Rohadt állatok

By Szécsi Noémi

Zajlik az élet a Biokert gazdaságában: bár kisemlősök között vagyunk, mégis farkastörvények uralkodnak. Az állattársadalmat a gátlástalan Hörcsög irányítja, fő tanácsadója pedig a Vakond, aki - vaksiság ide vagy oda - még mindig a legélesebben látja a dolgokat. Újságíró mókusok, nyomozó pelék, művész oposszumok népesítik be a felnőtteknek szóló állatmesék színpadát: minden hasonlóság a valósággal a természetes kiválasztódás eredménye.

• Language: Magyar
• Publisher: Magvető
• Release date: Jul 3, 2023
• ISBN: 9789631443080

Book preview

Szécsi Noémi

Rohadt állatok

Magvető logó

© Szécsi Noémi, 2023

Előhang

Néhány sérelem

– Szóval magának az a véleménye, hogy egy cinikus állat vagyok – szólalt meg hirtelen a Hörcsög, miközben egy újabb szivarra gyújtott.

A Vakond összerezzent, mivel eddig a Hörcsög szalonjának falán függő értékes Rippl-Rónait szemlélte.

– Elnézést, mit mondott? – kérdezte kissé megilletődve, mivel úgy érezte, némi ingerültség vegyült a Hörcsög hangjába.

– Véletlenül tudomást szereztem arról, miket terjeszt rólam a Biokert népe körében. A Menyét volt olyan szíves, és elmesélte, hogy maga kisebb csődület előtt részletezte, miként jutottam a répaföld azon árnyas sarkához, és hogy állítólag kinevettem azokat, akik az éhkoppot nyelő nyúlcsalád miatt aggódtak – sorolta sértődötten a Hörcsög.

A Vakond, aki számára évek óta a Zen volt a fény és az erő, hátradőlt a fotelben, és megköszörülte a torkát.

– Megkínálna engem is egy szivarral?

– Parancsoljon – nyújtotta a Hörcsög kelletlenül cirádás szivartárcáját.

A Vakond kivett egyet, megszagolta, és jóízűen rágyújtott.

– Mi lenne, ha egyszerűen csak élveznénk a szivarunkat? – indítványozta.

A Hörcsög biccentett, s mindketten maguk elé meredtek füstbe burkolózva. Egy kis idő múlva ismét csak a Hörcsög törte meg a hallgatást.

– Mindig majdnem sírok, ha eszembe jut 48.

– 48?

– 1848, a népek hajnalcsillaga.

– Ezt miért hozta most szóba? Provokálni akar? Újra pufogtatná nacionalista patronjait? – kérdezte a Vakond blazírtan, két szippantás között.

– Ne legyen túlérzékeny, Vakond – mondta a Hörcsög barátságosan. – Egyszerűen csak arról lenne szó, hogy megünnepelhetnénk ezt a napot a Biokertben is. Maga egy entellektüel állat, megszervezhetné.

– Persze – vetette oda a Vakond. A füst puhán burkolta be.

– Az egyik ősömnek emelhetnénk egy szobrot, annak, amelyik nekiugrott egy császári katona torkának. Valamelyik ügyes állat megmintázhatná.

– Tudja, erről mi a véleményem – jegyezte meg vészjósló hangon a Vakond.

– Miről? Hadd gondolkodjam… Tudom már. Önnek már a szeme villanása is elég ahhoz, hogy önkritikát gyakoroljak. Igen, ez talán enyhe személyi kultusz.

– Maga paranoiás, Hörcsög – mondta lassan a Vakond, mert eldöntötte, hogy ma nem izgatja fel magát semmiképpen.

A Hörcsög elnyomta félig szívott szivarját, ott hagyta a hamutartóban, és egy asztalkához lépett. Micsoda szentségtörés, gondolta a Vakond, de egy szót sem szólt.

– Paranoia? Talán. Most viszont igyunk valamit.

– Évforduló, születésnap?

– Fogjuk rá. Ilyesmikben soha nincs hiány. Pár napja tudtam meg például, hogy egy idei alomból származó fiam máris nagyapává tett. Gyors a srác, nem? – büszkélkedett a Hörcsög, és két tiszta poharat vett elő az asztalka alatti szekrénykéből.

– Gratulálok. Maguk, hörcsögök, rendkívül szaporák – mondta a Vakond rezignáltan.

– De én most őszinte leszek magához, Vakondkám. Egyszerűen be akarok rúgni, mint az állat. Ez a rövid távú tervem. Szeretném, ha velem tartana.

– Ne haragudjon, Hörcsög, hogy nem tartok magával – mondta a Vakond, és felegyenesedett. – De a kalóriadús alkohol felborítaná a fogyókúrámat: gondolom, maga is tudja, a szeszes italok mennyire hizlalnak…

(Finnugor vámpír, 2002)

Mától kezdve Biokert

Látszólag azután sem változott semmi. A Vakond számára ugyanúgy teltek a hosszabbodó nappalok, ugyanúgy bontogatta a lombokat a tavasz, mintha az élet attól sem állna meg, ha egy nemes gondolat valósággá válik. Kicsit képlékeny, kicsit por alakú volt ez a valóság, de kétségkívül ante portas fenyegetett. Fiatalon még ő maga is ott kocogott hunyorogva egy Marx-kép alatt, néha kicsit megdöntötte, hogy ne süssön a szemébe a nap. Vitte ő is a transzparenst, hogy Friss zöldséget a proletariátusnak!, aztán, miután elvonult a vörös retkekkel megrakott tribün előtt, elhajította a táblát, és rohant a primőrágyásba zabálni. Ezen a napon kivételt tett, ő is a szájához emelte a harsogó zöldet. De ma az ő határozott fellépésén múlt kétszáz derék állat gondtalan szórakozása. Őt bízták meg, hogy vezényelje le a majálist, amelyen rovar, bogár, madár, rágcsáló együtt ünnepelte, hogy ez a humuszban gazdag parcella mától kezdve minősített Biokert.

A Vakond idegesen figyelte a gyülekező tömeget. Selymes bundáján csíkokban folyt az izzadság, a mancsa meg-megcsúszott a mikrofonon, a papírjai cafatokra szakadtak a gyűrögetéstől.

– Nem esne jól egy tea? – kínálgatta egy fiatal, fényes szőrű mezei pocoklány. De a Vakond csak hidegen intett, hogy vigye innen a bio-levendulalöttyöt. Bosszantotta, hogy az előzetesen meghirdetett kezdésre nem mindenki foglalta el a helyét, de úgy döntött, mégis belekezd.

A Hörcsög a tribün díszhelyén ült, mint az esemény főszponzora. Amikor a Vakond útban a mikrofonhoz elhaladt előtte, a Hörcsög feltápászkodott, és mivel rengő hasa nekinyomódott a díszasztalnak, szuszogva súgta a Vakond fülébe:

– Beszédet akarok mondani.

A Vakondnak mintha százas szöget ütöttek volna az amúgy is legfeljebb egy centi sugarú koponyájába. Érezte a reccsenést. A Hörcsögről egész egyszerűen azt gondolta, hogy ha a hülyeség meggyulladna, ez a testes, koros rágcsáló lángokban állna. De hangosan csak ennyit mondott:

– Hát persze.

Odalépett a mikrofonhoz, és némi kocogtatás után belemondta:

– Figyelem, figyelem. Csendet kérek. A Hörcsög. Hallgassátok szeretettel.

A Hörcsög az asztal alatt bújt ki, mert nem fért át a transzparens és az asztal között nyíló szűk folyosón. Négykézláb tartott a mikrofon felé, közben a bundáját tisztogatta a ráhullott cseresznyevirág-szirmoktól. Egy Japánt megjárt dekoratőr egér készítette a díszletet.

– Beszédet akarok mondani – mondta most olyan tétován, de hangosan, amilyen határozottan, de halkan az előbb. Az állatokban szinte megfagyott a szó. Egy pisszenést sem lehetett hallani. A Hörcsög gyakorlatilag élet-halál uraként viselkedett a kertben, semmitől sem félt, bár azt beszélték róla, hogy permetezési szezonban egy szegényebb sorsú állatot előkóstolónak tart.

– Kedves bundás barátaim! Nektek nincs melegetek? – szólította meg a Hörcsög a hallgatóságát végtelen közvetlenséggel. – Üdvözöllek benneteket a Biokert Kisemlőseinek Majálisán. Érezzétek jól magatokat. Egyetek, igyatok. Én állom! – harsogta a Hörcsög, és kicsit megdöngette a mellkasát. A Vakond fanyalgó pillantást váltott egy másik szervezővel, egy fiatal cickánnyal, akinek szintén derogált, hogy egy világtól elzárt, istentől elhagyott haszonkertben művelje a népet. Mindketten lenéztek a közönségre. Ami azt illeti, az állatok tényleg kaptak az alkalmon: mindegyik egy-egy zsenge répát, zöldborsóhüvelyt szorongatott, a Hörcsög harmatos lapulevelekre kiterített grandiózus traktáját alaposan megbontották. Csak néhány kis testű ragadozó állt üres, karba tett kézzel a hátsó sorokban. Ha csak egy lépést is tettek, az egércsaládok egyből közelebb húzódtak a rendezvényt biztosító szekuritisokhoz.

– Persze én is hallottam – folytatta a Hörcsög –, hogy az elégedett zöldségropogtatásba olyan hangok vegyülnek, hogy az én nagyvonalúságomnak az ára egyszerű kisemlősök vére és verejtéke. Ha ez így lenne, az természetesen engem viselne meg a legjobban. Nem aludnék nyugodtan. Nyomná az oldalam a búzászsák, ha tudnám, valahol egy nyúlveremben nyolc kicsi tapsi sír éhesen. Én is népes alomba születtem, ráadásul egy kiégett téeszugar közepén. Apám napi négy kilométert gyalogolt a majorsági magtárig. Szegények voltunk, de szerettük egymást. Anyámat csak akkor ettük meg, amikor az aszályos nyár után különösen kemény tél köszöntött be.

A hallgatóságban többen bólogattak, akik szintén arra kényszerültek, hogy valamelyik rokonukat megegyék. Kivétel nélkül idősebb, meglett állatoknak látszottak. A Vakond viszont mindig gyanakodva szemlélte a Hörcsög populáris kilengéseit. Italosan egyszer