A windsori víg asszonyok

By William Shakespeare

A híres vígjáték sokágú cselekményének, főhőse a IV. Henrikben megismert Sir John Falstaff. A hercegi, illetve királyi kegyből kikopott hordóhasú "kedves csirkefogó" elképesztő tervet agyal ki: elhatározza két tisztes, már nem éppen menyecske korú

• Language: Magyar
• Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó
• Release date: Mar 9, 2016
• ISBN: 9789633764282

William Shakespeare

William Shakespeare is widely regarded as the greatest playwright the world has seen. He produced an astonishing amount of work; 37 plays, 154 sonnets, and 5 poems. He died on 23rd April 1616, aged 52, and was buried in the Holy Trinity Church, Stratford.

Book preview

WILLIAM SHAKESPEARE

A WINDSORI VÍG

ASSZONYOK

Dráma

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: [e-mail]

Borító: Rimanóczy Andrea

978-963-376-428-2

© Fapadoskonyv.hu Kft.

SZEMÉLYEK

Falstaff János lovag.

Fenton.

Silány, kerületi biró.

Nyurga, Silány unokaöcscse.

Hab, |

Pázsi, |

windsori polgárok.

Pázsi Vilmos, fiu, Pázsi fia.

Evans Hugo, walesi pap.

Dr. Cajus, franczia orvos.

„A térdszalaghoz" czímzett fogadó vendéglőse.

Bardolph, |

Pistol, |

Nym, |

Falstaff emberei.

Robin, Falstaff apróda.

Simplicius, Nyurga inasa.

Kóficz, Dr. Cajus inasa.

Habné.

Pázsiné.

Pázsi Anna, lánya, Fenton kedvese.

Fürgéné, Dr. Cajus cselédje.

Pázsi, Hab inasai, stb.

BEVEZETÉS

Rowe és mások emlitik, hogy Erzsébet királynő nagy kedvét találta a kövér lovag alakjában s abbeli kivánságát fejezte ki, hogy szeretné Falstaffot mint szerelmi kaland hősét látni. Ez óhajtásnak megfelelőleg irta a költő a „Windsori vig asszonyok"-at s tizennégy nap alatt elkészült vele. E hagyományban nincs semmi hihetetlen; nem szól ellene, mint némelyek felhozzák, a királynő magas életkora, mely nem engedte volna, hogy efféle bohóságokban kedvét lelje, mert tudvalevőleg Erzsébet nemcsak élte végéig megőrizte üdeségét és élénkségét, hanem szerette is azt minden alkalommal feltűntedni, s jó hatvanas volt, midőn még tánczolt az udvari bálokon; nem szól ellene az idő rövidsége sem, mert Shakespeareről könnyen föl lehet tenni, hogy különösen alkotó ereje tetőpontján és teljességében megirhatta tizennégy nap alatt a jellemzésnek, a szerkezeti és scenikai tökéletességnek e humortól duzzadó mesterművét. De ha e hagyományt a legendák közé soroljuk is, mindenesetre bizonyságul szolgál arra, mily szükségesnek s mintegy természetes kivánságnak tűnt fel, hogy Falstaffot és társait, kiket IV. Henrikben s részben V. Henrikben megszeretett a közönség, mint régi kedves ismerőseit még egyszer látni óhajtsa, és pedig egész hozzájok illő keretben, s tiszta vigjáték talaján, kiemelve a nagy történeti képből, melyben először jelentek meg, s elkülönítve a hatalmas, néha tragikus összeütközésektől, melyeknek epizódjait töltötték be. Akár a királynő, akár a közönség adott kifejezést e magától értetődő kivánságnak, bizonyára a költő maga is érezte, hogy a Falstaff-kör többet érdemel, mint csupán a nagy történeti dráma mellékalakjait szolgáltatni, és Falstaff méltó arra, hogy központja legyen egy tisztán vigjátéki bonyodalomnak.

Nem szükséges tehát a Windsori vig asszonyok keletkezési idejét erőnek erejével összefüggésbe hozni a Falstaff-kör chronologiájával. Némely kritikusok, többnyire angolok, de németek is, kik nem tudták megérteni, hogy Falstaff és társai e darabban friss egészséggel járnak-kelnek, holott V. Henrikben Falstaff, Bardolph és Nym meghaltak, mindenféle erőfeszitéseket tettek annak bebizonyítására, hogy Shakespeare a Windsori vig asszonyokat ha már nem IV. Henrik, de legalább V. Henrik előtt irta. Hypothesiseiket azonban halomra döntik a bennük rejlő ellenmondások. A Windsori vig asszonyok születési évét meglehetős biztossággal meg lehet határozni a külső pozitiv bizonyítékokból. Meres 1598-ki Palladis Tamiájában, a sokszor idézett Shakespeare-lajstromban még nem fordul elő a neve, s 1602-ben már megjelent első kiadása, a szerző tudta és beleegyezése nélkül, e czím alatt: „A most pleasaunt and excellent conceited Comedie of Syr John Falstaffe and the merrie Wives of Windsor. Entermixed with sundric variable and pleasing humors, of Syr Hugh the Welsh Knight, Justice Shallow and his wise Cousin M. Slender. With the swaggering vaine of Anciens Pistole and Corporall Nym. By William Shakespeare." A darab származását tehát 1599. és 1601. közé kell tenni.

Az első negyedrét kiadás, melynek teljes czimét fentebb idéztük, egyike azon könyvárusi rablásoknak, melyeket annyiszor elkövettek Shakespeare ellen. Alapjául nem a szerző kézirata szolgált, hanem futólag, az előadás alatt hallásból vagy emlékezésből készült följegyzések, s tele van hibákkal, hézagokkal, ferditésekkel. Sokkal teljesebb és jobb a szöveg az 1623-ki folióban, mely alapul szolgált a többi kiadásra.

Magyar forditásban először 1845-ben jelent meg Lemouton Emilia vállalatában, mely „Shakespeare összes szinművei czim alatt indult meg. Öt füzet jelent meg e vállalatból s ezek egyike foglalja magában a „Windsori vig nők-et. Merőben prózai forditás, jegyzi meg Greguss, annyira, hogy még az énekek is prózában vannak; s prózai bensőleg is, a mennyiben semmi költői zamatja. A nemzeti szinházban egyszer került színre, 1854. deczember 18-dikán, Gondol Dániel forditásában, Szigligeti színre alkalmazása szerint, a „Windsori csalfa hölgyek czím alatt. A Kisfaludy-Társaság Shakespeare-kiadásában Rákosi Jenő forditásában jelent meg, a „Windsori vig asszonyok czímmel.

A darab meséje egészben véve a költő saját leleménye, egyes vonásaira nézve azonban régibb forrásokra véltek találni, honnan azokat vette volna. A főcselekvény Falstaff szerelmi kalandja két windsori polgárnővel, Habnéval (Ford) és Pázsinéval (Page), különösen az előbbivel, ki háromszor tőrbe csalja, míg végre köznevetségnek teszi ki. A kövér lovag, jelleméhez híven, szerelmi viszonyt akarna szőni két jó módú polgár nejével, hogy kiegyenlítse az ellentétet örökké szomjas gégéje és üres erszénye közt. Lovag létére azt hiszi, hogy a két polgárasszony szerencsének fogja tartani, ha leereszkedik hozzájok; reményli, hogy megnyitják előtte férjeik pénzes ládáját, melynek kulcsa, mint sejti, nálok áll. A szíves vendéglátást, melyben a két asszonynál részesült, arra magyarázza, hogy mindkettőnek elcsavarhatja a fejét, azért minden fejtörés és óvatosság nélkül fog a könnyűnek látszó munkához. Még azt a fáradságot sem veszi magának, hogy mind a két asszonynak más-más szövegű szerelmes levelet irjon. A nők természetesen megismerik egymás levelét s elhatározzák, hogy példás bosszut állnak az elbizakodott lovagon. Háromszor csalja őt tőrbe Habné, kinek férje féltékenyebb, mint a másik asszonyé. Ez a Hab álnév alatt megismerkedik Falstaffal, pénzt ad neki, s mivel a kövér lovag barátságát és bizalmát legkönnyebben ezen az úton lehet megnyerni, beavatja őt titkába, terveibe, kudarczaiba, s ekképpen a legkomikusabb helyzetek állnak elő, midőn a pajkos asszonyok egyaránt lóvá teszik az elbizakodott udvarlót és a féltékeny férjet. Háromszor megy Falstaff a tőrbe, s mindig jobban és jobban megjárja. Először a ruhás kosárba rejtőzik, s a szennyes ruhával együtt a vizbe dobják. Másodszor öreg asszonynak öltöztetik és jól megbotozzák. Harmadszor szarvas kisértet alakjában jelen meg az erdőben, rajta kapják, megcsipkedik, megperzselik s oda dobják zsákmányul az egész város gúnyjának.

E főcselekvény némely vonásaihoz hasonlók találtatnak Giovanni Fiorentino Pecoronéjának (1558) egy novellájában. Itt egy tanuló, ki a kánonjogot bár befejezte és hátralevő idejét hasznosan akarná eltölteni, tanárától oktatást vesz a szerelem tudományában, s aztán az elméleti leczkét gyakorlatilag alkalmazza épen a tanár feleségénél, kinek nem tudja kilétét. Lépéseit, terveit, eredményeit mindig közli tanárával, ki ennek következtében többször rajta akarja kapni, de az ügyes nő mindig meg tudja menteni az ifjat. Első izben a szennyes ruha közé rejti, másodszor a homályban kitolja az ajtón. Ugyanezt a tárgyat, némi eltérésekkel közli Straparola a Tredeci piacevoli egy novellájában (1550), hol a nő először az ágyfüggöny mögé rejti az ifjat, másodszor a ládába a ruhák közé, harmadszor papirossal tele szekrénybe,