A rejtelmes Népszínház utca - és egykori lakói

By Maczó Balázs

A budapesti VIII. kerület egy-egy utcaképe talán nem tartozik a bédekkerek kedvenc hangulati fotói közé, a Sétakönyvek sorozatunk legújabb részéből azonban kiderül: a helyiek által sokszor csak Népszinyónak becézett utca meglepő építészeti és történelmi értékekkel bír, amelyekre Maczó Balázs várostörténész hívja fel a figyelmet. A sorozat újlipótvárosi, terézvárosi, városligeti, Margit-szigeti sétái után újra különleges városnézésre invitáljuk az olvasót-nézőt. Nézze, figyelje a homlokzatokat, a díszítéseket, az egykor előkelőnek és modernnek számító Népszínház utca sarokházait, s merengjen el Budapest e városrészének egykori és mai csodáin. Mert ahogy a szerző is írja: "az 1910-es évek Budapestjének legmodernebb utcájában vagyunk, ahol nemcsak lakni volt sikk, de idejárni vásárolni vagy igénybe venni valamilyen szolgáltatást is. A házak homlokzatai szinte vetekednek egymással: melyik a legbátrabb, legnagyobb, legkreatívabb, egyszóval: melyik a legmodernebb. Az itteni bérháztulajdonosok városszerte azzal reprezentáltak, hogy ki tudja megfizetni a legnevesebb tervezőt, akitől rendre ötletes, újszerű építészeti megoldásokat vártak el." Sétára fel!

• Language: Magyar
• Publisher: Athenaeum
• Release date: Oct 26, 2023
• ISBN: 9789635433599

Book preview

BorítóSétakönyvek 3Maczó Balázs: A rejtelmes Népszínház utca – és egykori lakóiAthenaeum

© Maczó Balázs, 2023

Fotók © Bujnovszky Tamás, Fáryné Szalatnyay Judit, 2023

© Athenaeum Kiadó, 2023

Köszönjük a Fortepan és a BTM Kiscelli Múzeum hozzájárulását fényképeik közléséhez.

dekor

A projekt a Budapest 150 emlékév részeként, a Pro Cultura Urbis Közalapítvány anyagi támogatásával valósul meg.

Kiadta az Athenaeum Kiadó,

az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja.

1086 Budapest, Dankó u. 4–8.

Tel.: [phone]

www.athenaeum.hu

www.facebook.com/athenaeumkiado

ISBN 978 963 543 359 9

ISSN 2939 8851

Felelős kiadó: Dian Viktória

Felelős szerkesztő: Besze Barbara

Szerkesztette: Helfrich Judit

Borító- és kötetterv: Herbszt László

Műszaki vezető: Dubecz Andrienn

Elektronikus változat

eKönyv Magyarország Kft.

www.ekonyv.hu

Készítette: Ambrose Montanus

dekor

Előszó

Az utca története

Népszínház utca 15.

Népszínház utca 17.

Népszínház utca 19.

Népszínház utca 21.

Tolnai Lajos utca 4.

Népszínház utca 25.

Népszínház utca 20.

Népszínház utca 22.

Népszínház utca 31.

Népszínház utca 35.

Népszínház utca 37.

Népszínház utca 32.

Népszínház utca 47.

Népszínház utca 49.

Népszínház utca 40.

Népszínház utca 46. és 59.

Búcsúzóul

Köszönet­nyilvánítás

Jegyzetek

dekordekor

Ahhoz, hogy ma a Népszínház utcában sétáljunk, kell némi bátorság. Az utca elején állomásozó buszok és villamosok külvárosi hangulatot teremtenek, amit aztán fokoz a kétes alakok jelenléte. Némelyik ház homlokzata eléggé lerobbant, és nem lepődünk meg azon sem, ha megbotlik a lábunk egy szemétkupacban. Pedig az 1910-es évek Budapestjének legmodernebb utcájában vagyunk, ahol nemcsak lakni volt sikk, de idejárni vásárolni vagy igénybe venni valamilyen szolgáltatást is. A házak homlokzatai szinte vetekednek egymással: melyik a legbátrabb, legnagyobb, legkreatívabb, egyszóval: melyik a legmodernebb. Az itteni bérháztulajdonosok városszerte azzal reprezentáltak, hogy ki tudja megfizetni a legnevesebb tervezőt, akitől rendre ötletes, újszerű építészeti megoldásokat vártak el.

A Népszínház utcának ráadásul nagyon karakteres az utcaképe. Budapesten viszonylag ritka, hogy egy útra nem merőlegesen, hanem hegyesszögben csatlakozzanak a szomszédos utcák, ide pedig szinte mindegyik keresztutca így érkezik. Ennek következtében különleges saroktelkek keletkeztek, amelyeken az építészek igazán szembeötlőt alkothattak. Tulajdonképpen ez a látvány volt az, ami ennek a sétának a megrendezésére és e könyv megírására ösztönzött. Amikor először jártam a Népszínház utcában, egyből megragadott a sok sarokház, amelyeket tüzetesebben megismerve kiderült, hogy tulajdonképpen ez az utca nem más, mint az 1910-es évek legnevesebb építészeinek bemutatkozó tárháza.

A Népszínház utcának mindig megvolt ez az egyszerre csábító és taszító kettőssége: a kávéházakból kiszűrődő dallamoktól hangos, a gyönyörű és kvalitásos épületekkel tarkított és az itt lakó hírességek jelenlétének köszönhető nagypolgári környezet mellé egy proletár, lázadó, a társadalmi feszültségeket az utcai harcok szintjéig megélő külső józsefvárosi hangulat társult.

Egy 1915-ös tudósítás így ír a Népszínház utcai kávéházakról: „A Népszínház-utcában is sűrűn találhatók a kávéházak. Majdnem mindegyikben női zenekar gyönyörködteti a hallgatóságot, amely mindig több künn az utcán, mint bent." (Világ, 1915. szeptember 3.)

Ez a miliő a maga korában, de még az 1940-es években is megedzette és nyitottá tette a környékbelieket, aminek máig ható hozománya az erős helyi öntudat és az ebből fakadó tenni akarás. Hiszem, hogy a Népszínház utca emiatt lesz egyszer újra Budapest legvagányabb utcája.

A múltmesélést provokatívan azzal is indíthatnám, hogy a Népszínház utca története a disznóólakkal kezdődött. Ez persze túlzás, de tény, hogy az utca fejlődéstörténetében meghatározó szerepük volt a sertéseknek… is. A dolog úgy alakulhatott, hogy a 19. század közepéig teljesen bevett szokás volt, hogy a külvárosokban (körülbelül a mai Kiskörúton túli területen) az emberek háztáji tartásban disznókat is neveltek az udvarukban. Ám a város fejlődésével, az 1860-as években hatóságilag megtiltották a vámvonalon (mai Orczy út – Fiumei út) belül a disznótartást, s így a gazdák kénytelenek voltak kitelepíteni az állataikat a város akkori szélére. A mai II. János Pál pápa tér környékén egymás mellett sorakoztak a disznóólak, és az erre vezető út egyre jelentősebb forgalmat generált. Beszédes adat az is, hogy a Népszínház utcát már 1838-tól Borstenviehhändler­gassénak hívták, 1850-től pedig Sertéskereskedő utca volt a neve.

A disznótartás amúgy igen nagy üzlet volt akkortájt. Pest egyre inkább az ország és Kelet-Európa számottevő élelmiszer-kereskedő városának számított, amely maga is saját sertéstelepet tartott fenn.

Több ezer élő állatot értékesítettek, ebből finanszírozta a város többek között a Vigadó építését is. Lám, a sertéstenyészet és a kultúra így találkozik egymással…

Persze az utca kialakulásának a történetében nem csak a disznók játszottak szerepet. Tulajdonképpen ez az útvonal már a 18. századtól kezdve létezett, ugyanis összekötötte Pest városát Rákoskeresztúrral. Erre utal az út korábbi elnevezése is: Kereszturer Weg, vagyis Keresztúri út. A mai Teleki tér területe a város tulajdonában állt, és miután a 19. század elején rendezték a lapályos területet, itt jelölték ki az állatvásárok helyét. A mostani Népszínház utca ezt a piacteret kapcsolta össze a várossal, és annak megfelelően alakult a megnevezése is, hogy a különböző korokban jellemzően milyen állatot bocsátottak itt áruba. Eleinte Baromvásár utcának nevezték, majd Sertéskereskedő, Sertésvásár utcának, de a 19. század elején Hentes utcának is hívták, amiből arra következtethetünk, hogy az állatokat nemcsak lábról árusították errefelé, hanem bizony fel is dolgozták.

dekor

Johann v. Lipszky: Pest-Buda belterületének áttekintő térképe, 1810. Az Y-ban elágazó út jobb oldala a mai Népszínház utca

BTM Kiscelli Múzeum Térkép-, Kézirat- és Nyomtatványtár

A 18. század végén a vámvonalon kívüli mezőségre telepítették ki a sertéstartást, majd a 19. században a kereskedelmi célzatú „sertésszállástelep még tovább vándorolt: a tanács újabb rendeletére a Gyáli út és az úgynevezett Sertés-tavak közötti térségre helyezték át a disznótelepet, sőt Pest városa felépítette a saját sertéstelepét is ezen a területen. Az 1850-es évektől a vasút megkönnyítette a szállítást, így idővel a telep a kőbányai állomás közelébe költözött át. (Ez ellen az addig nyugodt, szőlőtermő terület környékén élők és az itt „kéjlakot – szabadidős házat – birtokló tulajdonosok persze azonnal tüntetni kezdtek, sikeresen. Így a disznótartóknak újra vándorútra kellett kelniük.) A város ekkor elhatározta, hogy a „húsfogyasztás szükségletének folytonos és jutányos fedezhetése és a kereskedelem fejlődése, különösen a már nagyobb mérvet nyert sertéskereskedésnek Pest város határábani maradandó megtelepedhetése és fölvirágoztatása tekintetében" állandó sertés- és szarvasmarhapiacot létesít, ahol mind a tenyésztés, mind az eladás „közrendőri tekintetből is