Lángszerelem: Bűnügyi regény

By Demeter Attila

A nagymamát fondorlatos módon meggyilkolják, a húszéves lányunokát, aki mindössze egy szerény, kisvárosi papírboltot örökölhet tőle, sorozatos fenyegetésekkel zaklatják. A rémület tanyát ver a jó idegrendszerű lány lelkében, és tanácstalanná válik. Nem bízhat senkiben, nem támaszkodhat senkire… vagy mégis?

A regény végére megoldódnak a titkok, a bűn üldözői megfejtik a rejtélyeket, és a boldogság reménye is megcsillan a szereplők szeme előtt.

• Language: Magyar
• Publisher: Publishdrive
• Release date: Aug 11, 2022
• ISBN: 9786150105185

Book preview

– * –

Elvégezte a legfontosabb feladatot, értesítette a mentőket, és az maradt egyetlen tennivalója, hogy kivárja, amíg az orvos megérkezik.

A lassan múló perceket nagyon hosszúnak érzékelte, pedig hamar befutott a segítség, noha a gyorsaság ezúttal semmi jóval sem szolgálhatott.

Alexandra tudata a mélyben lassan elfogadta a mozdulatlan test által elmondott tényt, és ezalatt a pár perc alatt teljesen úrrá lett rajta az elkeseredés. Nagyanyja volt a mindene. Apja balesete óta csupán rá támaszkodhatott az élet viharaiban, mostohaanyja keveset törődött vele. Klárát az is hidegen hagyta volna, ha középiskolás éveiben abbahagyja a tanulást, és kiáll az utcasarokra a legősibb mesterséggel pénzt keresni; a lány ezért költözött érettségi után a nagyihoz. Lonci egyedül élt, megözvegyülése után nem keresett magának párt, és jól érezték magukat kettesben az unokával, a kisvárosi házban. Kiszolgáltak a papírboltban, amikor pedig iskolakezdéskor, karácsonykor vagy más alkalommal kettőjüknek megszaporodott a munka, segítséget hívtak. Egyszerűen, nyugodtan teltek a napok.

Szandra kisgyermekkorában néhány éven keresztül, míg egész családban élt, határozottan jól érezte magát. Nyolc éves korában az anyja meghalt valami gonosz kórban, akkor széthullott az egész családi légkör, és attól kezdve minden csak egyre rosszabb lett. A hetedik osztályt járta, és az apja újra megnősült. A viszonya a mostohaanyjával már a kezdetekben nagyon gyatrán alakult, később pedig tovább romlott a helyzet. Klára, a második feleség, az előző házasságában gyermektelenül élt, és nyilvánvalóan azon spekulált, gyereket szül az új férjnek. Így szándékozott megerősíteni a helyzetét a családban, azonban az alatt a pár év alatt, amíg az apja élt, hiába törekedett rá. Az édesapját elrabló baleset után, szinte pokollá vált Szandra élete. Mostohaanyja hivatalosan a nevelője lett, de éppen csak annyit foglalkozott vele, amennyit feltétlenül szükséges. Tizenkettedikbe járt, amikor a tragikus autószerencsétlenség történt, így rövid időt éltek a mostohaanyjával kettesben. Ez a pár hónap azonban bebizonyította, nincs maradása abban az otthonban, amelyben Klára lakik. Érettségi után megváltást jelentett, hogy ideköltözhetett a vidéki házba, itt nyugodtan élvezte a kettőjük körül kialakuló békességet.

Míg most a múlton merengett, kezdte felfogni, hogy egy halott társaságában várakozik a mentőkre. Mégis azt remélte, a nagyi kinyitja a szemét, felkönyököl, és rákérdez, miért rágja a körmét, hiszen csupán múló rosszullét vett erőt rajta.

Bár a múltban egymás után mentek el mellőle a szülei, még soha sem látott halottat. Eddig azt hitte, egy holttest látványától megborzad, retteg, menekül a falhoz, megnyugtatóan biztonságba helyezi a hátát, de ez most eszébe sem jutott.

Nem egy halott feküdt előtte, hanem a nagyi. Kár, hogy már nem lélegzik.

Egy szemernyi rémület vagy rettegés sem támadt benne a holttest láttán.

Lassan eleredtek a könnyei, és csendesen elsírta magát.

– * –

A mentősök szinte egyszerre érkeztek a rendőrséggel.

– Hát maguk? – nézett Alexandra könnyein át az egyenruhás rendőrökre és társaikra, a civil nyomozókra. Értetlenül szemlélte, hogy a hatóság emberei elözönlik a terepet, pedig a mentősöket hívta, a nagyinak rájuk van szüksége.

– Hirtelen halálesetnél ez az eljárás rendje – felelte kis tétovázás után az egyik civil. – Bogár hadnagy vagyok, ő pedig Fellner őrmester – mutatta be a társát. – Bemehetünk mi is?

Szandi szélesre tárta előttük a bejárati ajtót.

– Csak tessék – motyogta –, ha ez a rend. Mindig ilyen sokan jönnek? – intett a fejével a falkányi rendőrautó irányába.

– Most így alakult – mondta újabb szünet után a hadnagy. Munkája közben ritkán került zavarba, a tájékozatlan fiatal lány láttán mégsem jöttek hirtelen a szavai. – Mindenféle dolgokat fogunk csinálni. Fényképezünk, nyomokat keresünk, és ha találunk, akkor rögzítjük azokat. Mint a filmekben szokás.

Szandra elcsodálkozva nézett rá.

– De miért? A nagyinak gyengélkedett a szíve, meg az idegei is rendetlenkedtek. Azt gondolják, valami bűntény miatt halt meg?

– Ez hirtelen haláleset – vette át a szót az őrmester megkímélve főnökét a folyamatos magyarázkodástól. – Ilyenkor az a rend, hogy elvégezünk néhány