: Száztízezer ember lemészárlása

Hetedik fejezet: Katarzisélmény

Nyolcadik fejezet: Ott aztán

Utószó

Folytatása következik!

A szerzőről

Kapcsolat

Egyéb kiadványaink

Felhívás

Figyelem! Ez az írás megtörtént eseményeket dolgoz fel konkrét kronológiai sorrendben. Minden egyes sora igaz, minden benne szereplő karakter és helyszín valós, és létezik.

Ha emiatt valaki – érthetetlen okokból – magára ismerne, vagy akár a konkrét lakcíme, személyes adatai gátlástalanul és jogtalanul említve lennének ebben a műben, akkor azért a szerző előre is elnézést kér, ugyanis mindaz csupán a véletlen műve!

Á, dehogy megtörtént eset! Ez természetesen csak fikció. (Azaz a véletlen műve. Tehát nem a szerző írta, hanem a véletlen. A szerző ilyenkor csak pihenteti a kezét a billentyűzet felett, és engedi, hogy az ujjai véletlenszerű sorrendben ráessenek a gombokra. Így született tehát e mű valójában. Azaz tulajdonképpen az összes könyve így születik, de ebbe most inkább ne menjünk bele, mert a végén még az derülne ki, hogy egyik sem szól semmiről.)

Á, dehogy! Valójában mindegyiknek mély mondanivalója van. Ezért is annyira népszerűek. És ezért annyira szerény a szerző, mint Gandhi és Teréz anya.

Köszönetnyilvánítás

Köszönet annak a több mint százmillió olvasónak, akik most már rendszeres követői ennek a sorozatnak.

Bárcsak mindegyiküknek külön-külön, személyesen köszönetet tudnék mondani!

Bárcsak akarnék!

És bárcsak valóban ilyen sok olvasója lenne ennek a sorozatnak!

Valójában csak egy van: Ön. Viszont ha ajánlja valakinek, akkor máris lesz még egy. Na, ezt valóban nagyon megköszönném.

És akkor végre ízléstelen, egészségtelen módon degeszre kereshetném magam. Lustán és öntelten fetrenghetnék a pénzben, mint valami kitartott díszférj.

Ajánlás

Ajánlom ezt az epizódot a bátor ismeretlen katona emlékművének, aki élt, harcolt és elesett mit tudom én, hol.

Habár ez teljesen légből kapott és értelmetlen, de annyira hazafiasan és tiszteletreméltóan hangzik, hogy muszáj volt leírni. Úgy hangzik, mintha a szerző is egy valódi „exveterán" lenne, akárcsak Jack, a nyomozó.

Mottó

„Ma olyan voltál, mint egy ’kisisten’, holnap olyan leszesz, mint egy ’kiskutya’." – Jókai Mór

Hogy a fenti idézet pontosan mit is jelent, arról a Valami betegesen más szerzőjének halvány lila gőze sincs, de mivel Jókai Mór mondta, ezért kell, hogy legyen jelentősége. Bár valóban kell, hogy legyen?

Ön, kedves Olvasó, eddig hány olyan regényt olvasott életében, amikor a könyv elejében szerepelt valakitől egy idézet/mottó, de ad1: annak az égvilágon semmi köze nem volt magához a történethez (mint ahogy a fenti idézetnek sincs ehhez az epizódhoz), ad2: egyáltalán nem lehetett érteni már önmagában sem, hogy mire utal.

Tehát kérdés, hogy mire jók az ilyen idézetek a regények kezdő lapjain, ha egyszer az írón kívül senki sem tudja, hogy mit jelentenek?

Na jó, jelen esetben e mű szerzője pontosan tudja, hogy milyen az, amikor az ember „kiskutya leszesz":

Olyankor kicsi és szőrös leszesz, és vidáman csaholni fogszosz.

Előszó

Azért került előszó ebbe az epizódba is, hogy idegesítő legyen. Mivel amúgy is ráérünk, ezért hát menjünk csak bele jó hosszan olyan részletekbe, hogy:

Amikor a szerző eredetileg megírta ezt az epizódot, a kiadója elsőre nem igazán reagált rá jól. Nem akarták megjelentetni, mert túl provokatívnak találták. De később mégis óriási siker lett... és ehhez hasonló baromságok.

E könyv szerzőjét az egyetemen eredetileg idiótának titulálták, aki sosem lesz sikeres író, mert nincs tehetsége hozzá. Ám később ennek pont az ellenkezője bizonyosodott be, és mindenki, aki korábban kritizálta, kőkeményen hoppon maradt, és azóta óriási pofonokat kap az élettől. Na persze! E könyv szerzőjét most is mindenki idiótának titulálja, tehát ilyesmi sem történt.

A könyv eredeti, szerkesztetlen verziója több ezer oldalas volt, mert a szerző annyira termékeny író. A kiadó viszont anyagi okokból nem volt hajlandó olyan terjedelemben megjelentetni, ezért szemét módon megvágták, beletöröltek, és végül csak az egytizede jelent meg. Így hát a legjobb jelenetek kimaradtak. Nos, ez mondjuk, részben igaz... de nem azért maradtak ki a legjobb jelenetek, mert a kiadó megvágta, hanem mert