Igaz szerelem vagy érzelmi függőség?

By Pénzes Kleopátra

A szerelem minden ember életében fontos szerepet tölt be. Születésünk pillanatától kezdve tudatosan vagy tudat alatt, de keressük azt az egyet, akivel boldogok lehetünk! Nem egyszerű megtalálni, azonban biztos, hogy nincs is annál szebb és jobb dolog, mint amikor találunk valakit, aki ugyanúgy, viszont szeret minket. Vannak azonban olyanok is, akik már olyannyira is kényszeresen keresik ezt az érzést, hogy amikor végül megtalálják, akkor a kezdeti szakasz romantikája, élménye és vágyakozása teljesen elvakítja őket. Elvesztik az uralmat mind önmaguk, mind pedig érzelmeik felett. Képtelenné válnak cselekedeteik és viselkedésük kontrollálásában. Ezen könyv felteszi neked/ÖNNEK a kérdést, hogy a leírt helyzetben vajon miről is beszélünk! Igaz szerelemről vagy érzelmi függőségről? Tarts velem és döntsd el TE!/ Tartson velem és döntse el ÖN!
Jó szórakozást kívánok! Szeretettel…
Többnyelvű kiadás.

• Language: Magyar
• Publisher: Underground Kiadó és Terjesztő Kft.
• Release date: Feb 1, 2019
• ISBN: 9786150040516

Book preview

cover.jpg

Pénzes Kleopátra

Igaz szerelem vagy érzelmi függőség?

الحب الحقيقي أو التبعية العاطفية؟

सच्चा प्यार या भावनात्मक निर्भरता?

img1.jpgimg2.jpgimg3.jpg

Bevezetés

Ajánlom ezt a könyvet, elsősorban annak a férfinak, akiről szólok, és mindazoknak, akiknek megadatott, hogy megismerjék, illetve azoknak, akik csak vágynak arra, hogy megismerjék a „feltétel nélküli, igaz szerelmet"!

Az ember születésétől kezdve azt, az egyet, egyetlent keresi. Őt, a NŐ-t, a FÉRFI-t! A mai világban ritka, de még létező érzés, a „Feltétel nélküli, kölcsönös, igaz szerelem. Egy felmérés szerint, egy embernek 1 a 10000-hez az esélye, arra, hogy megtalálja a nagy szerelmet, azt az „egyetlen egyet. Én megtaláltam. Megtanultam és átéltem a feltétel nélküli, igaz szerelmet! Szerettem egy embert, azért amilyen, és annak ellenére is. Feltétel nélkül, viszonzatlanul. (Tudtommal.) Óriási tanítás volt ez nekem, minden szépségével és minden fájdalmával, nyomorúságával együtt! Megéltem a poklok poklát, de megtanultam és megtapasztaltam egy olyan érzést, ami csak keveseknek adatik meg. Történetemet azért, mesélem el, mert szeretnék erőt adni azoknak, akik, ugyan ezen mentek keresztül, vagy épp most vannak benne hasonló szituációban. Felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy ez valóban „igaz szerelem"-e; vagy csupán érzelmi függőségről van szó! Ki-ki döntse el saját meglátása szerint.

Jómagam és szerelmem védelmében engedjék meg, hogy álnév mögé bújjak/ bújjunk. Amennyiben felkeltettem érdeklődését, úgy helyezze magát kényelembe, vegyen maga mellé egy pohár finom vörösbort és tartson velem, ezen, a hosszú úton! Jöjjön és fogja meg a kezem, élje át velem újra, ezt a történetet, események sorozatát, és vonja le a tanulságot belőle! Tanuljon a hibámból, hisz okos ember más, buta ember, maga kárán tanul! Induljunk hát!

img4.jpg

Visszaemlékezés

Tegnap borzalmasan éreztem magam. A lelkem, a halál előtti állapotot idézte elő. Mindenképp a „halál" állapotát éltem át. Lélekben egy magasabb szintre emelkedve, ezzel. Tegnap volt pont 8 éve, 2010. Július 30-án, amikor is, egy születésnapi kerti parti keretein belül, az életembe lépett, az a férfi, akiről akkor még el se tudtam képzelni, hogy Ő lesz az, aki által megismerem, és átélem a feltétel nélküli, igaz szerelmet és annak minden velejáróját. Sajnos esetemben csak a fájdalmas, gyötrő oldalát. Eddig. Lássuk…

Kellemes este volt. A bulira az unokatestvéremmel érkeztem, aki pasi és jó pár évvel idősebb tőlem. Az ő baráti, ismerősi köréhez tartozott ez az illető. Nevezem Levinek! Megérkezés után, megtettem a kis tiszteletkörömet, köszöntem mindenkinek, majd leültem a tűz mellett lévő asztalhoz. Velem szemben ült az unokatestvérem akkori barátnőjének a húga, mellette pedig Levi. A lány láthatóan oda volt a fiatalemberért. Sötét barna haj, zöldes-barnás csillogó szempár, gyönyörű arc, csodás ajkak, sárm. A szája nagyon szép. Ilyen ajkakkal lehet érzékien csókolózni. Minden nőnek ilyen szájjal megáldott pasit kívánok! Minden meg volt már akkor benne ahhoz, hogy magára hívja a figyelmet. Mindezek mellett, hófehér öltönyt viselt.

Ami valljuk be, cseppet sem illik egy kerti partira, ahol mindenki lazán van öltözve. Itt jegyezném meg, hogy én is elegánsan voltam öltözve, ellentétben a többiekkel. Nos, Levi kis idő múlva, mikor már szemmel láthatóan unta, hogy teper utána a csaj, átült mellém. Emlékszem, előadta magát. Elsőre nagyon unszimpatikus volt. Igazi egoista, önelégült, nagyképű férfi képét keltette bennem. Cseppet sem vonzott, még akkor. Továbbá, a nyomulása sem tetszett, sem pedig a stílusa. Úgy ahogy volt, taszított. Így telt el az első fele az estének. Az est második felében átmentünk az unokatesómmal egy közeli szórakozóhelyre, ahová Levi is jött velünk. Az utolsó kép, ami még megmaradt, az az volt, amikor bementünk a szórakozóhelyre. Onnantól nem emlékszem már semmire. A legközelebbi alkalom, amikor találkoztunk Mr. Don Juannal, egy a rá következő év áprilisában lévő bál volt. Emlékszem, a bálon egy gyönyörű türkizes selyemruhát viseltem, hasonlót, mint régen a görög Istennők. A hajam is be volt sütve, fürtösre. A sminkem élénk, a ruhához és a megjelenésemhez tökéletesen illő volt. Ezen az estén sem beszéltünk sokat. Mint később kiderült, pár héttel ezelőtt, a következő gondolatai voltak akkor rólam, mikor meglátott, ami teljesen ellentétje volt annak, amit, nekem a bál után mondott, írt. Így nyilatkozott a napokban: Jól néztél ki! Úgy, megb…k volna! (A kapa kilógott a szájából) Ugye értitek/értik, hogy mire gondolt?

Úriember az ilyen? Mit akar/mit akart valójában Tőlem?

Megjegyzés: A sors fintora, hogy az a lány, aki a szülinapi partin hajtott rá, ma annak a fiúnak a felesége, akinek a születésnapi buliján voltunk! Milyen is az élet?!

img5.jpg

Az első beszélgetések

A bált követően, egyik napról a másikra elkezdtünk beszélgetni az egyik közösségi média, levelező rendszerén keresztül. Ő írt, rám. Akkor teljesen másképp nyilatkozott, azt illetően, ahogy a bálba látott engem. Leírta, milyen gyönyörű volt a hajam, a ruhám milyen szép volt, és különleges. Már akkor is, hülyített? Vagy szerelmes kezdett lenni?

A szélhámosság teteje, amit művelt!

Tovább gördítve a fonalat, tudni kell, hogy remekül értette a dolgát. Egyszerre keltette szélhámos és mélyen érző, romantikus férfi képét és alakját. Az igazán érdekes az volt a történetben, amikor az egyik beszélgetésünk alkalmával 1000%-os pontossággal leírta, hogy milyen vagyok. Továbbá, hogy az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban mikor milyen lelkiállapotban voltam, mit éreztem, min mentem keresztül és hogy valójában, én milyen is vagyok. Azt hittem lefordulok a székről, döbbenetemben. Ahhoz, hogy valaki egy illetőről ennyire pontos leírást adjon, mindenképpen szemmel kell tartania, figyelemmel kell, kövesse, és nagyon jó emberismerő kell, legyen. Ez utóbbi munkájából adódóan meg is volt, hiszen akkor ügyvédként vagy jogászként végezve, a bűnügyi igazgatóságon dolgozott.

Mit is gondoljon, ezek után, az ember lánya? Ő ekkor, ezen, beszélgetés alkalmával a figyelmembe ajánlott, egy nagyon romantikus filmet. Elmondta nekem, hogy ebben a filmben megtalálják az igaz szerelmet. Forrón figyelmembe ajánlotta, hogy mindenképp nézzem meg. Így is tettem. Valóban gyönyörű film. Lassan, de biztosan kezdte meghódítani a szívemet. A szép lelkével, az érett romantikus világával, a beszédével, érdeklődésével, önmagával. Ó, Istenem!

img6.jpg

Az első randevúnk

A sorozatos beszélgetéseket, egy személyes találkozás követte. Egyik este értem jött és őszintén, már nem is nagyon emlékszem, de talán csak hozzá mentünk fel. Nos, mint tudjuk, az a pasi, aki első este felviszi a lakására a nőt, vagy a nőhöz felmegy, az csak egy éjszakára, egy kalandra vágyik. Semmi másra! Szóval tudat alatt, mikor csak annyit szólt, hogy: B…ni akartam veled, de te sose akartál b…ni velem. Elnézést kérek a kifejezésért/ megnyilvánulásért, csak annak valójában szeretném szemléltetni a dolgokat, hogy érezhető legyen minden, a maga valójában. Akkor tényleg csak ennyit akart? Egy szexet és semmi mást? Mai napig fel van háborodva. Soha nem volt egyértelmű számomra és a mai napig sem az, hogy valójában mit akar/akart Tőlem. Elmondása szerint volt idő, amikor szeretett volna velem együtt lenni, kapcsolat szintjén. Kérdem én, hogy adjon az ember enni valakinek, úgy, ha az nem mondja neki, hogy éhes, és adjanak neki enni?! Továbbá szokás mondani, hogy néma gyereknek anyja sem érti a szavát. De kanyarodjunk vissza az elejére. Levi megmutatta a lakását. Csinos, elegáns lakása volt. Olyan, mint Ő maga.

Felmentünk. Körbe néztem, majd kényelmesen elfoglaltam helyemet a fekete bőr sarokülőjén. Az este folyamán sokat beszélgettünk. Ott volt az a pillanat, amikor megtörtént az, amit soha nem gondoltam volna. Ám ezen estén elkövettem egy nagy hibát. Én ekkor még nem tudtam, hogy ő iszik és drogozik. Kicsapott egy csík kokaint az asztalára és feltette a kérdést nekem, hogy: Zavar-e, ha felszívja? Én akkor nagy arccal, mivel semmit sem akartam, még akkor tőle, a következőképpen nyilatkoztam:

– Semmi közöm hozzád, se az életedhez! Azt csinálsz, amit akarsz!

Ezt a kijelentésemet, a későbbiekben is számra véve nyilatkoztam, mikor telefonon beszéltünk. Talán ez (is volt) a baj.

De! Az este folyamán, a nagy beszélgetés közbe volt egy pillanat, amikor belenéztem a szemébe. A hangulat kellemes volt, kis sólámpa égett. Levi sármos és elbűvölő volt. Az illata finom volt. Fűszeres, citrusos illatot és sötétkék inget viselt, farmerral. Sportosan, elegánsan, ahogy kell. Belenéztem a szemébe (még a drogozása előtt) és akkor egy pillanatra megengedte, hogy a lelkébe lássak. Éreztem, láttam teljes valójában akkor, abban a pillanatban, ezt a férfit. Gyönyörű, csodálatos, varázslatos és nagyon szeretnivaló volt. Ott lett, végem. Elkapta a tekintetét.

Mosolygott és lefeküdt a kanapéra, mondván, hogy ő fáradt és alszik. Mellé ültem és kértem, ne aludjon. Vigyen haza. Nem akart. Volt a falon akkor, egy elefántokat ábrázoló kép. Azt nézte, terelte a szót, láthatóan zavarba volt. Hosszú kérlelés után, hazavitt. Másnap írta, hogy érződik a kispárnáján a parfümöm és hogy mennyire finom az az illat, amit viseltem. A beszélgetéseink tovább folytatódtak. Egyre többet és többet beszéltünk. Megkértem egyik este, segítsen nekem megcsinálni egy tesztet, ami a főiskolára kellett. Feljött. Akkor a testvéremnél voltam. Hozott egy üveg finom bort. Mondanom sem kell ekkor is nagyon elragadó volt. Egyszerűen mágnesként vonzott magához ez az ember. Ezen az estén sem történt semmi különös, hiszen közbe hazajött a tesóm is. Akkor kértem, holnap este jöjjön fel újra, mert nem fejeztük be, amit be kellett adnom. Megígérte, hogy segít, hogy feljön holnap is. Másnap megtörtént az, aminek nem kellett volna. Vártam másnap este, de nem jelentkezett. Hívtam. Mondta siet. Üzleti vacsorán volt. Be volt drogozva és hulla részeg volt. A legjobb barátja az a srác volt, akit gyerekkorom óta ismerek. Ellenem beszélt. Levi feljött. Ordított, sírt, veszekedett. Azt mondta és ekkor, ezzel is hazudott, hogy mindent azért tesz, hogy nekem megadhassa azt, amire vágyom, és hogy az áhított Monacoi házat is, megvegye majd nekem, mert ez a vágyam. Hazudott folyamatosan, mint a vízfolyás.

A barátja undorító dolgokat mondott neki rólam, melyek alaptalanok voltak, de barátja ellenem irányuló hadjáratát szolgálták. Nyert. Győzött. Mai napig nem tudom, és soha nem fogom annak a srácnak megbocsátani azt, hogy elvette Tőlem Levit. Ezen napokban történt még meg az, hogy én rosszul éreztem magam emiatt, az egész miatt, és a segítségét is szerettem volna megköszönni. Vettem neki ajándékot, amit, nem kellett volna. Személyesen vittem el a munkahelyére, ahol azt hitték, hogy meg akarom vesztegetni. Innentől kezdve ez az ember az ellenségemmé vált, köszönhetően a barátjának. Emlékszem egy este szintén részegen, bedrogozva kiállított oda, ahol laktam. Felhívott. Nem egyedül volt. Kimentem. Undorítóan elkezdett velem beszélni, megalázott. Elzavartam. Nem tudom a mai napig, mi történt vele. A legrosszabb az volt, hogy ekkor, mindenek ellenére nagyon szerettem már ezt, az embert. Szerettem, közbe taszítottam magamtól, féltem, rettegtem, bántott, megalázott, kibeszélt, kinevetett, nevetség tárgyává tett, amennyire csak lehetett minden cselekedetében olyan messzire taszított magától, amennyire csak tudott. Alaptalan pletykákat terjesztett rólam, ha felhívtam leordított. Nagyon sötét, fájdalmas időszak volt ez éveken át…

img7.jpg