Liliomkirálylány kalandjai

By Demeter Attila

Modern stílusú mese a mai gyermekeknek, akik már két-hároméves korban tévét néznek, négy, ötévesen telefont használnak. Ezek mellett a mese a hagyományos értékeket képviseli, a gyermekek lelkét a koruknak megfelelő érdeklődés szerint terelgeti a szeretet, a becsület és az okosság irányába.

• Language: Magyar
• Publisher: Publishdrive
• Release date: Nov 15, 2020
• ISBN: 9789633973462

Book preview

Liliom királylány kalandjai

Demeter Attila

2021

Publishdrive

Minden jog fenntartva

ISBN: 9789633973466

Az autópályán túl, az üveghegyen innen, az Erdőbenbúvó Királyságban élt Liliom királylány. Gyönyörű szeme és haja miatt, a teljes nevén Százszorszép Liliomnak szólították a királyság alattvalói. A legjobb barátai a királyképzőben, ahol éppen a nyár elején végezte el az első osztályt, Liliomnak nevezték, a szülei és a kistesója azonban csak Lillának hívták.

Kicsiny királyságban élt a hercegnő a szüleivel, a királlyal, a királynővel, és a szívéhez nőtt a parányi birodalom. A királyságot körülvevő barátságos erdőben hűs árnyat adtak a fák; messze elkerülték a vidéket a gonosz boszorkányok, a szívtelen mostohák, a tűzokádó sárkányok és az éhes farkasok. Ahol a fák mégis nagyon közel nőttek egymáshoz, a rejtelmes homályt megvilágította a lombokon keresztülfénylő nap és csámborgásra hívogattak a girbegurba, keskeny ösvények.

Történt egyszer, hogy Liliom valami csacsiságon hajba kapott a kisöccsével, Izgőmozgó Gyuszkóval. A kistesó késlekedett a béküléssel, ezért a hercegnő elkeseredett, és nagy keserűségében elhatározta, hogy világgá megy.

Szaporán szedte a lépteit, és a tyúknyom széles csapáson kigyalogolt a királyi udvarból. Ment, ment fél délután, meg sem állt pihenni. Arra gondolt mérgesen, Gyuszkó keresheti este, amikor vacsorázni hívja őket a főhopmester a királyi asztalhoz.

Hosszú utat megtett Lilla, amire megszomjazott. Alaposan felkészült az útra, számított arra, hogy innia kell, hozott magával egy nagy flaska jégteát, de takarékoskodni akart vele. Lehajolt hát az út mellett csordogáló tiszta vizű csermelyhez, és tenyerét a patakba mártva, merített magának pár kortyot belőle.

Jót ivott, aztán leült a partra. Lábát a vízbe lógatva kergette az ebihalakat a kavicsok között, majd kibontotta a zsákját, és számba vette a magával hozott menekülőbatyu tartalmát. Megtalált abban mindent, amit fontosnak tartott induláskor.

Vetett egy pillantást a kedvenc kifestő könyvére, a színes ceruzákra és a radírra.

Megsimogatta Samut, a bohócot és Barbiet, a babáját. Megkereste a kedvenc papucsát, a pizsamáját, a fogkeféjét, a fogmosó poharát, a fésűjét, a tartalék cipellőt, három pár zoknit; ezt azért hozta magával, hogyha a harmatban elázik a lábán lévő, akkor szárazat húzhasson magára. Ott lapult a zsákban a kedvenc meséje DVD lemezen, az anyu fényképe, az apu fényképe – és végül Gyuszkó fényképe, mert haragudott ugyan rá, de azért nagyon szerette őt.

A hátizsák oldalzsebében hozta az elemózsiáját: két zsemlét, fél doboz kockasajtot, három almát, egy fej hagymát, egy marék rizst, amit megfőzhet valahol, egy marék rozst, amit a madaraknak adhat és egy kis tábla marcipános csokoládét, azt magának tartogatta.

Vízbe lógó lába kezdett fázni, hát kivette a patakból, nem kívánt megbetegedni nagy utazása közben. Azon járt az esze, hazamehetne éppen, ha akarna, de még mindig haragudott kicsit Gyuszkóra – ezen kívül teljesen eltévedt. Olyan messzire elgyalogolt a saját királyságuktól, amilyen messze még sohasem járt egymagában. Tájékozódnia sem sikerült, mert elfelejtette megjelölni az utat, amelyiken érkezett.

A hercegnő csaknem búnak eresztette a fejét, amikor érces zörgéssel, és csengőjével vidáman csilingelve befutott a tisztásra a biciklijén egy herceg.

Kornél, a Fényes herceg fütyörészve, dudorászva taposta a pedált. Nagyon meglepődött, amikor a tisztás közepén meglátta a patak mellett üldögélő százszorszép hercegnőt.

– Szervusz, kislány! – köszöntötte.

– Szervusz, kisfiú! – válaszolta Liliom.

– Ne mondd nekem azt, hogy kisfiú! – mérgelődött a fényes herceg. – Én Kornél vagyok, a király fia.

– Akkor te se mondd nekem azt, hogy kislány, mert én meg Liliom vagyok, a király lánya!

Dobbant egyet a föld, amikor a herceg leugrott a kerékpár nyergéből.

– Miféle királyról beszélsz? – meresztett nagy szemeket a hercegnőre.

– Hát apámról, a Nagy királyról!

Kornél idősebb volt Lillánál, aki az addig megélt hét évével kicsit tájékozatlannak látszott a világ dolgaiban, ezért engedett a hercegnőnek, és vita helyett inkább leült mellé az üde gyepre a patakhoz.

– Annyi itt a királyság, mint égen a csillag – motyogta, Liliom meghallotta a halk megjegyzést.

– A ti királyságotok messze van? – kérdezte, hogy elejét vegye a kialakuló veszekedésnek. Arra a napra megelégelte a civakodást.

– Már egészen közel járok hozzá. Pár nap, és hazaérek – felelte a királyfi. – Te hol laksz? – érdeklődött barátságosan.

– Rettenetesen messzire elvándoroltam az otthonomtól – sóhajtott a királylány, mert arra gondolt, régen útnak indult, bizonyára