Vita élő időben

By Rakovszky Zsuzsa

Rakovszky Zsuzsa egyszerre érzéki, tárgyszerű és elvont, metafizikus költészetének alighanem az idő az egyik legfontosabb témája.A Visszaút az időben című verseskönyve és Az idők jelei című történelmi regény után az új kötetben is az idő kérdése és válasza foglalkoztatja: egyre apokaliptikusabb korunk élő jelen és vészjósló jövő ideje. ""Új nincs: a korszaknak mind a százhatvanöt / csatornáján csak ismétlések mennek. / Minden volt már, semmi sem működött, / de mert fut az idő, és helyben járni nem enged, / jönnek megint..."" A roppant erős kötetben két nagy ciklusban is találkozhatunk a költő másik fontos motívumával: a képekkel. Míg a Fortepan kötetben fényképeket hívott elő, itt festményeket ír át költészetté Rakovszky Zsuzsa.

• Language: Magyar
• Publisher: Magvető
• Release date: Oct 26, 2023
• ISBN: 9789631443554

Book preview

Rakovszky Zsuzsa

Vita élő időben

mlogo

© Rakovszky Zsuzsa, 2023

Képtár I.

Az ablak

Édouard Vuillard: Képek Louis Henri Vaquez számára

Végül az életünk kilök

magából: hogy mikor jön el,

az órát és napot nem tudhatom.

Előbb csak pár gyanús tünet: a légszomj,

émelygés, tompa fájdalom,

de már a homlokunkon ott a jel,

jól láthatón. Lesz egy szoba,

honnan ki többé már sose…

Vizelet, veríték szaga,

fejünk fölött váltott latin szavak,

nővérek elkapott tekintete.

Volt egyszer – egyre távolabb

egy élet – félig már a múlt:

család, pénzgondok, reggeli

kávé, de szőnyegünk alatt

közben végig a borzalom lapult.

Az ablakon túl a világ,

már nélkülünk: sárgás falak,

muskátli és dohányvirág

a kertekben, kutya szalad az úton át,

magasan jár a nap.

Holdvilágnál

John Atkinson Grimshaw: Ezüst holdfény

Nem jó itt kinn így este egyedül:

siess haza, és útközben ne nézz szét!

A hold üveggyapot felhők mögül

csorgatja zöldes, túlvilági mézét.

November: lombtalan fekete fák

göcsörtjei az ég szürkésliláján.

Nemrég még eshetett: a pocsolyák

bizonytalan tükörfénye a járdán.

Bármerre nézel, az égen, a földön,

olvadt jege ugyanannak a fénynek.

Valami hívás, nem tudni, kitől jön,

valami szavak nélküli ígéret.

Hold áztatta házak és kertfalak

között kötött sapkában, nagykabátban

lépkedsz, apró, kissé groteszk alak,

az út holdfénytől csillogó sarában,

nehogy itt kinn érjen az éjszaka.

Kezedben éthordó, szatyor, fejedben

hírek, pletykák, viták háttérzaja

a Mindenség lidérces szirénéneke ellen.

Az ablakok arany négyszögeit

az ágakon túl jobb, ha meg se látod!

Nem létezőt ígérnek: ha benyitsz

a kertkapun, mondják, ott megtalálod.

Siess haza, mert nem jó hely ez itt!

Kezedben ernyővel, hegedűtokkal –

a szív kiárad, és közben szégyenkezik

így egymaga, négyszemközt a titokkal.

Törés

Giorgione: A