Egy férfi sosem hagyja félbe

By Purosz Leonidasz

Szabad-e a fiúknak sírniuk, szabad-e a fiúknak kiabálniuk? Purosz Leonidasz verseskönyve azt a sokféle társadalmi és lélektani körülményt vizsgálja, amelyek között ma egy fiatal felnőtt férfivá kénytelen válni. Miféle játszmák, miféle versengések közepette kell erősnek mutatkoznia, mikor lehet sebezhető? Meddig lehet próbálgatni a hangot, a lehetőségeket, ha a kamaszkor kibúvói már bezárulnak? Purosz Leonidasz versei bátrak, meglepőek és érzékenyek, mint a veszekedés közben elhangzó tapintatlan igazságok.

• Language: Magyar
• Publisher: Magvető
• Release date: Nov 13, 2019
• ISBN: 9789631439762

Book preview

BorítóPurosz Leonidasz

Purosz Leonidasz

Egy férfi sosem hagyja félbe

© Purosz Leonidasz, 2019

MAGVETŐ

KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.

www.magveto.hu

www.facebook.com/magveto

[e-mail]

Felelős kiadó Dávid Anna

Felelős szerkesztő Turi Tímea

Korrektor Hradeczky Moni

A szerző portréját Szén Benjámin készítette

A borítót Pintér József tervezte

Műszaki vezető Takács Klári

ISBN 978 963 14 3976 2

Elektronikus verzió

eKönyv Magyarország Kft., 2018

www.ekonyv.hu

Készítette Ambrose Montanus

„Nézem magam a kirakatban:

napszemüveges, farmerdzsekis.

Gondolom, ilyen egy kedves ember.

Gondolom, ilyen egy szörnyeteg is."

(Szabó Benedek és a Galaxisok:

Húsvéti reggeli a Sátánnal)

„s az igazság idegállapot

vagy megfogalmazás"

(Szabó Lőrinc: Az Egy álmai)

Purosz Leonidasz

én vagyok.

Műsor nélküli fellépő, aki kéretlen

vetkőzése közben behúzza a hasát.

Kevesebbet akar beszélni magáról,

és szeretné, ha ezt mások is tudnák.

Kiáll és stoppol

Egyheti ruhát és tisztálkodószert pakol

magának, bedobja még, ami eszébe jut,

könyvet, konzervet, sebtapaszt, óvszert,

és kiáll. Milyen nyugodt, milyen természetes,

ahogy stoppol. Rád tör a vágy, hogy egykori

önmagad lásd benne – pedig te nem ilyen

huszonéves voltál. Legalább az egészséged

rendben. Szégyelled az élményeid.

A tekintete közönyös vagy elszánt,

eldönthetetlen, mert magának is játszik.

Semmiképp sem üres. Olyan ember

benyomását kelti, aki nem baloldali.

Talán az elnyomó osztály tagja? Nem látod

a tragédiát, de a bűnt se, nyugtalanít

a nosztalgia, amit érzel. Most telefonál.

Most csinál három karkörzést. Most leül.

Ül a padkán, mert megteheti. Vajon fizetésből

él? Kik a barátai: asztalosok, fodrászok,

cigánygyerekek? A rejtőző, új értelmiség?

Egyáltalán: alámerül épp, vagy kitörni próbál?

És ha visszatolatsz neki, mit