Akiktől más lett a világ: Magyar találmányok, felfedezések és újítások

By Csiffáry Gabriella

Gyűjteményes kötetünk Szent-Györgyi Albert C-vitaminjától Pavlics Ferenc holdjáró autójáig 50 zseniális találmányt és felfedezést mutat be.Az egész világon ismerik a gyógyítás, a repülés, a csillagászat, a közlekedés és az energiafelhasználás területén született magyar újításokat. Persze nem minden úgy történt, ahogy eddig gondoltuk; ámulva olvassuk a felfedezések néhol krimibe illően izgalmas, de mindig szigorú tényeken alapuló történetét.„Verancsics Faustus ejtőernyőjének repülő emberét (Homo volans) egy merev rúdhoz rögzített, négyszögletes vászonra erősített kötelek tartották. A feltaláló különösen fontosnak tartotta, hogy az ejtőernyő szerkezetének felületét az ember súlyának megfelelően méretezzék. Többek szerint 1617-ben, Velence egyik tornyáról leugorva Verancsics maga próbálta ki ejtőernyőjét... Nem tudjuk, hogy valójában mi valósult meg abból a majdnem félszáz technikai ötletből és tervből, amit a Machina novae-ban ismertetett, de kétségtelen, hogy nagyformátumú gondolkodó és műszaki alkotó volt.”

• Language: Magyar
• Publisher: Corvina Kiadó
• Release date: Oct 26, 2023
• ISBN: 9789631369564

Book preview

BorítóCsiffáry Gabriella: Akiktől más lett a világ – Magyar találmányok, felfedezések és újítások

CORVINA

© Csiffáry Gabriella, 2023

A szerző a könyv megírása idején a Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíjában részesült.

A könyv megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

NKA

A kötetet tervezte: Karcagi Klára

A borítón látható fotó:

Bláthy Ottó Titusz a 44 MVA-s kelenföldi turbógenerátor állórészében

Szaklektor: Gazda István tudománytörténész, a történelemtudomány kandidátusa, a Magyar Tudománytörténeti és Egészségtudományi Intézet igazgatója

Kiadja 2023-ban a Corvina Kiadó Kft., az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja.

ISBN 978 963 13 6980 9

Elektronikus változat:

eKönyv Magyarország Kft.

www.ekonyv.hu

Készítette Ambrose Montanus

Tartalom

Előszó

Akik gyógyítottak

Semmelweis Ignác, az anyák megmentője

Richter Gedeon lázcsillapítója

Schick Béla diftériatesztje

Id. Korányi Frigyes tüdővész elleni küzdelme

Bárány Róbert, az emberi fül kutatója

Selye János, a stresszkutatás atyja

Békésy György, az akusztika tudósa

Detre László, az antigének felfedezője

Szent-Györgyi Albert C-vitaminja

Szentágothai János, az agy tudora

Jedlik Ányos szódavize

Saxlehner András keserűvize

Brázay Kálmán sósborszesze

Akik legyőzték a távolságot az égben

Verancsics Faustus repülő embere

Schwarz Dávid kormányozható léghajója

Martin Lajos lebegő kereke

Némethy Emil sárkányrepülője

Kármán Tódor helyben lebegő gépe és rakétája

Fonó Albert sugárhajtású repülőgépe

Adorján János Libelle repülőgépe

Asboth Oszkár helikopterkísérletei

És akik legyőzték a földön

Ganz Ábrahám kéregöntésű vonatkereke

A Bánki–Csonka-féle porlasztó

Kandó Kálmán fázisváltós villamos mozdonya

Galamb József Ford T-modellje

Járay Pál áramvonalas autója

Jendrassik György dízelmotorja

Akik a világűrt uralták

Hell Miksa csillagai

Zách János Ferenc tudományos folyóiratai

Bolyai János űrhajózásban alkalmazott térgeometriája

Fényi Gyula, a napkitörések kutatója

Gothard Jenő, a csillagászati fényképezés úttörője

Konkoly Thege Miklós üstökösei

Bay Zoltán radarcsillagászata

Pavlics Ferenc holdjáró autója

Szebehely Győző, az égi mechanika tudója

Izsák Imre szabálytalan földgömbje

És akik a föld alatti világot uralták

Thurzó János vízemelő gépe

Hell József Károly bányagépei

Eötvös Loránd torziós ingája

Csanda Ferenc földbe látó készüléke

Akik megszelídítették számunkra az energiát

Jedlik Ányos dinamója

Bánki Donát vízturbinája, a változó vizek erőgépe

Bláthy Ottó Titusz indukciós fogyasztásmérője

Hevesy György izotópos nyomjelzése

Szilárd Leó, a nukleáris energia megszelídítője

Telkes Mária napenergiával működő fűtőrendszere

Wigner Jenő, a világ első nukleáris mérnöke

Teller Ede biztonságos atomrektorai

Oláh György alternatív energiaforrása

Jegyzetek

Fiaimnak, Ádámnak és Gábornak

„A nagy vívmányok históriását minduntalan homályos részletek zavarják meg. Rádöbben, hogy minden jelentős felfedezésnek voltak előfutárai, sőt gyakran olyanok is, akik jóval a „tulajdonképpeni felfedezés előtt már a lényegre is rátapintottak. A hasznosság oldaláról nézve nem is fontos a vívmány szerzőjének kilétét megállapítani akkor, ha a felfedezés gyümölcse már élvezhető.1

(Selye János)

Előszó

A feltalálók alapjaiban változtatták meg találmányaikkal a világ gondolkodását, és ezzel fontos szereplőivé váltak a tudománytörténetnek.

Gyűjteményes kötetünk Szent-Györgyi Albert C-vitaminjától Pavlics Ferenc holdjáró autójáig 50 olyan zseniális találmányt és felfedezést mutat be, melyek hazánk szülötteihez kötődnek. Az egész világon ismerik ezeket a gyógyítás, a repülés, a csillagászat, a közlekedés és az energiafelhasználás területén született újításokat, melyek névadójuknak méltán szereztek hírnevet.

Tovább tágítva kutatásaink körét, az elkövetkezendő kötetekben más magyar találmányokkal és azok eredettörténetével is megismertetjük majd az olvasót. Sorra kerülnek többek között a számítástechnikával, a híradástechnikával, a nyomdaiparral, a fényképezéssel, a haditechnikával, a világítástechnikával és a malomiparral kapcsolatos műszaki újítások is.

Jelen gyűjteményünk ennek a sorozatnak az első darabja.

Sok felfedezés és ötlet nem jutott el a megvalósulásig, de hírük fennmaradt. Ami viszont realizálódott, gyakran heves vitákat váltott ki. Az igazán sikeres műszaki és tudományos találmányok elsőbbségének jogát, mint ahogy azt sokszor tapasztaltuk, több nemzet is magáénak vallja. Hosszú lenne felsorolni, hogy az emberiség történetében hány korszakalkotó találmány útját kísérték végig a pereskedések – különösen akkor, ha többen, egymástól függetlenül alkották meg a találmányt. A tudományos felfedezések is eredményeztek elsőbbségről szóló vitákat. Gondoljunk csak Isaac Newton vitájára Gottfried Wilhelm Leibnizcel a differenciálszámítás feltalálására vonatkozóan, vagy Julius Robert von Mayer és James Prescott Joule elsőbbségért folytatott küzdelmére az energia megmaradásának felismeréséért, de említhetnénk a „relativitás elsőbbségi vitát is, mely három főszereplőt érint: Jules Henri Poincarét, aki már egy évvel Einstein cikkének megjelenése előtt írt a „relativitás elvéről, Hendrik Antoon Lorentzet, aki Einstein munkájának alapjait írta meg (Lorentz−Einstein elmélet), valamint Albert Einsteint, aki pedig a speciális relativitáselméletről szóló, mérföldkőnek számító cikkét 1905-ben jelentette meg az Annalen der Physikben.2

A C-vitamin felfedezése évekre elhúzódó komoly jogi és szakmai vitát váltott ki. Ki fedezte fel elsőként: Szent-Györgyi Albert vagy a Pittsburghi Egyetem professzora, Charles Glen King biokémikus?3 Dr. King a Science magazin 1932. április 1-jei számában4 egyértelműen saját eredményének tulajdonította a C-vitamin felfedezését, melyet a citromléből izolált. Ugyanakkor a The New York Times 1932. április 5-i számában megjelent tudósítás is beszámolt a Pittsburghi Egyetem vegyészprofesszorának kutatási eredményéről.5 Hogy végül mégis Szent-Györgyi Albert kapta meg érte a Nobel-díjat,6 annak köszönhető, hogy amerikai kollégáját mindössze két héttel megelőzve, március 18-án ismertette a Budapesti Királyi Orvos Egyesület tudományos ülésén a C-vitamin és a hexuronsav azonosságát: „A J. L. Svirbelyvel7 végzett vizsgálatok kimutatták, hogy ez a hexuronsav nem más, mint a vitamin C. E felfedezéssel tisztázódik a vitamin Chemiája és a szervezetben játszott szerepe."8 A két tudóstól függetlenül Josef K. Tillmans német kémikusnak9 is sikerült izolálnia a C-vitamint, melyet hexuronsavnak nevezett el. De ez már egy másik történet…

Vannak olyan találmányok, melyeket tévesen magyar eredetűnek tartanak. Jelen kötetünkben Asboth Oszkár esete példa erre. Régóta tartja magát az a legenda, hogy Asboth fedezte fel a helikoptert. Valójában egy 1947-ben megjelent orosz technikatörténeti munka nevezte őt először a helikopter egyedüli feltalálójának, és ez a tévhit azóta is tartja magát. Ideje, hogy ezeket a valótlanságokat végre tisztázzuk. Kötetünk valójában legendaoszlató.

Hogy ki volt vagy ki lehetett egy találmány értelmi szerzője, hosszas kutatást igényel. Több magyar és külföldi közgyűjteményben (levéltár, múzeum, kézirattár, magángyűjtemény, családi hagyatékok stb.) végeztünk kutatást, hogy eredeti dokumentumok segítségével rávilágítsunk a találmányok eredetére és keletkezésük körülményeire. Kutatásainkban segítségünkre voltak a hazai és külföldi szabadalmi hivataloknál bejelentett és oltalom alá került találmányok adatai.

Kötetünkben megmutatjuk azt is, hogy egy-egy kudarcba fulladt vagy sikeres vállalkozás mögött milyen emberi tényezők voltak. Mert ne feledjük, hogy a találmányok és felfedezések mögött emberi sorsok állnak! Az alkotásaikon keresztül bepillanthatunk az életükbe: mik motiválták őket, hogyan dolgozták fel a sikereiket, kik segítették vagy gátolták a kutatásaikban, mi adott erőt nekik, ha kudarcot vallottak?

Tisztában kell lennünk azzal, hogy a találmányok többsége nem egy ember nevéhez köthető, mivel mögötte egy egész kutató és tervező csapat működik. Példa erre az Egyesült Izzólámpa és Villamosság Rt.10 kutatólaboratóriuma, ahol olyan nagyszerű kutató mérnökök dolgoztak, mint Bródy Imre, akinek a kriptonégőt, és Selényi Pál, akinek a fénymásoló ötletét köszönhetjük, de ott végezte világhírű Hold-radar-kísérleteit Bay Zoltán is.

Ugyanilyen legendás volt a Ganz és Társa Vasöntő- és Gépgyár Részvénytársulat elektrotechnikai osztálya is,11 mely a villamosgép-gyártás bölcsőjének tekinthető.12 Gyors ütemű fejlődésében olyan kiváló felkészültségű mérnökök vettek részt, mint Déri Miksa, Bláthy Ottó Titusz, Zipernowsky Károly, Bánki Donát és Kandó Kálmán.

Szerepelnek olyan tudósok a kötetben, akinek a nevéhez több ismert találmány és szabadalom fűződik: Jedlik Ányos, Bláthy Ottó Titusz, Bánki Donát, Eötvös Loránd és Kármán Tódor neve ékes példa erre. Szerepel olyan feltaláló is, aki, bár külföldön látta meg a napvilágot, de országunkat gazdagította a hírnevével. A Svájcból Magyarországra települt Ganz Ábrahám munkásságára méltán lehetünk büszkék.

A magyar találmányok történetében gyakran előfordult, hogy egy-egy magyar újítás külföldön realizálódott. Ennek elsősorban az anyagi támogatás hiánya volt az oka, számos esetben pedig a politika hiúsította meg a találmányok megvalósítását vagy a szabadalmi oltalom alá került műszaki újítások érvényesülését. Jánosi Marcell flopilemeze vagy Dulovits Jenő tükörreflexes fényképezőgépe a Rákosi-korszak korlátolt, vaskalapos politikájának esett áldozatául.

Nem véletlen, hogy a kötetben szereplő tudósok és feltalálók többsége külföldön érte el sikereit. A magasan kvalifikált, egzakt tudományok képviselőnek vallomásaiból az derül ki, hogy Amerikában és Nyugaton a gazdagabb, jobban támogatott tudományos műhelyek, magas színvonalon felszerelt laboratóriumok és egyetemi műhelyek nagyobb lehetőséget nyújtottak tudományos kísérleteikhez és eredmények eléréséhez. Elsősorban a természettudósok és a mérnökök örvendhettek az elismerésnek és ezzel együtt a befogadásnak, számukra nem is jelentett gondot az integrálódás. A matematikai gondolkodás, nyelv és szókincs, mely a természettudományok egyik alapmódszere és jellegzetessége, segítette a könnyebb beilleszkedést. Tudásuk nemzetközibb volt, mint bármely más tudósé.

Másrészről Európának ebben a szegletében gyakran működtek olyan politikai erők, melyek a magyar értelmiségiek ezreit üldözték el hazájukból. Így volt ez a múlt században is, amikor sokan kényszerültek vándorútra. Magyarország 20. századi történelme bőven szolgáltatott indokot erre. Voltak, akik politikai okokból, s voltak, akik a jobb élet reményében hagyták el az országot. Mindegy is, hogy ki milyen szándékkal vágott neki a nagyvilágnak, szeretné megőrizni emléküket ez a kötet.

Nehéz belegondolni abba, hogy hány és hány tehetséggel gazdagodhatott volna a magyar szellemi élet, ha világraszóló sikereiket nem idegenben, hanem itthon érik el. Talán másként és más irányba fejlődött volna az életünk. Néhányan közülük mégis itthon találtak végső nyugalomra, mint például Szilárd Leó és Hevesy György.

Kötetünk mind a kutatók, mind pedig a magyar művelődéstörténet iránt érdeklődő olvasók számára sok új és értékes információt tartalmaz, reméljük, hogy forrásgyűjteményünk az oktatásban is komoly segédanyagként használható fel.

A szerkesztés és szövegközlés szempontjai: a kötetben a szövegközlésnél elsősorban a történeti forrásközlés szabályait vettük alapul. Igyekeztük a korabeli nyelvi állapotot érzékeltetni, ezért meghagytuk azokat a régies alakokat, formai archaizmusokat, kiejtésbeli sajátosságokat, melyek a kor hangulatát és írójuk stílusát érzékeltetik.

A végjegyzetek a fontosabb könyvészeti és bibliográfiai adatokon túl a jelentősebb intézmények, pártok és egyesületek nevét is tartalmazzák.

Hosszabb lélegzetű vallomások, levelek, naplórészletek vagy vallomások esetében – helyhiány miatt – rövidített formában közöljük az egyes szövegeket. A szövegelhagyást, rövidítést minden esetben „…" jellel jeleztük.

Köszönet­nyilvánítás

Budapest Főváros Levéltára

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltára

Déri Múzeum Irodalmi Gyűjteménye (Debrecen)

ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár

ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium Archívuma

Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum (Kolozsvár)

Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg)

József Attila Városi Könyvtár és Múzeum (Makó)

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum

Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Elektrotechnikai Múzeum

Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Műszaki Tanulmánytár

Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Magyar Ganz Ábrahám Öntödei Múzeum

MNM Történeti Fényképtár

Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára

MTA Könyvtár és Információs Központ

MNL Országos Levéltára

MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Adattár

Richter Gedeon Nyrt. Richter Emléktár

Semmelweis Egyetem Levéltára

SZTE Klebelsberg Könyvtár Képtár és Médiatéka

SZTFH Eötvös Loránd Emlékgyűjtemény

Tomori Lajos Múzeum

Külön megköszönöm Batalka Krisztina, Fabó Beáta, Gadányi György, Gács János, Holl András, Keszthelyi Sándor, Kulcsár Anna, Kutor László, Mitu Melinda, Molnár László, Ötvös Anna, Sebők Tibor, Rácz Sándor, Sragner Márta és Szabó Péter Gábor segítségét .

(Cs. G .)

dekor

Akik gyógyítottak

dekor

„Az első orvosi írótól, Hippokratestől fogva, a legújabb korig, minden idők orvosainak megtámadhatlan meggyőződése volt, hogy azokat a szörnyű pusztításokat, melyeket a gyermekágyi láz visz véghez a gyermekágyasok közt, epidemikus, azaz atmospherikus befolyások okozzák, vagyis olyan befolyások, melyek az orvos beavatkozása alól kivonják magukat és pusztító hatásukat szabadon és feltartóztathatlanul fejtik ki. Nékem 1847-ben a bécsi nagy szülőházban sikerült kimutatnom, hogy ez a nézet téves, és hogy minden egyes esete a gyermekágyi láznak fertőzés következtében keletkezik. Ama rendszabályok következtében, melyeket nézetemnek megfelelően felállítottam, Bécsben 21 hónapon, a Szt. Rókus-kórházban 6 éven, és a pesti klinikán egy esztendőn keresztül nem észleltem járványt három olyan intézetben, melyeket állandóan látogattak a szörnyű járványok."

(Semmelweis Ignác)

Semmelweis Ignác Fülöp (szül. Ignatius Semelveis) Budán született 1818. július 1-jén,13 és a Bécs melletti Oberdöblingben hunyt el 1865. augusztus 13-án.

Apja Semelveis József fűszerkereskedő, anyja Millerin Terézia.

Orvos, egyetemi tanár, „az anyák megmentője".

Iskolái: Középiskolai tanulmányait a várbeli Egyetemi Katolikus Gimnáziumban és Székesfehérváron a Ciszterci Szent István Gimnáziumban14 végezte (utóbbi helyen csak egy évet járt). 1835-ben befejezte a gimnáziumot, és beiratkozott a Pesti Tudományegyetem kétéves bölcsészeti kurzusára. 1837-ben jelentkezett ugyan a Bécsi Egyetem jogi karára, azonban még ebben az évben átiratkozott az orvosi karra. Egy év múlva visszatért Pest-Budára, a Pesti Tudományegyetem Orvosi Karára, majd 1840-ben újra a Bécsi Egyetem Orvosi Karára kezdett járni. 1844-ben szerezte meg orvosdoktori diplomáját Bécsben a Tractatum de Vita Plantarum című botanikai doktori értekezésével,15 majd még ebben az évben a szülészmesteri oklevelet is megszerezte, 1845-ben pedig sebészdoktorrá avatták.

Semmelweis Ignác 1847-től 1851-ig a Bécsi Általános Kórház (Wiener Allgemeine Krankenhaus, AKH) orvosa volt, amely a Bécsi Orvostudományi Iskolának (Wiener Medizinischen Schule) volt az egyik központja. 1846. február 27-én ideiglenes, majd július 1-től végleges minőségben segédtanárrá nevezték ki a közkórház I. számú szülészeti klinikájára.16 Itt szembesült azzal, hogy azoknál a nőknél, akiknél a szülés huzamosabb ideig tartott, 24-36 óra alatt újszülöttjükkel együtt gyermekágyi lázban hunytak el. Azt is megfigyelte, hogy azok a nők, akik a kórodán kívül szültek, nem betegedtek meg, s ugyanezt tapasztalta koraszüléseknél is. A kórház több évtizednyi szülészeti és halálozási adatait tanulmányozva, egyértelmű volt számára, hogy a közkórház két különálló klinikáján, az I. és a II. számú klinikán eltérőek voltak a halálozási arányszámok. Az I. számú klinikán, ahol az orvosok és orvostanhallgatók az elhunytak boncolását végezték, összehasonlíthatatlanul több volt a haláleset. A II. osztályon, ahol pedig bábákat képeztek, bár nagyobb volt a zsúfoltság, jóval kisebb volt a halandóság: „Az olyan szülőházak, amelyek nem tanintézetek, vagy amelyek csak a bábák tanítására szolgálnak, kevés kivétellel kedvezőbb viszonyokat tüntetnek fel, mint a szülészképző intézetek."17 Ennek okát abban látta, hogy a csupasz kézzel boncoló orvosok a még terhes vagy szülésen átesett nők vizsgálata közben a „bomlott szerves anyagot," baktériumot juttattak be az anyák szervezetébe, melynek következtében vérmérgezés (szepszis) lépett fel. Később azt is megállapította, hogy a kórokozók a fehérneműknek, a kötszereknek és az orvosi műszereknek köszönhetően is terjednek. Egy tragikus baleset során jött rá arra, hogy a gyermekágyi lázat18 a pyaemia (gennyvérűség), a vérmérgezés súlyos formája okozza. Történt ugyanis, hogy az egyik orvostársa, Jakob Kolletschka igazságügyi orvosszakértő professzor19 hirtelen elhalálozott, miután hullaboncolás közben az egyik orvosnövedék vigyázatlanul megvágta a kezét a szikéjével.

Semmelweis, tanulmányozva a gyermekágyi lázban elhunyt anyák és a vérmérgezésben elhalálozott orvosprofesszor boncolási jegyzőkönyvét, rájött arra, hogy a vérmérgezést és a gyermekágyi lázat egy és ugyanazon kórokozó okozza: „…ellenállhatatlan erővel tolult lelkem elé azonossága annak a betegségnek, melyben Kolletschka elhúnyt, azzal a betegséggel, melyben annyi sok száz gyermekágyast láttam elpusztulni. Hiszen a gyermekágyasok is vivőér-, nyirokedény-, hashártya-, mellhártya-, szívburok-, agykéreggyulladásban haltak el s a gyermekágyasoknál is fejlődtek metastasisok. Éjjel-nappal üldözött Kolletschka betegségének képe s egyre növekedő határozottsággal kellett elismernem, hogy az a betegség, a melyben Kolletschka meghalt és az a betegség, melyben annyi száz gyermekágyast láttam elpusztulni, egy és ugyanaz."20 Önmagának is komoly lelkiismereti válságot okozott az a tény, hogy a kórházban alkalmazott boncolási protokollt követve, ő is több anya halálát okozta, amikor az anyák nőgyógyászati vizsgálatakor szervezetükbe juttatta a halálos kórt. Ezek után kereste a módját, hogyan lehetne védekezni a fertőzés ellen. Hosszas tanulmányozás után jött rá, hogy a boncolás utáni egyszerű kézmosás nem pusztítja el a kórokozókat, csak a körömkefével végzett klórmeszes oldattal történő kézmosás. S amikor 1847. májusától lehetővé tették az orvosoknak a klórmészoldattal történő mosakodást a várandós nők vizsgálata előtt, jelentősen csökkent osztályán a gyermekágyi lázban elhalálozott anyák száma. Semmelweis hiába folyamodott 1849. március 20-án magántanári címért szülészetből, elutasították, s csak nyolc hónappal később, 1850. október 10-én nevezték ki, azzal a meghagyással, hogy: „demonstratióimat és a gyakorlatokat bábon (phantom) kell végeznem. Egy ennyire megszorított magántanárságnak semmi hasznát sem vehettem, mert a törvény a magántanárok bizonyítványainak érvényessége szempontjából ép oly terjedelmű tanítást követel tőlük, mint a professoroktól, ezeknek pedig nem volt megtiltva, hogy hullán végezzék demonstratióikat és gyakorlataikat. Ezért 1850 októberében szülővárosomba, Pestre költöztem."21 Semmelweis érdemeit a bécsi orvosi kar többségében nem ismerte el. Különösen orvoskollégái – Anton von Rosas, Rudolf Virchow, Eduard Kaspar Jakob von Siebold, Friedrich Wilhelm Scanzoni von Lichtenfels, James Young Simpson, Johann Klein és Joseph Späth – szálltak vele szembe. A bécsi orvosi kar kiemelkedő képviselői között azonban voltak, akik támogatták: Joseph Škoda,22 Carl von Rokitansky23 és Ferdinand Ritter von Hebra.24

Pesten, a Rókus Kórház főorvosaként is alkalmazta a klórmeszes kézmosást, mely szintén látványos eredményt hozott. Sebészként is jelentős érdemeket szerzett, 1863-ban először végzett petefészek-eltávolítást, és 1857. március 19-én másodikként császármetszést hazánkban.

Az egyetemi almanachok tanúbizonysága szerint az 1855/1856–1864/1865. tanévekben a pesti Tudományegyetem Orvosi és Sebészeti Karán volt az elméleti és gyakorlati szülészet ny. rendes tanára, 1861-től pedig a II. Orvos-Sebészeti Intézet Szülészeti Kórodájának igazgatója. A gyakorlati oktatás alatt külön Utasítványban tette kötelezővé a klórmeszes kézmosást minden boncolást végző hallgató számára.25 Ugyanakkor levélben fordult a Budai Helytartó Tanácshoz, melyben kérte, hogy az általa alkalmazott gyermekágy láz elleni „óvszert" országszerte a kórházaknál is bevezessék.26 Ennek eredményeként adta ki 1862. szeptember 1-jén a Helytartótanács valamennyi Törvényhatóságnak szóló 36.481/1862. számú rendelkezését: „hogy a’ fennemlített szerzőtől kitűnő szakavatottság és tanulmányossággal a gyermekágyi lázról írt művében foglalt, ezen óveljárást úgy az orvosoknak valamint a seborvosoknak és szülészeknek és bábáknak is figyelmébe behatólag ajánlja, és a kórházakban mindenütt alkalmazásba hozza."27

Valaki szóvá tette, hogy Semmelweis két helyen is vezetői pozíciót tölt be, és kérte, hogy az egyikről váltsák le.

Semmelweis halálával kapcsolatban megoszlanak a vélemények.28 Tény, hogy elborult elmével szállították 1865. július 31-én a Döblinghez közeli dél-ausztriai elmegyógyintézetbe, ahol 14 nap elteltével elhunyt. Hosszan elhúzódó betegségét és halálát az orvostörténészek többsége ma már szifilisz fertőzésnek tulajdonítják. Ezt támasztja alá az 1902. évi Orvosi Hetilap Gynaekologia című mellékletében olvasható Bruck Jakab orvostudor29 halálára írt nekrológ is: „Különös és szomorú játéka a sorsnak, hogy mint Semmelweis, úgy Fleischer József és Bruck Jakab is életük utolsó éveit a paralysis progressiva hosszú, sötét éjjelében töltötték el. Fleischer József, aki Semmelweis tanítványa volt…"30 A Semmelweis Egyetemnek a jeles orvosról írt életrajzában („Semmelweis 200") pedig az olvasható, hogy a pályája kezdetén boncolás közben szerzett lueszes (szifiliszes) fertőzés mellett a „jobb kezén kialakult lassú lefolyású csontvelőgyulladásból támadt szepszisben halt meg".31 Földi maradványait 1891-ben hozták haza a schmelzi temetőből, és a Kerepesi temetőben emeltek neki síremléket. Hamvait végül szülőházának udvarán helyezték el 1965-ben, mely jelenleg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak ad helyet.

*

„Meggyőződésemhez híven tanúságot kell itt tennem, hogy csak a jó isten ismeri azok számát, kik miattam idő előtt szállottak sírba. Én oly mértékben foglalkoztam hullákkal, mint amennyire csak kevés szülész foglalkozott. Ha ezt más orvosra is értem, azzal csak egy oly igazságot kívánok öntudatunkra hozni, amelyet az emberi nem mérhetetlen szerencsétlenségére annyi sok évszázadon keresztül nem ismertek fel. Bármily fájdalmas, bármily nyomasztó az ilyen beismerés, nem a letagadásban rejlik ellenszere, és ha nem akarjuk, hogy állandóvá legyen ez a szerencsétlenség, akkor ezt az igazságot az összes érdekelteknek tudomására kell hozni. Minekutána azt láttuk, hogy az első szülészeti klinikának a másodikéhoz viszonyított halálozási többletét azokban a hullarészekben és eres anyagokban kell keresni, melyek a vizsgáló kezét bemocskolták, az első szülészeti klinikán előfordult s mindeddig megoldhatatlan tünemények is meglelték keresetlen magyarázatukat. Minden napnak reggeli óráiban a tanár a hallgatókkal, a délutániakban pedig a tanársegéd a hallgatókkal általános beteglátogatást tart, melyen az összes ott levő vajúdók és terhesek a hallgatóság tanítása céljából megvizsgáltatnak. A tanársegédnek ezenkívül a tanár reggeli látogatása előtt az összes vajúdókat meg kell vizsgálnia, hogy a tanárnak jelentést tudjon róluk tenni. Ily módon ha valamely vajúdó nő a tágulási idő elhúzódása miatt egy vagy több napot a szülőszobán töltött el, biztosra vehető, hogy több ízben vizsgálták meg hullarészekkel vagy eres anyagokkal bemocskolt kezekkel s okozták ily módon a gyermekágyi lázat, ezért haltak meg ezek, mint már előbb említettük, csaknem kivétel nélkül valamennyien. Minekután a chlormosások következtében már csak tiszta kézzel történtek a vizsgálatok, a halálozás is megszűnt azoknál, kiknél a tágulási időszak elhúzódott, s az elhúzódás maga is ép oly veszélytelenné vált, mint amilyen az a második osztályon már megelőzőleg volt."

Közölve: A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és prophylaxisa. Írta Semmelweis Ignácz Fülöp, az orvostudományok és a sebészet doktora, a szülészet mestere, az elméleti és gyakorlati szülészet ny. r. tanára a Pesti Kir. Magy. Tudomány Egyetemen, stb. Pest, Wien és Leipzig, Hartleben C.A. Kiadása, 1861. In. Semmelweis Összegyűjtött Munkái. A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára megbízásából összegyűjtötte és egy részét németből fordította Győry Tibor dr., az orvostörténelem magántanára a Budapesti Kir. Magyar Tudományegyetemen. [A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára XCVI. kötet] Budapest, a Társulat sajátja, 1906, 124-125. p.

Portré forrása: HU-SEKL 318. Magyary-Kossa Gyula képgyűjteménye, IX/59/26

dekor

A bécsi Allgemeines Krankenhaus metszete 1784-ből (Josef & Peter Schafer). (Forrás: Wikipédia)

dekor

Semmelweis Ignác cikke az Orvosi Hetilap 1858. január 10-i számában (második folyam, 1. szám, 1. p.): „A gyermekágyi láz kórtana."

dekor

Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Kar (ma Semmelweis Egyetem) I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika. A felvétel 1895 körül készült. (Forrás: Fortepan/Semmelweis Egyetem Levéltára, képszám: 74635)

dekor

A Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Orvostanári testülete 1863. Semmelweis keresztbe tett karral áll, jobbra tőle Balassi János ül, balra Diescher János. (Forrás: Wikipédia)

dekor

Semmelweis Ignác Utasítványa. (Pesti m. k. egyetemi szülészeti kóroda, Pest, 1861. május 27.) HU-SEKL 301. Semmelweis-gyűjtemény 1. doboz.

dekor

Egész alakos fotó Semmelweis Ignácról. HU-SEKL 318. Magyary-Kossa Gyula képgyűjteménye, IX/59/16

dekor

„Örömömre szolgál továbbá, hogy alkalmam nyílik ezúttal kifejezést adni mély hálámnak azon orvos urak iránt, akiknek beható kísérletei, megfigyelései és irodalmi tanulmányai lehetővé tették, a mit sokan képtelenségnek hittek, azt t.i., hogy magyar gyógyszerkészítményekkel sikerült legyőzni a külföldi behozatal versenyét."

(Richter Gedeon)

Richter Gedeon a Heves megyei Ecséden született 1872. szeptember 23-án,32 és Budapesten hunyt el 1944. december 30-án.33 Az elhalálozás időpontja bíróilag lett megállapítva. 1944. december 30-án egy nyilasosztag a ferencvárosi Duna-parton a Dunába lőtte.

Apja Richter Adolf, anyja Engel Róza.

A hazai gyógyszeripar és a nagyüzemi gyógyszergyártás megteremtője.

Iskolái: A gyöngyösi Őrangyal gyógyszertárban töltötte 2 év 11 hónapos gyakornoki idejét.34 1893 augusztusában Kolozsváron kapta meg gyógyszerészgyakornoki végbizonyítványát, mely előfeltétele volt a kétéves egyetemi képzés megkezdésének.35 Az 1893/1894. tanévben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem gyógyszerészettan karán, ahol 1895-ben kapta meg gyógyszerészi oklevelét.

Richter Gedeon kétéves tanulmányútja során a belső elválasztású mirigyek kivonatainak gyógyászati alkalmazását tanulmányozta. Nem véletlen, hogy később a Richter-gyár az organoterápiás hormontartalmú gyógyszerkészítményeivel vált híressé.

Sikertörténete 1901-ben, az Üllői úton lévő Sas patikából36 indult el, amelyet az Ecséden megörökölt földbirtokából vett.37 A patika laboratóriumában többféle, később nemzetközileg is elismert gyógyszert kísérletezett ki. Állati szervekből – mellékveséből, pajzsmirigyből, heréből és petefészekből, agyalapi mirigyből és hasnyálmirigyből – kivont készítményeket gyártott. Az első gyógyszerek között volt a Tonogén Suprarenale, mely mellékvesehormonból kivont készítmény volt. Az adrenalin hatóanyagú oldatnak vérnyomáscsökkentő, vérzéscsillapító és érösszehúzó hatása volt, és 1902-ben került forgalomba. 1903-ban több organoterápiás tablettája is forgalomba került, melyből különösen a juhpajzsmirigyet tartalmazó Thyreoidea és az Ovárium jelentős. Az utóbbi tablettánként 2 gr. sertéspetefészek hatóanyagait tartalmazta, s különösen a havi vérzés, valamint a klimax rendellenességei ellen volt hatásos. A hypophysis hátsó lebeny kivonatát tartalmazó, anyaméh-összehúzó hatású hormonális készítménye a Glanduitrin volt (1912). Richter 1907-ben Kőbányán, a Cserkesz utca 63. szám alatt megalapította a róla elnevezett Vegyészeti Gyárat, melyet jelentős állami kedvezményekben részesített a Kereskedelemügyi M. Kir. Minisztérium.38 A hormonkészítmények mellett már gyógynövények ipari méretű feldolgozásával is foglalkoztak a gyárban. A tisztított gyűszűvirág-alkaloid, az Adigán nevű digitális készítmény, mely 1912-ben került forgalomba, kedvező hatással volt a szív véredényrendszerére, illetve a vesegyulladással kapcsolatos idegrendszeri és anyagcsere-elváltozásokra. A húszas években váltak ismertté a szülészeti és nőgyógyászati esetekben alkalmazott anyarozskivonatok, az Ergosecan (1923) és Ergám (1927) tabletták. Az 1910-es