Zanzibár

By John Brunner

A ​20. század elején a statisztikusok azt mondták, a Föld akkori teljes népessége elférne a Wight-szigeten. 1968-ban már csak egy duplaakkora szárazulaton fért volna el mindenki, mondjuk Man szigetén. Mai, több mint 7 milliárd főt számláló emberiségünknek Zanzibár teljes területére lenne szüksége, és még akkor is vizes lenne néhányunk lába.
A 2010-es évek túlnépesedett, társadalmi feszültségekkel teli világában két New York-i fiatalember keresi a helyét. Akaratukon kívül keverednek bele történelemformáló eseményekbe, melyek a bolygó elmaradottabb területeiről kiindulva alapjaiban fogják megrengetni a nemzetközi gazdaság és politika felépítményét, kihatva a Föld minden lakójának életére. És hogy a dolgok tovább bonyolódjanak, az egyik nagyvállalat megalkot egy öntudattal bíró szuperszámítógépet
John Brunner Hugo- és Brit SF-díjas, monumentális regénye hol kémtörténetre emlékeztet, hol John Dos Passos társadalmi panorámáit idézi, megelőlegezve William Gibson Neurománcát és még tucatnyi, később íródott SF-művet. Jóslatai a megjelenése óta eltelt évtizedek alatt bámulatos számban váltak valóra, az elharapózó iskolai erőszaktól és terrorakcióktól kezdve, Kína szuperhatalommá válásán és az európai országok unióba tömörülésén keresztül, egészen a biotechnológia előretöréséig és az egyneműek kapcsolatának széles körű elfogadásáig. Nem véletlenül válogatták be minden idők 100 legjobb SF-regénye közé.
Tökéletesre csiszolt disztópia.
The Guardian
Ha ez a könyv kötelező olvasmány lenne minden nemzedék számára, akkor világunk nem jutott volna ilyen kétségbeejtő helyzetbe.
Joe Haldeman, az Örök háború szerzője

• Language: Magyar
• Publisher: Metropolis Media Kiadó
• Release date: May 13, 2020
• ISBN: 9786155508462

Book preview

A fordítás alapját képező kiadás:

John Brunner

Stand on Zanzibar

Gollancz, 2003

Sorozatszerkesztő:

Burger István

Irodalmi szerkesztő:

Németh Attila

Fordította:

F. Nagy Piroska

Szerkesztette:

Lamos Angelika

Korrektor:

Athén Melitta

Borító:

Burger István

Stefan Morrell grafikáinak felhasználásával

ISBN 978 615 5508 46 2

ISSN 0238-3063

Kiadó: Metropolis Media Group Kft.

© 1968, John Brunner

© Hungarian translation 2015, F. Nagy Piroska

© Hungarian edition 2015, Metropolis Media Group

www.galaktika.hu

Felelős kiadó a Kft. ügyvezető igazgatója

Tördelőszerkesztő: Szegedi Gábor

Sorozatterv és tipográfia: Nagual Design

E-Book: Odin Fantasy Bt.

Természetesen Marjorie-nak

kontextus (0)

AZ INNIS MÓD

„Nincs semmi erőszakolt vagy önkényes az Innis-féle kifejezésmódban. Ha perspektivikus prózára fordítanák le, nemcsak több helyre lenne szükség, de elveszne a szerkezeti formák összefüggéseinek belátása is. Innis feláldozta a nézőpontot és a presztízst, mert a megértés sürgetését érezte. A nézőpont veszedelmes luxus lehet, ha a belátást és megértést helyettesíti. Ahogyan Innis több belátásra tett szert, feladta az ismeretek bemutatását illető nézőpontot. Amikor kapcsolatba hozza a gőzgépes nyomda fejlődését a »nemzeti nyelvek konszolidálásával« és a nacionalizmus, a forradalmak terjedésével, akkor senki nézőpontját nem képviseli, legkevésbé a sajátját. Mozaikból állít össze egy galaxist, hogy beletekinthessen. A nyomtatás első hatása az emberi érzékszervek arányainak megváltozásában az volt, hogy az okszerűség dinamizmusába a statikus látás szempontjait helyettesítette be. Ezt a továbbiakban is figyelembe vesszük. Innis azonban nemigen törekszik arra, hogy »kibetűzze« a kapcsolatokat saját galaxisának alkotóelemei között. Nem ajánl fogyasztói csomagokat későbbi munkáiban, csak »csináld magad«-készletet…"

Marshall McLuhan: A Gutenberg-galaxis

(Kristó Nagy István fordítása)

kontextus (1)

SZKANALIZÁLD A NEVEM

Állandó felvezető HANG: – Ez itt a SZKANALIZÁTOR, az Engrelay Satelserv páratlan, naponta háromszor jelentkező hírmagyarázója, a nagy-nagy színpaddal, a CSAlhatatlan, CSAk neked, beCSAphatatlan CSAtlakozófelülettel, amely összeköttetést teremt közted és a világod között!

Állandó felvezető KÉP: kliptázs, képosztás, bevágva összekötő szövegmondó, Mr. & Mrs. Mindenhol mélyfeltáró (ma MAMP, azaz a Közép-Atlanti Bányászati Beruházás), űrátkelő (ma szabadröpruha), személyszállító (ma Simplon Gyorsföldalatti), figyelő (ma mint minden nap otthonkép önbemondással).

Stúdióhang: – Folyamatban folyamatban folyamatban! SZKANALIZÁTOR SZKANALIZÁTOR SZKANALIZÁTOR SZKANALIZÁTOR SZKANALIZÁTOR SZKANALIZÁTOR –

Állandó felvezető KÉP: kliptázs, teljes kép, Föld bolygó forgás zökkenőkkel és meridiánokat tartva GKI, KELET, PCT, Csendes-óceáni Harci Övezet Idő.

Élő HANG: – És a régi greenwichi középidő szerinti délután hat a biztos és állandó időpont a közönség számára – mit szólnak, milyen alávaló tud lenni az idő, hm?{1}

Zé mint zéró, bé mint bázis, egyenként visszafelé haladva esz i iksz – bocsi – esz e iksz! Tudjuk, mi történik történik TÖRTÉNIK, de a nagy-nagy jelenetnek az a része szigorúan véve önökön múlik, Mr. és Mrs. Mindenhol – vagy Mr. és Miss, vagy Miss és Miss, vagy Mister és Mister, lehet választani, haha!

Visszaszámolva délután egy után eggyel a jól bevált keleti szabvány ide-jő szerint, délelőtt tíz után eggyel a csendes-óceáni parton, és mindőtöknek, akik a jó harcot vívjátok a nyílt tenger magányában, reggel hét után eggyel – PIP-PIP-PIP-PIP!

Óra: 5X1-sec. Visszaszámláló sípolás G hangon, percjelzés kontra C-ben.

Reklám: – A jelen a legjobb alkalom arra, hogy a dolgok megtörténjenek, nincs jobb mód a biztos és állandó időpont betartására, mint a General Technics kritónium órájának jelzése, olyan akkurántos, hogy hozzá igazodnak a csillagok!

Szövegkönyv KÉP: kliptázs, képosztás, szemelvények a napi hírekből.

Élő HANG: – És nincs jobb mód haladni a korral, mint – pardon – SZKANALIZÁTORRAL!

Bevágva stúdióhang: (Ha mostanáig nem tették meg, akkor kikapcsolták.)

Reklám: – A SZKANALIZÁTOR a hírek páratlan, EGYETLEN alapos tanulmányozója, amely anyagát a General Technics híres Salmaneszer számítógépétől kapja, aki mindenkit lát, mindenkit hall, mindenkit ismer, kivéve azt, amit ÖNÖK, Mr. és Mrs. Mindenhol, meg kívánnak tartani maguknak.

Szövegkönyv: az izgalmas világ.

az izgalmas világ (1)

OLVASD EL AZ UTASÍTÁSOKAT

MÁra, kétezertíz MÁjus harmadikára, MAnhattanben, a Fuller Kupola alatt tavasziasan enyhe időt jósolnak. A General Technics Plázában dettó.

De Salmaneszer egy folyékony héliumban fürösztött mikriogén ® számító­gép, az ő alagsori termében tehát hideg van.

(DETTÓ. Használd! A belefektetett szellemi munkafolyamat teljesen megegyezik a telefonodnál alkalmazott sávszélességkímélő technikával. Ha láttad a jelenetet, akkor láttad a jelenetet, és ahhoz, hogy egynél többszöri megnézésére pazarold az idődet, túl sok új információd van. Használd a „dettó"-t. Használd!

Chad C. Mulligan: A hipcrime szótár)

Georgette Tallon Buckfast, aki nem annyira gép, mint inkább emberi lény, de mindkettő természete megvan benne, élete kilencvenegyedik évében már jócskán a protetika támogatására szorul.

Amikor TÚL NAGY lesz a feszültség, az a kaliforniai hitriptől van, aminek egy unciájába kevesebb szárat és több ép levelet kevernek. Kérdezd „A férfit, aki feleségül vette Mary Jane-t"!

Eric Ellerman növénygenetikus, három lány apja, nagyon megijedt, mert a feleségének állandósult a nagy hasa.

„… és Puerto Rico ma az országok közül utolsóként ratifikálta az Egyesült Államok eugenikai törvényének vitatott dikromatopszia cikkelyét. Ez mindössze két menedéket hagy meg azoknak, akik hátrányos helyzetű gyerekeket akarnak a világra hozni: Nevadát és Louisianát. A bébigazdálkodó lobbi veresége egy régóta ott csúfoskodó szégyenfoltot távolít el az Egy híján Legfiatalabb Állam tiszta homlokáról – mondhatni egy örökölt stigmát, mivel az E-L-Állam csatlakozása majdnem napra egybeesett a vérzékenységet, fenilketonuriát, veleszületett gyengeelméjűséget érintő első eugenikus törvények elfogadásával…"

Poppy Shelton évek óta hitt a csodákban, de most épp az ő testében megy végbe egy csoda, és a való világ ránehezedik az álmaira.

A NEHEZET AZONNAL MEGCSINÁLJUK. A LEHETETLEN KICSIT TOVÁBB TART.

A General Technics mottójának alapváltozata

Norman Niblock House a General Technics személyzeti és toborzási ügyekkel megbízott fiatal alelnöke.

„Egy pillanat, kérem – résztvevői közbeszólás következik. Ne felejtse el, hogy a General Technics Salmaneszerje csak a SZKANALIZÁTORON keresztül érkező adatokat dolgozza fel, a pontosabb választ a rövidebb időmennyiség alatt…"

Guinevere Steel valódi neve Dwiggins, de őt hibáztatod?

A nadrágod elég meggyőzően tudósít a természetes képességedről – első pillantásra?

Ha MasQ-Line-t hordasz, akkor a válasz igen. A feles méreteket megunva mi a MasQ-Line Rt.-nél visszatettük a gatyapőcöt oda, ahová való, hogy lássa az a siggi, nem kicsi a pasi.

Sheena és Frank Potter mindent összecsomagolva készen állnak, hogy útra keljenek Puerto Ricóba, mert egy zöld és egy piros lámpa Franknek csak lámpa, semmi több.

„Két résztvevői közbeszólás! Első számú: bocsi, pajtás, de nem – nem tévedünk, amikor azt mondjuk, hogy Puerto Rico döntése nyomán mindössze két menedéke marad a másként gondolkodónak. Isola valóban tagállami helyzetet élvez, de a csendes-óceáni térség egésze a szigetekkel együtt statárium alatt van, és csak katonai okokból adnak beutazási engedélyt. Mindazonáltal köszönjük, hogy hozzánk fordult, így van rendjén, maga jelenti számomra a környezetet, én meg a magáét, ezért működtetjük a SZKANALIZÁTORT oda-vissza…"

Arthur Golightly nem bánja, hogy képtelen visszaemlékezni, hová rakott egyes dolgokat. Mialatt ezeket keresi, mindig talál olyasmiket, amikről már el is felejtette, hogy vannak.

A NEHEZET TEGNAP MEGCSINÁLTUK. A LEHETETLENT ÉPP MOST CSINÁLJUK.

A General Technics mottójának jelenlegi változata

Donald Hogan kém.

„A kettes számú: a dikromatopsziát közönségesen színvakságnak nevezik, és olyan biztos, mint a csillagidő, hogy születési rendellenesség. Köszönöm, résztvevő, köszönöm."

Stal (a Stallion rövid formája) Lucas egy yonderboy, aki kimérten, megfontoltan, üresben repüli végig az utat.

(LEHETETLEN. Jelentése: 1. Nem szeretném, és amikor megtörténik, nem fogom helybenhagyni. 2. Nem érdekel. 3. Istent nem érdekli. A 3. jelentés akár igaz is lehet, de a többi 101%-ban ökörség.

Chad C. Mulligan: A hipcrime szótár)

Philip Peterson húszéves.

Az idegeidre megy a régimódi hangjelző egység, amelyiket folyton újra kell programozni, méghozzá manuálisan, ha nem akarsz olyan adatokat kapni tőle, amelyek már a múlt héten kikerültek a menetrendből? A GT forradalmian új hangjelzője újraprogramozza magát!

Sasha Peterson Philip anyja.

Egy ezzel összefüggő témára térve ma, a hajnali mise közben a lázadó tömegek rohammal bevettek egy Igazi Katolikus templomot a svédországi Malmöben. A veszteséglistán szereplő több mint negyven halott között van a pap és sok gyerek is. Eglantine pápa madridi palotájából megvádolta riválisát, Thomas pápát, hogy szándékosan szította ezt és más közelmúltbeli felkeléseket, amely vádakat a vatikáni hatóságok határozottan visszautasítottak.

Victor és Mary Whatmough egyazon országban születtek, és húsz éve házasok voltak – a nőnek ez volt a második, a férfinak a harmadik házassága.

Amit tenni akarsz, amikor meglátod őt a Forlon&Morler Maxess jelmezében.

Akarja, hogy tedd meg, amikor meglátod őt a Forlon&Morler Maxess jelmezében.

Ha nem akarná, nem vette volna fel.

Nem túlzás a maximális esély, amikor azt olvasod, hogy MAXESS.

„Kurtizán" stílusnak ábrázolják.

De te értsd úgy, hogy „Szajha".

Mi következik ebből?

Elihu Masters jelenleg az Egyesült Államok nagykövete az egykori brit gyarmaton, Beniniában.

Vádakról szólva Lowell Kyte déli rep. szenátor ma délelőtt kijelentette, hogy ma a fehérként viselkedő feketék a felelősek az államában, Texasban az Évákon – bocs! – az éveken át elkövetett bűnök kilenctizedéért, és hogy eredménytelen volt a szövetségiek igyekezete, hogy elkendőzzék a problémát. A Nark Force hivatalos személyei bizalmas körben aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy ezek a feketék rákaptak a General Technics új termékére, a triptinre.

Gerry Lindt újonc.

Amikor a GT-ről szólva azt mondjuk, hogy „általános", akkor ez alatt ÁLTALÁNOST értünk. Életre szóló karriert ajánlunk annak, akit érdekel az asztronautika, a biológia, a kémia, az erőtan, az eugenika, a ferromágnesség, a geológia, a hidraulika, az üzemigazgatás, a rakétameghajtás, a kinetika, a jog, a fémgyártás, a nukleonika, az optika, a szabadalmi jogok, a kvarkológia, a robotika, a szintézis, a telekommunikáció, az ultrahangtechnika, a vákuumtechnológia, a munka, a röntgensugarak, az ylem, a zoológia…

Nem, nem hagytuk ki a te szakterületedet. Csak éppen nem jutott rá hely ebben a hirdetésben.

Professzor Doktor Sugaiguntung a Yatakangi Irányított Szocialista Demokráciában lévő Felajánlás Egyetem Tektogenetikai Tanszékének vezetője.

A latorincidensek gyakorisága továbbra is igen nagy: tegnap Külső Brooklyn területén huszonegyen estek áldozatul egy ilyennek, mire a zsaruk lekapcsolták, míg egy másik az illinoisi Evanstonban, tizenegy halálos és három sebesült áldozattal a rovásán, még mindig szabadlábon van. A tengerentúl, Londonban, egy női lator négy embert ölt meg a saját, három hónapos csecsemőjén kívül, míg végül egy nagy lélekjelenléttel bíró szemtanú ártalmatlanná tette. Rangoonból, Limából és Aucklandból érkező jelentések szerint az aznapi áldozatok száma 69-re emelkedett.

Grace Rowley hetvenhét éves, és szellemileg kicsit már hanyatlóban van.

Ma itt, holnap sehol, modern korunkban nekünk ez nem elég.

Ma itt, és még ma sehol, ezt csípjük, haver.

Méltóságos Zadkiel F. Obomi Beninia elnöke.

Ma délelőtt Washington rövid tájékoztatást kapott a yatakangi kormánytól arról, hogy Isolából tengerre szálló haditengerészeti egységek behatoltak Yatakang felségvizeire. A hivatalos közlemények várhatóan udvarias hangja ellenére nyílt titok, hogy Yatakang száz szigetből álló területe mindenkor menedéket nyújt kínai kalózoknak, akik az úgynevezett semleges kikötőkből kihajózva a nyílt vízen lesből támadnak az amerikai őrjáratokra…

Olive Almeiro a legsikeresebb bébigazdálkodó Puerto Ricóban.

Ismered azokat a tagokat, akik egy-két-három siggit áltatnak hiú ígéretekkel. Ismered azokat a siggiket, akik minden hétvégén más taggal lövetik be magukat. Irigyled őket?

Ne tedd.

Ezt is meg lehet tanulni, mint minden más emberi tevékenységet. Megtanítjuk neked, méghozzá a te igényeidre szabott tanfolyamon.

Alapítvány Mrs. Grundy Emlékére (hadd forogjon a sírjában)

Chad C. Mulligan szociológus volt. Már felhagyott vele.

A múlt heti erdőtüzeket a Nyugati Parton, ahol több száz négyzetmérföldön műanyag-, papír- és organikus vegyszergyártásra szánt értékes faanyagot terítettek szét, Wayne C. Charles erdészeti megbízott ma hivatalosan szabotázsakciónak minősítette. Egyelőre még bizonytalan, hogy ki követte el a bűncselekményt: a közöttünk megbújó, partizánoknak nevezett árulók vagy a sorainkba beférkőzött vörösök.

Dzsogadzsong forradalmár.

A szó EPTIFIKÁLÁS.

Ne keresd a szótárban.

Olyan új, hogy a szótárban még nem szerepel.

De jól teszed, ha megtanulod, mit jelent.

EPTIFIKÁLÁS.

Mi tesszük veled.

Pierre és Jeannine Clodar pieds-noirs gyermekei, nem meglepő módon, mivel testvérek.

Tornádófigyelmeztetéseket adtak ki a következő államokra…

Jeff Young az az ember a Sziklás-hegységtől nyugatra, akihez olyan speciális árukért, mint például időzített gyutacs, robbanószerek, termit, erős savak és szabotázsbaktérium, fordulni kell.

A pletykarovathoz lapozva: ismét szóbeszéd tárgya lett, hogy a független kis afrikai tartomány, Beninia gazdasági káoszba süllyedt. Dahomália elnöke, Kouté egy Bamakóban elmondott beszédében figyelmeztette a RUNG-országokat, hogy ha megpróbálják kihasználni a helyzetet, minden szükséges ellenlépést…

Henry Butcher lelkes propagálója a csodaszernek, amelyben hisz.

(SZÓBESZÉD. Higgyél el mindent, amit hallasz. Lehet, hogy a világod nem lesz jobb annál, amelyben a tökfejek élnek, de színesebb lesz.

Chad C. Mulligan: A hipcrime szótár)

Biztos, hogy a Begi néven ismert ember nem él. Másrészt legalább egy vonatkozásban nem is halott.

Mr. & Mrs. Mindenhol kitalált alakok, az új évszázad minta házaspárja azzal a különbséggel, hogy velük nem kell lépést tartanod. Vásárolsz egy személyre szabott tévét otthoni csatlakozóval, és az majd gondoskodik róla, hogy Mr. & Mrs. Mindenhol pontosan úgy nézzen ki, úgy beszéljen, és úgy mozogjon, mint te.

(HIPCRIME. Elkövetted azzal, hogy kinyitottad ezt a könyvet. Folytasd. Ez az egyetlen reményünk.

Chad C. Mulligan: A hipcrime szótár)

Bennie Noakes a triptintől elszállva ül egy SZKANALIZÁTORRA hangolt készülék előtt, és azt hajtogatja, hogy „Krisztusom, micsoda képzelőtehetség vagyok!"

És befejezésül a Kis Vigaszok Osztálya. Valami pihent agyú kitalálta, hogy ha minden tagra és siggire és szemem fényére egy harmincszor hatvan négyzetcentiméteres helyet számolsz, akkor mindannyiunkat felállíthatsz egymás mellé Zanzibár szigetének ezerhatszázötven négyzetkilométerén. MA megINT kétezerTÍZ MÁjusa INT felénk!

közelítés közelképekkel (1)

ELNÖK ÚR

Méltóságos Zadkiel F. Obomi úgy érezte, hogy a nyomasztóan csendes éjszaka teljes súlyával rátelepszik ősz dróthajjal borított koponyájára. Nagyméretű, kézzel faragott hivatali széke, amelyben ült, a tizenhatodik századi mesterek stílusát idézte, anélkül, hogy szolgaian másolta volna őket, akik közül néhányan az ősei voltak… feltehetőleg. Hosszú ideig senkinek sem volt ideje ilyesmivel foglalkozni.

Mindkét keze az előtte lévő íróasztal szélén pihent, lazán, mint holmi növények. A bal kéz mennyezet felé fordított rózsaszín tenyerének vonalaiból egyszer, még egészen kisfiú korában egy félig francia, félig sango származású nő azt jósolta, hogy nagy hős lesz belőle. A másik keze mahagónibarna hátát mutatta ágbogakra emlékeztető ujjízületeivel, mintha épp arra készülne, hogy ujjaival kikopogtasson egy ideges ritmust.

De nem mozdult.

Az intelligens, széles homlok és az orr íve valószínűleg berber volt. De az orrnyereg két oldalán az orrcimpák kiszélesedtek, és a széles, lapos ajkak jól illettek a telt orcákhoz, a kerek állhoz és az erős pigmentációhoz. Ez mind sinka volt. Gyakran mondogatta tréfásan, amikor az életében még jutott hely a tréfálkozásra, hogy az arca valójában az országa térképe: föntről le a szeméig megszálló, attól délre bennszülött.

De maga a szem, a választóvonal, egyszerűen emberi volt.

A bal csaknem elbújt a lecsüngő szemhéj alatt; az 1986-os gyilkossági kísérlet óta használhatatlan volt, és egy hosszú sebhely ráncba gyűrte az arcát és a halántékát. A jobb, a csillogó, az éles, a vesékbe látó e pillanatban élettelen volt, mivel nem nézett a szobában tartózkodó másik emberre.

A sötét éjszaka fojtogatta Zadkiel F. Obomit, aki hetvennégy évesen az első, és mindeddig egyetlen elnöke volt a korábban brit gyarmat Beniniának.

Nem látott, de érzett. Háta mögött a Szahara hatalmas üres pusztaságát, amely ezer mérföld messzeségbe nyúlva is olyan súllyal nehezedett a gondolataira, mint valami fenyegető viharfelhő. Előtte, a falakon túlról, a nyüzsgő városon, a kikötőn túlról, az Öböl felől éjszaka feltámadó könnyű szelet, amelyben érezni az óceán sós és a kikötőben veszteglő hajók fűszeres illatát. És kétoldalt az irathalmokat, melyek arra vártak, hogy megmozdítsa őket, és továbblapozzon bennük; ehelyett azok bilincsbe zárták, és a szerencse által kegyelt, virágzó országokról szóló beszámolók holtsúlya most az asztalhoz béklyózta mindkét csuklóját.

A Föld bolygó népessége sok milliárd főre rúgott.

Beniniának, hála a gyarmati kormány által élesen megrajzolt határainak, ebből mindössze kilencszázezer jutott.

A Föld bolygó gazdagsága felfoghatatlan volt.

Beniniának, ugyanezen oknál fogva, az elégnél kicsit kevesebbje volt ahhoz, hogy megmentse a népét az éhezéstől.

A Föld bolygó mérete… eddig elég nagy volt.

Beninia határa cikcakkos volt, a mérete változó, de a falak fokozatosan bezárultak körülötte.

Az elnök úr emlékezetébe idézte a nyájas, mézesmázos érveléseket.

Franciás akcentussal: A földrajz nekünk kedvez; az ország helyzetéből fakadóan logikus lenne, hogy Beninia csatlakozzon a dahomáliaikhoz; a folyóvölgyek, a hegyszorosok, a…

Angolos akcentussal: A történelem nekünk kedvez; közös a nyelvünk; Beniniában sinka ugyanazon a nyelven szól holainihez, inoko kpalához, mint amelyen yoruba beszél ashantihoz; csatlakozzatok a Nigériai Köztársaság és Ghána uniójához, és alakítsatok egy másik RUNG-ot…

Hirtelen harag fogta el. Tenyerével a papírhalomra csapott, és felugrott. A szobában lévő másik ember ijedt arccal szintén felugrott. De szólni már nem volt ideje, mert az elnök úr kirobogott a szobából.

* * *

A palota négy magas tornya közül abban, amelyik a szárazföld belseje felé eső oldalon volt, ahonnan az ember ellátott a bujazöld Mondo-hegység felé, és megérezte a hegy túloldalán messze elterülő Szahara kietlen pusztaságát, volt egy szoba, amelyhez egyedül az elnök úrnak volt kulcsa. A két folyosó metszéspontjában álló őr díszlándzsája gyors meglendítésével tisztelgett neki, mire az elnök úr biccentett, és tovább sietett.

Most is, mint mindig, mielőtt felkapcsolta volna a villanyt, becsukta és bezárta maga mögött az ajtót. Pár pillanatig mozdulatlanul állt a vaksötétben, majd kitapogatta a kapcsolót, és a hirtelen támadt fényben gyorsan becsukta az ép félszemét.

Balra tőle egy lapos, párnázott zsámollyal egybeépített alacsony asztalkán zöld bőrkötéses Korán feküdt, melyben kézzel írt arany írásjelekkel arab nyelven volt felsorolva a Mindenható mind a kilencvenkilenc dicsőséges neve.

Jobbra egy beniniai hagyomány szerint ébenfából faragott prie-dieu{2} állt a fallal szemben, amelyen egy feszület függött. A fára felszegezett áldozat teste ugyanolyan sötét volt, mint maga a fa.

Az ajtóval szemben pedig fekete maszkok, egymáson keresztbe rakott lándzsák, két dob és egy olyasfajta szénserpenyő volt, amelyet csak a Párduckarom Jegy beavatottjai láthattak a párducprém lepel nélkül.

Az elnök úr vett egy nagy levegőt, majd elsétált az alacsony asztalkához, fölemelte róla a Koránt, és módszeresen apró darabkákra tépdeste minden egyes lapját. Utoljára lefejtette a bőrkötést a könyv gerincéről.

Sarkon fordult, leemelte a feszületet a szögről, és kettétörte. A felfeszített a padlóra esett, ő pedig rátiporva összetörte.

Sorban egymás után lekapkodta a maszkokat a falról. Leszaggatta róluk a festett szalmahajat, kiszúrta a drágakő szemüket, kitördelte az elefántcsont fogaikat. Az egyik lándzsával átszúrta mindkét dob kifeszített bőrét.

Miután mindezzel végzett, lekapcsolta a villanyt, kiment, ismét bezárta az ajtót, és az útjába kerülő első szemétledobóba behajította az egyetlen példányban létező kulcsot.

kontextus (2)

SZERKESZTŐI JEGYZET

Állandó felvezető KÉP: kliptázs, teljes képméret, hangulatfestő zene, először helikopterfelvételek és félközeli képek a New Jersey autópálya 1977-es forgalmi dugójáról (háromnegyedmillió autóból mintegy tizenhatezer tört össze a helyszínen), időnként egy-egy kép bevágva a Fifth Ave., Oxford St., Red Sq. csúcsforgalmáról; később inkább kreténeket, idiótákat, végtaghiányos embereket mutat.

Élő HANG: „Ma gratulálunk Puerto Ricónak, amiért vereséget mért a babagazdálkodó lobbira. A huszonegyediket ünneplő embereknek nehéz elhinniük, hogy alig harminc évvel ezelőtt az autóutak és a városok fulladoztak a helyenként feltorlódott, állítólag mozgó fémektől, amelyek olyannyira akadályozták egymást a haladásban, hogy végül elővettük a józan eszünket. Miért vesződjünk két tonna bonyolult acélszerkentyűvel, amelyre nem lesz szükségünk, ha már odaértünk, ahova igyekeztünk – főleg ha még el sem juttat oda a kellő időre? És ami ennél is rosszabb, a bűze rákot vagy bronchitist okoz, s ezzel mérhetően megrövidíti az ember életét! Az automobilok kimúltak, akár az élőlények, amikor a környezetük telítődött a saját salakanyagaikkal. Mi viszont valódi élőlények vagyunk. Nem akarjuk, hogy ugyanez velünk is megtörténjen. Ezért hozunk eugenikai törvényeket. Hála az E-L-Államnak, amiért csatlakozott többségünkhöz, akik láttuk a közelgő veszélyt, és úgy döntöttünk, hogy elviseljük az apró kellemetlenségeket, amik együttjárnak a döntésünkkel, amikor ellenőrzésünk alá vesszük legtágabb lakóhelyünk emberi tényezőit. A Nagy New York Times szerkesztői jegyzetét hallották."

folytonosság (1)

BŰNÖSSÉGBE HAJLÓ BIZTONSÁG

Norman Niblock House körül minden kiszámított volt: kiszámított, mint a rovátkák a mérőlécen, vagy mint az idő. Továbbá amilyen mértékben megengedte magának a bőre kifehérítését, göndör haja és szakálla kiegyenesítését, úgy tudta kihasználni kollégái bűntudat-reakcióját, miközben továbbra is élvezte a siggik közelségét. Továbbá volt egy leheletnyi különcség a viselkedésében, épp csak annyi, amennyit általában elviselnek egy nagyvállalat fiatal alelnökétől, és csak egy fél lépéssel túl azon a határon, ahol már nem volt tanácsos ujjat húzni vele. Továbbá kiszámított volt annak a munkának a mennyisége és természete is, amelynek az ő irodájában kellett landolnia, mindig úgy, hogy a látogatók rendre roppant fontos ügyek intézése közben nyissák rá az ajtót.

* * *

A General Technics formátumú cégekre kötelező érvényű Egyenlő Esélyek Törvénye értelmében, miszerint ugyanolyan arányban kell alkalmazni fehéreket és aframokat, amilyen arányban az országot lakják, plusz-mínusz öt százalék, toboroztak a vállalathoz. Más újoncoktól eltérően őt megkönnyebbült sóhajjal üdvözölte a személyzeti és toborzási ügyeket intéző akkori alelnök, aki már majdnem feladta a reményt, hogy talál elég aframot, akik hajlandók alávetni magukat a befogadó társadalom kívánalmainak. (Doktorátus? Mi az a doktorátus? Egy darab papír, amivel a sápadtarcúak kitörölhetik.)

* * *

Norman N. House, DSc igazi főnyeremény volt. Ezt tudva hosszú és nehéz versenyben hagyta magát megszerezni a cég számára.

Az akkori alelnök életében már harmadszor bizonyította jó ítélőképességét (először amikor kiválasztotta a szüleit, másodszor amikor egy oldalvágással kiütötte az egyetlen másikat, aki még versenyben volt a jelenlegi posztja elnyeréséért), mert észrevette, hogy új beosztottja rendelkezik azzal a képességgel, hogy olyan emberekre gyakoroljon hatást, akikkel korábban sohasem találkozott, és valószínűleg a jövőben sem fog találkozni. Később úgy mondták, hogy House-stílusa van. Ez azt jelentette, hogy el tudta viselni, hogy embereket elfelejtsen, ugyanakkor gyűlölte azt a gondolatot, hogy mások elfelejthetik őt.

Az alelnök, aki irigyelte a tehetségét, abban a reményben kezdte tovább csiszolni Norman House-t, hátha valami rá is átragad. Hiú remény volt. Ez a képesség vagy veleszületik az emberrel, vagy húsz éven át tartó tudatos alkalmazással megtanulja. Norman huszonhat éves volt akkor, és szorgalmas munkával a háta mögött, felkészülve érkezett a következő két évtizedre.

De néhány segítő szándékú, lazán odavetett megjegyzésének azért az alelnök is hasznát vette.

– Hogy mit gondolok róla? Nos, a papírjai jók – (megfontoltan, engedményekre hajlandónak mutatkozva mondta) –, de véleményem szerint akinek MasQ-Lines-t kell viselnie, az lényegében nem bízik a saját alkalmasságában. Kipárnázza elöl magát, igaz?

Az alelnök, akinek hat pár ilyenje volt, soha többé nem viselte őket.

– Mi a véleményem róla? Na, jó, a tesztlapot jól töltötte ki, de véleményem szerint minden olyan lány, aki Forlon&Morler Maxess topot visel a vízhatlan nadrágja fölött, ahhoz a típushoz tartozik, aki nem fogja befejezni azt, amibe belekezdett.

Az alelnök, aki vacsorázni hívta a lányt, és arra számított, hogy az aktuálisan érvényes pénzzel fognak fizetni neki, egy nemlétező betegség ürügyén kimentette magát, és aznap éjjelre nagy morcosan hazament a feleségéhez.

– Mit gondolok az éves jelentésről? Nos, a grafikon tavaly mindvégig emelkedést mutatott, de a tranzakciók keltette zajszintből arra következtetek, hogy ez még tizenöt-tizennyolc százalékkal emelkedhet. Kíváncsi lennék, hogy tartós marad-e.

Az alelnök, akinek már elege volt az izgalmakból, úgy döntött, hogy ötvenéves korában visszavonul az első fokozatú prémium részvénycsomaggal, és nem várja meg a hatvanéves korban járó harmadik fokozatot, ami dupla annyival jár. Mihelyt megkapta, eladta a részvényeit, és a körmét rágva figyelte, hogyan kúszik hónapról hónapra egyre feljebb az értéke. Végül főbe lőtte magát.

A gyanú, hogy a GT ázsiójának emelkedése annak köszönhető, hogy Norman került a helyére, megölte őt.

* * *

Norman fürge léptekkel tartott a közös lift felé. Nem volt hajlandó azt használni, amelyik az utcaszintről egyenesen az íróasztala mögött lévő falig vitte volna: „Nevetséges, hogy valaki, aki emberekkel foglalkozik, ne vegyüljön el az emberek között, akikkel foglalkozik, nem igaz?"

Az idősebb alelnökök közül legalább egyvalaki szintén felhagyott azzal, hogy a magánliftjét használja.

Mindenesetre fölment.

Már várt rá az egyik vállalati siggi. A nő rámosolygott, nem mintha ismerték volna egymást – Norman House szerette azt éreztetni, hogy aki a vállalattól várja, hogy az siggit szerezzen neki, kevésbé vehető férfiszámba, mint ő – hanem, mert az idő és az erőfeszítés, amit ilyen csekélységekre fordított, mint például hogy nem használt privát liftet, megtérült abban a közhiedelemben, hogy a cég mind a húsz alelnöke közül Mr. House a leginkább megközelíthető és a legbarátságosabb. Azok, akik a GT nyugat-virginiai elektronikai üzemében a rekeszeket rakodták, ugyanezt vallották, holott sohasem látták őt.

Kényszeredetten viszonozta a nő mosolyát. Ideges volt. A meghívást, hogy ebédeljen együtt a rangidős zeckekkel az elnöki szinten, alapvetően kétféleképpen lehetett magyarázni: egy kilátásban lévő előléptetéssel, noha az informális hírcsatorna, amelyet előszeretettel vett igénybe, semmi ilyesmiről nem adott hírt; vagy, ami ennél sokkal valószínűbb, hogy az alkalmazottak toborzási rendszerének újabb felülvizsgálatát tervezik. Amióta megörökölte a mostani posztját, két ilyet élt már át, de a terhére voltak, így néha nem tudott megtartani embereket, akiket pedig hónapokig tartó munkával próbált befolyásos helyekre bejuttatni.

A fenébe! Elbírok ezekkel a sápadtarcúakkal! Korábban is megtettem már.

Kigyulladt a lift lefelé mutató jele, és megszólalt egy halk dallamcsengő. Norman visszafordította a figyelmét a jelenre. Az ajtó felett lévő óra a GT összes többi órájához hasonlóan a híres kritónium nagyórához igazítva mutatta a 12.44-et. Ha engedi, hogy a siggi lemenjen a lifttel, akkor egy kiszámított perccel később fog érkezni a Nagyon Fontos Személyiségekkel tervezett ebédre.

Az épp jó lesz.

Amikor a lift megérkezett, intett a lánynak, hogy szálljon be.

– Én fölfelé megyek – mondta neki.

Előléptetés a láthatáron vagy sem, ezt komolyan gondolta.

* * *

Az előre látható pár perces késéssel érkezett az elnöki emeletre. Műfű zizegett a lába alatt, miközben az úszómedence szélén összegyűlt csoporthoz közeledett. Négyen a cég legformásabb siggijei közül meztelenül játszadoztak a medencében. Eszébe jutott a vissza-visszatérő tréfás kérdés – „Miért nem fedez fel a GT férfiakat a vállalatnál?" –, és csak üggyel-bajjal tudta megőrizni a komolyságát, amikor maga az Öreg GT üdvözölte.

Pusztán szemre senki sem gyanította volna, hogy Georgette Tallon Buckfast egyszerre mondható rendkívüli személynek és rendkívüli műalkotásnak. Külön el kellett árulni, hogy kilencvenéves. Legföljebb hatvannak nézett ki: gömbölyded, csinos és sűrű, barna hajú, eleven cáfolataként annak a régi vádnak, miszerint inkább férfi, mint nő. Igaz, hogy ha valaki közelről megnézte a mellét, a méretbeli egyenlőtlenség elárulta, hogy szívritmus-szabályozót használ, de manapság már hetvenévesen vagy még előbb sokan viselnek efféle ketyeréket. Norman csak alapos felderítő munka után értesült a tüdőszövet-átültetésről, a műanyag vénás szelepekről, a veseátültetésről, a megszegelt csontokról, a rák miatti hangszálcseréről.

Megbízható becslések szerint a nő valamivel gazdagabb volt, mint a brit királyi család. Ekkora vagyonnal már lehet egészséget vásárolni, még ha részletekben is.

Vele volt Hamilcar Waterford, a vállalat gazdasági vezetője, aki sokkal fiatalabb, mint az Öreg GT, ellenben öregebbnek látszott a nőnél. Rex Foster-Stern, a tervezéssel és beruházással megbízott rangidős alelnök Normannel egyforma magas és egyforma testalkatú férfi, aki a hosszú, lengő pofaszakáll, és kedvelője a Krisztus-gyermekek által csúfondárosan elnevezett „pártonkívüli napbarnítottságnak". Jelen volt továbbá egy borzasztóan ismerős arcú afram, holott Norman addig egyszer sem látta őt a GT-torony környékén: ötvenes, zömök, kopasz, Kenyatta-szakállú, fáradtnak tűnő férfi.

Norman egy újabb magyarázatot sejtett, hogy valójában miért hívták meg erre az ebédre. Legutóbb egy középkorú idegennel találkozott egy efféle ünnepi eseményen, egy nyugalmazott admirálissal, akit a GT a kapcsolatai miatt akart beültetni az igazgatótanácsba. Ő azonban inkább egy siklóhajó készítőhöz ment el, úgyhogy nem lett belőle semmi. De ha most is erről van szó, akkor Norman kész volt olyan pökhendinek lenni, amilyen csak lehetett a karrierje kockáztatása nélkül. Egyetlen bütykös kezű Tamás bátya sem furakodhat be Norman House előtt a nagy igazgatótanácsba.

– Elihu, hadd mutassam be Norman House-t, a GT infoközpontjának személyzeti és toborzási felelősét.

És ezzel a világ áthelyeződött egy másik tengelyre.

Elihu. Elihu Rodan Masters, karrierdiplomata, az USA beniniai nagykövete. Vajon mi a csudát akarhat a GT kezdeni egy ilyen földdarabkával, amely kígyónyelvként ékelődik be Afrika testébe, és semmiféle kiaknázható emberi vagy természeti erőforrást nem tud felmutatni?

De töprengésre nem volt idő. Nyújtotta a kezét, a mozdulattal rövidre zárva az Öreg GT bemutatási ceremóniáját.

– Igazából nincs szükség rá, hogy bárkit is bemutassanak Mr. Mastersnek, ma’am – mondta gyorsan. – Az ő személyes kiválósága környezetformáló erő mindannyiunk számára, és úgy érzem, jól ismerem őt, noha eddig nem volt alkalmam kezet rázni vele.

Norman az Öreg GT arcán – aki ahhoz képest, hogy egyszemélyben fölépített egy hatalmas vállalatot, és mesés vagyont szerzett vele, most meglepően nem tudott uralkodni az arcvonásain – bosszúságot látott, amiért félbeszakították abbeli igyekezetében, hogy saját megelégedésére szép bókot mondjon.

– Egy italt? – kérdezte végül, tudomásul véve a másik győzelmét.

– Köszönöm, nem, ma’am – válaszolta Norman. – Tudja, ellenkezik a Próféta parancsával.

Beninia, hm? Van valami köze egy afrikai piac nyitásához a MAMP számára? Több mint félmilliárd dollárt fektetett bele, és nincs hely, ahová el lehetne adni a szibériai óta leggazdagabb ásványlelőhely hozamát – ez így nem mehet tovább. De ahogy hallom, Beninia még a saját lakosságát sem tudja ellátni élelemmel…

Az Öreg GT zavarában, amiért elfelejtette, vagy nem tudta, hogy egyik alelnöke muzulmán, mogorvaságba menekült. A House-stílus bírta ellenállással. Norman, aki elégedett volt azzal, amilyen irányt a beszélgetés vett, és nagyon is tudatában volt, hogy Masters rajta tartja a szemét, módfelett élvezte azt a tízpercnyi beszélgetést, amely az asztalhoz vonulásukat megelőzte. Annyira magától értetődőnek vette, hogy a telefoncsörgés egy-két perccel egy óra után arra szolgál, hogy beharangozza az étel felszolgálását, hogy nyugodtan tovább mesélte a megkezdett történetet – egy vegyes társaságban előadható szolid aframellenes tréfát, megfűszerezve a lekicsinylő „feka" kifejezéssel –, mígnem az Öreg GT másodszor is rárivallt:

– House! House! Gond van egy látogató csoporttal, amelyiket levittek, hogy megmutassák nekik Salmaneszert! A maga kompetenciája, nemde?

Norman reflexből megőrizve a nyugalom látszatát, fölállt a poliszékéből.

Ha ez olyasvalami, amivel engem akarnak megszorongatni, szart kapnak tőlem vacsorára. Majd én..

– Bocsásson meg, Mr. Masters – mondta enyhén unott hangon. – Mindössze egy-két percről lesz szó, biztos vagyok benne.

És magában dühöngve elindult a lift felé.

közelítés közelképekkel (2)

YONDERBOY

„Indítási ablakokról szólva az egész csak annyi hogy valami pihent agyú kidolgoztatta Salmaneszerrel hogy minek vesztegetni az időt a hosszú úton egészen New Yorkig ahol jobb idő van még ha kupola nélkül lefagynának is a golyóid jobb siggik mászkálnak kevesebb ruhában ráadásul a fű is jobb meg ha itt már nyolc ott még déli egy sincs és nem fogsz egy szénaszállító kocsiban szunyálni"

* * *

A páncélteremben, ahol Salmaneszer van: hűvösség. Várva az indítási ablakot, ami szép megfogalmazása annak, hogy majd amikor a GT idegenvezetője indulásra készen áll, a százkilenc fős csoportból (köztük turisták, a GT Rt. tájékoztatásai és tévéreklámjai által idecsábított potenciális újoncok, akik közül némelyek olyan gyakran látták itt önmagukat Mr. & Mrs. Mindenhol személyében, hogy nem tudták volna megmondani, miért vállalták, hogy személyesen is eljöjjenek, és végül a GT beépített emberei, akik a kellő pillanatban megszólalva azt a benyomást fogják kelteni, hogy itt Történnek Dolgok) többen úgy döntenek, hogy őket nem fogja érdekelni az, amit mutatnak nekik. Hideg! Májusban! A manhattani Fuller Kupola alatt! És Nydohab edzőcipőben, MasQ-Lines-ban, Forlon&Morler szoknyácskákban és ruhácskákban és beépített norisk lazeelézer monokróm lámpákkal, rögtön visszajátszó SeeyanEar rögzítőkkel felszerelt japind holokamerákkal, zsebnehéz japind katapisztolyokkal, szekúráló Stunnemekkel, karatandokkal, amik rácsúsztak az ember kezére, olyan könnyedén, ahogy a nagymamája bújt bele annak idején a kesztyűjébe.

Szorongva figyelték társaikat, akikkel véletlenül kerültek össze ezen a csoportos túrán.

Jól tápláltak.

Hamis tekintettel, lopva nyugtatót csúsztatnak nyammogó szájukba.

Átkozottul jóképűek.

Belegondolni, hogy ebben a kisebbfajta tömegben, ami körülveszi őket, bárkiről kiderülhet, hogy lator.

Az izgalmas világ Új Szegénye.

Stal Lucasnak nem tetszett az, ahogy az idegenvezető végignézett a csoporton, miután végre kegyeskedett megjelenni. Aki ilyen sok emberre figyel, nem fogja észrevenni Stal Lucast, aki húszéves, száznyolcvan körüli, SirFer S-Pad-Drillst Mogul gatyát és egy Blood Onyx márkájú ejtőernyős zubbonyt visel valódi arany csatfülecsekkel.

Ő egy beilleszkedési zavarokkal küzdőkből, csavargókból és pszeudókból összeverődött sokaság tétova örvénylését látja, amelyből különválaszthatók egyes alcsoportok. Mint például Stal és a cimborái Kaliforniából egy kétéjszakás-egynapos Jetki Ránduláson New Yorkban, a megvilágosodásra várva, mindhiába. A világ olyan szűk lett, hogy egy lépést sem lehetett tenni benne, ugyanakkor a partok között meg mintha ez a távolodás lenne…

Az egész százvalahány főből mindössze négy siggire volt érdemes ráközelíteni: az egyik már röppályán volt, valószínűleg mostanára már nem csak azt nem tudta, hogy miféle épületben van, de azt sem, hogy éppen melyik asztrálsíkon tartózkodik; ketten úgy kapaszkodnak valami férfiakba, mintha rájuk szögezték volna őket; egy meg azzal az afrikai hajával és fekete áfonya színű bőrével mintha csak most érkezett volna a RUNG-ból.

A többiek egészen hihetetlenül rosszul öltözöttek voltak, annyira, hogy például az egyik valami formátlan, barna zsákruhában egy nagy, nehéz bevásárlótáskát cipelt, a haja meg olyan rövidre volt nyírva, hogy azt már csak sörtehajnak lehetett nevezni. Ijedt arca fénylett, kivéve a kicserepesedett vagy kiütéses helyeken – Isten Lánya, alighanem. Semmi más, csak a vallás tud rábírni egy normális lányt, hogy ilyen szörnyen tudjon kinézni.

– Hol a fenében vannak a siggik? – morogta Stal az orra alatt. Céges állásokban, természetesen. Valamennyi mamutváros közül New York ette a legtöbbet, és fizetett a legjobban. Ellayben ugyanez a probléma, ámbár ott a kormány a munkaadó, az újonnan bevonulókat kiszórja a Csendes-óceáni Harci Övezetbe, de persze ki lehet gazdagabb egy kormánynál?

Üssük hát agyon az időt. Törődjünk bele, hogy körbevonszolnak egy rohadt hideg pincében. Várjunk holnap délelőttig, amikor a repülő visszaviszi Stalt és a sleppjét az Öbölbe.

– Na vajon hol tartják Teresát? – mormolta Zink Hodes, a Stalhoz legközelebbi tag. Salmaneszer legendabeli barátnőjére, a trágár viccek kimeríthetetlen forrására utalt. Stal nem méltóztatott válaszolni. Zink tegnap este elment shoppingolni, és most egy Nytype szerelés volt rajta. Stal elégedetlen volt.

Előttük egy pár, nem egy vagy két, hanem szám szerint három gyerkőccel baktatott fáradtan: zavarukban, amiért magukra vonták a tömegben mellettük haladó irigykedők figyelmét, fennhangon magyarázták, hogy nem az övék mindhárom, csak a két saját mellett aznapra magukhoz vették egy unokatestvérük szemefényét, meglágyítva ezzel a szíveket – ha nem is annyira, hogy ne ők lettek volna az utolsók, akik elcsendesedtek, amikor az idegenvezető közelebb hívta magához a látogatókat.

– Jó napot kívánok, és üdvözlök mindenkit a General Technics tornyában. A GT-t nem szükséges bemutatnom senkinek…

– Akkor miért nem tartod csukva a szádat? – suttogta Zink.

– …mivel az mindenki számára környezetalakító tényező ezen a féltekén és túl, a Zéró Holdbázistól egészen a tengerfenéken állomásozó Közép-Atlanti Bányászati Beruházásig. De a sokrétű tevékenységünknek van egy olyan eleme, amely minden alkalommal elbűvöli önöket, Mr. és Mrs. Mindenhol, és ezt fogjuk most bemutatni.

– Neki kellene alaposan elbűvölni minket – morogta Zink.

Stal pattintott az ujjával az egy lépésre lévő két másik emberének, és intett, hogy kétfelől fogják közre Zinket.

– Téged itt hagyunk – mondta. – Nybuzi. Vagy szállj föl arra a repülőre, amiről harmincezernél kidobunk.

– De én csak…

– Bűvölődjél el – mondta Stal, és Zink a döbbenettől tágra nyílt szemmel engedelmeskedett.

– Figyeljék meg azt a gránitlapot, amely alatt elhaladnak, és amelynek feliratát a GT nagy pontosságú robbanószeres eljárással véste be. Azt mondták, robbantással senki sem tudna megmunkálni természetes követ, így aztán fogtuk magunkat, és megcsináltuk, igazolva ezzel a vállalat jelmondatát.

Stal közelében egy lemaradt csoporttag suttogva próbálta értelmezni az oldalról, ferdén látott írást.

– Alább fel vannak sorolva az emberi rövidlátás legjobb példái, mint majd látni fogják, óránként harminc mérföld felett az ember nem tud lélegezni, egy dongó nem képes repülni, a bolygóközi terek pedig Isten által előírt karanténok. Próbálják ezt elmondani az embereknek a Zéró Holdbázison!

Néhányan szolgalelkűen nevettek. Több hellyel Stal előtt az Isten Lánya a Név hallatán keresztet vetett.

– Miért van itt ilyen kurva hideg? – üvöltött fel valaki elöl, az idegenvezető közelében.

– Ha ön is a GT új, poliklíma anyagból készült ruháját viselné, ahogy én, nem érezné – vágta rá az idegenvezető.

Nyomorult beépített emberek, még itt is. Ebből a tömegből vajon hány olyan GT-alkalmazott van, akit kormányzati utasításra vettek fel, és értelmesebb feladat híján ezt a silány munkát végeztetik vele?

– Erről eszembe jut egy másik kiváló példa arra, hogy mekkorát tévedhet az ember. Hetven- nyolcvan évvel ezelőtt azt mondták, hogy ha egy olyan számítógépet építenének, amely felér egy emberi aggyal, az csak egy felhőkarcolóban férne el, és a hűtéséhez a Niagara-vízesés kellene. Nos, ez nem szerepel azon a kőtáblán, mert a hűtés dolgában csak félig tévedtek. A Niagara-vízesés valójában nem lenne elég, mert nem elég hideg. Folyékony héliumot használunk hozzá, tonnaszámra. A felhőkarcoló dolgában viszont csúnyán melléfogtak. Sétáljanak körbe ezen az erkélyen, megmutatom, hogy miért.

A százkilenc ember engedelmesen körbement egy patkó alakú galé­rián. Lent, az első szinten egyforma külsejű férfiak és nők jöttek-mentek, s közben időnként közönyös arccal föltekintettek. A százkilencből mintegy húszan ezen megsértődve úgy döntöttek, hogy bármiről lesz is szó, őket nem érdekli.

Stalt érdekelte is, nem is. Tekintetét végigjáratta az odalent elfektetett berendezésen. Legalább huszonöt-huszonhét méter lehetett – kábelek, csövek, billentyűzetek, jelfogók és kijelzők, műveletkövető munkapadok, csillogó fémdarabokkal megrakott polcok.

– Jó nagy, még ha nem is tölt meg egy egész felhőkarcolót – kiáltott fel valaki. Egy újabb ócska kis tégla, kétségtelenül. Stal lenyelte a tiltakozást, amikor Zink hangosan csiszatolni kezdett a talpával.

– Tévedés – mondta az idegenvezető, és elforgatott egy mellette, fejmagasságban lévő reflektort. A fénysugár ide-oda ugrált a gépezet és az emberek között, majd megállapodott egy fémből készült, jellegtelen, mattfehér, csonka mértani testen.

– Az ott Salmaneszer – jelentette be ünnepélyesen.

– Az a micsoda ott? – kiáltott fel kötelességtudóan a tégla.

– Az a micsoda. Negyvenöt centi magas, alapjának átmérője huszonnyolc centiméter, és hála a GT Mikryogenika néven ismert, szabadalmazott és bejegyzett egyedülálló rendszerének, ez a világ legnagyobb számítógépe! Valójában az első olyan számítógép, amely a becslések szerint a megaagy tartományba tartozik.

– Szemenszedett hazugság – mondta valaki elöl.

A magabiztosságából kibillentett idegenvezető elbizonytalanodott.

– Mi a helyzet Kung Fu-cével? – folytatta az illető.

– Hogy mi? Attól tartok, hogy nem.. – jelent meg az idegenvezető arcán egy semmitmondó mosoly. Most nem egy tégla szólt közbe, jött rá Stal, és lábujjhegyre emelkedett, hogy lássa, mi történik.

– Konfuciusz! Konfuciuszról beszélj! A Pekingi Egyetemen létezik egy működő megaagy teljesítményű számítógép már..!

– Hallgattassák el! Áruló! Mocskos hazug fráter! Dobják át a korláton!

A kiáltások azonnal, reflexből és automatikusan harsantak fel. Zink előrenyomakodott, és együtt kiabált a többiekkel. Stal résre húzott szemmel kivett a zsebéből egy csomag Bay Golds-ot, és a szája sarkába dugott egy szálat. Már csak négy maradt a csomagban. Keményen ráharapott az automatikus levegőztető végére.

Mi volt olyan fontos abban, amit a kínai csinált? Biztos, hogy semmi olyan, ami miatt kiabálni kellene.

A biztonsági emberek kivonszolták a kis vörös embert, mielőtt bárki egy fejbevágásnál nagyobb kárt okozhatott volna benne, és a megkönnyebbült idegenvezető visszazökkenhetett a megszokott kerékvágásba.

– Lássuk csak, hová irányítsam most a fényt? Ez a SZKANALIZÁTOR bemenet. Azon a jelfogó egységen keresztül betáplálunk minden hírt, ami a nagy műsorsugárzó ügynökségektől érkezik. Salmaneszer az az eszköz, amely révén az Engrelay Satelserv közölni tudja velünk, hogy épp hol vagyunk az izgalmas világban.

– Igen, de nyilván nem csak ebből a célból üzemeltetik Salmaneszert – szólt fennhangon egy másik beépített ember, aminek hallatán Stal összerándult.

– Természetesen nem. Salmaneszer fő feladata, hogy újra meg újra megvalósítsa a lehetetlent, ami itt, a GT-nél mindennapos vállalkozás. – Az idegenvezető hatásszünetet tartott. – Elméletileg kimutatták, hogy egy olyan komplex logikai rendszerrel, mint amilyen Salmaneszer, ha elég információ jut el hozzá, létrehozható tudat, öntudatosság. És büszkén kijelenthetjük, hogy már voltak jelek..

Felbolydulás. Többen, köztük Zink is, előrefurakodtak, hogy lássák, mi történik. Stal egy sóhajjal maradt, ahol volt. Nyilván ez is valami szándékos figyelemelterelés lesz. Ugyan miért gondolják ezek a tuskók, hogy az ember nem tud különbséget tenni egy előre kitervelt esemény és a valóságos között?

De…

– Istenkáromlók! Sátánfajzatok! Az öntudat Isten ajándéka, és egy gépbe nem tudtok lelket beépíteni!

… a GT beépített emberét nem bíznák meg azzal, hogy ezt üvöltse.

Egy nála több centiméterrel alacsonyabb és több kilóval könnyebb öregember elállta az útját. Félrelökte, és Zinket maga és a kiáltozók között meghagyva áthajolt az erkély korlátján. A formátlan, barna zsákruhát viselő siggi egyik kezét a másik alá téve araszolt lefelé az erkélyt tartó hat méter magas oszlopok egyikén, majd másfél méter magasságból leugorva nekiment az elfogására odasiető fegyveres alkalmazottaknak.

– Ez Teresa! – kiáltotta valaki, aki szellemes akart lenni, amire válaszul néhány ideges kuncogás hallatszott. De a galérián álló emberek többségén az ijedtség jelei mutatkoztak. Soha ehhez hasonló még nem történt Mr. & Mrs. Mindenhol látogatása során. Azok, akik látni szerették volna, mi történik, lökdösni kezdték azokat, akik ki akartak menni, amitől egy pillanat alatt felkorbácsolódtak az indulatok, és óriási hangzavar támadt.

Stal most már kíváncsian, különböző lehetőségeket mérlegelt és vetett el. Egyetlen Isten Lánya sem hordana magánál biztonságos távolból használható eszközt – nyílpuskát, lőfegyvert, kézigránátot. Tehát azok az ostobák, akik sikoltozva megrohamozták a kijáratot, vagy lehasaltak a földre, csak az energiájukat pazarolták. Másrészt viszont volt annyi hely a vállán lógó zsákban, hogy elférjen benne akár egy…

Egy teleszkópos balta, az összecsukott nyél teljes hosszával megegyező hosszúságú vágóéllel! Hmmm!

Sikoltva: – Az ördög műve! Semmisítsétek meg, és térjetek meg, mielőtt az örök kárhozatra jutnátok! Ne merészeljétek megszegni Isten…

A vállán lógó zsákot a legközelebb álló gépkezelő arcába vágta, és nekiesett Salmaneszernek. Valaki, aki nem vesztette el a lélekjelenlétét, hozzávágott egy súlyos szervizkönyvet, ami a lábán találta el. A lány megtántorodott, és kis híján elesett. Ebben a pillanatban a gépet védelmezők egy csoportja színes kábeleket ostorként, és a felszerelésre váró polcmerevítőket kétméteres botokként forgatva szembeszállt vele.

De nem, mindössze gyáván körbevették, nem közelítettek felé. Stal megvetően elhúzta a száját.

– Rajta, siggi! – kurjantotta Zink, amihez Stal nem fűzött megjegyzést. Lehet, hogy ő is ugyanezt mondta volna, de nem lett volna helyénvaló.

Egymáshoz csattanó fémek zaja visszhangzott végig a páncéltermen, amikor a lány harcias pózba helyezkedett a kezében polcmerevítő vasat tartó, legvakmerőbb ellenfelével. A férfi felüvöltött, és elejtette a vasat, mintha megszúrta volna, a lány pedig vadul üldözőbe vette a baltával.

A férfi keze – Stal tisztán látta – pörgött a levegőben, mint egy elszabadult tollaslabda, a balta vasa pedig véres volt.

– Hé-hé – suttogta alig hallhatóan, és egy kicsivel kijjebb hajolt az erkély korlátján.

Valaki a lány háta mögül csapott egyet a kábeldarabbal, amely vörös nyomot hagyott a lány arcán és nyakán. Összerándult tőle, de a fájdalommal nem törődve lesújtott a baltával egy leolvasóasztalra. Az nyomban műanyagszilánkokra és csillogó kis, elektronikus alkatrészekre esett szét.

– Hé-hé – ismételte meg Stal valamivel lelkesebben. – Ki a következő?

– Menjünk ki ma este mindnyájan, és rendezzünk egy kis csetepatét – javasolta Zink izgatottan. – Évek óta nem láttam ilyen belevaló siggit!

A lány elhajolt egy újabb ostorcsapás elől, és bal kézzel lekapott valamit egy targoncáról. Elhajította Salmaneszer irányába, és szikrazápor jelezte, hogy talált.

Stal alaposabban fontolóra vette Zink javaslatát, és hajlott rá, hogy elfogadja. A baltáról szétfröccsenő vér pettyeket festett a lány barna ruhájára, a sebesült férfi pedig a földön feküdt, és üvöltött.

Stal szívott egyet a Bay Goldból, s miközben az automatikusan négyszeres levegőmennyiséggel felhígult füst betódult a tüdejébe, a döntés is megérlelődött benne. De még bent tartotta – kilencven másodpercig baj nélkül visszatarthatta – , amikor bejött a díszletmunkás.

kontextus (3)

FEL KELL LÖKNÖD

„Az nem véletlen…

(VÉLETLEN. Annak, ami történt, nem vetted figyelembe a másik felét.

Chad C. Mulligan: A hipcrime szótár)

… hogy vannak köztünk latrok. Háttér: a lator a mi nyelvünkön az ámokfutó megfelelője. Ne hidd el, ha valaki azt mondja, hogy ez a rabló torzított kiejtése. Egy rablást túl lehet élni, de ha egy latort túl akarsz élni, legjobb, ha ott sem vagy, amikor a dolog megtörténik.

A huszadik századot megelőzően a legsűrűbben lakott emberi települések szinte bizonyosan ázsiai városok voltak. (Kivéve Rómát, később majd még rátérek Rómára.) Amikor túl sok ember került az utadba, felfegyverkeztél egy pangával vagy egy krisszel, és elindultál, hogy elvágd néhányuk torkát. Nem számított, hogy megtanultad-e a használatukat vagy sem – azok, akikkel összeütközésbe kerültél, a maguk normális koordináta-rendszerében élve haltak meg. Te magad a dühöngés koordináta-rendszerében voltál. Háttér: a vad dühvel harcoló legendás norvég harcosok olyan közösségekben nevelődtek, amelyek az év nagy részében a fjordok minden oldalról vigasztalan, szürke felhőkbe nyúló, megmászhatatlan hegyekkel körülvett völgyeiben ültek a fenekükön, és a téli viharok idején még a tenger felé sem nyílt út a szabadulásra.

Él egy mondás a dél-afrikai ngunik között, mely szerint nem elég megölni egy zulu harcost – fel is kell löknöd ahhoz, hogy lefeküdjön. Háttér: Saka Zulu azt az irányelvet követte, hogy még kora gyermekkorukban elvette a szüleiktől kiválasztott lándzsahordozóit, és kaszárnyakörülmények között nevelte fel őket, ahol egy lándzsán, egy pajzson, és a péniszüket takaró tokon kívül sem személyes tulajdonuk, sem magánéletük nem volt. Magától rájött ugyanarra, amire annak idején a spártaiak.

A húsvéti misztériumvallások kísérőjelenségeiként ismert önmegfosztások és öncsonkítások is akkor dívtak, amikor Róma már a világ első milliós nagyvárosává vált. Beálltál a Kübelé tiszteletére vonuló sorba, kikaptad az egyik pap kezéből a kését, levágtad vele a golyóidat, és a kezedben lengetve őket addig futottál az utcákon, amíg egy nyitott ajtajú házhoz nem értél, és ott átdobtad őket a küszöbön. Akkor rád adtak egy női ruhát, és csatlakoztál a papsághoz. Elmélkedj a nyomáson, amely miatt azt hitted, hogy így könnyebben szabadulsz!"

Chad C. Mulligan: Tudatlan idióta vagy

folytonosság (2)

A MÚLT HALOTT KEZE

Norman kilépett a lift ajtaján, s épp arra készült, hogy szabadjára engedje rendkívüli és mindig előre kiszámított dührohamát, amelynek hatására bármely alárendeltje összegörnyedt a bűntudattól. Alig pillantotta meg Salmaneszer páncéltermének belsejét, amikor a lábujja nekiütközött valaminek a padlón.

Lenézett.

Egy csuklóból levágott emberi kéz volt.

* * *

– Az anyai nagyapám félkarú volt – mondta Ewald House.

A hatéves Norman elkerekedett szemmel nézett föl a dédnagyapjára, mert bár nem mindent értett abból, amit az öregember mondott neki, tudta, hogy ez most ugyanolyan fontos, mint hogy ne pisiljen be az ágyban, vagy hogy ne barátkozzon túlságosan össze Curtis Smith fiával, aki bár egyidős vele, fehér.

– Nem olyan tisztán és rendesen, ahogy manapság látni – folytatta Ewald House. – Nem úgy, hogy amputálták. Nem kórházban csinálták, műtéttel. Rabszolgának született, tudod, és…

Balkezes volt, tudod. És azt csinálta, hogy… hogy haragjában kezet emelt a gazdájára. És hát jól elagyabugyálta. Úgyhogy a gazda odahívott öt-hat bérest, hogy láncolják egy fához, aztán fogott egy fűrészt, és… És lefűrészelte. Nagyjából itt.

És a könyöke alatt hét-nyolc centiméterrel megérintette saját pipaszár karját. – Nem tehetett ellene semmit. Rabszolgának született.

* * *

Ezúttal Norman nagyon nyugodtan, nagyon higgadtan végignézett a páncélterem belsején. Látta a kéz padlón vergődő, nyöszörgő tulajdonosát, amint a csuklóját markolva próbál az elviselhetetlen fájdalom ködén át nyomáspontokat keresni az elvágott vérereken. Látta az összetört olvasóállványt, melynek darabjai recsegtek-ropogtak a rémületükben oda sem figyelő személyzet lába alatt. Látta a fényt a sápadt, fehér lány szemében, aki orgazmusszerűen mélyeket lélegezve, kezében a véres szerszámmal, a támadóitól biztos távolságban állt.

Látott továbbá fönt, az erkélyen több mint száz idiótát.

Figyelmen kívül hagyva azt, ami a terem közepén történik, és a páncélterem falába illesztett egyik panelhez ment. Kettőt csavart a reteszeken, mire a tábla eltűnt, és láthatóvá vált az óriáspatkány farkára emlékeztető, vastag szigetelésű csövek gubancos hálózata.

Meghúzott egy kvadránsszelepet, majd kézfeje élével erőteljesen és olyan gyorsan ütött rá egy illesztésre, hogy a fagy nem hatolt át a bőrén, végül az egyik csövet a hóna alá vette, hogy ránehezedve maga után tudja húzni. Az már elég hosszú darab lesz, hogy a célnak megfeleljen.

Közelebb érve a lányra bámult.

Isten Lánya. Valószínűleg Dorkásznak, vagy Tábitának, vagy Mártának hívják. Gyilkolni. Törni-zúzni. Tipikus keresztény reakció.

Megöltétek a Prófétátokat. A miénk öregen, mindenki által megbecsülve halt meg. Ti újra, vígan megölnétek a tieteket. Ha a miénk visszajönne, úgy tudnék beszélni vele, mint a barátommal.

Két méterre a lánytól, miközben a kábel óriáskígyóként a padlót horzsolva kúszott utána, Norman megállt. A lány, akit elbizonytalanított a fekete bőrű férfi látványa és rászegeződő hideg, érzéketlen tekintete, már emelte a baltáját, hogy lecsapjon, de aztán meggondolta magát: ez csak valami figyelemelterelés, valami csapda lehet. Vadul körbenézett, arra számítva, hogy valaki hátulról készül rávetni magát. De a személyzet felismerte azt, amit Norman magával hozott, és félrehúzódott.

* * *

„Nem tehetett ellene semmit…"

* * *

Görcsös mozdulattal kinyitotta a cső végén lévő szelepet, és hármat számolt.

Sziszegés hallatszott, majd esni kezdett a hó, és fehér jéggel vonta be a baltát, a kezet, amely tartotta, és a kéz fölött a kart. Egy végtelen pillanatig semmi sem történt.

Azután a balta súlya letörte a lány kezét a karjáról.

– Folyékony hélium – magyarázta Norman kurtán a szemtanúk kedvéért, és elengedte a tömlőt, amely leesett a földre. – Dugják bele az ujjukat, és letörik, mint egy száraz bot. Azt tanácsolom, hogy ne próbálják ki. És ne higgyék el azt sem, amit Teresáról hallanak.

Nem nézett a lányra, aki – ájultan, de az is lehet, hogy a sokktól holtan – esett össze, csak a balta nyelét szorongató zúzmarás kézformát nézte. Valamit éreznie kellett volna, ha mást nem, hát a saját, gyors reakció­képessége feletti büszkeséget. De nem érzett semmit. Az agya, a szíve éppoly fagyottnak tűnt, mint az az értelmetlen, céltalan tárgy a földön.

Szörnyen csalódott volt, amikor visszaindult a lifthez.

* * *

Zink közelebb húzódott Stalhoz.

– Hé-hé! – mondta. – Legyen értelme, hogy idejöttünk, hm? Szedjünk fel ma éjjel egy véka bálnaszart a tengerfenékről. Engem az egy pillanat alatt röppályára állít!

– Nem – felelte Stal tekintetét az ajtóra szegezve, amelyen át a feka eltűnt. – Ebben a városban nem. Erőszakos hely, nem szeretem.

az izgalmas világ (2)

A PUHA CELLA

„Több mint egy évtized telt el azóta, hogy a New York-i Közkönyvtár könyvállománya ténylegesen is New Yorkban van. A pontos helye jelenleg titkos, de ez nem csökkentette – inkább növelte – a felhasználói hozzáférést."

A valaha kifejlesztett legügyesebb másolórendszer Eastman Kodak Wholographikja. Fordítsd meg a fénymásolatot, ollóval vágd szét a vonalak mentén, oszd ki a darabokat, és 24 részig mindegyik 98%-ban vissza fogja adni az alapinformációt!

Donald Hogan 1235 másik ember között ült, akik közül bárki vagy mindenki bármely adott pillanatban ugyanazt a könyvet vagy magazint lapozgathatta, amelyiket ő.

Mindazonáltal nagyon valószínűtlen volt, hogy bárki más ugyanazt a cikket olvasta volna, mint amit ő választott. A keresősémáját Salmaneszer kódolta, és további óvintézkedésként a róla készült és magával vitt átírás yatakangi nyelven lett lemásolva. Ez a nehéz és népszerűtlen nyelv annyiban hasonlított a japánra, hogy kombinálta a kínai képírás jeleit két teljes szótagábécével, de nem hazaiakkal, mint amilyen a japán katakana, hanem az arab írás egy vadhajtásával, amelyet muzulmán térítők hoztak el a délkelet-ázsiai szigetekre a késő középkorban.

(ÖSSZEGZÉS: A szerzők leírnak egy sor vitatható eredetű esetet, amellyel New Jersey Állam Eugenikai Adatfeldolgozó Tanácsa találkozott. Egy sikeres módszer a látens, részleges színvakságért felelős gének kimutatására…)

SEJTSZERKEZET ELMÉLETEK

BIOKÉMIAI ELMÉLETI FOLYÓIRATOK SZEMLÉZÉSE

A KÖZPONTI IDEGRENDSZER VEGYI FOLYMATAINAK TANULMÁNYOZÁSÁT CÉLZÓ VIZSGÁLATOK

Ha egy olyan készre szabott baktériumot keres, amelyik a silány iszapokat jövedelmező kénforrássá tudja átalakítani, kérjen mintát a Minnesotai Bányáktól a UQ-141-es fajtából. Az első millió organizmus 1000 dollár a postaköltség megfizetésével.

(ÖSSZEGZÉS: A Nannus troglodytes tojása számára kifejlesztett kísérleti formula számítógépes vizsgálata. A kiértékelés szerint…)

A függőség jelenkori tanulmányozója számára elérhető leghasznosabb egykötetes kézikönyv Friberg és Mahler SZUBJEKTÍV ÉSZLELETEK DEFORMÁCIÓJA. Témái: ópium és származékai; coca és származékai; peyote és származékai; kannabisz és származékai; pituri, caapi stb.; szintetikus szerek a lizergsavtól a yaginolig ® és a skulbustiumig ®. Tartalmaz egy külön hozzá írt függeléket a triptinről ®. Egy spulni mikro 75 $, csak orvosok számára.

SZOMATIKUS ÖKOLÓGIA FOLYÓIRAT

ABNORMÁLIS PÉLDÁNYOK ÉS MUTÁCIÓ JELENTÉSE

HÜLLŐ ÁTÖRÖKLÉS ISMERTETÉSE

(ÖSSZEGZÉS: Esetbemutatás egy bolíviai hegyi faluban létező ellentétes gazdasági kapcsolatról, amely magyarázat a Mergendahler-szindróma egyik megnyilvánulására, amikor is az energizáló tényezőket könnyebbé teszik vallásos, táplálkozási és…)

Elkülönített genetikus anyag Rana palustrisra és Rattus norvegicus albusra jelenleg elérhető a GT-től. Transzszexuális szennyezettség kevesebb mint 0,01 százalékon tartva.

(ÖSSZEGZÉS: Alkalmanként, amikor az épp elszállt Bennie Noakes beüt egy enciklopédiakapcsolatot a telefonján, és rácsodálkozik arra, amit a telefon mond neki, azt kiáltja: