Hampden János

By Macaulay

Az angol történelem meghatározó eseménye volt az a pillanat, amikor I. Károly király, katonáitól övezve az ülésező hosszú parlamentre rontott, és 1642 januárjában le akarta tartoztatni az ötöket - köztük John Hampdent. A fegyveres összetűzésig fajuló vita kiváltója egy középkori adó kiterjesztése volt, amihez Károly nem kérte a parlament beleegyezését. Ez az esemény egyik kiváltó oka lett az angol polgárháborúnak, melynek egyik csatájában, 1943-ban halálos sebet kap Hampden és meghal. Ezt követően a polgári ellenállás és a rettenthetetlen hazafi mintaképe lesz Hampden. A brit hagyományokban ma is évről-évre megemlékezik az Alsóház erről az eseményről, emlékeztetve a monarchiát és annak mindenkori uralkodóját, hogy a parlament tőle független és nélküle nem kormányozhat. Macaulay tehát egy olyan, a brit történelem ikonikus figuráját választott életrajza témájául, mely angol nyelvterületen része a mindennapi történelmi emlékezetnek. A remek írást Szász Károly klasszikus magyar fordításában adjuk közre.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Nov 29, 2016
• ISBN: 9789633981498

Book preview

Thomas Babington Macaulay

HAMPDEN JÁNOS

fordította

Szász Károly

(1886)

GYULA, 2015

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-398-149-8 EPUB

ISBN 978-963-398-150-4 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2015

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

Hampden János

Nagy gyönyörrel olvastuk e könyvet ¹ habár nem épen azon nemével a gyönyörnek, minőt vártunk. Azt reméltük, Lorcl Nugent képes leend családi iratokból vagy helyi hagyományos emlékekből sok új és érdekes adatot gyűjteni össze a hosszú parliament híres vezérének életéről és jelleméről, ama nagy angol közrendüek legelsőjének, kiknek egyszerű Mister-czimök méltóságosabb hangzású füleinknek a legkevélyebb hűbéri czimeknél. E reményünkben megcsalódtunk; de minden bizonynyal nem a nemes életiró jóakaratának és szorgalmának hiánya miatt. Úgy látszik még Hampdenben sem találtatik semmi fontos iromány, ez ős birtok leghíresebb tulajdonosát illető. Minden létező emlékei közt a legbecsesbek, barátja Eliot János családjának birtokában vannak. Lord Eliot adá át az arczképet, mely az előttünk levőmű számára Ion kimetszve, nehány igen érdekes levéllel együtt. A kép kétségkívül eredeti, s hihetőleg az egyetlen létező eredeti. A gondolkodó homlok, a szeliden átható szem,s a hajthatlan elhatározottság, mely a szájvonalaiban van kifejezve eléggé biztosítják a hasonlatosságot. Leveleiből hihetőleg némi kivonatot fogunk adni. Bennök foglaltatik csaknem mind azon új tudomás mit csak Lord Nugent azon nagy ember magány-életéről összeszedni birt, kinek emlékét lelkesült, de nem túlzó tisztelettel ünnepli könyvében.

Hampden nyilvános életét legkisebb homály sem környezi. Élettörténete, kiváltkép az 1640. évtől haláláig, Anglia története. Ez emlékiratok úgy tekintendők, mint az angoltörténetre szolgáló emlékiratok, s mint ilyenek igen megérdemlik a figyelmes olvasást. Nehány fontos tényt tartalmaznak, melyek, előttünk legalább, újak, és sok élénk elbeszélést, sok mély belátással teljes észrevételt és sok ékesszóló előadást. Nem tudjuk, váljon épen e hiánya majd minden értesítésnek Hampden magány-életes jelleméről, nem oly találóan jellemző körülmény-e maga, mint bármi, a mit csak a legrészletesb életirók, egy O’Meara, Thrale aszszony, vagy épen Boswell, hőseikről valaha felkutathattak? Az ünnepelt puritán vezér csaknem egyedüli példánya az oly nagy embernek, ki a nagyságot sem nem kereste, sem nem kerülte, ki a dicsőséget csak azért találta meg, mert a dicsőség épen a kötelesség-egyenes útjában feküdt. Több mint negyven évig csak úgy volt ismeretes falusi szomszédai előtt, mint művelt lelkű, magas elvű, finommodorú, családi életében boldog s helyi kötelességei teljesitésében tevékeny férfiú a közélet s politika emberei előtt pedig mint a parliamentnek becsületes, munkás, nemes érzelmű tagja, ki nem igyekszik fitogtatni tehetségeit, pártjához állhatatosan ragaszkodik,s küldőinek érdekeit szem előtt tartja. Azonban nagy és borzasztó válság következék. Önkényü kormány egyenes megtámadást intézett az angolok legszentebb joga, azon jogellen, mely minden egyéb jogaiknak fő biztositéka volt. A nemzet védelmező után nézett körül. Nyugodtan és minden zaj s tüntetés nélkül, az egyszerű buckinghamshirei esquire, élére állt honfitársainak, s egyenesen szembe a zsarnoksággal és annak épen útjába. Az idő mindegyre sötétebb és borúltabb lett. Veszélyes, nehéz, kényes lett a közügynek szolgálni; s e bámulatos ember szelleme és bátorsága minden szolgálatra egyaránt alkalmasnak bizonyult. Első rangú vitatkozó, kitűnőleg ügyes parliamenti vezér, ügyviselő, katona lett belőle. Egy, heves és viharos gyülekezetei, mely kitűnő ügyes emberekben bővölködött, oly könnyedén birt kormányozni, mint családját kormányzá. Oly hivatottnak mutatta magát hadat vezérleni, mint egy békebirósági eljárást. Alig bírjuk kifejezni a csodálatot, melylyel e nagy ember iránt viseltetünk, ki oly erőteljes s egyszersmind arányos szellemmel birt, oly készséggel vállalta el a legkisebb kötelességeket s oly könnyűséggel birt fölemelkedni a legmagosbakra; ki oly jól találta magát a nyugalomban s oly hatalmas volt a cselekvésben! Erényes és szeplőtlen életének csaknem mindenrészlete, mi a szerény visszavonulás által előlünk elrejtve nincs, egy-egy becses és fényes részletét képezi nemzeti történetünknek. Ha Hampden magányélete a legkisebb megrovásra alkalmat adott volna, bizonyosan ugyanazon elvakult rósz akarat által támadhatnék meg,mely, a legvilágosb bizonyságok daczára sem szűnik meg Eliot Jánost gyilkosnak nevezni.

Ha Hampden jellemének csak valamely gyönge oldala volna is, ha magaviselete csak a legcsekélyebb rést adná a nevetségessé tételnek, meg vagyunk győződve, hogy a Károly-párti irók a legkisebb könyörülettel sem viseltettek volna iránta. Ez irók gondosan megőriztek minden csekély körülményt, a mi elleneseiket gyűlöletes vagy megvetésre méltó szinben tüntethetné föl. Értetlen túlbuzgók beszédmodorát nevetségessé tenni el nem mulasztották; elbeszélték hogy Pym egy beszédébe belesült, hogy Iretonnak egyszer Hollis megrángatta az orrát, hogy Marten Henriket a Northumberlandi gróf megbotozta, hogy St. John mogorva modorú volt, hogy Vane-nek csúnya arcza s Cromwellnek vörös orra volt. De sem a ravasz Clarendon, sem a gúnyoros Denham nem mert a legkisebb hibáztatást is