O.N.S.: Egyéjszakás kaland

By L. J. Wesley

Élvezni az életet, kötöttségek nélkül. Emma mindössze ennyire vágyik. Egyetlen éjszaka, és semmi több. De mi van akkor, ha a partnere másképp gondolja?
Conor szinte első látásra belehabarodik a lányba és esze ágában sincs beérni az egyéjszakás kalanddal.

• Language: Magyar
• Publisher: L. J. Wesley
• Release date: Dec 5, 2021
• ISBN: 9786156170132

Book preview

L. J. Wesley

O.N.S.

Egyéjszakás kaland

2021 © Takács László (L. J. Wesley)

Minden jog fenntartva!

Kiadja a Mogul Kiadó

Felelős kiadó: Baranyai Anikó

A borítót tervezte: Takács László

Tipográfia és tördelés: Blue’s Book Solution

Nyomtatta és kötötte a Premier Nyomda

ISBN: 978-615-6170-13-2

www.mogulkiado.hu

www.facebook.com/ljwesley85

Az alábbi történet a képzelet szüleménye. A szereplők és helyszínek kitaláltak. Bárminemű egyezés valós személyekkel, eseményekkel vagy helyszínekkel kizárólag a véletlen műve…

O. N. S.

Egyéjszakás kaland

Prológus

Vannak, akik azt mondják, a halál nem válogat. Ez vagy a világ legnagyobb baromsága, vagy az én családom egy ritka szar szériába került.

Tízéves voltam, amikor anyámat felkapta egy rakás ápoló, betették a járgányukba, és elhajtottak vele valami szanatórium-félébe. Legközelebb már csak a nyitott koporsóban láttam, mint valami kivénhedt Hófehérkét, akinek már nem jutott herceg, hogy életre csókolja. Huntington. Tudom, tudom. Jó nagy szopás. A tény, hogy van laza ötven százalék esélyem erre a gyászra, valamikor tizenhét éves korom körül realizálódott bennem. Nagyjából abban a pillanatban, amikor Jeremy Marks megcsókolt, és megremegett a lábam. Egyszerre eszembe jutott, hogy anyámnak is úgy kezdődött, hogy remegtek a tagjai. Egy szó nélkül hagytam ott Jeremy-t, hogy hazarohanva megtaláljam a nagyszüleim és apám holttestét a nappaliban, tele golyó ütötte, véres lyukakkal. Sokkot kaptam, összehánytam a tetthelyet. Valószínűleg nem ezen múlott, hogy a tetteseket soha nem kapták el, de azért a nyomozó nem volt elragadtatva tőlem. Le se szartam a véleményét.

Három hónapot töltöttem pszichiátrián, attól féltek, hogy az átélt dolgok miatt esetleg kárt teszek magamban… Vagy másban. Annyi pozitív legalább volt a dologban, hogy addig sem kellett iskolába járnom. Kinek hiányozna a gimnázium, és persze a kicsit sem tapintatos iskolatársak, miután három halottat talál. Ugye? Akkor ebben egyetértünk. Zsír.

Ahogy kiengedtek, beköltöztem anyám húgához, Betty nénihez. A régi házat eladtuk, így bőven maradt pénzem rá, hogy érettségi után egyetemre menjek, bár Betty néni azt szerette volna, ha ezt a pénzt inkább félrerakjuk, hogy az egyetem után vehessek magamnak egy saját házat, vagy lakást, és ne kelljen albérlettel kínlódnom, ő pedig örömmel fizette volna az egyetemet. Nem egyeztem bele. Nem várhattam el tőle, hogy támogassa a nyakába szakadt, soha nem akart gyerek álmait, ahelyett, hogy a sajátjait valósítaná meg. Tudtam, hogy azért nem házasodott meg, és azért nem vállalt gyereket, mert attól tartott, ez a végét jelentené az ígéretes karrierjének. A sors úgy hozta, hogy én lettem végül a nem kívánt gyerek, a mázlija csak az volt, hogy tizenhét évesen már nyilván nem szorultam rá, hogy ellássanak, bőven elég volt a tető a fejem felett, és persze, hogy az első hónapokban volt egy váll, amin kisírhattam a bánatom.

Szóval, mindenki felkészült rá, hogy egy halálosan (a szó minden értelmében) komoly, rendkívül drámai történetbe csöppenjen? Igen? Akkor gyorsan felejtsétek is el, mert ez nem ilyen lesz.

Tíz évvel később

Kávét… És még egy kis kávét

Mindig lágy dallamokat állítottam be ébresztőnek, hogy ne tűnjön olyan fájdalmasnak a reggeli ébredés. Nem jött be, még mindig utálom.

– Ébren vagy? – kiabált fel a földszintről Betty néni, miután ötödször nyomtam rá a szundira.

– Persze – morogtam bele a párnába.

Betájoltam, hogy az ágy melyik fele nincs a falhoz tolva, és igyekeztem arra araszolni, remélve, hogy amikor kizuhanok belőle, eltöröm valamimet, és nem kell elhagynom a házat. Vagy legalábbis nem abból a célból, hogy dolgozni menjek.

Naná, hogy nem jártam sikerrel, így kénytelen-kelletlen elvonszoltam fáradt testem a fürdőig, és az esélytelenek nyugalmával igyekeztem emberi kinézetet varázsolni magamnak.

Nyúzottan, kócosan, táskás szemekkel másztam le a lépcsőn a konyhába, a frissen főtt kávé illatát követve.

– Istennő vagy – mormogtam a teletöltött, forró bögrét markolva.

– Köszönöm – vigyorgott Betty néni.

– A kávéhoz beszéltem – vágtam vissza mosolyogva.

– Szemtelen! – legyintett felém a kezében tartott konyharuhával.

Mire kiürült a bögrém, már előttem tornyosult egy halom frissen sütött palacsinta, egy adag juharsziruppal. A kedvenc reggelim.

– Merényletet tervezel ellenem, vagy mi?

– Gondoltam rá, de a szomszédoknak feltűnne, hogy nem vagy sehol, és kérdezősködnének.

– Isteni – motyogtam tele szájjal.

– Csak hogy ne érjen meglepetés – telepedett le az asztalhoz. – Számítsak idegen férfiakra a házban?

Három egész nap. Eddig bírta ki, hogy ne hozza fel a legutóbbi kis kalandomat. Sajnos nem dobtam ki időben a srácot, Betty nénit pedig elfelejtettem értesíteni róla, hogy nem üres a szobám. Ennek eredményeképpen, amikor bement, hogy összeszedje a szokás szerint szanaszét hajigált cuccaimat, egy formás, meztelen férfi fenék látványa fogadta. Azóta nem hozta ki a ruháimat, ami elég kellemetlen, hisz’ így kénytelen vagyok én intézkedni, ha nem akarok magamra mosni… Márpedig nem akarok.

– Nem, ezúttal üres a szobám.

– Mi történt… Mi is volt a neve?

– Valami Peter, vagy mi – vontam meg a vállam.

– Aranyosnak tűnt.

– Csak a seggét láttad.

– De az aranyos volt – mosolyodott el. – Ideje lenne valami normális fiút összeszedned – mondta elkomolyodva.

– Mi a normális?

– Mondjuk, ha nem csak egy éjszakára rángatod fel őket. Ha szerelembe esel. Találsz valakit, akivel leélheted az életedet.

– Mint te? – kérdeztem kissé gúnyosan.

– Tudod, hogy az én helyzetem más.

Igen, tudtam. Betty néninek esélye sem volt rá, hogy férjhez menjen, gyereket szüljön és egy pasi eltartsa élete végéig. Persze nem azért, mert ronda lett volna, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak a lányokat szerette. Ez persze arra nem magyarázat, hogy miért élt egyedül, de megértettem, hogy nem könnyű neki. Amikor ő volt fiatal, sokkal nehezebb volt a melegek élete, és ő ezt szokta meg. Nem fog hirtelen kézen fogva hazaállítani egy nagymellű bombázóval szombat délben, hogy ezzel kergesse át a másvilágra a szomszédban élő, cseppet sem szimpatikus nénit. Bár engem ez nem zavarna, mert valamiért mindig furcsán néz rám, amikor az a szerencsétlenség ér, hogy találkozok vele.

– Bocs – morogtam. – De ezt már megbeszéltük. Nekem soha nem lesz komoly kapcsolatom. Senki nem kerülhet abba a helyzetbe, mint apa.

– Lehet, hogy soha nem jön elő nálad – próbált győzködni.

– Ötven százalék. Vegasban remek, itt viszont szánalmas esély.

– Mindenki megérdemli a szerelmet. Ez nem azon múlik, hogy egészséges vagy-e, esetleg beteg. Megérdemled, hogy valaki feltétlen nélkül szeressen, azért, aki vagy.

– Mennem kell – álltam fel hirtelen, és meglódultam az ajtó