Málna és a csotrogányok

By Esterházy Miklós

Málna és a csotrogányok ismét az elvarázsolt magyar vidékre, az Öreghegyre kalauzolnak minket: ahol a bokrok megrezzennek, az állatok megszólalnak, és egy Málna nevű kislány különös üzenetet talál egy fa tövében. Visszaköszönnek az első kötetből megismert helyszínek és szereplők, két- és négylábúak, hüllők és lombhullatók. Esterházy Miklós a legősibb műfajjal, a mesével foglalkozik, és miközben megtartja az alapvető mesei elemeket, ízig-vérig mai történeteket ír. Arra mutat rá, hogy felnőtt életünkben is éppúgy van lehetőségünk rácsodálkozni a természetre, és visszatalálni a bennünk élő gyermekhez, amikor a napok végtelen hosszúak voltak, és minden lehetségesnek tűnt. 

• Language: Magyar
• Publisher: Magvető
• Release date: Mar 23, 2023
• ISBN: 9789631439250

Book preview

Borító

Esterházy Miklós

Málna és a csotrogányok

Magvető Kiadó

Szerkesztette

Németh Gábor

© Esterházy Miklós, 2022

MAGVETŐ

KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.

www.magveto.hu

www.facebook.com/magveto

[e-mail]

Felelős kiadó Dávid Anna

Felelős szerkesztő Szegő János

Kézirat-előkészítő Tomka Eszter

Korrektor Balogh Emerencia

A kötetet Pintér József tervezte

Műszaki vezető Takács Klári

ISBN 978 963 14 3925 0

Elektronikus változat

eKönyv Magyarország Kft.

www.ekonyv.hu

Készítette Ambrose Montanus

Wendynek és az igazi Málnának

„A képzelet és a valóság határán egy végeláthatatlan, aranyló mező van. Sások hajladoznak, amerre csak a szem ellát, bolyhos virágaikon végigfut a lágy szellő. Mintha arany tengerként hömpölyögne némán a tér, vakító pompában. Nincs békésebb látvány. Megnyugszik a szív, ha látja. A mező sűrűjében, alig észrevehetően, egy különös, pici épület áll. Ütött-kopott téglakocka egy kis nyeregtetővel. Úgy fest, mint egy kis kémény, ami kinőtt a földből. Idegen látvány, mégis, amint meglátod, olyan érzésed támad, mintha mindig is ott állt volna. Bejárata egy zöldre festett ajtó, de az is olyan pici, hogy egy gyerek is csak négykézláb férne át rajta. Ez az ajtó, ami nem hagy már nyugodni. Ott voltam, és láttam, mégsem volt bátorságom kinyitni. Amint lecsukom a szemem, az aranyló mezőt látom és azt a kis, zöld ajtót. Mindig."

(Részlet Fűnyíró József kiskútdűlői beszédéből)

I.

A próféta

dekor

Történt egyszer, sok évvel ezelőtt, hogy Fűnyíró Józsi egy egész hónapon át aludt az Öreghegyen. Annyira elfáradt, hogy egy farönkön ülve elbóbiskolt, és senki sem tudta felébreszteni. Aludt, amikor eleredt az eső, aludt, amikor este békák kuruttyoltak, és még akkor sem ébredt fel, amikor finom szalonnás kenyeret tettek az ölébe.

Egy nap, amilyen rejtélyes módon zuhant álomba, olyan váratlanul tért magához. Megannyi aggódó rokon és egy hónap felhalmozódott feladatai fogadták az álomkóros embert, aki a hosszú koplalás ellenére is megőrizte kerekded formáit. De valahogy senkinek sem jutott eszébe megkérdezni a nagy összevisszaságban, hogy álmodott-e valamit. És ha igen, mi volt az?

Így aztán Józsi sem beszélt erről senkinek. Ugyan maga sem tudta hova tenni különös álmát, az nyugton sem hagyta már többé.

Józsi kétkezi munkával kereste kenyerét, és aki valaha is végzett fizikai munkát, tudja, hogy dalolászni még csak-csak, de nagyon sokat gondolkodni nem érdemes közben. Nem elmélkedhetsz a világűr végtelenségéről, ha szikladarabokat emelsz át egy markológéppel mások feje fölött. És a lélekvándorlás valószínűségén se mélázhatsz el, amikor térdig a sárban magad próbálod megemelni ugyanezeket a szikladarabokat, immár a bedöglött markológép helyett. Az ilyen gondolatok kizökkentenek a koncentrációból, és ha épp arra van szükség, az erőlködésből. Márpedig egy bányász munkája sokszor jelentett erőlködést, így Józsinak igazán oda kellett figyelnie, hogy a Nagy Alvás utáni napokban ne zavarják meg álomképei.

Előfordul, hogy egy mély álomból ébredve félig annak a világában ragadunk. Már nyitva a szemünk, de még válaszolunk egy láthatatlan alak kérdésére. A fürdőben vagyunk, és a fogunkat mossuk, de még pörögnek a képek előttünk, és azon gondolkodunk, vajon melyik világot válasszuk a kettő közül: az álomvilágba vagy a valóságba ringassuk vissza magunkat? Ilyenkor ugyanis egyformán kivitelezhetőnek tűnik a feladat.

Aztán – valahogyan – továbblendülünk a pillanaton, és a napunk kellős közepén találjuk magunkat, de még akkor is eszünkbe jut valami, ami magyarázatot adhat álmunk egy-egy furcsa részletére.

Most képzeljük el, hogy szegény Józsi mit élhetett át egy egész hónapnyi álmodás