Természetes Intelligencia

By Barnóczky Ákos

A ​feleségem tulajdona lettem. Szó szerint! A külvilág szemében egy világhírű popsztárról mintázott, ember formájú gép vagyok, és fogalmam sincs, hogyan bizonyíthatnám be neki, vagy bárki másnak, mekkorát tévednek. Szigorúan véve tíz éve haltam meg, Anne pedig hozzáment a legnagyobb ellenségemhez, aki lenyúlta a kutatási eredményeimet, és becsapta vele a fél világot, az emberiség másik felét pedig rabszolgasorba döntötte. Azt hiszik, a sorozatban gyártott androidok csak élettelen tárgyak. De ez nem igaz! Mesterséges Intelligencia nem létezik! Csupán egy esélyem van arra, hogy megállítsam ezt az őrületet, ami az univerzum legkiszolgáltatottabb lényévé teszi az embert.
(Nico II. NDM01, komornyikrobot)
A könyvről mondták:
„Jól megszerkesztett, jól megírt mű; azt hiszem, Barnóczky Ákos jó úton jár, hogy ismert sci-fi szerző váljon belőle.” (Lőrincz L. László)
„Vérbeli kaland, fordulatos, olvasmányos, a történetben felvetett morális kérdések elgondolkodtatók.” (Nemere István)
„Jó stílusban megírt, komoly etikai kérdéseket felvető anyag, kifejezetten asimovos hangulatba kerültem tőle.” (Harrison Fawcett, alias Fonyódi Tibor)

• Language: Magyar
• Publisher: Metropolis Media Kiadó
• Release date: May 13, 2020
• ISBN: 9786155859861

Book preview

Sorozatszerkesztő:

Burger István

Irodalmi szerkesztő:

Dr. Mund Katalin

Olvasószerkesztő:

Cs. Fehér Katalin

Borító:

Varga Balázs

ISBN 978-615-5859-86-1

ISSN 0238-3063

Kiadó: Metropolis Media Group Kft.

© 2019 by Barnóczky Ákos

© Hungarian edition 2019, Metropolis Media Group

www.galaktika.hu

Felelős kiadó a Kft. ügyvezető igazgatója

Tördelőszerkesztő: Szegedi Gábor

Sorozatterv és tipográfia: Nagual Design

E-Book: Odin Fantasy Bt.

ELSŐ FEJEZET

Nico

1.

Hárman álltak az eredeti Van Gogh-, El Greco- és Klimt-festményeket leszámítva visszafogott ízléssel berendezett, hatalmas lakosztály közepén. A vendég zavart volt, a házigazda dühös, a harmadik pedig átérzett és átélt. A 45 körüli, alabástrombőrű, kihívóan szűk üzleti kosztümöt viselő vendég, Adele Gombrowicz kellemetlen érzésekkel várta a fejleményeket. A háziköntösét még csak most magára kapó, láthatólag az egész napot az ágyban töltő házigazda, a harmincas évei elején járó, de még így gyűrötten, rossz passzban is látványosan szép Anne Novak egyre dühösebbé vált. A kettejük közt tehetetlenül álló komornyik, Nico II. NDM01 pedig mélységes együttérzéssel bámult az úrnőjére.

Micsoda megaláztatás!

Nico eredmény nélkül analizálta Anne úrnő minden rezdülését, fölöslegesen reprodukálta magában azt a visszafogott dühöt, amit az asszony a férje iránt érzett, és hiába járta át ugyanaz a szégyen, ami hatalmába kerítette szeretett úrnőjét.

Sajnos, nem tudok segíteni szegénynek.

A programjai tiltották a méltatlankodás értelmetlen, sőt destruktív luxusát, úgyhogy csak elkönyvelte a tényt: ahhoz, hogy kielégítően végezze a munkáját, kénytelen a számára legfontosabb ember minden szenvedését magáévá tenni. A sorsban se hitt, hiszen a tudománynak köszönhette a létét. Így hát a természet kegyetlen törvényének tekintette azt a nehezen elviselhető körülményt, hogy Anne asszonynak ezt a lelki gyötrelmét pont az ő teremtője, a világ legzseniálisabb programozója, Mark Novak professzor okozza.

Anne nem ezt érdemelte. Amióta elkezdődött ez az elnökválasztási kampány, a professzor még kevesebb figyelmet szentelt a nőnek, és még kevésbé érdekelték az érzései.

Hogy őrizze meg a maradék méltóságát, ha ilyen helyzetbe hozzák egy idegen, ráadásul egy nagy tekintélyű idegen, egy New York-i galériás előtt?

Pár perc elteltével Nico rájött, túlvezérelte a nemrég frissített Chopin 3.3-as Empathy Appját, úgyhogy kicsit finomhangolta annak intenzitását.

Máris pontosabban látta a helyzetet.

Nem történt más, mint hogy Mark gazda megpróbálta elérni, hogy a felesége aktívabban vegyen részt az elnökválasztási kampányában, így a megkérdezése nélkül küldte rá Adele Gombrowiczot, a Guggenheim egyik művészettörténészét, szervezzen meg neki egy nagyszabású életmű-kiállítást.

Ha Anne asszony nem reagálja túl a szituációt, akkor már rég maga mögött tudhatná az egészet. – Most meg alulkalibrált lett a Chopin 3.3 intenzitása. – Kénytelen leszek jelentést küldeni a 4C minősítési osztályának.

– Bocsánat! – szólalt meg végre Anne egy félórásnak tűnő félperces hallgatás után, miközben a kezében tartott telefonjára nézett, és ezzel egy időben még szorosabbra húzta magán a fényesen csillogó, méregzöld selyem háziköntösét.

– Csak nyugodtan! – Adele Gombrowicz minden rutinjára szükség volt, hogy ne látszódjon rajta semmiféle megrökönyödés. – Rengeteg időm van.

Anne a vendége felé biccentett, jelezve, értékeli a tapintatát. Letelepedett a hatalmas nappali másik végében elterülő homokszínű kanapéra, majd olyan szorosan nyomta a füléhez a telefonját, hogy az szinte már Adele-nek is fájt.

Nico diszkréten hátrébb lépett, egészen a clevelandi toronyház panorámanappalijának üvegfalú fülkéjéig, és még a fejét is elfordította, mint aki elnézést kér, hogy jelen mer lenni a gazdái közötti afférnál. Ezt az észak–déli háború korát idéző mozdulatot látva, Adele egy pillanatig úgy érezte, mintha az Elfújta a szél kétszáz éves díszletei közé keveredett volna, és hirtelen komoly kétségei támadtak az egész projekttel kapcsolatban. Mindenesetre automatikusan követte a valaha készült legelső android, a bulvárlapok által nemes egyszerűséggel csak Mr. Tökéletesnek becézett Nico példáját, és ő is behúzódott a fülkébe. Így hát, a világ legtekintélyesebb házaspárjának telefonbeszélgetése alatt Nico és a galériás a lábuk előtt elterülő álomváros alibi-megfigyelésével múlatták az időt.

Tíz éve ez a kerület még egy folyamatosan pusztuló gettó volt, ám egykor ezen a helyen állt a magyar felmenőkkel rendelkező Novak professzor ’56-os menekült dédapjának a bútorgyára, ezért a prof valamiféle betyáros extravaganciából úgy döntött, ide helyezi birodalma központját. Azóta Cleveland lett Észak-Amerika legjelentősebb kereskedelmi központja. Mindenki, aki számított valamit az Államokban, úgy érezte, kötelessége irodát nyitni a közelben. Persze csak, ha részese kívánt lenni a tíz éve villámgyorsan épülő új világrendnek. Annak a világrendnek, ami sosem látott fellendülést hozott az emberiség számára; annak a világrendnek, amiben az USA újra visszaszerezte pár évtizede megrendülni látszó vezető szerepét.

2.

Nem csak Amerikának jött jól, az egész szabad világ profitált Novak professzor „civilizációmentő" találmányából. A 4C jól fizetett tollnokai kitörölhetetlenül bevésték az emberek többségének elméjébe, hogy ma már nem létezne a szabad világ, nem létezne az USA alkotmánya, és Európában se lenne már demokrácia, ha nincs a Nova-Képlet.

Novak professzor emberszabású, értelmes robotjai átalakították az egész társadalmat. Ingyenes munkaerejük és az az amerikai középosztály számára létrehozott jóléti program, aminek révén ma már minden család rendelkezik minimum egy, de átlagban három androiddal, mindent megváltoztatott. Olyan löketet adott nemcsak az USA-nak, hanem egész Észak-Amerika és Európa gazdaságának, ami sosem látott fejlődési pályára állította a szabad világ országait.

Mindez tényleg az utolsó pillanatban történt, hiszen ha nincs a Mesterséges Intelligencia Program, akkor nemhogy a Naprendszert nem hódítjuk meg, de a csaknem két kontinens, Afrika és Ázsia szinte teljes lakosságát kiirtó Vespidae vírus okozta munkaerőhiány miatt valószínűleg bekövetkezik a teljes összeomlás.

Ám mindez már a múlté.

Amerika végre újra elkezdett termelni.

Munkaerőt termelt.

Olyan munkaerőtömeget, akiknek nincsenek szakszervezeteik, nem vonulnak az utcára, nem követelnek külön juttatásokat, nem kell kordában tartani a politikai nézeteiket, nem emészt fel milliárdokat a fegyelmezésük, az oktatásuk, orvoslásuk és etetésük, de emellett a legkényesebb és legfelelősségteljesebb feladatokat is nyugodt szívvel rájuk lehet bízni.

Az első sikerek és az első pár száz sikertelen lenyúlási kísérlet után az egész amerikai ipar behódolt Marknak. A világ addigi gazdasági elitje egyszerűen nem volt felkészülve a Mesterséges Intelligenciára, arra meg végképp nem számítottak, hogy képtelenek lesznek megszerezni Novak találmányát. Pedig tényleg mindent megpróbáltak, de senkinek – se a legjobban fizetett ipari kémeknek, se a legdurvább gyilkosoknak, se a legzseniálisabb kalandoroknak – nem sikerült közel férkőzniük a Mesterséges Intelligencia titkához, a legendás Nova-Képlethez.

Nem maradt más megoldás, bevették a buliba, aztán egypár év alatt behódoltak neki, majd néhány hónapja bombaként robbant a hír: a professzor elindul a választáson, hogy ő lehessen az USA 53. elnöke.

3.

– Mi az, ami nem várhat a kampánymegbeszélés végéig, drágám?

– Én szeretném eldönteni, hogy akarok-e életmű-kiállítást magamnak, vagy sem!

– Szóval, már ott van a bige? – A hangsúlyból ítélve Novak épp a körülötte ülő sleppnek játszhatta az agyát. – Ha nem tetszik, küldök egy másik New York-i galériást. Bár a Guggenheimnél én se tudok jobbat szerezni, aranyom. – Az aranyomot úgy nyomta meg, hogy az Anne-t a lehető legjobban idegesítse.

– Nem úgy volt, hogy rám bízod, mennyire akarok belefolyni a kampányodba?

– Erre most nincs időm! – Mark elérte, hogy a felesége felemelje a hangját, így indokolttá vált a lerázása. – Ha gondolod, rúgd ki, de ha akarod, vedd át tőle a hologramszobraidat, és szervezd meg magad az egész kiállítást! Engem csak az érdekel, hány ponttal javítod a kisvárosi középosztálynál az esélyeimet.

A háttérből felsejlő szórványos röhögés adott nyomatékot mondanivalójának, ám a kacaj az egyik pillanatról a másikra félbeszakadt: valószínűleg Mark szigorú tekintete ébresztette rá a sleppet, hogy Novak professzor nejének rovására csak Novak professzornak van joga gúnyolódni.

– Ahogy óhajtja, elnökjelölt úr! – Anne rácsapta Markra a telefont, majd a Cleveland új főterét bámuló látogatójához lépett.

– Elnézést kell kérnem. Nem volt szép, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hoztam. Van magánál valami katalógus?

– Itt van az egész gyűjtemény a liftben.

– Remek!

Mire Anne kérőn Nico felé fordult, az már el is indult a nappali másik végében, a tükör mögött észrevétlenül meghúzódó liftajtó irányába, egy laza mozdulattal kikapta a kabinból a legalább 150 fontot nyomó korongtartó polcot, és úgy jött vele vissza, mintha csak egy üres papírdobozt cipelne.

Anne azonnal kiszúrta, hogy Nico felkeltette Adele Gombrowicz érdeklődését. Ezen mindig meglepődött. Bár tisztában volt azzal, hogy az androidja milyen lélegzetelállítóan, mennyire pofátlanul jól néz ki – Mark valamiféle kegyetlen játékból a 2020-as évek popbálványáról, Nico Kovačról mintázta –, képtelen volt úgy nézni rá, mint más hölgyek. Ez nem azt jelentette, hogy nem táplált iránta semmilyen érzelmet. Sose vallotta be magának, de Nico volt az egyetlen teremtmény a környezetében, akit igazán szeretett, ám ez a szeretet híján volt mindenféle szexuális felhangnak. Nico valami olyasmi volt számára, mint egy szerény, áldozatkész féltestvér.

Az igazat megvallva, kevesen viszonyultak tárgyként az androidokhoz. A nagy többség inkább egyfajta intelligens házi kedvencként gondolt a robotjára, és persze ott voltak azok, akiknek titokban ennél egy kicsit többet jelentettek. Anne próbált nem ítélkezni mások erkölcsei felett, de nehezen tudta megemészteni, hogy nem mindenki tiszteli az androidokban azt az öntudatot, amitől azok ténylegesen többek egy közönséges számítógépnél, és ha valaki szexuális tárgyként tekintett a saját tulajdonában lévő androidra, azt a legnagyobb jóindulattal se tudta tiszteletnek nevezni.

– Látom, felháborítottam azzal, hogy megcsodáltam Mr. Tökéletes észveszejtő izmait.

– Amíg nem zaklatja, addig nem lehet