Isten Országának Titkai

By Lóránt Vadász

Vajon mi a jó és a rossz? Mi életünk értelme? Hogyan lehetünk valóban boldogok és szabadok?

Ez a spirituális könyv ezekre az alapvető kérdésekre ad választ. A jó és a rossz korszakalkotóan új igazságában feltárulnak előttünk Isten országának titkai. Megismerjük az életünket meghatározó törvényeket, az Isten, a spirituális mesterek természetét, az ember valódi lényét és feladatát. Kiderül, hogyan tart minket rabságban materiális társadalmunk és milyen az a spirituális út, amelyen haladva boldoggá és szabaddá válunk. A jónak és a rossznak a könyvben olvasható megközelítése még az ezoterikus irodalomban is egyedi és páratlan. A számos gyakorlatot magában foglaló mű nemcsak a spirituális útkeresők, hanem a sokat tapasztalt úton járók számára is a felfedezés örömét hozhatja el.

• Language: Magyar
• Publisher: Publishdrive
• Release date: Feb 20, 2019
• ISBN: 9786150046396

Book preview

Vadász Lóránt

Isten Országának Titkai

© Vadász Lóránt

A szerző magánkiadása

Köszönöm édesanyámnak a könyv megszületéséhez nyújtott

szívből jövő segítségét!

Törvények

           Érdemes tanulni, hiszen a „tudás hatalom" szokták idézni a mára már közkeletűvé

vált kifejezést Francis Bacon angol filozófustól. Az iskolákban különböző tantárgyakban adják át az összegyűjtött ismereteket, matematikát, történelmet, fizikát, kémiát stb. tanítanak nekünk. Úgy tartják, ez az igazi tudás, ezen kívül nem létezik másfajta ismeret, mindent megtanítanak ami fontos. Napjaink világában az a természetes, hogy mások véleményét hallgatjuk, mások tudását tanuljuk általában úgy persze, hogy ez az objektív igazság. A történelemtanár elmondja nekünk, hogy az amerikai polgárháború 1861-től 1865-ig tartott, a kémia tanár kifejti, hogy a víz két hidrogénatomból és egy oxigénatomból áll. Hatalmas mennyiségű adatmennyiséget kell megjegyeznünk és szóbeli vagy írásbeli számonkérésen visszamondanunk; ez volna a tanulás.

Nyilvánvalóan hasznosak a múltról, a fizikai világ törvényeiről, a társadalomról való információk, de az igazi tudás nem a külső ismeretek halmaza. Nem leszünk se jobbak, se boldogabbak attól, ha emlékezetből elmondjuk mettől meddig tartott az amerikai polgárháború vagy, hogy a víz hány hidrogénatomból és oxigénatomból áll. Ez az ún. külső tudás, amely túlnyomó részt mások ismereteiből áll. Ezt nem nevezném igazi tudásnak, különösen azért, mert nem tud kielégítő válaszokat adni az élet nagy kérdéseire, arra, hogy kik vagyunk, miért születtünk és hogyan legyünk igazán boldogok. A mai társadalom válasza ezekre a kérdésekre az, hogy véletlenül keletkeztünk az anyagból, ha szerencsénk van lehetnek boldog pillanataink az életben, és ha még ennél is többet akarunk tudni, akkor forduljunk a valláshoz. Az egyház helyett szerintem érdemesebb inkább önmagunkhoz és ezoterikus témájú könyvekhez fordulni. Létezik ugyanis egy másfajta ún. belső tudás, amely nemcsak ezekre az igazán fontos kérdésekre tud megfelelő válaszokat adni, hanem ahhoz is hozzájárul, hogy kialakítsuk az önálló véleményünket és önmagunkra találjunk. Ez a könyv szintén egy önálló vélemény, melyben az önmagamban és az ezoterikus témájú könyvekben felfedezett belső tudás található. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez az egész könyv egy vélemény és akkor is erről van szó, amikor azt írom ez az ún. objektív igazság. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezek az információk akkor átkerülhetnek az újságok hasábjain jól ismert véleményrovatba. A helyzet az, hogy valójában mindenki a véleményét mondja, még az objektív igazság hirdetői, a tudomány képviselői is azt közlik, ami szerintük az objektív igazság.  Az Istenről beszélő papság szintén azt a véleményt mondja, amiben megállapodtak. Attól, hogy sok ember megegyezik valamiben és azt terjeszti, hogy ez a tőlük független objektív igazság, attól az még csak sok ember véleménye lesz, hívják bár tudósoknak vagy papoknak őket.

Kezeljük fenntartással azokat az ismereteket, amelyeket hallunk, ne fogadjuk el szentírásnak mások, a tudósok, a papok, a média stb. álláspontját, inkább alakítsuk ki az önálló véleményünket. Az ehhez való tudást önmagunkban találjuk, a saját tapasztalatunk által kialakított önálló véleményünk megszerzésének útja az önismeret. Igaz, önmagunk megismerésére időigényes folyamat, ráadásul ezért nem fognak mások megdicsérni, ezért nem fogunk ötöst kapni az iskolában. Mégis érdemes azon elgondolkoznunk, vajon mi az, amit szeretnénk. Éljünk a mások véleményén alapuló külső tudás rabságában, vagy önmagunk megismerésével egy olyan belső tudásra tegyünk szert, amellyel szellemileg önálló, szabad és boldog emberré válhatunk. Megéri elindulni ezen az önismereti úton, ebben nagy segítséget nyújtanak az ezoterikus témájú könyvek, irányt mutatnak, és új ötleteket adnak. Az ilyen jellegű könyvek olvasása közben sokszor érezzük úgy, hogy ezzel a mondattal teljesen egyetértünk, ez olyan, mintha mi írtuk volna. Ezzel együtt az olvasás természetesen nem helyettesítheti a lényeget, magát a belső utazást. Találóan fejezte ki ezt Morfeus a Mátrix című amerikai filmben „én csak az ajtót mutatom meg, belépned Neked kell rajta".

Az univerzum, a földi élet az anyagi világra vonatkozó törvényszerűségeivel többnyire tisztában vagyunk, de azok csak részei az átfogóbb, nagyobb törvényeknek, melyeket szellemi törvényeknek is nevezhetünk. Ezekről a nagyobb törvényekről nagyon kevesen tudnak, pedig ahhoz, hogy teljes életet éljünk, alapvető volna ezek ismerete. Más esetben, mikor elmegyünk megnézni mondjuk egy sporteseményt, akkor természetes számunkra, hogy ismerjük a játék alapszabályait. Ha mégsem, akkor előtte tájékozódunk, hiszen így tudjuk megérteni, értékelni a játék szépségét, a sportolók teljesítményét. Amikor pedig mi sportolunk, és tétre megy a játék, akkor még fontosabb, hogy ismerjük ezeket a szabályokat, különben hogyan tudnánk fejlődni és győzni a játékban? A földi életben mindannyian részt veszünk, itt mindannyian játékosok vagyunk, a tét pedig nem kevesebb mint az életünk! Ehhez képest az emberek többsége nincs tisztában az alapvető játékszabályokkal sem. Ezeket a törvényeket nem tanítják az iskolákban, de nagy részük a spirituális, ezoterikus érdeklődésű emberek számára bizonyára már ismerősen fog csengeni.

Ezeket a szabályokat a magam módján állítottam össze, nézzük meg röviden az azonosság törvényét és azt, ami ebből következik. Az azonosság törvénye szerint mindenki és minden azonos önmagával, azzal, aki vagy ami. A törvény szerint minden fogalom egyenlő saját magával, például A=A-val, B=B-vel.

Ez a megállapítás így elsőre alighanem nyilvánvaló, mégis úgy vélem, ez a legfontosabb törvény, az összes többi törvény gyökere. Az azonosság törvényéből többek között az is következik, hogy a jó azonos a jóval, a rossz azonos a rosszal, vagyis a jó az jó, a rossz az rossz. Ezzel összefüggésben úgy vélem, hogy a jó dolgok például a szeretet, a szabadság, a békesség egyszerre azonosak a jóval, ugyanakkor a jó jellemzői. A rossz dolgok például a félelem, a rabság, a békétlenség szintén egyszerre azonosak a rosszal, ugyanakkor a rossz jellemzői. A jó jellemzői összefüggnek, sőt sokszor egy az egyben felcserélhetőek, hasonlóan mint a rossz jellemzői. Az összefüggés miatt állíthatjuk, hogy aki szeret, az szabad, aki szabad, az szeret, aki szeret, az békés stb. Emellett aki fél, az rabságban van, aki fél, az békétlen, aki békétlen, az fél stb. Ha bővítjük a jó és a rossz listáját a következő felsorolást kapjuk:

A jó; az Isten, a végtelen, az örök, a szeretet, a szabadság, a békesség, a boldogság, az igazság, a rend, az élet, a létezés, az optimális működés, a biztonság, az érték, a remény, a megértés, az erő, a hatalom, a normális, a természetes, az egység, az egészség, a megoldás, a lazaság, az adás, önzetlenség, türelem, a teljesség, a tudat, a valóság, a spiritualitás, a harmónia, az egyensúly stb.

A rossz; a Sátán, a véges, a mulandó, a félelem, a rabság, a békétlenség, a boldogtalanság, az igazságtalanság, a rendetlenség, a halál, a nem létezés, a tökéletlen működés, a bizonytalanság, értéktelenség, a reménytelenség, az elítélés, az erőszak, az uralkodás, az abnormális, a természetellenes, a különállás, a betegség, a probléma, a görcsösség, a birtoklás, önzőség, a türelmetlenség, a rész, a tudatlanság, az illúzió, az anyag-tér- idő, a materializmus a diszharmónia  stb.

Ezzel a listával nagyobb lesz az összefüggést keresők mozgástere, hiszen eszerint aki szeret, az boldog, az igaz, az rendben van, az él stb. Ha nem pontosan értjük azt, hogy a hatalom, a rend vagy más kifejezések hogyan lehetnek jók, tegyük eléjük az isteni jelzőt. A jónak és a rossznak a felsorolásban írt párjait iránymutatónak szántam, hiszen az összefüggés miatt voltaképp bármelyik jó párja lehet a rossznak és fordítva. Mondjuk a szeretetnek párja lehet a félelem, de az erőszak, az elítélés, a természetellenesség vagy a görcsösség is. Ezek a párok - bár ellentétpároknak tűnnek- valójában nem azok, hiszen a fenti összefüggésekből az is kitűnik, hogy a jó a valóság, a rossz az illúzió. Ezek szerint a jó létezik, van, a rossz nem létezik, nincs. Másként mondva, a jó önmagában létezik, önmagában áll, ok nélkül, ő a kezdet és a vég, a rossz nem létezik, nem áll önmagában, oka van és mulandó. Ezt úgyis megfogalmazhatjuk, hogy míg a jó teljes, a jó képes kizárólag jó lenni, addig a rossz nem tud kizárólag rossz lenni, kell, hogy legyen benne valami jó. A rossz csak úgy „létezhet mint nem létező", hogy a jóból táplálkozik. Olyan a rossz mint egy eltorzult, elrontott jó. Mintha vennénk egy nagy rugalmas játékfigurát, amelyet összevissza tekernénk, hogy végül a fejénél lesz a lába és nem is lesz felismerhető; no ez az eltorzult játékfigura lenne a rossz. A rossz önmagában nem tud létezni, csak a jó eltorzításaként. Vagy mondjuk olyan a rossz mint egy délibáb, látunk valamit, azt hisszük, hogy ott van, de valójában nem létezik az amit látunk, egy érzéki csalódásról, egy illúzióról, van szó. 

Felvetődik a kérdés, ha kizárólag a jó létezik, a rossz pedig egy torzulás, egy érzéki csalódás, akkor mi a Földön miért nem ezt tapasztaljuk?

A helyzet az, hogy mi a rosszba, a nem létezőbe, az illúzió világába születtünk bele. A földi létben az anyag, a tér és az idő világában érzékeljük magunkat az emberi testünkben. Ez az illúzió világa, hiszen valójában nem létezik sem anyag, sem tér, sem idő, sem emberi test. Az emberi test öt érzékszerve megtéveszt bennünket, míg a délibáb, az érzéki csalódás, a szemünket csapja be, addig minket maga a szemünkkel való látás, az öt érzékszervünkkel való érzékelés csap be. Illúzió világunkat felfoghatjuk úgyis mint egy valóságosnak tűnő álmot, vagy mint egy virtuális valóságot, ahol a kesztyűt és a sisakot a testünk helyettesíti. Ráadásul nem pusztán a testi érzékelésből fakadó illúzióba születünk bele, hanem az aktuális társadalmi rendszer illúzióvilágába, korábban a feudális királyság, ma a materiális demokrácia rendszerébe.

A Földön a rosszat többfajta felfogás szerint osztályozhatjuk, az egyik szempont alapján

háromféle csoportot különböztetünk meg. Az elsőhöz a tudatos rossz cselekedetek tartoznak mint a gyilkosság, a lopás, a zsarolás stb., általában ezeket nem tudjuk elfogadni. A másodikba kerül szinte az összes többi rossz, a nem tudatos rossz tettek, a rossz érzések, a felelőtlenségtől a szégyenlősségig, ezeket több kevesebb sikerrel képesek vagyunk megérteni.

A harmadik fajta rosszhoz pedig a földi élethez szükséges adottságokat soroljuk, mint az anyagot, a teret, az időt, az emberi testet. Bár mindegyik rossz, végső soron rossz, mégis érdemesebb a harmadik csoportba tartozó rosszat, az anyagot, a teret, az időt és az emberi testet egy eszköznek tekinteni, amely se nem rossz, se nem jó. Hiszen például egy kés sem jó, vagy rossz, attól függ mire és hogyan használjuk, kenyeret vághatunk vele vagy megszúrhatunk vele másokat. Az a lényeg persze, hogy a késsel bántunk-e mást vagy sem, hiszen az is lehet segítség, ha megvágunk másokat, például a sebészet esetén. Ilyen módon a testünk és a körülöttünk lévő fizikai világ se nem jó se nem rossz, attól függ, mire használjuk. A téglákból házat építhetünk vagy fejbe vághatjuk vele a másikat, rajtunk múlik, hogy mit teszünk vele. A testünk is ugyanolyan eszköz mint bármi más a fizikai világban, megvan a maga működése, melyet meg lehet ismerni. A test egy eszköz, melyet lehet jól, jóra használni és lehet rosszul, rosszra használni hasonlóan a késhez és a téglához.

A földi életben rosszat nemcsak azért tudjuk megtapasztalni, mert az illúzió világába születtünk bele, hanem azért mert a rossz a jóból táplálkozva érzékelhetővé válik számunkra. Miután a rossz nem létezik, nem áll önmagában, ezért kizárólag a jóval együtt válik érzékelhetővé. Azért mert kizárólag a jó, a rend létezik, az anyagot, a teret, az időt, az illúzió világát is csak a jó tudja működtetni. Ezért van rend a világegyetemben és a földi életben, ezért működik az emberi testünk. Abból, hogy kizárólag a jó létezik és így csak a jó tudja működtetni az illúzió világát többek között az a törvény következik, hogy minden tökéletes rendben működik.

A jó a rend. A fizikai törvényekkel többnyire tisztában vagyunk, az utóbbi kétszáz évben rendkívüli módon bővültek az anyagról való ismereteink. Nem tartjuk véletlennek azt, ha kiejtünk valamit a kezünkből akkor az leesik és azt sem, hogyha autónkkal 80 km/h-val haladunk, akkor egy óra alatt 80 kilométert teszünk meg. Ismerjük a newtoni fizikát, hallottunk már a gravitáció - vagy inkább térgörbület – törvényéről. Az iskolában azt is megtanultuk, hogy s= v x t, vagyis a megtett út az idő és a sebesség szorzata. Azt viszont már véletlennek tartjuk, ha nem szándékosan futunk össze valakivel, balszerencsének, ha belekeveredünk egy verekedésbe és nagy szerencsének, ha nyerünk a sorsjegyen. Életünkben nagy szerepe van a véletlennek, a szerencsének és a balszerencsének. Legtöbbször véletlenül találkozunk életünk párjával és ebből a véletlen egymásra találásból születnek meg a gyermekeink. Véletlenül vesszük észre a nekünk tetsző munkalehetőséget, véletlenül ér minket baleset stb. Úgy tűnik, hogy a véletlenek meghatározó módon befolyásolják az életünk. Ez persze nem meglepő nézet egy olyan világban, ahol az evolúciós elmélet szerint a földi élet, az emberiség véletlenül keletkezett.

A véletlen a buták istene tartja egy indiai közmondás, a valóságban olyan, mint véletlen nem létezik, nincsenek véletlenek, nincsen szerencse, balszerencse. Minden történés mögött egy törvény áll. Ezek a szabályok nem elvont elméletek, ugyanúgy működnek, mint a fizikai törvények, mégsem úgy viszonyulunk hozzájuk. Amikor leejtünk és összetörünk egy tányért, akkor nem szoktuk azt mondani, hogy a francba ezzel a szemét gravitációval, a minket érő balszerencse esetén azonban más a helyzet. Ennek ellenére a világegyetemben minden egy törvény alapján működik, nincsenek kivételek. Nem történnek velünk véletlenül a dolgok, egyetlen porszem, de még egy elektron sem mozdul el véletlenül. Minden tökéletes rendben működik. Sokan persze látva, hogy mennyi igazságtalanság történik a világban, nem értik, hogyan lehet itt rend. A rendet, azt, hogy mindenkivel igazságosan történnek a dolgok, a hatás-visszahatás törvénye biztosítja, eszerint minden megnyilvánulásunk visszatér hozzánk. Ez a szabály is az azonosság törvényéből következik, hiszen a jó azonos az egységgel, így végső soron mindenki és minden egy. Ezért azt amit mással teszek, azt voltaképpen önmagammal teszem Az illúzió világában élve a kérdés persze az, hogy a megnyilvánulásaink mikor térnek vissza hozzánk. Ez a földi létben időbe telik, többször is szükséges ahhoz megszületnünk, hogy megtapasztaljuk amit korábban tettünk. Nem ér minket semmi sem igazságtalanul, hiszen jelenlegi életünkben az előző életeink jó és rossz tetteinek a következményeit tapasztaljuk meg. Bár az ok-okozat, a karma törvényét és a lélekvándorlás fogalmát a keleti vallásokban elfogadják, a keresztény egyházak ezeket a mai napig elutasítják. Igaz, ez nem volt mindig így. A kora kereszténység számos egyháztudósa, köztük a Krisztus után 185-tól-253-ig élő Origenész, a kor egyik leghíresebb keresztény teológusa szintén hitt a lélekvándorlásban. Jóval később Jusztiniánusz császár uralkodásának idején, az 533-as konstantinápolyi zsinaton született meg furcsa körülmények között az a döntés, hogy egyházi átokkal sújtják mindazokat, akik hisznek a lélekvándorlásban. Ebben az  időben átkozták ki Origenészt is. Ennek ellenére a Bibliában máig találhatóak olyan mondatok, amelyek a lélekvándorlásra utalnak. Jézus Krisztus Keresztelő Jánosról szólva a következőket mondta: „… Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának.(1) „És, ha be akarjátok venni, Illés ő, aki eljövendő vala. Akinek van füle a hallásra, hallja.(2) Szerintem ezek elég egyértelmű utalások, az egyházi vezetőknek