Archetípusok: Kik is vagyunk valójában?

By Caroline Myss

Tudatosan vagy tudattalanul, mindannyian azonosulunk bizonyos univerzális mítoszokkal és szimbólumokkal, vagyis Archetípusokkal. E könyvében a szerző tíz alap archetípust ír le, így megismerhetjük a Szószóló, a Művész/Alkotó, az Atléta, a Gondoskodó, a Divatdiktátor, a Gondolkodó, a Királynő/Vezető, a Lázadó, a Spirituális Útkereső, a Látó típusait. Segít meghatározni, melyik archetípus jellemez bennünket leginkább, leírja mindegyik archetípus egyedi útját, rejtett erősségeit és lehetséges gyengeségeit. Azáltal, hogy megismerjük saját személyes archetípusunkat, birtokába kerülhetünk annak a képességnek, hogy tudatosan meghatározhatjuk életünket és olyan életet élhetünk, amely teljes mértékben minket tükröz. Myss javaslatokkal is ellát arra nézve, hogy mi módon vállalhatjuk fel a legteljesebben archetípusunkat, eszközöket nyújt, hogy hogyan kerüljük el a szokásos csapdákat és napi gyakorlatokat mutat, melyek révén a típusunk pozitív oldalát erősíthetjük. A tíz alap archetípuson felül 20 al-archetípust is meghatároz könyvében. 

A legnépszerűbb pszichológiai, Myers/Briggs, eneagramm vagy asztrológiai művekhez hasonlóan, amelyek az embereket tipizálják bizonyos rendszerek szerint, az Archetípusok is klasszikusi címre érdemes. 

• Language: Magyar
• Publisher: Cor Leonis Publishing
• Release date: Sep 1, 2022
• ISBN: 9786155893254

Book preview

Archetipusok_cover.jpg

Caroline Myss

Archetípusok

Kik vagyunk valójában?

logo.jpg

A fordítás az alábbi kiadvány alapján készült:

Caroline Myss: Archetypes

Copyright © by Archetypes Publishing LLC, 2013

A kiadvány sem részben, sem egészben nem sokszorosítható a kiadó írásos engedélye nélkül!

Fordította: Kőszeghy Anna

Szerkesztette: Balikáné Bognár Mária

Borítóterv: Bálint Brigitta

Magyarországi kiadó:

Cor Leonis Kiadó

1021 Budapest, Budakeszi út 51.

Elérhetőség: [e-mail] 

Weboldal: www.corleonis.hu

Webshop: konyvaruhaz.corleonis.hu

Felelős kiadó: Vágási Emőke

ISBN ISBN 978-615-5893-25-4 (epub)

ISBN ISBN 978-615-5893-26-1 (mobi)

Cristina Carlinónak, nővéremnek és barátomnak szeretettel és hálával

Előszó

Azóta foglalkoztatnak az archetípusok, amióta húsz éve kezembe került Clarissa Pinkola Estés Farkasokkal futó asszonyok című könyve (Édesvíz Kiadó, 2006). Bill Moyers PBS különkiadásaiból is sokat tanultam az archetípusokról. Ám mégis Caroline Myss Szakrális szerződések című könyve volt az (Mandala-Véda Kiadó, 2004), amely kreatívan fejtette ki az archetípusok elvét és jelenlétüket életünk minden apró részletében. A könyv kiadása óta eltelt évtizedben, akivel csak lehetett, eszmét cseréltem az archetípusokról, köztük Caroline-nal is, aki csodálatos barátommá és lelki társammá vált. Egy konferencián találkoztunk először, ahol előadóként lépett fel. Akkoriban a Philosophy nevű, saját alapítású kozmetikai cég vezérigazgatójaként dolgoztam, és amikor az esemény szervezői felkértek szponzornak, egyből rábólintottam – feltéve, ha négyszemközt beszélgethetek Caroline-nal súlyos beteg barátomról, Dana Reeve-ről. (Caroline számos egyéb adottságán kívül ugyanis gyógyító képességekkel is megáldott teremtés.) Végtelen hálát érzek ezért az áldott találkozásért.

Ekkor kezdődött Caroline-nal való csodás barátságunk.

Ugorjunk előre 2009-re, amikor telefonhívást kaptam a Philosophyt felvásárló cégtől, hogy már nem tartanak igényt kreatív munkámra. Maradhatok viszont cégigazgató, ha nem szólok bele az új vezető döntéseibe. Döbbenten és elkeseredetten felmondtam, és az elkövetkező hónapot végigbőgtem. Szakmai sikereim ellenére egy rakás csődtömegnek éreztem magam. Ám, mint kiderült, ez a telefonhívás a lehető legjobb dolog volt, ami csak történhetett velem.

Körülbelül egy hónappal később azt tettem, amit minden nő, ha hirtelen sok szabadideje támad: nekiálltam átnézni a gardróbomat. Leszottyantam a földre, és elkezdtem válogatni a hosszú évek alatt felhalmozott jelmezeket. A legkedvesebb ruhakupac a bennem rejlő Művészé volt – nőies, lenge, kreatív, légies darabok. Aztán következtek a Látnok egyenruhái – azonos színű cipők és pólók, melyekből olykor tízet- húszat is betáraztam. Másrészt ott voltak a méregdrága, varrónő által készített, gyakran ékszerekkel díszített Királynő öltözékek; rengeteg ilyennel büszkélkedhettem, de egytől egyig utáltam őket, mert rögtön felidézték a viselés közbeni kényelmetlenségérzetet. Hasonlóan viszonyul tam a sztreccsanyagból készült Gondoskodó Anya göncökhöz. Sohasem tükrözték igazán az egyéniségemet, mégis ezek tették ki gardróbom ruháinak többségét.

Ott ücsörögtem tehát, felidézve életem történetét a ruhatáramon keresztül, amikor egy fénysugár áttört a kétségbeesés sötétségén, és bevillant harmadik cégem, az Archetypes Inc. ötlete. Mintha a Philosophyt megálmodó Látnokot ébresztették volna fel álmából. Hirtelen különféle archetípusokat megtestesítő halmokat láttam magam előtt. Egyesek valódi archetípusaim voltak, ám legtöbbjük nem. Eltöprengtem, mennyire félrevitt az elmúlt évtizedben, hogy igyekeztem olyan archetípus – Gondoskodó – lenni, amilyen valójában nem vagyok. Aztán felrémlett az is, hogy a Királynő/Vezérigazgató státuszban csupán szerepet játszottam, és sosem éreztem jól magam, különösen nem a kötelezően viselendő rucikban.

Aznapi ténykedésem a gardróbom padlóján ücsörögve nyilvánvalóvá tette számomra, hogy az üresség, amit érzek – minden személyes és szakmai sikerem ellenére – abból ered, hogy nem a saját archetípusaimat élem.

Visszatekintve már értem, hogy nem úgynevezett „elcsent identitástól" szenvedtem, hanem archetípuskrízisen mentem keresztül. A Királynő/Vezető meghalt, ám a Philosophyt megálmodó Alkotó Látnok él. Következő életcélom mindvégig az orrom előtt volt! Olyan társadalmi teret akartam létrehozni, ahol az emberek megismerhetik az archetípusok lenyűgöző fogalomkörét, és azt, hogy hogyan alakítják azok életünket és kapcsolatainkat. Egyéni archetípusuk szemüvegén keresztül látva a helyzeteket az emberek felelős döntéseket hozhatnak az ArchetypeMe segítségével.

Az új cég lehetőséget adott, hogy Caroline Myss és én egyesítsük erőinket. Caroline mintegy 25 éve tanít diákjainak az archetípusok erejéről . Most, e könyv révén minket is tanítani fog. Felfedezzük majd, miként alakítják életünket az archetípusok születésünk pillanatától kezdve. Megérthetjük, miért van az, hogy bizonyos emberek, ruhák és kapcsolatok tökéletesen passzolnak hozzánk, míg mások kényelmetlenséget okoznak. És most először végignézhetünk a ruhatárunkon, az otthonunkon, a karrierünkön és fontos kapcsolatainkon, föltéve az alapkérdést: A saját archetípusom életét élem? Azt az életet, amely nekem rendeltetett, a valódi énem életét?

Az archetípusokkal kapcsolatos legnagyszerűbb felfedezés, hogy felnyitják szemünket az összhangra, a jelekre, szimbólumokra, és életünk sokatmondó, azonnal szembetűnő egybeeséseire. Megállásra, továbblépésre vagy elcsitulásra ösztönöznek. A lényeg: bármi legyen is iránymutatásuk, azonnal tudjuk, hogy hallgatni kell rájuk. Ha megfogadjuk az ilyen jelek által sugallt jó tanácsokat vagy figyelmeztetéseket, erősödünk. Ezáltal pedig sorban születnek életünkben a csodák.

Az archetípusok felfedezése életem egyik legnagyobb ajándéka. A Caroline-nal való találkozás szintén. Remélem, mindannyiunk számára így lesz!

Hálával és tisztelettel:

Cristina Carlino

New York, 2012

Bevezetés

Régóta úgy gondolom, lehetetlen valódi énünket megismerni az archetípusok ismerete nélkül, pontosabban saját személyes archetípusunk felfedezése nélkül. Ennek oka, hogy az archetípusok lelki szemüvegek, amelyeken át magunkat és a minket körülvevő világot szemléljük.

Társadalmunk is folyamatosan azt próbálja kideríteni, miként működik az emberi lélek, mitől leszünk önmagunk, mitől gyógyulunk. Ezek a kérdések fölkeltették bennünk az igényt, hogy tudatosítsuk magunkban ne csak azt, hogy az archetípusok befolyásolnak bennünket, de azt is, hogyan nyilvánulnak meg egyéni életünkben. Az archetípusok a hatalom új nyelve.

Éppen egy másik könyv megírásával foglalkoztam, amikor Cristina Carlino megkért, hogy hagyjam abba, és írjam meg ezt a könyvet, valamint segítsek az általa indított weboldal fejlesztésében. Felvázolta előttem az emberi hálózatokról szóló elképzelését (archetársaknak nevezte), akik különféle archetípus-mintázatok szerint kapcsolódnak össze. Végtelenül sok lehetőséget látott abban, ha az emberek megértik, kik is ők valójában – javulhat az egészségi állapotuk, a kapcsolataik, az általános közérzetük és az egész világszemléletük. Nem haboztam sokáig. Rábólintottam Cristina javaslatára, mivel tudtam, hogy nagyon hatásos lesz, ha hozzáférhetővé tesszük az ismeretanyagot.

Az Archetypes: Who Are You? és a www.ArchetypeMe.com honlap interaktív lehetőséget kínál saját archetípusunk erejének megtapasztalásához, vonzereje felhasználáshoz, hogy nyitottak legyünk, és valódi énünk szerint éljük az életünket. Eljött az idő, hogy társadalmunk nagyot lépjen előre tudatosságban, és elismerje az intuíció szerepét. Az archetípusok adják az intuíció szókincsét – minél jobban megismerjük őket, annál tisztábban hangolódunk rá intuícióinkra.

Az archetípusok a mítoszok és a szimbólumok nyelvén szólnak hozzánk, mégis tökéletesen beleillenek társadalmunkba, amely folyékonyan beszéli a high-tech kódolás, az azonnali üzenetváltások és a Twitter nyelvét. Az egyetlen különbség abban rejlik, hogy az archetípusok nem műszaki, hanem kozmikus tudásunkból erednek. Elkerülhetetlen volt, hogy racionális elménk egyszer megtalálja az intuitív intelligenciánkhoz vezető utat – az archetípusok révén ez lehetővé válik.

Az archetípus kulcs egyéni erőnk felismeréséhez. Drámai változásoknak voltam tanúja, valahányszor az emberek ráébredtek erre az erőre. Nemegyszer láttam, hogy megértették: nem azért igénylik az egyedüllétet, mert antiszociálisak, hanem azért, mert Remete archetípusúak (amely csendet és magányt igényel lelki táplálékul). Láttam, amint felfedezték, hogy nem azért szeretnek a természetben lenni, mert a várostól akarnak eltávolodni, hanem azért, mert a Természet Gyermekével, a természetes világ lelkével, annak az archetípusnak a megtestesülésével azonosulnak. Ha rájövünk, melyik archetípus vezérel bennünket, életünkben először beléphetünk legbensőbb szentélyünkbe. Olyan ez, mintha végre felöltenénk a ruhát, melyet csakis ránk szabtak, amely nekünk készült.

Bár ma már szentül hiszem, hogy az archetípusok nyelve lesz a következő nyelv, nem is olyan rég még nem voltam ebben ennyire biztos. Azon a napon, amikor első előadásomat tartottam e témában, féltem, nem sikerül világosan elmagyaráznom, hogy az archetípusok egyetemes erőminták, melyek mítoszainkból, illetve hitrendszerünkből táplálkoznak, és láthatatlan fonalakkal szövik át életünk minden aspektusát. Kétszeresen is aggasztott, hogy előadást kell erről tartanom, mert tisztában voltam vele, hogy az archetípusok szakterületének sajátos szókincse a lélek belső birodalmáé. Racionális, logikus, tudományos társadalmunk számára pedig a „hatalmas, de megfoghatatlan erő" kifejezés vajmi kevés eséllyel vív ki magának hitelességet.

Ám nagy meglepetésre a könnyen felismerhető archetípusok néhány egyszerű példáján keresztül nehézség nélkül áthidalhattam a szakadékot, megteremtve a hidat a kézzelfogható világ (ahol élünk) és a mitikus vagy szimbolikus világ (az archetípusok értelmezési tartománya) között. Megkérdeztem a közönség hölgy tagjait: Kik azok, akik mindig is tudták, hogy egyszer anyák lesznek? A legtöbben föltették a kezüket. Aztán megkérdeztem: Honnan tudtátok? A legtöbben csak vállat vontak, és azt felelték: Tudtam, mert ez vagyok én. Az rendeltetett, hogy Anya legyek.

Aztán megkérdeztem a közönséget: Kik azok, akik született Kalandornak tartják magukat? Jó sok férfi jelentkezett és egy-két nő is. Na, és hányan tekintik magukat Harcosnak? – folytattam ezen felbuzdulva. Még többen tették föl a kezüket. Elcsodálkoztam, mert azt hittem, a diadalmas Harcos-sztori inkább női, mint férfi fantázia. Aznap rájöttem, hogy egy csomó férfi számára vonzó a modern harcos életmódja – például a haditengerészeti szolgálat. Mire a Gyógyító és a Remete archetípushoz értem, a közönség már nem csupán általánosságokról faggatott, hanem egymás után kérdezgették: És én milyen archetípus vagyok?; Hogyan azonosulhatok az archetípusom mintáival? A teremben tető fokára hágott az izgalom, mindenki csillogó szemmel figyelt. Ilyet még sosem tapasztaltam közönségtől. Egész éjjel kérdezgettek volna, ha hagyom.

Később, egy baráti vacsora közben éppen az előadóteremben tapasztalt lelkesedésről áradoztam. Eddig még semmilyen általam tanított téma nem váltott ki ekkora lelkesedést a hallgatóságból. Mégis, mi lehet az archetípusokban, ami ilyen reakciót váltott ki? Ahogy egyre többet gondolkodtam rajta, a válasz egyre jobban kikristályosodott: valódi énünk archetipikus mintákban rejlik. Többet tudnak rólunk, mint mi magunk. Azáltal, hogy azonosulunk velük, és felfedezzük saját archetípusunk mintáit, előtűnik az igazi önvalónk.

Az archetípusok mindig is az emberi tudattalan mozgató- rugói voltak – annak ellenére, hogy akár egész életünket leélhetjük úgy, hogy mindezzel tisztában lennénk. Az archetipikus minták rejtett birodalmak, párhuzamos valóságok kapuit nyitják meg. Ha felfedezzük a párhuzamos valóságokat, ahol az archetípusok rejlenek, és megismerjük egyéni archetípusunkat, rátalálhatunk önmagunkra – talán életünkben először.

Reményeim szerint az olvasó is ugyanolyan gyökeres változásként éli meg e belső utazást, mint én!

Caroline Myss

Oak Park, 2012

Archetípusok: Az új belső világháló

Ha azt mondanám neked: Látod ott azt az embert? Ő az én Hősöm!, vagy: Ez a nő Tökéletes Anya!, akkor biztos lehetnék benne, hogy te is pontosan tudod, mit gondolok két vadidegen emberről, akiket akkor látsz először. Csupán három szó – Hős, Tökéletes Anya – elegendő ahhoz, hogy felidézzük a két mítosz teljes archívumát és szimbólumtárát, amelyet automatikusan össze kapcsolunk ezekkel a kifejezésekkel. Pár másodperc alatt e két ember megszűnik idegennek lenni, mivel pszichénk történetekkel – és a mi emlékeinkkel – ruházza fel őket és meséket von köréjük. A férfit rögtön felruházzuk a szupererős szuperhős összes tulajdonságával, aki diadalmaskodik ellenségei felett. És bár az égvilágon semmit sem tudunk róla, rögtön megbízunk benne. Elvégre a Hősök nem hagyják szenvedni a szegény nőt, akinek megmentése a küldetésük – legalábbis szeretett tündérmeséinkben. Ugye?

A Hős Magányos Vándor típus: egyedül élő, lobbanékony, monogám férfi, aki azonnal levesz bennünket a lábunkról. (Hogyan is lehetne igazi Hős, ha más nőnek csapja a szelet?) Minden nő ilyen Hőst kíván. Az ókori görög mondák harcosaitól kezdve (Héraklész, Odüsszeusz, Achilleusz) az olyan legendás alakokon át, mint Robin Hood és a rettenthetetlen William Wallace, az angol elnyomás ellen harcoló skót lovag, egészen a haditengerészet valós hőseiig, akik életüket kockáztatva győzték le Oszama Bin Ladent, lenyűgöznek és rabul ejtenek minket tetteikkel. Most pedig kiegészülnek Hősnőkkel is, a hősiesség csodált eszményképeivel, kortárs ökoharcosokkal, mint például Karen Silkwood és Erin Brockovich. Az ő erejük az erkölcsi bátorság.

Napjaink legnépszerűbb filmszereplői Hősök és Hősnők. Batman, Pókember, Superman, Wonder Woman a premier hetében taroltak a mozikban. Miért? A válasz egyszerű: nemcsak imádjuk Hőseinket és Hősnőinket, szükségünk is van rájuk. Hősök nélkül egy társadalom elveszik. Ők a hatalom megtestesítői, ők mutatják meg a világnak, hogy legyőzhetetlenek vagyunk.

Mindannyiunknak van legalább egy Hőse. Ha nincs, akkor is vágyunk rá. Talán nem szeretnénk, hogy kedvenc képregényhősünk életre keljen, de maga a tudat jó, hogy van valaki, akiben bízhatunk, aki felbukkanásával megmenti a helyzetet – akár átvitt értelemben, akár szó szerint –, aki ott van a legtöbb ember listáján, amikor a boldog és biztonságos élethez szükséges dolgokról álmodozik. Mindannyiunkban közös a Hősök iránti vágy, érzelmi DNS-ünk része. Amit emberi természetnek nevezünk, egyúttal archetipikus természet is. Egyes tulajdonságok és jellemzők velünk születetten emberi dolgok: a másokról való gondoskodás, a kicsinyek védelme, a hűség, a szeretet képessége, az otthon és a család védelmének igénye. Mindezeket a velünk születetten emberi tulajdonságokat archetípusok szimbolizálják. Egyetemes, személytől független hatásminták, amelyek a kollektív tudattalanban rejtőznek – emberi pszichénkben, amely közös bennünk és embertársainkban.

Vegyük például a Tökéletes Anya archetípusát! Nem szükséges személyesen ismernünk az illetőt ahhoz, hogy fogalmat alkot hassunk róla. A Tökéletes Anya kifejezés nagyon ütős, különösen korunkban, amikor az üzleties életfelfogás is felpörgette ezt az archetípust – annak mélyen gyökerező, érzelmes jelentésén túl. Abban a másodpercben, amikor azt mondjuk, hogy az a nő Tökéletes Anya, lelki szemeink előtt rögtön megjelenik egy ügyes szakács, egy rendes, takaros kis otthon, egy olyan nő, aki segít a gyermekeinek leckét írni, elmegy a versenyeikre, meghallgatja a panaszaikat, zsúrokat rendez nekik… és isteni brownie-t süt! Még ha a Tökéletes Anya kifejezés olykor fájdalmas emlékeket idéz is fel bennünk, mondjuk nem teljesen ideális neveltetésünk okán, akkor is felvillan előttünk a lelkünkben rejlő, ideális Anya figurája.

Hogyan képesek a Hős és a Tökéletes Anya kifejezések ennyi képi, érzelmi, szellemi és mitikus információt hordozni számunkra? Nos, azért ilyen erőteljesek, mert archetípusok, a tudattalan elme lelki erőmintái. Bár az archetípusok az adott kultúrát ismerő összes ember számára kollektív szimbólumok, személyesen is megszólítanak, egyéni archetipikus mintákként, melyek hitrendszerünk, motivációink és tetteink alapjai. Köréjük rendeződik és általuk telik meg energiával életünk minden kapcsolata. Az archetípusok azok az erőképek, amelyekkel gyerekként azonosulunk. Az Atléta, a Művész, a Színész, a Királynő, vagy – bármily szomorú – az Áldozat és a Vámpír mind-mind összetett történeteket és mítoszokat hordoznak, mi pedig a saját életünkben zajlónak tartjuk ezeket. Vonzanak minket azok a filmek, könyvek és videójátékok, ahol a szereplők saját erőképeink megtestesítői.

A kislányok Királylánynak vagy Wonder Womannek öltöznek, a kisfiúk Batmannek vagy Harcosnak. Az archetipikus azonosulás korán elkezdődik. Felnőve továbbra is e képek köré rendezzük életünket, és tudattalanul is az archetípusunkat éljük. Az archetípust energiatársként tudnám még megfogalmazni. Születésünktől kezdve a lelkünkben tevékenykedő archetipikus mintázatokat éljük át. Emberi sajátosságunk, hogy imádunk mintákat keresni, különösen más emberekben, mert ösztönösen érezzük, hogyha megértjük valakinek a viselkedésmintáit, azt is megérthetjük, hogyan viszonyul saját magához, az életéhez és hozzánk.

Jobban megértünk valakit, ha kiderítjük, hogy az illető Gondolkodó. Ez megmagyarázza, miért szereti a művészfilmeket és a nagy történelmi alakok életrajzi írásait. Mi is becsüljük, ha barátaink meg értik, hogy Atléta archetípusúként napi szinten szükségünk van a sportolásra szellemi, testi és érzelmi jóllétünk fenntartásához. Azt, hogy ez számunkra több mint kedvtelés: legmélyebb énünkből ered.

Talán nem tudatosan, de gyermekkorunk óta folyamatosan archetipikus erőolvasatokat készítünk embertársainkról. Lehet, hogy ezt címkézésnek vagy – ha a címkézés rossz tulajdonság – ítélkezésnek tartjuk. Az emberek figyelése tulajdonképpen archetipikus erőolvasat – idegenek megfigyelése, azonnali információgyűjtés az életükről. Én archetipikus érdekességnek nevezem, amit keresünk bennük. Olyan közös tulajdonságok ezek, melyek rögtön elárulják, milyen az illető. A tetovált Rosszfiú kemény fickót sejtet. A Vámpírnak olyan kisugárzása van, amely jelzi, hogy mások energiájának leszívására van szüksége. A Díva, persze, könnyen felismerhető. A Csinibaba úgyszintén, ám az Irgalmas Szamaritánus már nehezebben. Elvégre nem tudhatjuk, milyen formában toppan be – pontosan ez ennek az archetípusnak a sajátossága. Archetípusalbumunkba folyamatosan gyűjtögetjük az emberek intuitív energialenyomatait.

Akaratlanul is figyeljük embertársaink archetípusát: ez intuitív túlélési mechanizmusunk része. Azokban a mintákban bízunk ugyanis, amelyek ismerősek számunkra, olyan archetípusokban, amelyeket intuitívan felismerünk. Ha nem bízunk valakiben, az azért lehet, mert nem tudjuk meghatározni az archetípusát, vagy mert találkoztunk már olyasvalakivel, akinek ez volt az archetípusa, és a viselkedése nem tetszett nekünk.

Be vagyunk programozva arra, hogy az archetípusok nyelvén beszéljünk, mint ahogyan arra is, hogy másszunk, járjunk és kommunikáljunk. Az archetípusok, szimbólumok és mítoszok intuitív intelligenciánk részei. Természetszerűleg intuitívak vagyunk, hiszen a túléléshez szükségünk van ezekre az érzékekre. Az üss vagy fuss reakció és az igen élénk belső megérzés is arra az egységes intuitív intelligenciára példák, amelyre folyamatosan hagyatkozunk. Hasonlóan intuitívan érzékeljük és olvassuk az archetípusokat, bár nem tudatosul bennünk, hogy velünk született képességünk megérteni és megválaszolni a mítoszok és szimbólumok nyelvét. De ne feledjük, hogy a képzelet nyelve mítoszokból és szimbólumokból áll, és a képzelődés a gyermek elméjének egyik legelső nyelve. Kapcsolatunk már azelőtt kialakul a képzeletünkkel és az álmainkkal, mielőtt kialakulna a logikával és a józan ésszel.

Saját világunkkal már azelőtt mitikus kapcsolatban voltunk mindnyájan, mielőtt megtanultunk volna olvasni és írni róla. Voltak láthatatlan barátaink, és közben arról álmodoztunk, hogy varázs lóiskolába járunk. Mindez – legalábbis akkor – valóság volt számunkra. Bár felnőttként rájöttünk, hogy fizikai értelemben ezek a mitikus helyek nem léteznek, a lelkünk továbbra is ragaszkodik hozzájuk. Egyfajta szakrális lelki teret jelképeznek, személyes archetipikus területünket.

Az archetípusok nyelve az emberi lélek egyetemes nyelve, amely lelki szinten egyesít mindannyiunkat abban a térben, amelyet a svájci pszichiáter, Carl Jung kollektív tudattalannak nevezett. Jung a lélek alapvető navigációs eszközének tekintette az archetípusokat, amelyek hidat képeznek a tudatos elme és a tudattalan között, és amelyek segíthetnek integrált emberi lénnyé válnunk. Azt is megfigyelte, hogy egyes archetípusok gyakran más archetípusokkal párosulnak, és ez megmagyarázza, miért tud olyan sokféleképpen megnyilvánulni egy archetípus, embertől függően. Egy hölgyismerősöm például nagyon jellegzetesen Művész archetípus. Művészi tehetségét már kiskorában felismerték és támogatták. Természetesen, könnyedén és kecsesen lépett be művészi szerepébe. Minden, amit tesz, ahogy öltözködik, még az is, ahogy megterít, művésziességről árulkodik. Harmóniában van Művész archetípusával, anélkül, hogy ez tudatosulna benne.

Ám egy másik ismerősömben a Művész archetípus keveredik más archetípusokkal, és teljesen más típusú erőegységet alkot. Nem volt olyan szerencsés gyermekkora, mint az első Művésznek, ezért benne a Nyomorgó Művész tulajdonságai alakultak ki. Ez az archetípus Toulouse-Lautrec és Van Gogh példái miatt híresült el. A férfi képtelen volt hinni a tehetségében, és ez folyamatos önbizalomhiányhoz vezetett, amitől aztán visszahúzódott a Törékeny Gyermek archetípusába. A Törékeny Gyermek és a Nyomorgó Művész pedig állandó félelemérzetet vont köré. Mintha egyfolytában kikapcsolhatatlan zeneként szólt volna az agyában, és egész nap azt kellett hallgatnia, hogy ő nem tudna megélni Alkotó mű vészként, akinek egykor elképzelte magát. Végül haza költözött, és félállásban szobafestőként és ezermesterként tevékenykedett. Ahhoz, hogy a számláit fizetni tudja, át kellett értékelnie belső mítoszát, az önmagának mesélt történetet valódi énjéről és életének valódi eseményeiről. Azt mondogatta magának, hogy csak addig fog szobafestegetni, amíg összegyűlik elég pénze a szükséges művészeti kurzusok elvégzéséhez. Amíg belső mítoszát a Nyomorgó Művész és a Törékeny Gyermek vezérelték, el sem járogatott otthonról – ilyen erősen beleivódnak a mítoszok archetípusainkba. Ugyanakkor mindig ott volt előtte