Diótörő és egérkirály

By E.T.A. Hoffmann

A történet karácsony este indul útjára, amikor is Marika a fa alatt megtalálja Diótörőt. Ezúttal is, az imént már említett idilli környezetet idézi Hoffmann az olvasó elé. Marika bátyja, Frici, durvaságával komoly károkat okoz Diótörő fogazatában, így a kislány pártfogásába veszi a csúnyácska fabábut. Becézgeti, bepólyálja a sérültet, s még új babája ágyacskáját is átengedi neki. Marika olyannyira megszereti a furcsa jövevényt, hogy még késő este is vele játszik a fa alatt, s így kísérheti el Diótörőt az első ütközetbe, amelyet a gonosz Egérkirállyal vív. Merthogy Diótörő háborúban áll a hétfejű Egérkirállyal. A történet, amely Hoffmann alkoholos mámorában keletkezett, ma már jószerivel Csajkovszkij muzsikája révén van a köztudatban, a muzsika ellenére lebilincselő történet, kétszáz évvel keletkezését követően is.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Nov 13, 2019
• ISBN: 9789634748915

Book preview

E. T. A. Hoffmann

DIÓTÖRŐ ÉS EGÉRKIRÁLY

fordította

Sárközy György

BUDAÖRS, 2019

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-474-891-5 EPUB

ISBN 978-963-474-892-2 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2019

a mű eredeti címe

Nussknacker und Mausekönig

első kiadás: 1816

A borító Artus Scheiner (1863 - 1938) The Nutcracker and the Mouse King

című festménye részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

Karácsony estéje

Stahlbaum egészségügyi főtanácsos gyermekeinek december huszonnegyedikén egész napon át tilos volt bemenniük a nappali szobába s még inkább az abból nyíló szalonba. Frici és Marika a hátsó szoba sarkában kuporogtak, az alkonyi sötétség egyre mélyült s mivel ma még lámpát sem hoztak be, bizony kissé inukba szállt a bátorságuk. Frici nagy titokban megsúgta kis húgának (aki éppen hetedik életévét töltötte be), hogy a bezárt szobákban már kora reggel óta különös zizegést, zörgést és halk koppanásokat hall. A folyosón pedig az elébb suhant végig egy sötét kis emberke, nagy ládával a hóna alatt, aki bizonyosan senki más nem volt, mint Drosselmeier keresztpapa. Marika örömében összecsapta kezecskéit és fölkiáltott: Ó, vajon mi szépet csinálhatott nekünk a keresztpapa! Drosselmeier főtörvényszéki bíró, legkevésbé sem volt szép ember, inkább kicsi és sovány, arca csupa ránc, jobbszeme helyén nagy fekete tapasz s a feje egészen kopasz, úgyhogy szép fehér parókát hordott, amely azonban üvegből volt s valóságos mestermunka. Egyáltalában a keresztpapa maga is nagy mester volt, aki még az órákhoz is értett és csinált is néhányat. Ha tehát a Stahlbaum-ház órája beteg lett, rögtön jött Drosselmeier keresztpapa, letette üvegparókáját, levetette sárga kabátját, kék kötényt kötött és hegyes szerszámaival beleszurkált az órába, úgyhogy a kis Marikának szinte fájt, az órának ellenben semmi baja sem lett, sőt inkább meggyógyult és azonnal vidáman kezdett berregni, ütni és zenélni, ami az egész családnak nagy örömet okozott. Keresztpapa minden alkalommal hozott a zsebében valami csecsebecsét a gyerekeknek, egyszer egy emberkét, amely a szemeit tudta forgatni és pukedlit csinálni, ami igen mulatságos volt, másszor egy dobozt, amelyből madárka röppent ki és harmadszor megint mást. De karácsonyra mindig valami különleges remekművet készített nagy fáradsággal, ennélfogva amint odaajándékozta, a szülők már gondosan el is tették, hogy baja ne essen. - «Ó, vájjon mi szépet csinálhatott nekünk a keresztpapa?» - kiáltott föl Marika; s Frici úgy vélekedett, hogy bizonyosan egy erődítményt, amelyben mindenféle helyre katonák masíroznak és egzecíroznak, aztán idegen csapatok jönnek, megtámadják a várat, de a katonák vitézen rájuk sütik ágyúikat, hogy csak úgy pitteg- pattog. Nem, nem, szakította félbe Marika, Drosselmeier keresztpapa egy szép kertről mesélt, amelynek a közepén nagy tó van s azon gyönyörű hattyúk úszkálnak, aranyszalaggal a nyakukon és kedves dalokat énekelnek. Aztán a kertből egy kislány jön a tóhoz, partra csalogatja a hattyúkat és édes marcipánnal eteti őket. «A hattyúk nem esznek marcipánt», mordult közbe kissé gorombán Frici «és Drosselmeier keresztpapa nem tud egy egész kertet csinálni. Különben sem érünk semmit a játékaival; rögtön elvesznek tőlünk mindent - akkor már jobban örülök a papa és mama ajándékainak, azt megtarthatjuk és csinálhatunk vele, amit akarunk.» - Ide-oda találgattak, hogy vajon mit kapnak az idén. Marika véleménye szerint Makrancos kisasszony (a nagy babája) igen megváltozott, mivel minden pillanatban földre pottyan, még ügyetlenebből, mint azelőtt és hát az arcán maradt néhány csúf emléke eséseinek, hogy ruhája tisztaságáról ne is beszéljünk. Hiába kap ki alaposan - semmit sem használ Aztán a mama is mosolygott, e mikor Manci kis napernyőjének annyira örült. Frici ellenben azt erősítgette, hogy udvari istállójának legnagyobb hiánya egy szép sárga, hadseregének pedig egyáltalában nincs lovassága s ezt a papa igen is jól tudja.

A gyermekek előtt tehát nem volt titok, hogy a szüleik vásárolták számukra a sok szép ajándékot, amelyet most rendezgetnek, de abban is bizonyosak voltak, hogy az édes Jézus barátságos és szelíd gyermekszemei világítanak hozzá s hogy a karácsonyi ajándékok az ő áldásosztó kezének érintése által okoznak olyan nagy örömöt, mint semmi más idősebb nővérük, Lujza, is erre emlékeztette a gyermekeket, akik folytonosan a várható ajándékokról sugdostak s hozzátette, hogy most is az édes Jézuska ajándékozza meg a jó szülők keze által őket azzal, ami igaz örömöt és gyönyörűséget szerez nekik; - s hogy mi az, ő sokkal jobban tudja, mint maguk a gyermekek - ennélfogva nem kell mindenfélét kívánni és remélni, hanem szép csöndesen és áhítattal megvárni, hogy most mit kapnak. A kis Mariska valóban gondolkodóba esett ezen, de Frici magában így morgott: Nekem mégis csak egy szép sárga, meg huszárok kellenének.

Lassacskán teljesen besötétedett. Frici és Marika egymáshoz simultak s szót