A nagy pillanat

By Stefan Zweig

Drámaian sűrített és végzettől terhes órák, melyeknek időtálló döntése egyetlen dátumba, egyetlen órába s igen gyakran egyetlenegy percbe zsúfolódott, úgy az egyes emberek életében, mint a történelem során, rendkívül ritkán adódnak. Néhány ilyen örök pillanatra próbálok itt a különböző korokból rámutatni - csillagóráknak is mondhatnám őket, mert amint a csillagok, ezek is túlragyogják az éjszakát s az elmúlást. - Sehol sem történik kísérlet arra, hogy a külső vagy belső történések lélektani igazságát egyéni invenciómmal kiszínesítsem vagy felfokozzam. Mert az ilyen pillanatokban, melyek tökéletesen alakítják át az Időt, a Történelem semmiféle segítő kézre nem szorul. Ahol valóban költői és drámai erővel jelentkezik, nem is kísérelheti meg az író, hogy le is győzze. (Stefan Zweig)

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Jun 1, 2018
• ISBN: 9789634743347

Stefan Zweig

Stefan Zweig (1881-1942) war ein österreichischer Schriftsteller, dessen Werke für ihre psychologische Raffinesse, emotionale Tiefe und stilistische Brillanz bekannt sind. Er wurde 1881 in Wien in eine jüdische Familie geboren. Seine Kindheit verbrachte er in einem intellektuellen Umfeld, das seine spätere Karriere als Schriftsteller prägte. Zweig zeigte früh eine Begabung für Literatur und begann zu schreiben. Nach seinem Studium der Philosophie, Germanistik und Romanistik an der Universität Wien begann er seine Karriere als Schriftsteller und Journalist. Er reiste durch Europa und pflegte Kontakte zu prominenten zeitgenössischen Schriftstellern und Intellektuellen wie Rainer Maria Rilke, Sigmund Freud, Thomas Mann und James Joyce. Zweigs literarisches Schaffen umfasst Romane, Novellen, Essays, Dramen und Biografien. Zu seinen bekanntesten Werken gehören "Die Welt von Gestern", eine autobiografische Darstellung seiner eigenen Lebensgeschichte und der Zeit vor dem Ersten Weltkrieg, sowie die "Schachnovelle", die die psychologischen Abgründe des menschlichen Geistes beschreibt. Mit dem Aufstieg des Nationalsozialismus in Deutschland wurde Zweig aufgrund seiner Herkunft und seiner liberalen Ansichten zunehmend zur Zielscheibe der Nazis. Er verließ Österreich im Jahr 1934 und lebte in verschiedenen europäischen Ländern, bevor er schließlich ins Exil nach Brasilien emigrierte. Trotz seines Erfolgs und seiner weltweiten Anerkennung litt Zweig unter dem Verlust seiner Heimat und der Zerstörung der europäischen Kultur. 1942 nahm er sich gemeinsam mit seiner Frau Lotte das Leben in Petrópolis, Brasilien. Zweigs literarisches Erbe lebt weiter und sein Werk wird auch heute noch von Lesern auf der ganzen Welt geschätzt und bewundert.

Book preview

Stefan Zweig

A NAGY PILLANAT

TÖRTÉNELMI MINIATŰRÖK

fordította:

Sebesi Ernő

BUDAÖRS, 2018

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-474-334-7 EPUB

ISBN 978-963-474-335-4 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2018

a mű eredeti címe: Sternstunden der Menschheit

első kiadás: 1927

a borító Vincent van Gogh (1853 - 1890) Nuit étoilée sur le Rhône

című festménye részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

Előszó

Nincs művész, aki napjának mind a huszonnégy órájában zavartalanul és szakadatlanul csakis művész lenne; mindaz, ami lényeges és maradandóan sikerül neki, csakis ihletének kevés és ritka pillanataiban valósulhat meg. Ugyanez áll a Történelemre is, melyet minden idők legnagyobb költőjének és alakítójának tekintünk: - ez sem alkot szüntelenül. »Istennek ebben a titokzatos műhelyében« - ahogyan Goethe a történelmet nevezi, ugyancsak nagyon sok mindennapi és közömbös elem található. Itt is, mint általában a művészetben és az életben, a jelejthetetlen és fennkölt pillanatok egyre ritkábban jelentkeznek. Legtöbbnyire csak közömbösen és kitartóan, mint a krónikás, egyes szemeit fűzi föl annak az óriási láncnak, amely az évezredek hosszú során nyúl át - egymás mellé helyezve a történéseket, mert minden feszültségnek időre s előkészítésre és minden eseménynek fejlődésre van szüksége. Hogy egy-egy nép keretén belül egy-egy géniusz támadjon, ahhoz embermilliók kellenek és sok-sok millió órának kell elmúlnia, mielőtt egy valóban történelmi, az egész emberiség sorsára döntően kiható pillanat elérkezik.

De ha ilyen géniusz a művészet síkján jelentkezik, rendszerint túléli az időket s ilyenkor érkezik el az a bizonyos világraszóló, örök pillanat, amely döntő s végzetes módon fog kihatni évtizedekre, sőt évszázadokra is.

Mint a villámhárító csúcsán az egész légkör villamossága, éppen úgy zsúfolódik össze a történések mérhetetlen tartalma az idő legszűkebb kiterjedésébe. Mindaz, ami egyébként egymás mellett s egymásután szokott lefolyni, itt egyetlen oly pillanatba szorul, amely aztán mindent eldönt és meghatároz; egyetlen »igen«, egyetlen »nem«, egy »túl korán«, vagy egy »túl későn« a visszavonhatatlanság bélyegét üti száz nemzedék szempontjából is erre az egy órára s ezzel el is dönti úgy az egyes ember, mint egy nép életét, sőt az egész emberiség végzetét is.

Ilyen drámaian sűrített és végzettől terhes órák, melyeknek időtálló döntése egyetlen dátumba, egyetlen órába s igen gyakran egyetlenegy percbe zsúfolódott, úgy az egyes emberek életében, mint a történelem során, rendkívül ritkán adódnak.

Néhány ilyen örök pillanatra próbálok itt a különböző korokból rámutatni - csillagóráknak is mondhatnám őket, mert amint a csillagok, ezek is túlragyogják az éjszakát s az elmúlást. - Sehol sem történik kísérlet arra, hogy a külső vagy belső történések lélektani igazságát egyéni invenciómmal kiszínesítsem vagy felfokozzam. Mert az ilyen pillanatokban, melyek tökéletesen alakítják át az Időt, a Történelem semmiféle segítő kézre nem szorul. Ahol valóban költői és drámai erővel jelentkezik, nem is kísérelheti meg az író, hogy le is győzze.

Stefan Zweig.

Bizánc meghódítása

1451. február 5-én titkos küldönc hozza Kis-Ázsiába Murád szultán legidősebb fiának, a huszonnégy éves II. Mehmednek apja halálának hírét. Anélkül, hogy minisztereit vagy tanácsadóit csak egy szóval is értesítené, a ravasz és erélyes herceg leggyorsabb lovára pattan, a pompás telivért szüntelenül hajszolja százhúsz mérföldön keresztül a Boszporuszig, s rögtön átkerül a másik partra, Gallipoli mellett. Apja halálát ott még jobban eltitkolja legodaadóbb hívei előtt is, de hogy már jó előre is minden más trónkövetelő kísérletét csírájában elfojthassa, kiválogatott csapatot szervez, melyet Drinápolyba vezet, ahol csakugyan az ottomán birodalom urának ismerik el, minden ellenkezés nélkül. Uralkodásának első tényével rögtön bebizonyítja kíméletet nem tűrő elhatározottságát. Hogy vér szerinti vetélytársát elintézze, megfőj tatja kiskorú öccsét - fürdőjében s rögtön ezután - ez is ravaszságára és vadságára vet élénk fényt - áldozata után még felbérelt gyilkosát is a halálba küldi.

A hír, hogy a higgadtabb Murád helyett ez a vad, szenvedélyes és dicsőségre vágyó II. Mehmed lett a törökök szultánja, rémülettel tölti el Bizáncot. Mert száz megfigyelő nyomán tudják: ez a bosszúvágyó ifjú megesküdött, hogy a világ egykori fővárosát hatalmába keríti, s hogy fiatalságát meghazudtolva, éjjel-nappal kizárólag ennek a tervnek él s hadászati meggondolásokon töri a fejét. Ugyanakkor az új uralkodó rendkívüli katonai és diplomáciai képességeit is ragyogtatja. II. Mehmed egy személyben jámbor és kegyetlen, szenvedélyes és alattomos, tudós és műpártoló, aki az ő Caesarját s a rómaiak életrajzait latinul olvassa s ugyanakkor barbár is, aki úgy ontja ki vért, mint más a vizet. Ez a férfi finom, mélabút tükröző szemével s éles, csípős papagáj orrával fáradhatatlan munkásnak s egyben vakmerő katonának és aggályok nélküli diplomatának bizonyul, s mindezek a veszélyes erők ugyanabba az eszménybe torkolnak bele. Túl akarja szárnyalni nagyatyját: Bajazetet s atyját, Murádot, mint akik először oktatták ki Európát az új török nemzet katonai fölényéről. Első mozdulata, ezt tudják s érzik: Bizáncnak szól, amely Constantinus és Justinianus császári koronájának utolsó pompás drágaköve.

Ez a drágakő egy elhatározott ököl részére valóban védtelenül csillog, s arra érett, hogy el is vegyék. A bizantinikus impériumból, a keletrómai császárságból, amely egykor az egész világot átfogta s Perzsiától az Alpesekig s az ázsiai sivatagokig terjedt, melyet hosszú hónapok alatt se lehetett bejárni, s most három órai gyaloglással be lehet járni, semmi se maradt: most már csak test nélküli fej, főváros ország nélkül: Konstantinápoly, Konstantin városa, a régi Bizánc s már ebből a Bizáncból is csak egy rész tartozik a császárhoz, ez a mai Sztambul, míg Galata a genovaiakhoz. S a város falain túl minden más terület a törökökhöz került; tenyérnagyságú ez a császári birodalom, valóban csak óriási kör alakú fal, templomok, paloták s házrengetegek közé ékelve, aminek Bizánc a neve.

A keresztes háborúban már egyszer a velejéig kifosztva, a pestistől megtizedelve, a nomád népek elleni védekezéstől teljesen kimerülve, nemzeti és vallási viszálykodástól szétszaggatva ez a város képtelen bátor hadsereget előteremteni, hogy saját erejéből védekezzék, oly ellenséggel szemben, amely polipkarjaival már rég tartja halálos ölelésében; Bizánc utolsó császárának: Dragases Konstantinnak bíbora már csak széllel, bélelt rongyos kabát, koronája már csak játékszer a végzet kezében. De mert a törökök már deformálták s mert az egész napnyugatnak szentségévé vált évezredes közös kultúrája révén, éppen ezért becsületének jelképévé emelkedik Bizánc Európa szemében; s csak úgy maradhatna a Hagia Sophia a hit bazilikája, a keletrómai kereszténységnek utolsó és legszebb dómja, ha az egyetemes keresztény világ Keletnek ezt az utolsó fellegvárát meg is tudja védeni.

Konstantin azonnal fel is ismeri a veszélyt. II. Mehmed minden békeszózata ellenére érthető aggodalmában egyre követeket küld Olaszországba a pápához, Velencébe, Génuába, hogy küldjenek gályákat és hadsereget. De Róma késlekedik, úgyszintén Velence is. Mert a Kelet és Nyugat hite között még mindig tátong a teológiai szakadék. A görög egyház gyűlöli a rómait és a pátriárkája nem hajlandó a pápát legfőbb hitbeli pásztorának elismerni, habár már régebben határozta el a török veszélyre való tekintettel a ferrarai és a flórenci zsinat az egyesülést s ennek folytán Bizáncot biztosította a török elleni segítségről. De midőn a Bizáncot fenyegető veszély már nem égett a görög nép körmére, a görög szinódusok nem léptették törvényerőre a szerződést: csak most, mikor II. Mehmed lett a szultán, csak most győz a szükség az ortodox konokság fölött s a gyors segítséget sürgető kéréssel együtt jelenti Bizánc engedékenységének a hírét Róma javára. Most már megszervezik a gályákat, hadat gyűjtenek és hadianyagot, az egyik hajón a pápai követ is elindul, hogy a Nyugat két egyházának kibékülését végrehajtsa s mintegy bebizonyítsa a világ előtt, hogy az, aki Bizáncot megtámadja, az egyetemes keresztény világot hívja ki.

A kibékülés miséje

Azon a decemberi napon nagyszerű színjáték folyik le; a kibékülés nagy ünnepét ünnepli a pompás bazilika, melynek egykori fényét, márvány- és mozaikcsodáit a mai mecsetben már alig sejthetjük. Birodalmának valamennyi méltóságától körülvéve megjelenik Konstantin, hogy császári koronájával az örök béke legfőbb tanúja és kezese legyen. A zsúfolásig megtelt hatalmas templomban, melyet a számtalan gyertya pazar fénybe ragyogtat, az oltáron a misét Izidorus, a római szentszék követe és Gregorius, az ortodox pátriárka celebrálja, s először történik meg itt, hogy ebben a templomban a pápa nevét imába foglalják, először szárnyal az elmúlhatatlan katedrális magasságába a latin és görög nyelvű jámbor ének, miközben szent Spiridion holttestét a két klérus ünnepélyes menetben hordozza körül. Kelet és Nyugat, két hit által örök szövetségre lépett egymással s végül éveken át tartó tébolyító viszály után Európa eszménye, a Nyugat értelme tölti be a lelkeket.

De a történelemben a kibékülés és az értelem pillanatai gyorsan múlnak el. Mialatt a templomban jámbor fohásszá egyesülnek a közös ima hangjai, az egyik zárdacellában Genadios, a tudós barát, máris tüzel és izgat a latinok ellen, az igazi hit elárulását hangoztatva, még alig szőtték meg a béke szalagját az értelem szálaiból, a fanatizmus máris széttépte, s ahogyan a görög klérus nem hisz komolyan az igazi odaadásban, éppen úgy a Földközi-tenger túlsó partján is megfeledkeznek az' ígért segítségről. Néhány gálya elindul ugyan alig pár száz katonával, de aztán a várost kiszolgáltatják könyörtelen végzetének.

A háború megkezdődik

Erőszakos uralkodók, miközben háborút készítenek elő, feltűnően sokat beszélnek a békéről, de csak addig, amíg teljesen fel nem készültek, így II. Mehmed is trónra lépésekor a legmegnyugtatóbb szavakkal fogadja Konstantin császár követeit, ünnepélyes esküt tesz Isten és a próféták, az angyalok és a Korán nevében, hogy a császárral kötött egyességet a leghívebben fogja teljesíteni. De ugyanakkor alattomosan megegyezik kétoldalú semlegességre nézve, Magyarországgal és Szerbiáéval három évre - ugyanarra a három évre, mely időponton belül a várost zavartalanul birtokába akarja venni. S csak aztán, mikor II. Mehmed alaposan megígérte a békét, akkor provokálja jogsértéssel a békét.

Eddig csak a Boszporusz ázsiai partja tartozott a törökökhöz s így a hajók Bizáncból akadálytalanul kerülhettek a szoroson keresztül a Fekete-tengerre. Ezt az átjáratot II. Mehmed most megszünteti, miközben az európai parton, Rumilli Hissas mellett, anélkül, hogy mentegetőzne, erődítményt építtet, még pedig azon a legszűkebb parton, ahol egykor a perzsa időkben, a vakmerő Xerxész a tengerszoroson áthaladt. Éjnek idején földmunkások tízezrei kerültek át az európai partra, melyet szerződésileg nem szabad megerősíteni (de hát mit törődnek az erőszak emberei a szerződésekkel?), s kifosztják a földeket, nemcsak a házakat rombolják le, hanem a híres Szent Mihály-templomot is, hogy fellegvárukhoz megfelelő köveket szerezzenek; a szultán maga személyesen vezeti éjjel-nappal szüntelenül az építkezést, és Bizánc kénytelen tehetetlenül végigszemlélni, hogy a Fekete-tengerhez vezető útját hogyan rabolják el tőle, jog és szerződés ellenére. Már lövik is a hajókat, melyek eddig a szabad tengeren nyugodtan siklottak - s az első szerencsés erőpróba után fölösleges minden további álcázás. - 1542 augusztusában II. Mehmed összehívja valamennyi agáját és pasáját, és nyíltan közli velük azt az elhatározását, hogy Bizáncot megtámadja és elfoglalja. A brutális cselekedet kihirdetése nem is várat magára: az egész török birodalmat a heroldok százai lepik el, össze- csődítik a fegyverforgató férfiakat és 1453. április 5-én, mint valami hirtelen támadt áradat, önti el egy beláthatatlan török sereg Bizánc síkságát, közvetlenül a város kapui előtt.

Csapatai élén pompásan feszítve lován a szultán látható, aki sátrát a Lykas kapu mellett üti fel. És mielőtt főhadiszállásának zászlaját meglobogtatná a szél, megparancsolja, hogy imaszőnyeget terítsenek a földre. Mezítláb lép a szőnyegre, arccal Mekka felé, háromszor meghajol, homlokával a földet érintve és mögötte - nagyszerű színjáték - seregének tízezrei ugyanabba az irányba meghajolva, ugyanazt az imát suttogják, ugyanazzal a ritmussal Allah felé, kérve tőle erőt és segítséget a győzelemhez. S még csak most emelkedik fel a szultán. Az alázatosból most megint a kihívó gőg ordít, Isten szolgájából hirtelen katona lett s az egész táboron keresztül-kasul sietnek a szultán akaratának nyilvános kihirdetői, s dobpergés és harsonaszó között messze kiáltják: a város ostroma megkezdődött.

A falak és az ágyúk

Bizáncnak már csak egy erőssége és csak egy hatalma van: a falai. Világot átfogó egykori nagyságából semmi sem maradt, csak a boldogabb időknek ez egyetlen öröksége. A város háromszögét háromszoros páncélzat fedi. A kőfalak alacsonyabban, de még mindig elég