A duplikátor gyermekei

By Vlagyimir Vasziljev

Hat ​hónap telt el a Halálos Zóna eseményei óta. Pszichnek nyoma veszett, Iván Szivercev pedig, a biológusból lett, botcsinálta kettősügynök még mindig a tiltott területet járja. Nem ő döntött így, a főnöke terveit hajtja végre, de a tápláléklánc alján nem is tehetne mást. Amúgy jó dolga van, katonák védik minden veszélytől, csak egy tisztességes fürdő meg egy jó pofa sör hiányzik neki nagyon.
A főnöknek a duplikátor kell, de az Pszichnél maradt. Szivercev elsődleges feladata az ő előkerítése. Csakhogy másik „főnöke" is mozgatja a szálakat: Pokatyilov, a maffiózó. És természetesen neki is a duplikátor a szíve vágya. Amikor Szivercev fölfogja, hogy két úr között csak a föld alá kerülhet, kétségbeesetten keresni kezdi a kiutat, úgy képletesen, mint szó szerinti értelemben.
Azután Pszich ugyanolyan titokzatos módon, ahogy eltűnt, előkerül, és összevissza beszél valami felsőbbrendű lényről, aki a mutánsokat irányítja. És nem, ő nem a duplikátort akarja, hanem azokat, akik keresik. Nem feltétlenül élve.
Vlagyimir Vasziljev újabb STALKER-regényében is pörögnek az események, az izgalmak és rejtélyek egyre halmozódnak, a Zóna pedig még mindig halálos. A sorozat rajongói még mélyebbre merülhetnek ebbe a titokzatos világba, amit egy áttekintő bevezető és a szöveget kísérő gazdag jegyzetanyag is segít.
E NÉLKÜL A KÖNYV NÉLKÜL BE NE MERÉSZKEDJ A ZÓNÁBA!

• Language: Magyar
• Publisher: Metropolis Media Kiadó
• Release date: May 13, 2020
• ISBN: 9786155508332

Book preview

A fordítás alapját képező kiadás:

Vlagyimir Vasziljev

S.T.A.L.K.E.R. – Gyetyi duplikatora

Izdatyelsztvo ASZT, 2011

Sorozatszerkesztő:

Burger István

Irodalmi szerkesztő:

Németh Attila

Fordította, az előszót és a jegyzeteket írta:

Sándor Gábor

Szerkesztette:

Cs. Fehér Katalin

Korrektor:

Athén Melitta

Borító:

Burger István

Marek Okon festményének felhasználásával

ISBN 978 615 5508 33 2

ISSN 0238-3063

Kiadó: Metropolis Media Group Kft.

© 2011 by Vlagyimir Vasziljev

© Hungarian translation 2015, Sándor Gábor

© Hungarian edition 2015, Metropolis Media Group

www.galaktika.hu

Felelős kiadó a Kft. ügyvezető igazgatója

Tördelőszerkesztő: Szegedi Gábor

Sorozatterv és tipográfia: Nagual Design

E-Book: Odin Fantasy Bt.

A ZÓNA,

A STALKEREK VILÁGA

(előszó)

I.

Irodalmi, filmes források

A Zóna és a stalker fogalma abban az értelemben, ahogy azt ma is használjuk, először Arkagyij és Borisz Sztrugackij, a kitűnő szovjet-orosz sci-fi író testvérpár Piknik az árokparton című, 1971-ben íródott, bátran klasszikusnak nevezhető kisregényében tűnik fel. Ebben még több Zónáról van szó, bár a történet helyszínéül csak ezek egyike szerepel. A mű megihlette Andrej Tarkovszkijt is, aki a Sztrugackij testvérek aktív közreműködésével elkészítette a kultikus, 1979-ben bemutatott Stalker című filmet.

A Zónák kialakulásának pontos okáról sem a könyvben, sem a filmben nem tudunk meg semmit, valamiféle idegen civilizáció keze nyomát sejtik mögötte, de az embereknek csak elképzeléseik vannak a „látogatás" okáról. Talán Pilman professzornak van igaza:

– Kérem! – mondta dr. Pilman. – Képzeljen maga elé egy pikniket…

Noonan összerezzent.

– Hogy mondta?

– Egy pikniket. Képzelje maga elé: erdő, kis tisztás, erdei út. Az erdei útról egy autó gördül a tisztásra, az autóból fiatalemberek üvegeket, elemózsiás kosarakat raknak ki, lányok, rádió, fényképező- és filmfelvevőgépek… Tábortüzet gyújtanak, sátrat vernek, megszólal a zene. Reggel pedig továbbállnak. Az állatok, madarak, rovarok, amelyek egész éjjel páni félelemben szemlélték a történteket, előjönnek búvóhelyükről. Ugyan mit látnak? Motorolaj folyt a fűre, benzin csorgott szét, mindenfelé elromlott gyújtógyertyák és olajszűrők hevernek, körös-körül limlom, kiégett lámpák, valaki elveszített egy csavarkulcsot. A gépkocsi kerekei eddig nem tapasztalt mocsárrá dagasztották a sarat… no, és a többit sejti, tábortűz nyoma, almacsutkák, bonbonos papírok, konzervdobozok, üres üvegek, valaki otthagyta a zsebkendőjét, tollkését, régi, szakadt újságlapok, elhervadt virágok, amiket más tisztásokról hoztak ide…

– Megértettem – mondta Noonan. – Piknik az árokparton.

– Pontosan. Piknik a világűr valamelyik útjának árokpartján. Maga pedig azt kérdezi tőlem: visszajönnek-e vagy sem?{1}

De az is lehet, hogy annak, aki úgy gondolja, a Zónák nem mások, mint az idegenek szemétlerakói, ahová kidobálták mindazt, ami számukra már hasznavehetetlen (egy időben a Föld némely tudósai is komolyan gondolkodtak azon, hogy az elhasznált atom-fűtőelemeket érdemes lenne kilőni a Napba).

A kutatók számára viszont a Zónában heverő ismeretlen tárgyak tudományos szenzációt, a technika fejlődését kínálják, ha sikerül kideríteni, melyik mire jó, hogy működik. Persze ezek megszerzése nem könnyű. Részben azért, mert a Zónákat a területileg illetékes kormányok a hadsereggel, rendőrséggel őriztetik, hogy onnan ne jusson ki semmi és senki, másrészt maga a Zóna ezen elszórt „leleteken" kívül anomáliákkal van tele.

Az anomáliák a tér néha láthatatlan, máskor nagyon is jól kivehető torzulásai, amelyek sokféle alakban és módszerrel képesek a beléjük tévedővel végezni. Van közöttük eltorzult gravitációs csomópont (gravikoncentráció), amelyet a stalkerek Szúnyogpilisnek neveztek el, vagy a Lidérckocsonya, ami a tudósok szerint egyfajta kolloid gáz. Némelyik villámlik, van, amelyik elégeti a beletévedőt, vagy ott a Húsdaráló, ami nevéhez méltón darabokra szaggatja áldozatát.

Az anomáliák miatt a leletek megszerzése nagyon sok áldozatot követel a stalkerektől. Ők azok az emberek, akik titokban megpróbálják összegyűjteni a Zónában a leleteket, és kicsempészve onnan pénzzé tenni. A stalkerek a hatalom szemében csempészek, bűnözők, így a Zónába bejutás és az onnan kijutás is halálos veszélyt jelent rájuk nézve, ha felfedezik őket. Jobb esetben néhány év börtönt.

Az anomáliák behatárolására a stalkerek csavarokat dobálnak néhány lépésnyire maguk elé, és azokat követve haladnak céljuk felé.

A regénybeli stalkerek nem hordanak magukkal fegyvert, mert a Zónában rajtuk és a tudós kutatók által szerződtetett leletkutatókon kívül nincs más veszélyes élőlény. Odabent csak az anomáliák, a cselekedeteik, a meggondolatlanságuk és társaik, akikben megbíztak, jelentik a veszélyt.

A Zónától a nők ösztönösen irtóznak, így a területére akkor sem lépnének be, ha azt megengednék nekik.

A kisregény és a film egyik központi eleme a Kívánságteljesítő (a film első forgatókönyve még a Kívánsággép címet kapta). Ez egy misztikus hely vagy tárgy, amelyről a stalkerek legendákat mesélnek. Aki eléri vagy megszerzi, annak egy kívánságát teljesíti. De ez nagyon veszélyes. Részben azért, mert a Kívánságteljesítőt egy Húsdaráló anomália mögött lehet megtalálni, amit úgy lehet kikapcsolni, ha valaki a stalker előtt belesétál, és az anomália szétszaggatja, másrészt a kívánság, amit teljesít, nem feltétlenül az, amire a megtalálója számít. Ezt a filmbeli Író így foglalta össze:

„A Mizantróp csak azt kapja, ami a Mizantrópé, csakis azt, semmi mást nem kaphat, mint ami kiszabatott rá… Hiszen te magad mondtad, hogy ezen a helyen csak a legtitkosabb óhajok teljesülnek. Ugyan, mit kiabálsz torkodszakadtából… Egyetlen testvérem akarom visszakapni, boldogságot akarok az egész emberiség számára, ajándékozzatok meg ihlettel! Ezen a helyen csak azok a vágyaid teljesülnek, amik a lényegedből fakadnak. Azok, amelyekről fogalmad sincs, de amelyek ott lakoznak benned, és egész életedben irányítják a tetteidet. Tudod, mi történt a Mizantróppal? Semmit nem értettél meg, angyalom. Nem a kapzsiság győzte le. Azon a helyen letérdelt, könyörgött az öccséért, úgy érezte, tiszta szívéből, beteg lelkiismeretéből, végül mégis egy nagy halom pénzt kapott, mert semmi mást nem kaphatott, hiszen a Mizantróp csak azt kaphatja, amit a Mizantróp akar. Mert a lelkiismeretet, a bűntudatot csak elgondolta, kiagyalta. A jellemének lényege, az, ami rá, a Mizantrópra illett, egészen más volt. Amikor ezt megértette, felkötötte magát."{2}

Az emberségéből még ki nem vetkőzött stalkerre gyakorolt hatását pedig a kisregény záró gondolata fejezi ki a legjobban:

„Csupán kétségbeesetten ismételgette, akár egy imát: »Állat vagyok, hisz látod, hogy állat vagyok. Nincsenek szavaim, nem tanítottak meg rájuk, képtelen vagyok gondolkodni, ezek a rohadékok nem engedték, hogy megtanuljak gondolkodni. Ha azonban valóban ilyen vagy – mindenható és mindent tudó, mindent megértő… tégy mindent a helyére! Nézz bele a lelkembe, tudom – ott van minden, amire neked szükséged van. Kell, hogy legyen. Hiszen a lelkem soha senkinek nem adtam el! A lelkem az enyém, emberi lélek! Húzd ki belőle azt, amit én akarok, hiszen lehetetlen, hogy rosszat akarnék!… Legyen átkozott minden, hiszen a fiúnak ezeken a szavain kívül semmi mást nem tudok kigondolni. Boldogság mindenkinek ingyen, és senki ne maradjon elégedetlen!«"{3}

II.

A Harminc kilométeres Zóna, más néven Elzárt Zóna

1986. április 26-án éjjel 1:23:58-kor, részben emberi felelőtlenség és mulasztás, részben tervezési tévedésekből eredő műszaki hibák miatt a Szovjetunióban felrobbant a mai Ukrajna területén, Fehéroroszország határának közelében fekvő, Pripjatytól délkeletre lévő Lenin atomerőmű 4. reaktorblokkja. Nem atomrobbanás történt, hanem egy a reaktor leállítása közben elvégzett, nem eléggé átgondolt biztonsági teszt miatt leállt a hűtővíz-keringetés, így a megnövekedett gőznyomás szétvetette a reaktorblokk hűtőrendszerét. Ezután a reaktor „megszaladt", leolvadt, és a nagy tömegű grafitmoderátor kigyulladt. A radioaktív részecskéket is hordozó égéstermékek végül elérték a Szovjetunió nyugati területeit, a mai Fehéroroszország és Ukrajna jó részét, és eljutottak Észak- és Nyugat-Európába is.

Mivel a Szovjetunióban egy ekkora katasztrófával nem kerülhetett kapcsolatba Lenin neve, a közeli – bár Pripjatynál jóval messzebb van az erőműtől – kisvárosról, amely a járási központ is egyben, Csernobili Atomerőműként kezdték emlegetni a híradásokban, így az esemény a Csernobili Atomkatasztrófa néven híresült el. (A városka neve valójában Csjornobyl, ám az orosz nyelvterületen, írásban a „jo", azaz ё betűre csak addig teszik ki a két pontot, míg az általános iskola alsó tagozatán biztonsággal megtanulnak írni, később már nem, így aki nem ismeri pontosan azt a szót, hogy Чёрнобыль, könnyen е-ként értelmezi, és az akkori híradások összeállítóinak kisebb gondjuk is nagyobb volt ennek tisztázásánál.) Maga a robbanás, a közvetlen kárelhárítás, a reaktorblokkot magába foglaló Szarkofág felépítése sok áldozatot követelt, a kihullott sugárzó részecskék hatása még napjainkban is sokaknál jelentkezik.

Az erőmű körül kialakult a később Harminc kilométeres Zónaként emlegetett, a hadsereg által lezárt terület, amely a leginkább sugárszennyezett területeket foglalja magában. Ez részben Ukrajnában, részben Fehéroroszországban található, de kissé átnyúlik Oroszország területére is. Szabálytalan alakú, körülkerített terület, amelyet a hadsereg körülzárt, és folyamatosan ellenőriz. Minden itt élőt kitelepítettek. A Zónán belül alakították ki azokat a területeket, ahová összehordták a reaktor romjainak elbontható darabjait, a sugárszennyezett területek megtisztításában részt vevő járműveket, gépeket, a leginkább szennyezett területekről eltávolított felső talajrétegeket. A Zóna magába zár néhány kiürített települést – amelyek egy részét földig rombolták a kármentesítés során –, több korábbi katonai objektumot, például a Csernobil-2 néven ismert, a rakétaindításokat érzékelő távolfelderítő radarantenna-rendszert, gyárakat, vasútvonalakat, hidakat és magát Pripjaty városát is.

A Harminc kilométeres Zónában napjainkban alig néhányan élnek. Az őrséget adó katonákon kívül csak a korábban ott élő, 60 éven felülieket engedték vissza. Ők többnyire az erdőben, illetve a kisebb, nem teljesen lerombolt falvak maradékaiban álló házaikban élnek. Hivatalosan rajtuk kívül csak a tudományos kutatók, megfigyelők, a hadsereg, és néhány jól behatárolt területre turisták kapnak belépési engedélyt. A legnépszerűbb turista célpont Pripjaty, a szellemváros, ahol a korábbi lakók, a kiürítés során kényszerűen hátrahagyott értéktárgyai is sokáig láthatóak voltak az üres házakban, de az idők során valamiképp szép lassan „elkoptak".

Az elvileg szoros őrizet azért annyira mégsem szoros, az elmúlt évtizedekben a velünk élő guberáló „stalkerek" gyakorlatilag alkatrészenként széthordták a sugárszennyezett járműveket, gépeket, a korábban látványos busz-, teherautó-, helikoptertemetőknek mára csak a nyomai maradtak meg.

Az Elzárt Zónában a természet vette át az uralmat az ember által évszázadokon át pátyolgatott, ám azóta magukra hagyott építmények felett, erdeiben medvék, szarvasok, farkasok élnek.

A 4. reaktorblokk fölé épített Szarkofág jellegzetes formájú tömbje a fölé magasodó kéménnyel, valamint a pripjatyi vidámpark elhagyott óriáskereke a Zóna közismert szimbólumai.

III.

A  S.T.A.L.K.E.R. világának Zónája

(A játékok)

Az 1995-ben, Ukrajnában alakult GSC Game World számítógépesjáték-fejlesztő cégtől 2001-ben csordogálni kezdett az interneten az információ egy „szabad bejárhatóságot" ígérő Oblivion Lost nevű FPS-ről (belső nézetes lövöldözős akciójáték). Ebben a nagy durranás a szabad bejárhatóság volt. A számítógépek teljesítményének és kapacitásának korlátai miatt az ilyen stílusú programokban a játékost a program készítői általában egy előre meghatározott útvonalon „terelgetik", a végrehajtandó akciók sorrendje kötött, és olyan területekre, ahol épp nincs dolga a játékosnak, be sem tud lépni, valami elzárja az utat. A beharangozó szerint az Oblivion Lost nem ilyen lesz, a hatalmas „térkép" minden szegletét bármikor elérheti a játékos. Ezen túl is számtalan addig ismeretlen újítást ígértek a fejlesztők. Első megjelenési határidőnek 2003-at jelölték meg.

Munka közben időnként kikerültek a netre a terület aktuális állapotát tartalmazó verziók, és az FPS-ek kedvelői nyálukat csorgatva várták a megjelenést. Az évek csak teltek, közben a GSC kijött néhány más stílusú, sikeres játékkal, de az Oblivion Lost megjelenési dátuma folyamatosan hátrébb csúszott, egyre inkább úgy tűnt, túl sokat vállaltak a fejlesztők, és lehet, hogy sosem fejezik be. Időközben – ahogy az a játékfejlesztőknél meglehetősen gyakori – a GSC-be beszállt a THQ nevű cég, akik hamarosan türelmetlenkedni kezdtek, szerették volna a befektetett pénzüket viszontlátni, így a GSC fejlesztői rákényszerültek az Oblivion Lost „megvágására". A korai változatokban űrjárművek, robotok, vezethető járművek és számos egyéb olyan lehetőség is benne volt, ami a végleges változatba már nem került bele. A cselekmény is ekkor került át a Kijevhez közel eső Csernobili Rendellenes Zónába. A címe is megváltozott. A végleges cím: Csernobil árnya (Shadow of Chernobyl). Megjelenés: 2007. március.

Mivel a játékosok évek óta várták, azonnal rávetették magukat, és sokan nagyot csalódtak. A korábban látott pályák egy része nem került bele, mások alaposan megváltoztak. A vezethető járművek mellett sok egyéb, a korábbi tesztverziókban látható tárgy, lény, játékelem is eltűnt. Ráadásul még így is túl korán került kiadásra a program, számtalan gyerekbetegséggel küzdött, gyakran megállt. Ezeket később, több egymás után kiadott javítófolttal – patch – próbálta orvosolni a GSC, több-kevesebb sikerrel.

Mindezek ellenére a játék nagy sikert aratott, ma is sokan előveszik, és többedszer is elmerülnek benne, mert ami viszont benne maradt, az nagyon hangulatossá és akár többször is végigjátszhatóvá tette. Minden alkalommal egy kicsit más, újabb kalandokkal szembesülhet a játékos. A fizikai modellnek, amit a fejlesztők beépítettek, azóta sincs párja. A gravitáció, az anomáliák hatása, a fegyverek ballisztikai tulajdonságai, az egész környezet utánozhatatlan hangulatot ad játék közben, az egeret tologató játékos szinte érzi a lőporfüst szagát, érzi a vodka ízét, és ténylegesen megretten a közelben felbukkanó mutáns szuszogásától vagy üvöltésétől. Az FPS ebben az esetben a szokásosnál komorabbra sikeredett, Túlélő FPS-ként is emlegetik, mert sokszor az is nagy öröm, ha a főszereplő egy akciót egyáltalán túlél, és a szerzeményének árából legalább a felszerelésének javítására futja.

Azért néhányan, akik az Oblivion Lostra vártak, vették maguknak a fáradságot, és darabokra szedték a játék fájljait, így felfedezték, hogy néhány korábban ismert terület, épület, lény, amelyek ebben a változatban nem jelennek meg játék közben, ott van, épp csak nem használták a fejlesztők. Kezdetben házilagos barkácsolással, a játékot irányító scriptek, leírófájlok kommentjeinek megfejtésével és azok alapján kísérletezve, később a GSC egyes tagjainak aktív segítségével, hivatalos fejlesztőeszközökkel dolgozó, komoly méretű, nemzetközi modkészítő közösség jött létre a modderekből, tesztelőkből, játékosokból.

A modderek olyan programokat készítenek, amelyek a játék alapelemeit felhasználva akár teljesen új történeteket is felépíthetnek, újabb élménnyel és sok órás szórakozással ajándékozva meg játékostársaikat. Sok modolható játék létezik, de az nagyon ritka, hogy valamihez a megjelenése után 7-8 évvel még mindig készítenek új történeteket tartalmazó modokat. Ne feledjük, a modderek általában ingyen dolgoznak, a modokért nem kell fizetni, pedig némelyikben jól láthatóan több száz, több ezer órányi összehangolt, intenzív munka van. Bár a legtöbb mod „csak" a Zóna kinézetét, időjárását, a Zónában használható fegyvereket, védőruhákat, egyéb felszerelési tárgyakat módosítja vagy gyarapítja, sok olyan is megjelent, amelyekhez korábban nem létezett területeket alkottak készítőik, és az eredeti történettel párhuzamosan játszódó vagy azt folytató, a Zóna eseményeit továbbvivő történeteket.

Az egyik első komolyabb kísérlet egy főleg magyar moddercsoport próbálkozása volt arra, hogy visszaállítsák az Oblivion Lost környezetét, és a programban bennfelejtett lényeknek, tárgyaknak ismét szerepet adtak játék közben. Ez részben sikerült is. Egy másik modjukban teljesen új történettel jöttek ki, ami a Csernobil Árnya története után játszódik, annak területén, de vadonatúj sztorival, főszereplővel. Ezen modok vezető fejlesztője ma egy a GSC szárnyai alatt működő modfejlesztő csapatot irányít, akik megalkották a Lost Alfa című, önálló S.T.A.L.K.E.R.-játékot, a Csernobil árnya alapjain, alaposan átrajzolt, kibővített térképpel, pályákkal, bővített történettel, bár a főszereplő és a sztori alapja változatlan, mégis egy teljesen más játékot kapunk. Sajnálatos módon ezt a „modot" is utolérte a S.T.A.L.K.E.R.-játékokat sújtó átok, egy tisztességtelen tesztelő miatt jóval hamarabb meg kellett jelennie, mint ahogy tervezték, így tulajdonképpen egy tesztverzió került a játékosokhoz nagyjából egy éve. Azóta több javítást is kiadtak hozzá, de még mindig dolgoznak rajta, és most már ahhoz tartják magukat, hogy amikor kész lesz, akkor adják ki a véglegesnek tekinthető változatot.

Időközben a GSC elkészített egy hivatalos modot, amit aztán önálló játékként forgalmaztak, a címe Tiszta Égbolt (Clear Sky), ami 2008-ban jelent meg, és ebben a játékos a Csernobil Árnya főszereplőjének útját követi egy másik karaktert alakítva, addig a pontig, ahol a Csernobil Árnya kezdődik. A játékbeli lehetőségeket is bővítették, visszakerült néhány korábban kimaradt funkció, illetve bekerült a modderek által kidolgozottak közül is egy-kettő.

2009-ben kiadták a harmadik részt, amelynek címe Pripjaty hívása (Call of Pripyat). Ebben egy harmadik karaktert kell kijátszani, akit azért küldtek a Zónába, hogy az első részben történtek után bekövetkezett furcsaságokat kivizsgálja, többek között azt, hogy miért veszett oda jó néhány katonai helikopter a Zóna fölött. Ebben további játéktechnikai bővítéseket is kaptunk, ennek a „motorja" a legstabilabb a három közül, nem véletlen, hogy azóta is ehhez készül a legtöbb, nagyobb lélegzetű mod, de sajnos főleg orosz nyelvterületen, így nálunk nem nagyon értik őket a játékosok, bár gyakorta ennek ellenére is játszanak velük. Ezekben alaposan továbbgondolták a Zóna történetét az eredeti játékok által vázolthoz képest, némelyik már-már irodalmi szintű történetet tartalmaz, és nem mindig tudni, hogy a modokból merítenek ötleteket a S.T.A.L.K.E.R.-regények írói, vagy az azóta megjelent több mint száz, a Zónában játszódó regényből, kisregényből, novelláskötetből merítenek a modok készítői.

A második és harmadik rész újabb területeken zajlik, bár a második részben több, az első részből ismert szektort is fel kell keresnünk, sőt az ott megismert kereskedő, Szidorovics ebben is komoly szerepet játszik.

A játékokban a Zónában található jellegzetességek (maga az erőmű, Pripjaty városa, Janov vasútállomása, a már említett radarállomás, a sugárszennyezett járművek depója, stb...) amennyire csak lehet, pontosan modellezett, ha a létező Harminc kilométeres Zónában készült fotókat nézegetjük, van, ahol pontosan tudjuk, ha ott befordulnánk, harminclépésnyire jobbra ott az óvóhely, ahová be lehet húzódni egy kitörés elől, másutt meg óvatosan kell elmenni, mert a közelben tanyázik egy irányító. Természetesen számos olyan helyszín is benne van, aminek nincs a tényleges Zónában megfelelője, de ezek legtöbbjét is létező épületekről, településekről, hidakról mintázták, épp csak ezek a valóságban a Harminc kilométeres Zónától távol vannak.

Furcsamód a három hivatalos játék mind a Zóna déli részén játszódik, Pripjaty a legészakibb pont, bár az első részben az erőművet Pripjatytól északra helyezte el a fejlesztő csapat, a további részeknél ezt javították, és a valóságnak megfelelően délkeletre van a várostól. Az első és a harmadik rész Pripjaty más területeit érinti, így a harmadik résszel játszók a városon belül új területtel ismerkedhetnek meg. Az első részben a város központja, a harmadikban a keleti negyed járható be.

IV.

Csernobil árnya, a S.T.A.L.K.E.R.-Zóna első megjelenése

2012 májusában kezdődik a történet. Egy ponyvás ZIL száguld a Zóna útjain a viharban, majd egy anomália elkapja, felborul, rakománya szétszóródik. A platón holttestek voltak, emiatt ezeket a teherautókat a stalkerek Halálkamionként emlegetik, senki sem tudja, honnan jönnek, hova tartanak, hogy kerültek rájuk a holttestek. Ezen a teherkocsin viszont volt egy élő is, bár közelebb állt a halálhoz, mint az élethez. Egy arra járó stalker rátalált, felnyalábolta, és elcipelte a közelben tanyázó Szidorovics, a kereskedő – bár a seftes inkább fedi azt a tevékenységet, amit Szidorovics a Zónában folytat – föld alatti óvóhelyére.

Amikor karakterünk magához tér, fogalma sincs arról, ki ő, hogy került oda, egyetlen ismertetőjegye a karjára tetovált felirat: S.T.A.L.K.E.R., ami miatt sokáig Megjelöltként emlegetik társai, és egy utasítás a nála lévő PDA-ban: „Öld meg Sztrelokot!"

A tetovált betűcsoport jelentése: Scavengers, Trespassers, Adventurers, Loners, Killers, Explorers, Robbers.

Magyarul nagyjából: hullarablók, besurranók, kalandozók, magányos farkasok, gyilkosok, felfedezők, rablók.

Ezek tulajdonképpen le is fedik a Zónában megforduló emberek jellemző „foglalkozását", céljait.

Megjelölt, miután magához tér, Szidoroviccsal ismerkedik meg leghamarabb, aki elmeséli neki a megtalálásának történetét, és üzletet ajánl. Mivel hősünk teljes felszerelése egy PDA, egy kés, egy marék csavar, egy katonai nadrág és egy zöld, kötött garbó, így a Zónában semmi esélye az életben maradásra, de ha elvállal egy-két feladatot nála és a bunkere közelében élők vezetőjénél, kaphat alapfelszerelést, a feladatok végrehajtása során megszerzett zsákmányt meg nála eladhatja, és az árából jobb felszerelésre is futja majd, ha szorgalmas. Hősünk, mivel nem tehet mást, vállalja a dolgot, és elindul a Zöldfülűek faluját irányító Farkashoz, akitől kap egy megbízást, miszerint próbáljon meg eltakarítani néhány banditát a közeli Gépállomás romos épületeiből, ehhez kap egy Makarov pisztolyt és néhány tárra elegendő lőszert, és ha akarja, néhány segítő stalkert. Hősünk lépésről lépésre – szó szerint, mert amint kiteszi a lábát a faluból, rögtön belegyalogolhat akár néhány anomáliába, akár egy arra portyázó mutáns kutyafalkába – megtanulja a túlélést a Zónában.

Ebben a Zónában a sugárvédelmi felszerelés vagy legalább a sugárzás elleni gyógyszer, a Geiger–Müller-számláló és a fegyver az alapkészlethez tartozik, akár a csavarok, a távcső, a PDA és a bioszkenner. Mivel az atomerőmű robbanásakor kitört tűz miatt szétszóródott sugárzó anyag még évszázadokig aktív, rengeteg olyan terület van, ahová sugárvédelmi ruha nélkül belépni életveszélyes, bár ha elég vodkát iszunk, az kimossa a vérből a sugárzó részecskéket, azonban egy üveg után nem biztonságos a Zónát járni, közismert mellékhatását kialudni meg nem lehet bárhol, ahhoz megfelelő, biztonságos helyre van szükség. A fegyver a mindenütt megtalálható mutáns lények és rosszindulatú embertársaink, rablók, felbérelhető zsoldosok, ellenséges frakciók tagjai vagy a rendszeresen razziázó katonák ellen hasznos. A jobb védőruhák a lövedékektől, sugárzástól, az anomáliák hatásaitól vagy az elhagyott gyártelepeken ottmaradt veszélyes vegyi anyagok ellen is védenek, de ezek igen drágák és kényesek, gyakorta kell őket javítani, ahogy az elhasználódott fegyvereket is. Élelmiszert, gyógyszert, kötszert is be kell szereznünk, innivalót is vinnünk kell magunkkal, mert a Zónában kevés az iható víz. A legtöbb felszíni víz mérgező vagy sugárszennyezett.

Felszerelést, ellátmányt stalker-társaitól is vásárolhat a Zónát járó, de a legbiztosabb beszerzési források a kereskedők. Több is van belőlük, biztonságos bunkereikben vagy az általuk működtetett kocsmákban – ezeket fellengzősen bárnak titulálják, de általában egy kültelki csehó szintjét sem ütik meg – fogadják az ügyfeleket, áraik a pofátlantól a csillagászatiig terjednek, de a stalkerek rájuk vannak szorulva, így az üzlet folyamatosan működik. Az árukészletük természetesen nem állandó, beszerzési forrásaik ismeretlenek, kapcsolataik a Zónán kívülre nyúlnak, és mindegyiknek megvannak a maga jellegzetes cikkei. Van, akinél NATO-szabványú fegyverek, ruhák, lőszerek vásárolhatók, másoknál a megszűnt Varsói Szerződés hadseregeinél használt, illetve az új orosz fejlesztésű felszereléseket lehet megtalálni. A Föld egyik legelterjedtebb fegyverét, az AK-t és a hozzá való lőszert gyakorlatilag mindenütt árusítják. Élelmiszer, gyógyszer, kötszer, sugárzás elleni szer majd mindegyiknél kapható. Van néhány műszerész, fegyverkovács is, akik a felszereléseket javítgatják, fejlesztik jó pénzért vagy szívességekért cserébe.

Pénzre vagy megbízatásért, munkadíjként, vagy az összegyűjtött relikviák eladásából, esetleg a tűzharcban vagy a mutánsok elleni harcban elesettek felszerelési tárgyainak összegyűjtéséből és eladásából lehet szert tenni. A kereskedők mindenért igyekeznek a lehető legkevesebbet fizetni, de az egyes megbízások teljesítéséért kapható díjak néha komoly értéket képviselnek. Nem feltétlenül pénz, lehet egy jobb fegyver, páncél, ritka relikvia, értékes dokumentum, állandó árengedmény vagy egy komolyabb értéket rejtő tároló helyének koordinátái.

A relikviák a Piknik… összegyűjthető űrszemetéhez, idegen tárgyaihoz hasonló ritka, értékes és ismeretlen összetételű tárgyak, de ezek az anomáliák környékén, vagy az értékesebbek az anomáliák belsejében keletkeznek, viszonylagos rendszerességgel. Némelyek a kitörések idején jönnek létre, mások a nap meghatározott szakában – éjjel, vagy csak amikor a hold világít. Méretük az öklömnyitől az emberfej nagyságúig változhat. Alakjuk változatos, a gömbtől a formátlan kődarabszerűn át a kötőtűig sokféle lehet, ahogy anyagösszetételük is változatos. Nevüket alakjukról, anyagukról vagy hatásukról kapták. A stalkerek vásárlói elsősorban hatásaik miatt keresik őket, de van, amelyet csak szépsége miatt értékelnek igen nagyra a Nagy Föld – ez tulajdonképpen a Zónán kívüli világ – gyűjtői. A tudósok a hatásukat vizsgálják, és hasznosítják kísérleteikben. Van, amelyik elnyeli a hőt, van, amelyik vele ellentétben hőt sugároz. Némelyik felgyorsítja a gyógyulást; egy másik legyengít; van, ami a sugárzástól véd valamilyen szinten; egy újabb a hordozójának teherbírását növeli; megint más a kitartását. Sokféle hasznos és káros hatással bírnak, és majd mindegyik radioaktív sugárzó valamilyen mértékben. Tárolásukra speciálisan szigetelt konténereket fejlesztettek ki az évek során, a tipikus stalker-hátizsákban ebből van a legtöbb.

Ahhoz, hogy hatásukat kifejtsék a Zónában járóra, a védőruházat övére szerelt speciális relikviazsebekbe kell tenni őket. Gondosan kell összeválogatni, hogy melyik fajtát melyikkel használják együtt, hogy kioltsák egymás káros hatását, és ha lehet, erősítsék a hasznos képességeiket. Értékük részben hatásuktól, de leginkább előfordulásuk gyakoriságától függ. Vannak olyanok, amelyeket egy-egy kitörés után lépten-nyomon meg lehet találni, de van olyan is, amiből a Zóna létezése óta csak egyet találtak. Vagy csak láttak, de soha senki nem tudott hozzáférni, így közelebb áll a legendához, mint a valósághoz. Viszont ha valaki meg tudná szerezni, árából megvásárolhatna egy kisebb szigetet, egy mindennel felszerelt luxusvillával, képzett személyzettel, és a fenntartási költségekre se lenne gondja élete végéig. Minden stalker álma egy ilyen relikvia, de ha létezik is, a hozzá vezető út legalább olyan veszélyes, mint amilyen gazdag az érte járó jutalom. Talán csak a Kívánságteljesítő vetekszik vele, megközelíthetetlenségében és értékében egyaránt.

A PDA speciális, hordozható kis számítógép, nemcsak adatokat lehet rajta tárolni, hanem egyfajta GPS-ként a térképet is mutatja, korlátozott képességű üzenetközvetítőként is használható, illetve érzékeli tulajdonosának állapotát, és ha gazdája meghal, erről a stalker-hálón – ez a Zónát járó embereknél lévő összes PDA-t magába foglaló kommunikációs hálózat, központja és üzemeltetője ismeretlen – értesítést küld a többi stalkernek, akik vagy meggyászolják, vagy megkönnyebbülnek a hír hallatán, attól függően, hogy épp milyen viszonyban voltak vele.

A Zóna lakói csoportokba, klánokba szerveződve élik életüket. Találunk itt katonákat, akik a Zóna határát, a néhány belső ellenőrző pontot, a telepített mozgatható kutatólaborokat őrzik. Helikoptereik rendszeresen cirkálnak a Zóna bejárható része fölött, bár ez meglehetősen veszélyes, mert az anomáliák akár abban a magasságban is megjelenhetnek, ahol ezek röpködnek. A hadsereg rosszul fizet, így meglehetősen gyakori a korrupció, feketézés. Akinek van pénze vagy összeköttetése, probléma nélkül járkálhat ki-be a Zónába, és ha úgy alakul, akár egy harci helikoptert is megszerezhet egy akcióhoz a seregtől. Mivel a Zónába csak engedéllyel lehet belépni, ilyet meg nagyon kevesen kapnak, nyugodtan kijelenthető, hogy a hivatalos kutatókon és az őket kísérő katonákon kívül mindenki illegálisan tartózkodik a területen, így a hadsereg alapvetően ellenségesen viselkedik mindenkivel szemben.

A legnépesebb csapat a szabadúszó stalkerek. Ők mind magukért küzdenek, bár alkalmi szövetségeket kötnek, kisebb csoportokat szerveznek egy-egy veszélyesebb akcióhoz, de amikor az véget ér, a túlélők felosztják egymás között a zsákmányt, majd ki-ki továbbmegy a maga útján. Egyes kereskedőknek vannak „állandó" stalkereik, akik nekik dolgoznak, de ezek is csak időleges, gyakran változó kapcsolatok. Egyes becslések szerint 2010-re a Zónában nagyjából 300 stalker tartózkodik rendszeresen, történetünk idejére számuk emelkedett.

Az ember itt is ember, így sok fosztogató, bandita is járja a Zónát. Ők abból akarnak megélni, amiért mások dolgoztak. Gyorsabb és hatékonyabb út a meggazdagodáshoz, ha erővel elvesszük a stalker nehezen megszerzett relikviáit. Kisebb-nagyobb bandákba szerveződnek, vannak vezéreik, néha úgynevezett közös kasszáik is. Alapvetően mindenkivel szemben ellenségesek, bárkibe belekötnek, ha az gyengébbnek látszik náluk. A komolyan felszerelt, ütőképesnek látszó csapatokat általában elkerülik.

Van két félkatonai szervezet, a Szolgálat és a Szabadság. Legfőbb ellenségnek egymást tekintik, bár alkalmanként akár közösen is felveszik a harcot a Zóna legtitokzatosabb klánjával, a Monolit-fanatikusokkal. Ez utóbbiak a Zóna központját őrzik, oda senkit sem engednek be, így a Szabadság frakció automatikusan ellenségnek tekinti őket.

A Szabadság célja, hogy a Zóna csodái bárki számára elérhetővé váljanak, legfőbb ellenfelük a Zóna feletti hatalmat magukhoz ragadni kész kormányok és az ezeket támogató Szolgálat. A Zóna lakói afféle hippiknek tartják őket, de nagyon ütőképes harcosok, sikerrel felveszik a harcot akár a hadsereggel is.

A Szolgálat meghirdetett célja, hogy a Zónából semmi se jusson ki a