Darwin élete és tana

By Harald Höffding

Harald Höffding dán filozófus és teológus, Darwin egyik első életrajzírója. Darwin halálát követően hét évvel készült el az életrajz, mely az egyik első összegzése a kiváló természettudós életének. Höffding remekül egyensúlyoz az egyes felfedezések, valamint a magánéleti részletek közt. A mű egyik legnagyobb erénye, hogy a Fajok eredete mellett finoman egyensúlyozva emeli ki és világítja meg a többi felfedezés jelentőségét, melyből kibontakozik egy sokoldalú és multidiszciplináris tudós megkapó alakja.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: May 21, 2020
• ISBN: 9789635590339

Book preview

Harald Høffding

DARWIN ÉLETE ÉS TANA

fordította:

Zoltán Vilmos

BUDAÖRS, 2020

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-559-033-9 EPUB

ISBN 978-963-559-034-6 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2020

a mű eredeti címe:

Charles Darwin

első kiadás: 1889

a borító Charles Darwin portréja

részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

Bevezetés

Az embernek természetes ösztöne, hogy a maga és a világ megértésére törekedjék, s kutassa azokat a törvényeket, melyek irányítólag befolynak mindennemű életre, úgy arra, mely benne, mint arra, mely kívüle él. Ez az ösztön folyton tartó munkát szül, mely lépésről-lépésre mind nagyobb világosságot derít a szóban forgó kérdésre. Ám ez a világosság csak bizonyos korszakokban tör elő oly hatalmasan és hirtelenül, s érint oly fontos viszonyokat, hogy szélesebb körök figyelmét is fel tudja kelteni, s a harc színterét a kutatók szűk táborából áthelyezi a laikusok nagy tömegébe. Az újabb kor a külső világ felismerését illetőleg három ily kitörést tud felmutatni, a melyek következtében felfogásunk a természetről nagy és döntő változáson ment keresztül.

Mintegy háromszázötven évvel ezelőtt Kopernikusz annak a merész gondolatnak adott kifejezést, hogy a föld nem középpontja a világegyetemnek, hanem a többi bolygóhoz hasonlóan a nap körül forog. Ezt a gondolatot csakhamar kibővítették oly irányban, hogy napunkon kívül még sok más nap is van, melyek mindegyike megint középpontja egy-egy más bolygó-rendszernek, s ez a gondolat több évszázadosát élénk vita tárgya volt, mígnem véglegesen diadalt aratott. Az új megismerés következtében az ember egészen új szempontból nézhette a világot: a föld és az emberi élet megszűnt az a középpont lenni, mely körül minden egyéb forog; a világ határai a végtelenségig kitágultak, a képzelet mérhetetlen területeken kalandozhatott, a melyek távolában elveszett a tekintet.

Két évszázaddal ezelőtt Newton kimutatta, hogy az a törvény, a mely szerint a bolygók a nap, s a holdak a maguk főbolygója körül keringenek, azonos avval, a melynek a levegőbe felhajított kő engedelmeskedik, mikor visszahull a föld színére. Itt tehát kifejezést nyert annak a felismerése, hogy az egész nagy világgépezetben egységes törvényszerűség uralkodik, s hogy a világűr távok testei ugyanazoknak a törvényeknek engedelmeskednek, melyek itt a földön érvényesek. Az emberek felfogásában most már világos és biztos törvény szabályozta az égitestek mozgását, s az önkényesen felvett, titokzatos erők kénytelenek voltak visszavonulni eredetük sötét homályába. Ámde a természet néhány figyelemre legméltóbb jelensége még mindig magyarázat nélkül szűkölködött. Az élőlények birodalmában ezek közt nem volt megteremtve az összefüggés, a minthogy nem volt kimutatva a származás és fejlődés általános érvényű törvénye sem. A különböző állat- és növényfajokat még teljesen önálló alakzatoknak tekintették, a melyekről az volt a vélelem, hogy egymástól függetlenül keletkeztek s úgy kerültek azok közé az életviszonyok közé, a melyeknek megfelelő szervekkel voltak ellátva. Noha annak lehetetlenségét már kimondták, hogy ezek a különböző alakzatok