A büszkeség háza

By Jack London

Ezen hét elbeszélés mind-mind Hawaiihoz, Jack London kedvelt helyszínéhez kapcsolódik. Hawaii olvasztótégelyében őslakosok, fehérek, kínaiak próbálnak meg együtt, vagy legalábbis egymás mellett élni, kisebb-nagyobb sikerrel. Kiemelkedő érdeme ezeknek az írásoknak az, ahogy London a kultúrák közti szikrázó ellentéteket, vagy egymásba simuló érdekeket láttatja. A kötet utolsó darabja lóg csak ki a többi közül. Ez a történet az eszkimók között játszódik, és megmutatja, hogy az emberi leleményesség legyőz irigységet, intrikákat, és egy találmány miként válik a kisközösség sorsának jobbra fordítójává.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Nov 13, 2019
• ISBN: 9789634749011

Jack London

Jack London (1876-1916) was an American novelist and journalist. Born in San Francisco to Florence Wellman, a spiritualist, and William Chaney, an astrologer, London was raised by his mother and her husband, John London, in Oakland. An intelligent boy, Jack went on to study at the University of California, Berkeley before leaving school to join the Klondike Gold Rush. His experiences in the Klondike—hard labor, life in a hostile environment, and bouts of scurvy—both shaped his sociopolitical outlook and served as powerful material for such works as “To Build a Fire” (1902), The Call of the Wild (1903), and White Fang (1906). When he returned to Oakland, London embarked on a career as a professional writer, finding success with novels and short fiction. In 1904, London worked as a war correspondent covering the Russo-Japanese War and was arrested several times by Japanese authorities. Upon returning to California, he joined the famous Bohemian Club, befriending such members as Ambrose Bierce and John Muir. London married Charmian Kittredge in 1905, the same year he purchased the thousand-acre Beauty Ranch in Sonoma County, California. London, who suffered from numerous illnesses throughout his life, died on his ranch at the age of 40. A lifelong advocate for socialism and animal rights, London is recognized as a pioneer of science fiction and an important figure in twentieth century American literature.

Book preview

Jack London

A BÜSZKESÉG HÁZA

fordította

Bartos Zoltán

BUDAÖRS, 2019

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-474-901-1 EPUB

ISBN 978-963-474-902-8 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2019

a mű eredeti címe

The house of pride and other tales of Hawaii

első kiadás: 1912

A borító N. C. Wyeth (1882 - 1945) A handsome couple

című festménye részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

1.

A büszkeség háza

Lord Percival csodálkozott, minek is jött ide. Nemigen szerette a katona népet. De ismerte mindnyájukat, amint ott lebegtek és forogtak a táncban a tengerparti lanain, a tiszteket frissen keményített fehér egyenruhájukban, a fehér- és fekete civileket, a meztelen karú és vállú asszonyokat. Két évi honolului állomásozás után a huszadik regiment új szolgálati helyére, Alaszkába indult és Ford Percival, a szigetvilág egyik nagytekintélyű embere, szükségképpen ismerte a tiszteket és asszonyaikat.

De az ismerést nagy szakadék választotta el a szeretéstől. A tiszti asszonyok kicsit megrémítették őt. Viselkedésük egészen más volt, mint azoké a nőké, akiket ő legjobban szeretett, az idősecske asszonyoké, aggszüzeké, Szemüveges vénleányoké és a különböző korú nagyon komoly asszonyságoké, akikkel mindenféle templomi, könyvtárügyi, gyermekvédelmi bizottságokon szokott találkozni, akik alázatosan fordultak hozzá támogatásért és tanácsért. Ezeken az asszonyokon ő uralkodott magasabb értelmisége, nagy gazdagsága s a hawaii ipari arisztokráciában elfoglalt előkelő állása révén. S ezektől nem félt egy cseppet, sem. Bennük a nemiség nem volt tolakodó. Valami más vagy több volt bennük, mint az életnek hivalkodó testisége. Percival finnyás volt, azt elismerte magában; s ezeknek a tiszti asszonyoknak, csupasz válluk és meztelen karjuk, merész tekintetű szemük, pompázó életerejük és kihívó asszonyiságuk bántották érzékenységét.

Ugyanígy járt a férfiakkal is, akik az életet könnyedén vették; keresztülitták, füstölték és káromkodták és a hús vaskos durvaságát épp oly szemérmetlenül fitogtatták, mint asszonyaik. Mindig kényelmetlenül erezte magát a tisztek társaságában. Azok is kényelmetlenül érezték magukat vele. S Percival mindig érezte, hogy titokban kinevetik vagy szánják, vagy csak megtűrik őt. És azután, a puszta jelenlétük, amely mintegy kiáltóvá telt valami hiányt ő benne, felhívta a figyelmet arra, ami bennük volt s benne nem volt meg s hálát adott Istennek, hogy nem volt meg. Piha! Ők is csak olyanok voltak, mint az asszonyaik.

Valóban. Ford Percival nem volt sem a nők embere, sem a férfiak embere. Csak rá kellett pillantani, s az ember meglelte az okát. Egészséges szervezete volt, nem ismerte a betegséget, még csak enyhe gyöngélkedést sem; de nem volt benne az életerő pezsgése. Negatív volt a szervezete. Elevenen pezsdülő vér nem táplálhatta s formálhatta volna azt a hosszú és keskeny arcot, a vékony ajkakat, sovány orcákat, apró, szúrós szemeket. Szalmaszerű, porszínű, ritkás és merev hajzata épp úgy a talaj soványságát hirdette, mint keskeny, sápadt, kicsit kampós orra. Szegényes, savós vére nem adta meg neki az élet teljét és csak egy dologban tette lehetővé számára a kicsapongást: az erényességben. Az igaz életen gondolkodott és tépelődött szüntelen és helyesen cselekedni olyan szükséglete volt, mint más, közönségesebb fából faragott embernek az, hogy szeressen és szeressék.

A szentjánosbogár-fa alatt ült a tanai és a tengerpart között. Szeme végigtekintett a táncoló párokon és elfordította szemét. A tenger felé bámult, a halk mormolású vízen át a Dél Keresztjére (Southern Cross) a látóhatár szélén. A nők meztelen válla, karjai ingerültté tették. Ha neki leánya lenne, sohasem engedne meg neki ilyet, soha! De ez a feltevése a legelvontabban elméleti volt. Gondolata nem keltette fel benne a leány belső képét. Nem látott maga előtt egy leánykát, akinek válla és karja van. Ehenoen elmosolyodott arra a távoli lehetőségre, hogy megházasodjék. Harmincöt éves volt és személyes tapasztalata a szerelemről nem lévén, ezt nem valami meseszerű, hanem állati dolognak nézte. Akárki megházasodhatott. A japán és kínai kulik, akik a rizsföldeken robotoltak, megházasodtak. Kivétel nélkül megházasodtak az első alkalommal. Ez azért van, mert oly alacsonyrendűek voltak. Olyanok voltak, mint a katonatisztek és asszonyaik. De ő neki más és magasabb meg különb dolgok kellettek. O más volt, mint a többiek - mind a többiek! Büszke volt arra, hogyan jött a világra Nem holmi gyarló szerelmi egyesülésből származott. A kötelesség magasztos érzete és egy nagy ügyért való odaadás hívták életre. Az apja nem a szerelemért házasodott meg. A szerelem oly bolondság volt, amely sohasem bántotta Isaac Fordot. Amidőn elindult, hogy a pogányok közé vigye az élet igéjét, nem gondolt és nem vágyakozott a házasságra Ebben hasonlítottak egymásra, ő és az apja. De a Térítők Bizottsága takarékos volt. Igazi new englandi takarékossággal megfontolta és kiszámította és eldöntötte, hogy a házas térítők fejenként kevesebbe kerülnek és több eredményt érnek el, így a Bizottság elrendelte, hogy Isaac Ford megházasodjék. Sőt mi több, feleséget is szerzett neki, egy másik buzgó keresztény lelket, aki nem áhítozott a házasságra kinek egyedüli vágya volt, hogy Istent szolgálja a pogányok között. Bostonban látták meg egymást először. A Bizottság megismertette őket egymással, mindent elrendezett s egy hét múlva összeadták őket s ők elindultak hosszú útjukra a Cap Horn körül.

Ford Percival büszke volt rá, hogy ilyen egyesülésből származott. Magas származása volt, s szellemi arisztokratának tartotta magát. És büszke volt az apjára. Ez valóságos szenvedély volt benne. Isaac Ford szikár, szigorú alakja volt büszkeségének bálványa. Az íróasztalán az Úr e választott harcosának miniatűr képe állott. Hálószobájában nagy festmény lógott abból az időből való, midőn az öreg Ford, mint miniszterelnök szolgálta a Birodalmat. Nem mintha Ford világgazdaság és kitüntetés után sóvárgott volna, de mint miniszterelnök s később, mint bankár, jobban szolgálhatta a térítés ügyét. A német csőcselék s az angol csőcselék s az összes kereskedő népség vigyorgott Fordon, hogy kufárkodó lélekmentő; de ő, a fia, jobban tudta Mikor a bennszülöttek hűbéri rendszerükből hirtelen kiragadva s nem ismerve a földbirtok természetét és jelentőségét, egymásután hagyták kicsúszni kezükből kövér földjeiket, Ford lépett közbe a kereskedőnépség és zsákmánya közé és gazdag, kiterjedt birtokra tett szert. Nem csoda, ha a kereskedő népség nem tartotta szíves emlékezetében. De ő maga töméntelen vagyonát sohasem tekintette a sajátjának. Az Úr jószágainak őrzője volt, annak érezte magát s jövedelmeiből iskolákat, kórházakat és templomokat építtetett. Arról sem ő tehetett, hogy a cukor az árcsökkenés után csak negyven százalék hasznot hozott; hogy a bank, amelyet alapított, vasúti társasággá fejlődött; hogy többek között, ötvenezer hold legelőföld, amelynek holdját egy dollárért vásárolta össze Oahuban, most holdanként nyolc tonna cukrot termelt minden tizennyolc hónapban. Nem, szent igazság, hogy Ford hős volt, aki - gondolta titkon Percival - megérdemelné, hogy szobra ott álljon az I. Kamehameháé mellett, a törvényszéki palotával szemben. Ford távozott e földről, de ő, a fia, folytatta nemes munkáját, ha nem is oly mesteri módon, de épp oly hajthatatlanul.

Ismét a lanai felé fordította - tekintetét. Ugyan mi a különbség, kérdezte magában, a bennszülöttek fűöves, zabolátlan hula tánca, s a fehér asszonyok félmeztelen táncai között? Volt itt valami lényegbeli különbség? Vagy csak fokozati különbség volt?

Miközben ezen a kérdésen elmélkedett, egy kéz nehezedett vállára.

- Hallo, Ford, mit csinál itt? Nem kedves-e ez az ünnepség?

- Igyekezem elnéző lenni az iránt, amit látok - felelte Ford Percival komoran. - Nem ülne le mellém?

Kennedy doktor leült s hangosan összeverte tenyerét. Rögtön megjelent egy fehérbe öltözött japán szolga.

Kennedy whiskyt és szódát rendelt, aztán Fordhoz fordulva azt mondta:

- Magától persze nem is kérdezem.

- De igen, kérek valamit - mondta Ford határozottan. A doktor tekintete csodálkozást árult el, a szolga várt. -