Ki áll az élen - hadvezér vagy menedzer?

By László Bujtor

Bármely cégvezető, vagy cégvezetőnek avanzsáló önjelölt számára, de katonatisztek és menedzserek számára egyformán hasznos és érdekes olvasmány Bujtor László "Ki áll az élen - hadvezér, vagy menedzser?" című könyve. Manapság, amikor a marketinget a háborúzáshoz hasonlítják, érdekfeszítő felfedezésekhez vezethet és meghökkentő felismerésekre utal az, ha a történelem nagy hadvezéreinek képességeit-készségeit összevetjük a sikeres üzletemberével. Van-e hasonlóság? lehet-e tanulni a hadvezérektől? És ami a lényeg: tanulható-e a vezetés tudománya? Ezekre az izgalmas kérdésekre keresi a választ a szerző, miközben lenyűgöző tablót vonultat fel történelmi szereplőkről, hadvezérekről, cégvezetőkről.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Nov 29, 2016
• ISBN: 9789633647196

Book preview

Bujtor László

KI ÁLL AZ ÉLEN -

HADVEZÉR VAGY MENEDZSER?

avagy

TÁBORNOKOK ÉS CÉGVEZETŐK

ÖSSZEVETÉSE A PARANCSNOKLÁS

MŰVÉSZETE SZEMSZÖGÉBŐL

GYULA, 2014

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

http://www.digi-book.hu

ISBN 978-963-364-719-6 EPUB

ISBN 978-963-364-720-2 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2014

© Bujtor László 2006, 2014

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

TARTALOM

Előszó

Vérünkben a csataláz

A Clausewitz-reneszánsz

A hadi és üzleti szervezetek néhány különös hasonlósága

Az összehasonlított személyiségek bemutatása

Nagy Sándor és Arisztotelész Onassis

Giuseppe Garibaldi és Giovanni Agnelli

Ulysses S. Grant és Henry Ford

Douglas MacArthur és Lee Iacocca

Adolf Hitler és Adolf Dassler

Miben tévednek a D-I-Y marketingkönyvek szerzői?

A hasonlóságok után nyomozva

Nincs vezető vízió nélkül

Nincs vezető karizma nélkül

Nincs vezető döntésképesség nélkül

Kockázatvállalás

Nóvum alkotása

Életfogytiglani tanulás

Gúnynevek, és a vezető gyengéi

Nincs univerzális vezető

Bátorság és kurázsi

Bizalom, tisztelet és szeretet

The thin red line - az őrület és zsenialitás határán

A hidegfejű, számító és érzelemmentes manipulátor

Mi lehet a közös bennük?

Vízió?

Karizma?

Család, nemzetiség, anyagi háttér?

Csapatépítés?

Intelligencia?

Belső hajtóerő?

Előrelátás és szempontváltás képessége?

Egyszemélyes vezetés, távolságtartás és a vezető magányossága?

Hősiesség és önfeláldozás?

Válaszutak

Kommunikátorok

Stratégák

Tudatos személyiségépítés és -torzítás, avagy mire képes a propagandagépezet

Ami a tankönyvekből kimaradt…

A megoldás felmutatása

C³I: Command, Control, Communications, Intelligence

Médiahasználat

Stratégiaalkotás

A tábornok-vezető és a menedzser-vezető összehasonlítás korlátai

A hadsereg mint metafora

És végül: Több kolbász, mint nap

Jegyzetek

Felhasznált irodalom

Előszó

Válság idején mutatkozik meg igazán, hogy ki az alkalmas vezető, és ki az, aki csak a külsőségek révén, vagy egyéb okok miatt jutott el a szervezeti piramis csúcsára. Az elmúlt évek a világgazdaságban ilyen periódust jelentettek, nem érdektelen tehát feltárni, hogy a sikeres vezetőnek mik a titkai? Ehhez pedig egy olyan támpontot, összehasonlítási alapot keresünk, ahol siker és kudarc halálos pontossággal mérhető: a háború és a háborús vezető, azaz parancsnok személyisége. Található-e a tábornokokban, parancsnokokban olyan közös tulajdonság, amely a vezetőt vezetővé teszi(k)? Van-e olyan általánosítható tudás vagy készség-készlet, amelyet felmutatva sikeres lehet bármely cégvezető? Erre az izgalmas felvetésre keresi a választ ez a könyv.

A könyv első vázlata tanulmányként készült 2005-ben, a State University of New York at Buffalo és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem által szervezett Master of Business Administration képzés záródolgozataként, majd folytatásokban nem várt pozitív visszhangot keltve jelent meg a CEO Magazinban 2006-2007-ben.

A 2008-ban a világon járványszerűen végigsöprő gazdasági válság és az azt követő igen lassú helyreállás ma is időszerűvé teszi az eredeti témát. Kik maradhatnak meg a gazdasági elitet reprezentáló multinacionális vállalatok csúcsán - más szóval mi jellemzi a sikeres vezetőt?

Vérünkben a csataláz

A II. világháborút követően nagy számban megjelenő és globalizálódó multinacionális cégek menedzsmentje, az általuk alkalmazott stratégiai elvek és menedzsment-módszerek nem önmagukban, nem az üzletviteli tanácsadók, vagy stratégiai elemzők által kialakított elvekként, létrehozott struktúrákként jelentek meg az üzleti életben. A multinacionális cégek által követett filozófiáknak, stratégiáknak és vezetési elveknek hosszú előtörténete van. A téma amerikai kutatója, Mark Fuller szerint

„az Új Gazdaságban az üzlet a háború civilizált változata. A csatamezőn cégek, és nem országok rivalizálnak" (FULLER, 1993).

Ám ezek a gondolatok sem előkép nélküliek. Carl von Clausewitz, a porosz háborús ideológia atyja alkotta meg azt a doktrínát, amely ma már az üzleti életben is szállóigévé vált: „A háború nem más, mint a politika folytatása más eszközökkel" (CLAUSEWITZ, 1999).

A modern üzleti teoretikusok pedig úgy ültették át és próbáltak gyümölcsöző stratégiát alkotni a mondásból, hogy: „a modern marketing nem más, mint a háború folytatása más eszközökkel".

Amennyiben tehát a modern marketing a haditerv létrehozása, és a topmenedzser a vezénylő tábornok, úgy annak művészete igen mély gyökereket eresztett már. Hiszen nemcsak az üzletelés, de a háborúzás, illetve annak „művészete" is egyidős az emberiséggel. John Keegan, a nemrég elhunyt kiváló brit hadtörténész az emberi történelem során a háború és a hadvezér megjelenésének gyökereit az alábbiaknál találta meg:

"A szűkös forrásokért folytatott vetélkedés (CSR - Competition far Scarce Resources - Ronald Cohen, a floridai egyetem professzora által alkotott kifejezés) már eleve valamilyen szintű katonai specializálódáshoz vezetett az őskori társadalmakban. [...] A primitív csaták individualista jellege [...] olyan harcmodornak adta át a helyét, amelyben az erőfeszítések egységesebb formát öltöttek. Az erők egyesítése pedig valamilyen vezetést feltételez" (KEEGAN 1998a, p. 22).

Lenyűgöző párhuzam! Napjainkban a szűkös erőforrást az üzletelésben a potenciális ügyfelek száma és pénztárcájuk/bankszámlájuk vastagsága jelenti. A globális piacok porondjain mindkettőért ádáz vetélkedés folyik. A siker kovácsa, az üzleti szervezet eredményeinek megalapozója, a vállalat erőforrásait egy kézben összpontosító ember pedig nem más, mint a cégvezető, akinek tevékenysége meghatározza egy cég eredményességét, részvényesi értékét. Egy-egy csúcsvezető kezében ma nagyobb hatalom összpontosul, mint amivel korábban a legnagyobb királyok, császárok, vagy hadvezérek rendelkeztek. Ha a menedzser valódi vezető, akkor él a hatalommal és nem roppan össze a feladat súlya alatt. Ha a menedzser csak szakértő, akkor nem képes nagyot alkotni, s előbb-utóbb ő maga, vagy az általa vezetett szervezet csuklik össze.

De ne szaladjunk ennyire előre. Térjünk vissza az emberi faj legősibb, ma is bennünk élő jellegzetességeihez. A háborúzás, a versengés, a győzni akarás - nevezzük agresszivitásnak - az emberi pszichében nagyon mélyen rétegzett és kitéphetetlenül „huzalozott", öröklődő tulajdonságok. Eredetük messzire, az írott történelem előtti időkbe nyúlik vissza, sőt, még annál is messzebbre. Eredetüket az archeológia felségterületét elhagyva, és belépve az őslénytan világába, millió éves messzeségekben kereshetjük. Azokban az időkben, amikor az emberi faj, a Homo sapiens még nem is létezett. Ezek a tulajdonságaink olyan időkből erednek, amikor Afrika kiszáradó szavannáin a hominidák közé tartozó egykori Australopithecus- és Homo-fajok harcoltak a túlélésért egymással és környezetükkel. Azokban az időkben több kortárs hominida-faj élt egymás mellett,¹ ám csak egyetlen vonal, az emberhez vezető maradt fenn. Vajon miért? A kutatások eredményei szerint fennmaradásunk egyik záloga éppen az emberi természet mélyén meghúzódó és jellemző harciasság, hovatovább kegyetlenség lehetett. Agresszivitásunkat, harciasságunkat tehát évmilliók óta hordozzuk. Ez azokban az időkben a túlélést biztosította, manapság viszont, a modern kor emberében mindent elpusztító romboló őserőként, vagy csodálatos alkotásokban levezetődő energiakitörésként manifesztálódik. Ez a fajta belső hajtóerő, győzni vágyás, kisugárzás, harcosság, vagy karizma, alapvető tulajdonságunk. Megragadása egy-egy hadvezér vagy cégvezető karakterében komoly feladat, ám közelebb visz annak megértéséhez, hogy (hadi- és vállalati szervezetekben egyaránt) kitagadunk el magunk fölött úrnak és parancsolónak - azaz, kiből válik vezető?

A Clausewitz-renenszánsz

Ma az egész világon reneszánszát éli Clausewitz. Az a tény, hogy mi is foglalkozunk vele, és főleg szemléletével, nem a katonaság csillogó egyenruhái utáni vágyakozással, vagy a Clausewitz-mítosz ápolásának szándékával magyarázható, hanem azzal, ahogy Carl von Clausewitz vélekedik a hadviselés és a kereskedelem kapcsolatáról. Meghökkentő módon Clausewitz maga írja azt, hogy a háború - természetéből fakadóan - legközelebb a mi tárgyunkhoz, az üzleti tudományok legrégibb ágához, a kereskedelemhez áll:

„Azt állítjuk tehát,