Tengeri Ősemlősök

By Kovács Gergő Zoltán

A kréta korszak után, a dinoszauruszok és a többi repülő és tengeri őshüllő kihalását követő időszakban az emlősök a legtöbb megüresedett ökológia fülkét betöltötték és bámulatos forma és fajszámban terjedtek el az egész bolygón. Egy bizonyos élettér igen nagy kihívást jelentett az emlősöknek és ez nem más, mint a szeszélyes ám bőkezű tenger. Több egymástól teljesen eltérő emlősfélék, mint például a bálnák és a fókák, eltérő időben nekifogott, hogy alkalmazkodjon ehhez a különleges élethelyhez. E könyvben megnézzük azt az időszakot és korszakokat, amikor kifejődtek a különböző tengeri emlős fajták. A fejlődési történeteit és jelentős fajok rövid leírását. Valamint a Wadi Al-Hitan-t azaz a bálnák völgyének kialakulását és a benne lévő leletanyagot fogjuk taglalni.

• Language: Magyar
• Publisher: Underground Kiadó és Terjesztő Kft.
• Release date: Oct 26, 2023
• ISBN: 9789635744404

Book preview

Tengeri ősemlősök

Tengeri ősemlősök

Kovács Gergő Zoltán

Underground Kiadó

Tartalomjegyzék

Impresszum

Előszó

A tenger, mint élettér

Alkalmazkodás a tengeri élethez

Kainozoikum

Fókák fejlődése

Tengeritehenek fejlődése

Bálnák fejlődése

Egyéb tengeri emlősök fejlődése

Wadi Al-Hitan

Összefoglalás

Irodalom jegyzetek

Képjegyzet

Impresszum

Underground Kiadó Kft.

www.undergroundkiado.hu

Minden jog fenntartva!

Lektorálta: Tóth Petra és Polyák Margit

A borító képen egy csapat Basilosaurus sp. látható.

Az oldalon egy régi rekonstrukció egy durodon sp.-ről.

Előszó

A dinoszauruszok és a többi őshüllő kihalását követő időszakban az emlősök a legtöbb megüresedett ökológiai fülkét betöltötték, és bámulatos formagazdagságban és fajszámban terjedtek el az egész bolygón. Egy bizonyos élettér igen nagy kihívást jelentett az emlősöknek, ami nem más, mint a szeszélyes, ám bőkezű tenger. Több egymástól teljesen eltérő emlős csoport eltérő időben nekifogott, hogy alkalmazkodjon ehhez a különleges élethelyhez. E könyvben áttekintjük azokat a földtani időszakot és korszakokat, amikor a különböző tengeri emlős fajták kifejlődtek. Bemutatjuk a fejlődési történeteiket és a jelentősebb fajok rövid leírásait. Valamint taglalni fogjuk a bálnák völgyének kialakulását, és a benne fellelt leletanyagokat.

A tenger, mint élettér

A Föld 71%-át víz fedi, és ennek nagyon kis részét alkotják a tavak és a folyók. 362 millió négyzetkilométert a tengervíz borítja, és az óceánok 1,3 millió köbkilométernyi vizet tárolnak. A tengerek és óceánok a legnagyobb és legkorábbi helyek, amelyeket az élőlények benépesítettek. Ez nem is annyira meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az élet is ebben a környezetben alakult ki, és itt található a földi élet, a bioszféra túlnyomó része is.

A kék bolygó.

A tengerben élő fajok sokfélesége sokkalta nagyobb, mint a szárazföldi és édesvízi életközösségek együttesen. Ennek betudhatóan igen összetett tápláléklánc alakult ki. Az óceánok nyújtotta fő táplálékforrás a növényi és állati plankton. Ezek az alappillérei a tengeri életközösségeknek. Belőlük táplálkoznak a különféle gerinctelen és gerinces organizmusok.

A tengeri táplálékháló és lánc.

Másik előnye a tengeri létnek, hogy nincs oly mértékű elszigeteltség a különböző életterek között, mint a szárazföldön, lévén, hogy a tengerek és az óceánok vize kapcsolatban vannak egymással. Így általánosságba véve az egyes fajok hatalmas távolságokat tudnak megtenni táplálék és párszerzés céljából anélkül, hogy különösebb akadályba ütköznének.

A Carcharodon carcharias vagyis a fehér cápa elterjedési területei.

Emiatt a tengerekben a fajképződés üteme lassabb, mint a szárazföldön.

„Élő fosszíliák" a bojtos úszós (Latimeria chalumnae) hal és a tőrfarkú rák (Limulus polyphemus) több százmillió éven át szinte változatlanul fennmaradtak a tengerekben.

Alkalmazkodás a tengeri élethez

A tenger rendkívül bő táplálékforrásokkal rendelkezik és ezt a szárazföldi gerinces csoportok ki is használták. A földtörténet során több élőlény is döntött úgy, hogy otthagyja a szárazföldet, és nekivág a tengereknek. Ezek a csoportok a hüllők, a madarak és az emlősök közül kerültek ki.

A három gerinces csoport tagjai, amik tengeri élethez alkalmazkodtak.

A hüllők voltak az elsők, akik elkezdték ezt a folyamatot.