Zeneszerző portrék

By Géza Csáth

Csáth Gézáról kevesen tudják, hogy szépírói tevékenysége mellett zenekritikusi munkássága is igen jelentős, korának egyik „nagy műveltségű, finom tollú” kritikusa volt (Éjszakai esztétizálás, Ismeretlen házban), de említést érdemel zeneszerzői tevékenysége is (pl. Hamvazószerda című drámájához komponált zenét). Csáth zeneszerető és zeneértő családban nőtt fel, ő maga is zenésznek készült és csak a sikertelen Zeneakadémiai felvételi után döntött az orvosi pálya mellett. A muzsikához ezer szállal kötődő író, már gimnazista korában zenekritikákat, zenei tárgyú kisesszéket írt a Bácskai Hírlap számára. Fővárosi medikusként, pedig a Budapesti Napló, a Nyugat, a Huszadik Század, a Népszava, A Polgár, a Vasárnapi Újság és a Világ című periodikumok közölték zeneszerzőkről szóló írásait, kritikáit. A most megjelent, nyolc zeneszerző portrét (Bach; Beethoven; Haydn; Schumann; Wagner; Chopin; Grieg; Erkel Ferenc) tartalmazó kötet, először 1911-ben jelent meg, majd 1971-ben az Éjszakai esztétizálás című kötet Függelékében. A széles olvasóréteghez szóló írások, igen árnyaltan, egy-egy zeneszerző stílusának lényegére mutatnak rá, de egyben jól tükrözik Csáth Géza zenei ízlését is. A rövidke esszékben az általa megfigyelt két zeneszerzőtípus ("abszolút zenész", "program-muzsikus") alkotói módszerét, valamint a zeneszerzés lélektani hátterét fejti ki. A kötet – nemcsak a zene iránt érdeklődő, hanem minden, Csáth Géza elbeszéléseit kedvelő olvasónak ajánlható. (moly.hu)

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Dec 1, 2016
• ISBN: 9789633982754

Book preview

Csáth Géza

ZENESZERZŐ PORTRÉK

(1911)

GYULA, 2015

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-398-275-4 EPUB

ISBN 978-963-398-276-1 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2015

a címlapon J.S. Bach, L. van Beethoven, F. Chopin és R. Wagner portréi

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

TARTALOM

Mottó

A zeneszerző fejlődése

Bach

Beethoven

Haydn

Schumann

Wagner

Chopin

Grieg

Erkel Ferenc

Mottó:

Költeni annyi, mint itélőszéket

tartani önmagunk felett.           

(IBSEN)

A zeneszerző fejlődése

I.

A zeneszerzőket, müvészetük fejlődésének természete szerint, két csoportra osztanám.

Az elsőbe tartoznak azok, akiket született zeneszerzőknek neveznék, az abszolút muzsikusok. Ők már szinte gyermekkorukban eljutnak a formák tökéletes megértéséhez. A második csoportba azokat sorolnám, akik inkább müvészek, költők és egyetemes törekvésüknek: hogy kifejezzék magukat, csak egyik megnyilvánulása a zene. Ők a dolog mesterségbeli részét nehezen tanulják, aránylag lassan haladnak és nagy fáradsággal jutnak el oda, hogy urakká lesznek az anyag felett. Az első csoport legjellemzőbb képviselője Mozart, a másodiké Wagner.

A Mozart-tipus könnyen, fáradtság nélkül tanul. Rendesen virtuóz is valamilyen hangszeren. Mindazt, amit az elődök produkáltak, közvetlenül, mint valami egyenes örökséget, át tudja venni. Ott kezdi, ahol azok elhagyták. Nem skrupulizál, nem töri a fejét esztétikai kérdéseken, nem töprenkedik azon, hogy meg fogják-e érteni, ir. Mozart az első szonátáját hegedüre és zongorára hatéves korában komponálta, az első szimfóniát (zenekarra) nyolcéves korában. De nemcsak megkomponálta, hanem le is irta. Ezek a kompoziciók hangzás tekintetében megtámadhatatlanok, tisztán, érthetően szólnak és bár proporcióikban, melódiaszövésükben természetesen hiányzik az egyéni jelleg, szuverén alkotóerőről adnak hirt, amelyet megnyilvánulásaiban, mozgásaiban nem gátolnak a hangképzetekhez kapcsolódó gondolatok és érzések. Mozart, éppen mert nem akart semmit kifejezni a hangokkal, szabadon dolgozott velük, hasonlóan ahhoz a rajzolóhoz, aki egy darab papiroson ábrákat és cifraságokat fest és semmi szándéka nincs, hogy mulatságában zavartassa magát olyan cél által, hogy valaminek a lemásolásához, utánzásához