Törökméz: Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja - vagy éppenséggel fordítva?

By Lilien Berg

Az utazás, ami sokak életét megváltoztatja…

Anna egy szerelmi csalódás után összetörve, amolyan búfelejtőként, többedmagával egy török nyaralásra indul.

Az úton aztán utoléri a végzete egy török fiú és a volt barátja személyében.

Milyen messzire kell menekülnünk, hogy megtaláljuk az Igazit?

Megéri-e a biztonságot kockáztatni az ismeretlenért?

Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja – vagy éppenséggel fordítva?

• Language: Magyar
• Publisher: Pohner Anikó
• Release date: Sep 24, 2018

Book preview

1

Épp akkor robogtak el a szálloda előtt, mikor a tenyerében péppé szorongatott 50 lírással a taxis felé fordult.

- Uram, álljon meg! Már elkerültük a szállodát!

- Tudom - szólt a lakonikus válasz.

- Kérem, azonnal álljon meg! Ha kevesli a fuvardíjat, felugrok még pénzért a szobámba.

- Hölgyem! - vigyorodott el a férfi - Csak nem feltételezi rólam, hogy pénzt fogadok el egy bajbajutott gyönyörű fiatal hölgytől?!

A röhejesen tört angolt széles gesztusok kísérték, a halántékán pedig egy ér veszélyesen kidagadt. Keménykötésű, bajuszos férfi volt, olyan, amilyennek a török népi birkózás, a karakudzsak bőrnadrágos, olajjal bekent testű hőseit képzelik az arra fogékonyak. A maszkulin külsőt ellensúlyozandó, lopva a visszapillantóban méricskélte magát, közben kibiccentett a No End kávézó előtt posztoló megkopott selyemfiúra, aki diszkrét hereigazítás kíséretében viszonozta az üdvözlést. Odakint még jobban eleredt az eső, drámai felhangot koppintva a mesterkélt baritonnak.

- Nézze, ön bőrig ázott, és reszket. Van itt a közelben egy remek hely, a tulajdonosok a barátaim. Kap majd meleg ruhát, bekapunk valamit, megiszunk egy rakit. Meglátja, visszatér magába az élet, aztán még bármi megtörténhet.

Határozottan a gázra lépett, és egykettőre maguk mögött hagyták a várost, eltűntek a szakadó esőben is strandpapucsban flangáló turisták, elúszott a döner árusok bodegáiból kipárolgó fűszeres sült illata, csak az aszfaltról kicsapódó gőz maradt. A tengerpartot fenyőerdős terület követte, és akár egy rémfilm baljóslatú kockáiban, letértek a főútról, hogy egy szűk kis erdei mellékhajtáson teljesedjen be a sorsuk. Anna fejében egy kósza pillanatra megfordult, hogy kiugrik az autóból, de aztán elvetette az ötletet. Nem volt hozzá se lelki, se fizikai ereje. Minek küzdeni, ha Ő úgysincs mellette, ha már nem szereti? Egyáltalán minek van értelme már az életében ezek után? A kaszkadőr mutatvány helyett inkább teljesen oldalra fordult, hogy az egyszerre vigyorgó és sóhajtozó „veribjutifulmádám"-ot szajkózó idióta ne vizslathassa az arcát, és véletlenül se kezdeményezzen beszélgetést. Végtelenül fáradtnak, erőtlennek érezte magát, már semmi és senki nem érdekelte, szeplős kis orrát az üveghez szorította, és hagyta, hogy csak úgy történjenek vele a dolgok. Egyszerűen csak aludni vágyott, mély álomba zuhanni, és valami megtévesztően valódinak tetsző, csodálatosat álmodni. Róla, vele, Gáborról, aki becsapta, elárulta, elhagyta, megcsalta. Pontosan nem tudni milyen sorrendben. Azért egy halványan pislogó vészvillogó néha még próbálta visszarángatni a valóságba. Hogy lehetsz ilyen ostoba, hogy ilyenkor is rá gondolsz? Eszement tyúk, ez itt egy emberrablás! Emberrablás! Itt vagy Ázsiában, egyedül, egy őrült taxissal, aki egyszerűen csak nem tett ki ott, ahol kellett volna, ellopott, mint valami csomagot! Csinálj már, találj már ki valamit, senki nincs itt, aki segíthetne, csak magadra számíthatsz! Nem látod többet a te kis Gáborodat, ha nem agyalsz ki gyorsan valamit!

A semmiből hirtelen tülkölő rendőr autó zúgott el mellettük. Anna ugrott egyet az anyósülésen, és két kézzel hadonászva, magyarul kiáltott segítségért. A rend őrei vigyorogva, az ablakokat lehúzva köszöntek ki a taxisnak, mire az visszadudált, és integetett nekik.

Egy út menti hirdetőtábla vízesést meg hotelt ígért - most már legalább tudta, hol ér véget a kirándulás.

***

A Hotel Pasha recepciósa az őrület határán állt. Korgó gyomorral és a létfenntartáshoz is megkérdőjelezhető mennyiségű zöldségen élt már egy hónapja, és a mérleg még mindig csak két kiló mínuszt mutatott. Mély levegőt vett, és a pulton heverő papírdobozból salátaleveleket varázsolt elő. Hosszas, utálkozó szemrevételezés után apró galacsinokat formázott belőlük, aztán szenvedő arccal legyűrte őket. Biztos, ami biztos, megelőzendő, hogy még egyszer szembekerüljön valamelyikükkel, minden falat után vizet kortyolt. Határozottan zavarta a vörösre égett képű, szemüveges alak, aki a pulttal szemben, az ő kedvenc kanapéján terpeszkedett. Mi a fenét bámul rajta? Csak nézi, vizslatja azokkal a vizenyős kék szemeivel, közbe’ meg folyik róla a víz. Talán azt se tudja, hol van.

Tegnap éjszaka érkezett a magyar csoport, hozzájuk tartozik a hibbant. Hajnalig ment a dáridó, aztán ezen a szent helyen ájult be, a barátnője próbálta még reggel élesztgetni, de csak nemrég tért magához, most meg már nem találja a nőjét. Szánalmas.

Attila meglehetősen ramatyul érezte magát, kínjában kétpercenként törölgette a szemüvegét, és úgy pislogott a szemközt táplálkozó bozontos szemöldökű lánykára, mint valami agyoncsapásra teremtett, idegesítő bogárra. Némi másnapossággal kevert lelkifurdalás gyötörte. Megígérte Annának, hogy elkíséri ahhoz az erőd-szerű építményhez, amit még éjszaka a buszból csodáltak. Díszkivilágítás nélkül, a pocsék esős időben már nem tűnt olyan nagy számnak, de mindegy is, a lányt sehol nem találta. Valószínűleg nem bírta kivárni, amíg ő magához tér. De még egyszer ilyen nem lesz, ha négykézláb tudja csak követni, akkor se hagyja magára! Végül is ő is arról győzködte, hogy jót tesz neki ez az út, ami reményei szerint átsegítené ezen a nem túl mókás időszakon, erre most mi történik? Már az első nap cserbenhagyja, és a lány most ugyanúgy egyedül van, és hiábavalóságokon agyal, akár otthon! Csak nehogy még jobban bekattanjon a nulla alak miatt!

Gyűlölte Gábort, vagy inkább émelygett tőle, ezt nem igazán tudta eldönteni. Egyrészt azért utálta, amiért elbánt Annával, másodsorban meg egyszerűen féltékeny volt a fensőbbségesen viselkedő nagyképű alakra, akit ő már első látásra kiismert. Pontosan ott és akkor, mikor belépett hozzájuk az utazási irodába, és természetesen Annát egyből kiszúrta. Persze egy olyan bombázót, mint az ő barátnéja, nem nehéz kiszúrni. A vörös loboncos, szeplős, tejfehér bőrű lányt nem könnyen felejtette el a férfiember. Gábor nagy peckesen odalépkedett a pultjához, és valami repülőjegy foglalásról kérdezősködött. A lány a lehengerlő antrétól, a jól szabott öltönytől, az egész megkreált előadástól először elsápadt, aztán meg kipirult, és körülbelül öt perc elteltével már fülig szerelmes volt. Persze, nem az ő hibája, maximum a tapasztalatlanságáé, mert a férfi az a tipikus elegáns macsó volt, aki minden nőt megkaphatott. Ahogy a későbbiekben kiderült, a kreolos, őszülő halántékú, sima modorú manipulátor pazar körülmények közt „tengette életét", amihez jó érzékkel kiválasztott jómódú, elhanyagolt asszonyok adományai segítették hozzá. Azzal tisztában lehetett, hogy Annának nincs pénze, úgyhogy őt egy kicsit még kedvelhette is, vagy csak egyszerűen a megerőltető munka utáni kellemes kikapcsolódásnak tekintette. Akárhogy is volt, a lányt rendesen magába bolondította, és ez ellen ő nem tehetett semmit, csak jó szokása szerint a partvonalról szemlélődött.

***

Csilla mélyen letüdőzte a füstöt, már a második dobozt kezdte meg, mert hát mi a fenét lehet itt csinálni a bagózáson kívül?! Az időjárás egy tragédia, a férfi felhozatalról már nem is beszélve. Európai nőkre vadászó csóró fiatal srácokon és pocakos öregurakon kívül nem látni más, elérhető bennszülöttet. A tehetős középkorú törökök valószínűleg a villájukban ütik el az időt, a külföldiek meg ki sem teszik a lábukat a több csillagos all inclusive szállodáikból. Egyébként meg már megbánta ezt az egész utazást. Ki az a marha, aki hajlandó buszozni több, mint kétezer kilométert, Szerbián és Bulgárián keresztül, plusz Isztambultól még ezer kilométert! Hiába mondta annak a hülye főnökének, hogy egy ilyen út kész ráfizetés, annak a hülye Feketének aztán beszélhetett! Most meg valamiféle jutalomként, ami      inkább      büntetés, a szerencsétlen negyed csoporttal ide küldi az alkalmazottait. Egészen Ázsiáig. Persze az Annának talán ez most kapóra is jött, de az Attila mit keres itt? Na mindegy, valahogy majd kibírja ezt az öt napot. És egyáltalán hová tűnt Anna?! Attilával vagy Orsikával mégsem mozdulhat ki, akkor inkább itt penészedik! A penészről eszébe jutott, hogy ideje megigazítania az alapozóját. Óránként ellenőrizte a sminkjét, és úgy érezte, vesztésre áll az idővel vívott harcban. Pedig a tükörből egy jól karbantartott, sportos nő nézett vissza rá.

Lassan öt éve már, hogy hivatalosan is búcsút intett szürke hivatalnok férjének, és két kamaszfiával éldegélt az exétől megszabadított Bauhaus csodában, amiért persze - és ezt gyakran hangoztatta - nem a mihaszna aktakukac férje dolgozott meg, hanem drága állatorvos apósa, isten nyugosztalja. A válás óta úgy élt, mintha be akarta volna pótolni azt az időt, amit egy érdemtelen férfira fecsérelt, vagy csak bizonyítani akarta, hogy képes bepótolni valamit, amit tulajdonképpen igazán már nem is akart. Ebül szerzett jószág ebül vész el! - harsogta örökül egy nosztalgikus hangulatú nyári délutánon az utódjának, volt férje új szerzeményének - egy hamvas, szőke leányzónak, aki egyébként megtévesztően emlékeztetett a pontosan húsz évvel ezelőtti Csillára -, majd megfeledkezve arról, hogy valaki más ajtajában áll

bevágta az ajtót az elképedt nő orra előtt. És egyáltalán nem volt meggyőződve arról, hogy a gyakorlat majd beigazolja ezt az igazán elmés mondást.

Elmélkedését a fürdőszobából ki-be ugráló Orsi zavarta meg, aki fél délután sem volt képes eldönteni, hogy milyen szerelésben menjen le vacsorázni.

- Erről mi a véleményed? - csicseregte egy liba melléktermékére emlékeztető színű szűk topban és feszülő fehér nadrágban tipegve.

- Bravo! A lábad még vastagabbnak és rövidebbnek tűnik, mint amilyen valójában, a felső meg egyszerűen üti az egészet. Magyarán: előnytelen!

Orsit láthatóan nem érintette meg mélyebben a kritika.

- Értettem főnök asszony! Szerencsére van másik! - kuncogta.

Istenem! Ez még tényleg egy gyerek! Hol a fenébe vagy Anna?!

***

A férfi folyamatosan beszélt, folyt belőle a szó, hol törökül, hol angolul. Anna csak kábán hallgatta, egy idő után összefolyt a hablaty, egy árva szót sem értett belőle, és olyan volt az egész, mintha valami üveglap mögül bámulná az eseményeket. Ez az egész valami karmikus büntetés lehet, latolgatta magában. Rossz úton halad, és ez most egy figyelmeztetés, hogy változtatni kell. De hát pont most akart változtatni! Igaz nem önszántából, hisz Gábor tette őt lapátra. Vagy éppenséggel arra akarnak rámutatni a nagy kozmikus irányítótoronyból, hogy nem kellett volna idejönnie, otthon kellett volna maradnia, szembenézni a tényekkel, és valamit kihozni belőle, lehet, hogy egyáltalán nem veszett még az ügy. Minden olyan tökéletesen indult. Gábor egy álmos novemberi reggelen, repülőjegy foglalás miatt ment be az irodába. Méretre szabott elegáns öltöny, fekete haj, fekete szem, borosta. Intelligenciáról vagy talán ravaszságról árulkodó ívelt sas orr, ellentmondást nem tűrő, akaratos, vékony ajkak.

Már az első találkozásnál félre nem érthető módon jelezte a lánynak, hogy vonzódik hozzá. A lányt meglepte a markáns közeledés, nem mintha nem lett volna hozzászokva az ellenkező nem próbálkozásaihoz, de a férfi annyira más, annyira átlagon felüli volt. Egy ilyen pasi mellett szigorúan száznyolcvan centis, hosszú combú vadászbombázót tudott csak elképzelni.

A divatlapból kisétált úr már az első találkozáskor randevút kért tőle, amit Anna élből visszautasított, és csak a harmadik vagy negyedik megdöbbentő méretű vörös rózsacsokor után kezdett el találkozgatni a férfival, bár a megérzései még mindig azt sugallták, hogy nem szerencsés belelovallnia magát a dologba. Csak a vak nem látta, hogy a Gáborral való bármiféle hosszú távú kapcsolat az orosz rulettből való élve kiszállás esélyeivel mutatott arányosságot. De a fizikai vonzalom tagadhatatlanul működött, és volt valami fensőbbségesen titokzatos a férfiban, ami miatt egyszerűen nem tudott neki nemet mondani.

Elegáns éttermekbe jártak, és Gábor igazi úriemberként viselkedett. Bölcsen kivárta, amíg a lány kezdeményezi az első csókot, az első együttlétet. Annára óriási hatást gyakorolt a férfi, olyat, amilyenről legfeljebb szirupos lányregényekben olvasni. Persze ő ezt az émelyítő cukros máz nélkül szervírozta. Néha hetekre eltűnt, és nem adott életjelet magáról, majd a semmiből újból felbukkant, és úgy viselkedett, mintha épp tegnap látták volna egymást utoljára. Anna soha nem kérdezett rá, hol volt ez idő alatt. Egyszerűen félt egy fájdalmat

okozó őszinte választól. Ragaszkodott a férfihoz, aki mellett végre igazi nőnek érezte magát, ugyanakkor tartott tőle, hogy választottja egy vérbeli életművész, és így elképzelhető, hogy ő csak egy vékonyka szelet neki az élet nagy habos tortáján, s egy esetleges őszinteségi rohamában olyan információkat vághat a fejéhez, amitől a lány gondosan felépített álomvilága alapjaiban remegne meg. Így aztán - korábbi önmagával ellentétben, mikor is csak a jövő lebegett a szeme előtt

egycsapásra a carpe diem lett az életfilozófiája.

Mikor utoljára találkoztak, Gábor szenvedélyes és odaadó volt. És mint mindig, akkor is szinte fizikai fájdalmat érzett, mikor a férfi hazavitte, és ő az albérlete előtti járdaszegélyről nézte, ahogy továbbhajt. Teljesen irracionálisnak tűnt, hogy a férfi ilyenkor egyszerűen hazamegy. Anna fantáziájában céltalanul autózott egészen hajnalig, vagy egy másik titkos légyottra sietett egy felkorbácsolóan szenvedélyes férjes asszonnyal, feltehetőleg valami maffiafőnök feleségével.

A Gáborral kapcsolatos meglehetősen hiányos információk izgalmasan veszélyessé tették a férfit. Még azt sem tudta, mivel foglalkozik. „Üzletember vagyok fogalmazott tömören Gábor. „Nincs behatárolható célterületem, szinte minden megveszek, ami szerintem értékes, aztán továbbadom.

Attila szerint - akinek persze a tisztes távolból történt első pillantásra ellenszenves volt a férfi - Gábor egy pitiáner kis seftelő, aki tehetségesen alakítja a menő üzletembert.

- Egy-két mondatból meg tudnám mondani, hogy miféle kókler, de ha neked annyira derogálóak a barátaid, hogy bemutatni sem vagy hajlandó neki, akkor nem erőltetem a dolgot! - tamáskodott Attila, aki nehezen viselte, hogy nem kapott lehetőséget megérzései bizonyítására, féltett barátnéjának megóvására a ravasz, gonosz farkastól.

Anna szerette volna összeismertetni a két férfit, de az utolsó pillanatban Gábor mindig talált valami ürügyet: halaszthatatlan üzleti vacsorát, utazást -, ami megtorpedózta a nagy találkozást.

- Ez az ürge, figyeld csak meg, kihasznál, porig aláz, aztán eldob, akár egy kifacsart citromot! - agonizált Attila.

- De hát ezt a nők szokták művelni a férfiakkal, csak egész más sorrendben! - ugratta Anna.

- Csak akkor is működjön majd a humorod, mikor rájössz, hogy igazam volt! Csak nézz rá, a képére van írva, hogy egy gátlástalan, perverz disznó!

***

Hirtelen fékezés vetett véget a félálomba ringatásnak. Anna felpillantott, és letörölte