Discover millions of ebooks, audiobooks, and so much more with a free trial

Only $11.99/month after trial. Cancel anytime.

A csajom exe
A csajom exe
A csajom exe
Ebook196 pages1 hour

A csajom exe

Rating: 0 out of 5 stars

()

Read preview

About this ebook

A történet felszarvazós jeleneteket tartalmaz. Csak 18 éven felülieknek!

LanguageMagyar
PublisherPavlov
Release dateMay 7, 2022
ISBN9781005035976
A csajom exe
Author

Pavlov

A legjobb magyar és angolból fordított erotikus történetek!

Read more from Pavlov

Related to A csajom exe

Related ebooks

Reviews for A csajom exe

Rating: 0 out of 5 stars
0 ratings

0 ratings0 reviews

What did you think?

Tap to rate

Review must be at least 10 words

    Book preview

    A csajom exe - Pavlov

    Lucas96

    A csajom exe

    Lucas96

    A csajom exe

    A kötet a következő történetek fordításait tartalmazza:

    https://www.literotica.com/s/hired-by-my-fiances-ex-ch-01

    https://literotica.com/s/hired-by-my-fiances-ex-ch-02

    Kizárólag felnőtt olvasóknak!

    Copyright 2022 Pavlov

    Published by Pavlov

    Smashwords Edition, License Notes

    This ebook is licensed for your personal enjoyment only. This ebook may not be re-sold or given away to other people. If you would like to share this book with another person, please purchase an additional copy for each recipient. If you’re reading this book and did not purchase it, or it was not purchased for your use only, then please return to Smashwords.com and purchase your own copy. Thank you for respecting the hard work of this author.

    Borító: Pavlov

    Email: pavlov.urasag@gmail.com

    A fordító elérhető Facebookon és Instagramon is.

    1.

    Amikor megkértem a barátnőm, Daisy kezét, rohadtul ideges voltam. Mindketten nagyon fiatalok voltunk még, mindössze 22 évesek. Ráadásul még csak úgy egy éve jártunk, és csak pár hónapja költöztünk össze. A legrosszabb az volt, hogy akkor épp nem volt munkám, melót kerestem. Aggódtam amiatt, hogy nem leszek elég jó egy olyan gyönyörű, vidám lánynak, mint Daisy, de ő közben mindig azt mondta, hogy szerinte milyen nagyszerű vagyok: aranyos, vidám, vicces, okos, édes meg ilyenek.

    Így végül összeszedtem minden bátorságomat, és elvittem vacsorázni egy helyre, amit nem is igazán engedhettem volna meg magamnak. A desszert előtt fél térdre ereszkedtem, és megkérdeztem, hozzám jön-e feleségül. Megkönnyebbültem, amikor arcán széles, boldog mosoly terült el. Örömkönnyein át kiáltotta:

    – Ó, Lucas, igen, örömmel! – Összeölelkeztünk, az emberek meg mosolyogva tapsoltak az étteremben.

    Amikor visszaültem az asztalhoz, azt mondtam:

    – Sajnálom, hogy még nincs gyűrű, előbb még félre kell tennem hozzá egy kis pénzt.

    Daisy csak legyintett.

    – Ugyan, drágám! Engem nem érdekel semmiféle hülye gyűrű. Nekem csak az számít, hogy veled lehessek!

    Rámosolyogtam rá, és megfogtam a kezét.

    – Annyira szerencsés vagyok, hogy ilyen csodás lányra találtam, mint te! És tudom, hogy egy esküvő drága lesz, de tényleg úgy érzem, hogy hamarosan sikerül állást találnom!

    Daisy megszorította a kezem.

    – Biztos vagyok benne, édesem. Nem aggódom semmi miatt.

    ***

    Kiderült, hogy igazam lett: néhány héttel később végre munkát kaptam egy közeli edzőteremben. Ez csak egy alap meló volt, olyanokat bíztak rám, hogy töröljem le a gépeket, pakoljam a törölközőket meg minden ilyesmit. A fizu nem volt rossz; a terem tulajdonosa, egy harmincas éveiben járó pali, Brad, azt mondta, hogy ha jó munkaerőnek bizonyulok, akkor sok lehetőség nyílik az előrelépésre. A rengeteg álláskeresésem után ekkor már eléggé kétségbe voltam esve, úgyhogy ott helyben elfogadtam az ajánlatát.

    Amikor hazaértem Daisy-hez, aki éppen vacsorát készített nekünk a kis lakásunkban, elmondtam neki, hogy munkát kaptam. Nagyon boldog és büszke volt rám, szorosan átölelt.

    – Meséld el az egészet! – mondta izgatottan.

    – Na jó, nem igazán menő – vallottam be. – Sima alap meló egy edzőteremben. De a fizetés nem rossz, és a tulaj azt mondta, hogy többféle előrelépési lehetőség is van, ha keményen dolgozom.

    Daisy kissé lemerevedett, amikor az edzőtermet említettem. Megkérdeztem, mi a baj.

    – Hát... az a belvárosi edzőterem, ami úgy egy éve nyílt meg?

    – Igen, az lesz az – erősítettem meg.

    – Nahát, nahát – mondta Daisy. – Hogy hívják a tulajdonost?

    – Brad – mondtam. – Miért?

    Egy pillanatra a kezébe temette az arcát, majd újra rámnézett. – Ez olyan fura – mondta –, de hát... szóval ő az én exem.

    Ettől kissé leesett az állam.

    – Várjunk csak – mondtam. – Az a... Brad? – Daisy korábban mesélte már, hogy mielőtt megismerkedtünk volna, az egyetlen komoly kapcsolata egy Brad nevű fickóval volt, de természetesen soha nem gondoltam volna, hogy ő éppen ennek az edzőteremnek a tulajdonosa.

    A barátnőm bólintott.

    – Kicsi a világ, igaz?

    – De hát... ő vagy tíz évvel idősebb nálunk! – mondtam.

    – Hát, említettem már, hogy kicsit idősebb volt nálam – mondta Daisy.

    – Igen, de én legfeljebb ötre tippeltem – mondtam. – És azt sem mondtad, hogy van edzőterme.

    – Pont akkor kezdte tervezgetni, amikor szakítottunk – mondta Daisy.

    – Ó – mondtam kissé kábultan.

    Láthatóan ő is meg volt döbbenve.

    – Micsoda fura véletlen! – mondta.

    – Totál – értettem egyet.

    – De azért... nem gáz, ugye? – kérdezte.

    Egy pillanatra elgondolkodtam. Kétségtelenül fura helyzet volt, de kellett a meló, és igazából semmilyen okot nem tudtam mondani, amiért vissza kellett volna utasítanom.

    – Nincs gond – mondtam. – Hiszen már elég régen szakítottatok, igaz?

    – Igen – mondta Daisy. – Már majdnem két éve.

    – És nem kell vele találkoznod, vagy ilyesmi – mondtam.

    – Tényleg nem – értett egyet Daisy. – Az olyan... fura lenne.

    – Tényleg? – kérdeztem kissé elbizonytalanodva.

    – Hát persze – mondta Daisy. – Úgy értem, nem volt szörnyű szakítás vagy ilyesmi, de azért ő mégiscsak az exem. Furcsa lenne, érted?

    – Igen – mondtam. – Még mindig nem tudom túltenni magam rajta, hogy mennyivel idősebb.

    Daisy kissé elpirult.

    – Igen, tudom – mondta. – Már korábban el kellett volna mondanom, de azt hiszem, kicsit számomra is zavaró volt. Tizennyolc éves voltam, amikor járni kezdtünk, ő pedig harminc.

    – Hú – nyögtem ki.

    – Sajnálom, drágám – mondta Daisy. – Most már visszagondolva őrültségnek tűnik, de akkor még fiatal voltam és buta, és menőnek tűnt egy „érettebb" sráccal járni, vagy valami ilyesmi.

    Felsóhajtottam.

    – Rendben, drágám – mondtam. – Amúgy szupergazdag volt, vagy mi? Ha már saját edzőtermet nyitott...

    – Hát azt hiszem, volt egy kis családi megtakarítása, és nagyon jól tudta részvényekbe meg hasonlókba fektetni – magyarázta Daisy. – Nagyon jó vállalkozói vénája van.

    Ettől ismét elbizonytalanodtam.

    – Ó – mondtam halkan.

    A páromnak lejöhetett, mit érzek, vigasztalóan a karomra tette a kezét. – De kicsim, ő egy totális bunkó volt – mondta. – Tudod, milyenek az ilyen palik. Azt hiszik, ők irányítják a világot. Talán tizennyolc évesen még lenyűgözött az ilyesmi, de pár vele töltött év után megcsömörlöttem tőle.

    – Hát, jó – mondtam, és ismét felsóhajtottam. – Akkor... valószínűleg remek főnök lesz, nem igaz?

    Daisy felnevetett.

    – Hát igen, valószínűleg idegesítő lesz – mondta. – De annyira azért nem gáz. És tényleg hisz a kemény munkában meg effélékben, szóval valószínűleg igazat mondott, amikor azt mondta, hogy gyorsan feljebb léphetsz majd a ranglétrán, ha odateszed magad.

    Kicsit elmosolyodtam.

    – Szerinted segít vagy nem segít majd, hogy éppen az ex-csaját akarom feleségül venni?

    Daisy ismét nevetett.

    – Tényleg nem tudom – mondta. – Mármint ő nem az a nagyon féltékeny típus, ha erre gondolsz.

    – Arra gondoltok – mondtam habozva –, hogy nyilván kedvelt téged, és most velem vagy, azt jó jelnek veszi, nem?

    Elgondolkodott rajta.

    – Igen, talán.

    – Szóval... nem baj, ha megemlítelek neki? – kérdeztem.

    Daisy kissé idegesnek tűnt.

    – Ó, kicsim, nem is tudom – mondta. – Mi van, ha mondjuk... dumálni akar majd velem?

    Nevettem.

    – Nem kell vele lógnod, ha nem akarod – mondtam. – Ha rákérdez, majd kitalálunk pár kifogást, amíg nem veszi az adást, oké? Amúgy meg szerinted tényleg akar majd ilyesmit? Valószínűleg számára is furcsa lesz a helyzet.

    – Talán igen... – mondta kedvesem tűnődve.

    Kicsit még húztam a témát, remélve, hogy segít majd előrébb jutnom.

    – Tudod, Daisy, talán ez tényleg jó ötlet. Mármint segít személyes kapcsolatot kiépítenem, érted? Nem csak egy sima munkavállaló leszek.

    – Ez igaz – mondta, majd bólintott. – Hát jó, persze, rendben van, drágám. Amúgy is fura lenne mondjuk eltitkolni a létezésemet előle, igaz?

    – Pontosan – mondtam.

    – Te jó ég, mi ütött belém? Ünnepelnünk kéne! – mondta Daisy. – Van munkád! Annyira örülök!

    Mosolyogtam, és átöleltük egymást. Daisy előásott egy üveg pezsgőt, amit pont a munkakezdésem alkalmára tartogatott.

    – Szeretlek – mondtam neki, miközben kinyitottam az üveget.

    – Én is szeretlek, édes – mondta, és csókolóztuk.

    ***

    Aggódtam, mert az alapján, amit Daisy mondott, szörnyű lesz Bradnek dolgozni. Attól tartottam, hogy teljesen ellenszenves, arrogáns fickó lesz, aki

    Enjoying the preview?
    Page 1 of 1