Őrzők: Amikor felhangzik a vízesés dala

By Adrienne Marcus

A Green testvérek élete kerekestül felfordult - és ez csak fokozódik. Brian oszlopos tagja lett a csapatnak, mint a lányok Őrangyala. Brian, Nora és Mia megértették és elfogadták az eseményeket. Igyekeznek eleget tenni feladatuknak, komolyan veszik, hogy a világ és az emberiség sorsa rajtuk múlik. Alyssa azonban ellen áll, egyre távolabb sodródik tőlük. Küzd mindezek ellen, nem akar részese lenni a világ megmentésének, nem akar Őrző lenni. Vajon meddig képes elmenni, hogy megtagadja a Teremtő döntését? Mit tudnak tenni ez ügyben a testvérei és Brian?

• Language: Magyar
• Publisher: Underground Kiadó és Terjesztő Kft.
• Release date: Jul 27, 2021
• ISBN: 9789635740499

Book preview

Őrzők

Amikor felhangzik a vízesés dala

Adrienne MArcus

2021

Underground Kiadó Kft.

www.undergroundkiado.hu

Minden jog fenntartva!

Ajándék, vagy átok? Ezt kell eldönteni. De nagyon nehéz kérdés. Segít, viszont olykor hátráltat. Életet ment és öl. Erőt ad, ugyanakkor kifáraszt. Tálcán kínálja az egész világot, de le is rombolja azt. Átok és ajándék. Mi ez az érzés? Vagy energia? Vibrál, körbe vesz és benned van, kihat mindenre – melletted és a távolabbi környezetedre. Mik ezek az érzések? Megbirkózol velük? Megosztod mással? Elvesz és elveszel? Csak rajtad áll, hogy ajándék, vagy átok – attól függ, hogyan tekintesz rá. Nem bonyolult…

Indulatok

Mia

Korán keltem és úszással indítottam a napomat. Fantasztikusan felélénkít ez a testmozgás. Üdén indultam haza. Eszembe sem jutott, hogy bármi gond adódhat.

A buszon ültem, zenét hallgattam és az ablakon bámultam kifelé. Alig vártam, hogy otthon legyek, mert délelőtt jön át hozzánk Justin. Vele akartam lenni.

Aztán hirtelen, mint egy hetedik érzék, figyelmeztetően összeszorult a gyomrom. Előre néztem és a busz elején megláttam a közelgő, egyre sűrűsödő fekete ködöt. Kikerekedtek a szemeim. Az utasok semmit nem érzékeltek. Felálltam és remegő térdekkel a busz végébe vánszorogtam. Elég nehezen ment a félelemtől és a magassarkú cipőmtől. Megálltam az utolsó ajtónál és néztem a ködöt.

Lassan araszolt felém, de nem elég lassan. Még messze volt a következő megálló. Levettem a cipőmet, hogy azonnal futásnak tudjak eredni, nem érdekeltek a furcsa pillantások. Csak a ködöt néztem kalapáló szívvel és olyan erősen markoltam a kapaszkodót, hogy körmeim a tenyerembe vájtak. Mindjárt elér, és nem tudok ellene tenni, a busz meg még mindig csak megy.

– Fuss! – hallottam Alyssa édesanyjának hangját a fejemben, ahogy aggódva, sürgetve szól.

Hirtelen ötlettel rátenyereltem a vészjelző gombra. A busz akkorát fékezett, hogy hátulról neki estem egy széknek és lefejeltem az ott ülő nőt. Valahogy idegesen makogva bocsánatot kértem, közben kigúvadt szemekkel a fekete ködöt néztem, kinyitottam az ajtót és futásnak eredtem. Még láttam, mintha a köd a lábam után nyúlna.

Lélekszakadva szaladtam, nem is mertem hátra nézni. A halálfélelemtől a torkomban dobogott a szívem. Aztán kénytelen voltam megállni, mert már nagyon szúrt az oldalam és nem győztem levegő után kapkodni. Lihegve támaszkodtam egy kerítésnek és reszketve sandítottam hátra a vállam fölött. A fekete köd nem volt sehol. Megkönnyebbültem, mintha mázsás súlyokat vettek volna le a vállamról. Életben maradtam, ezt könnyen megúsztam. Pihentem még pár percet, aztán megtettem a maradék utat hazáig.

– Veled meg mi történt? – fogadott ijedten Nora.

Leroskadtam a legközelebbi székre. Nem tudom, hogyan nézhettem ki, de Nora tekintetéből kiindulva tuti nem akartam tükörbe nézni, nehogy elszörnyedjek a látványtól.

– Megtámadott a buszon a köd. Épp időben nyomtam meg a vészjelzőt, el tudtam szaladni.

– De jó, hogy nem esett bajod!

– Annyira beparáztam, hogy egyedül voltam! És az emberek ebből nem vettek észre semmit. Csak engem néztek bolondnak. – sopánkodtam, és így visszagondolva szinte hihetetlen, hogy velem ez megtörtént.

– Az legyen a legkevesebb. Figyelj, Mia, nemsokára itt vannak a fiúk.

– Oksi – felálltam, a térdeim még remegtek, de a sokkot már nem éreztem. – Letusolok és felöltözök.

Lassan túlestem a félelmemen, elkészültem és leültem a nappaliba Norával, hogy várjuk a fiúkat.

– A meteorológusok igyekeznek kideríteni ezeket a fura időjárás-változásokat, egyelőre eredménytelenül. Szóba került már a globális felmelegedés, vagy valamiféle új ciklon, de semmi biztosat nem tudnak mondani. Mindenesetre azt javaslom a kedves hallgatóknak, hogy öltözzenek fel melegebben. Az pedig egyenesen megmagyarázhatatlan, hogy eddig teljesen nyugodt helyeken kisebb hurrikánok csapnak le, több helyen földrengések rázzák fel a lakosokat, földcsuszamlásokat eredményezve… És néhány járvány is felcsapta a fejét… Hudson miniszterelnök és Gibbson miniszterelnök nézeteltérései pedig egyre mélyülnek és nem képesek dűlőre jutni…

Hogy mi egyebet mondtak még a rádióban, azt már nem hallottam. Csak meredten bámultam magam elé, és minden gondolat szépen lassan elpárolgott az agyamból. Norára lestem a szemem sarkából, aki a kanapé másik végén kucorodott össze felhúzott lábakkal. Ő is csak meredt maga elé, de az ő arcára kiült a koncentráció. Valamin nagyon erősen gondolkodott.

Mióta Briant a Teremtő Őrangyallá emelte, azóta Alyssát csak egyszer láttuk, amikor anya és James hazajöttek. Alyssa egyértelműen csak azért jelent meg itthon, hogy hitelesen előadja a hazugságot arról, hogy mi történt a kocsival. A nővérem azt mondta, hogy moziba mentünk, a közelben nem volt parkolóhely, így távolabb álltunk meg, és amíg filmeztünk, a parkoló autót valami állat vandál fiatalok szétverték. James nagyon dühös lett és megfogadta, hogy ismeretlen tettesek ellen feljelentést tesz. Alyssa olyan jól tudott hazudni, hogy senki nem kérdőjelezte meg a szavait. Mindezt előadta anyának és Jamesnek, aztán megint eltűnt. Holnap hétfő, iskolába kell mennünk. Vajon megjelenik az ígéretéhez híven, hogy nem lóg többet a suliból?

– Szerinted – szólalt meg hirtelen Nora és meglepetésemben összerándultam. – holnap Alyssa bejön a suliba?

Nem hiába az ikertesóm, egy rugóra jár az agyunk!

– Nekem is ez járt a fejemben, de fogalmam sincs.

– Ez az egész nagyon nincs rá jó hatással – ingatta a fejét Nora. – Nem tud ezzel megbirkózni. Ő ezt nem akarta.

– Mi sem úgy kértük – csóváltam a fejem én is.

– Igen, de mi megértettük és elfogadtuk. Neki ez nem megy.

Nora barna szemei megteltek őszinte sajnálattal és arcára a kétségbeesett tehetetlenség ráncai ültek ki.

– Mit tehetnénk? – tártam szét a karom kicsit dühösen. – Ha nincs itthon, ha nincs velünk, nem tudunk vele mit kezdeni.

– Tudom – sütötte le testvérem a szemét. – Briant is elküldte, amikor próbált vele beszélni.

Épp nyitottam a számat, hogy válaszoljak, mire valaki kopogott az ajtón, azután rögtön be is lépett. Justin és Noah voltak azok. Amint megpillantottam Justint, felpattantam és a nyakába ugrottam. Rögtön elfelejtettem az előbbi beszélgetésemet Norával és csak az járt a fejemben, hogy ismét Justinnal lehetek.

A fiúknak azzal magyaráztuk meg hiányunkat az iskolából, hogy Nora beteg lett, én pedig itthon maradtam vele. Én el tudtam tüntetni a sminkkel a megviseltséget az arcomról, Nora azonban nem sminkelte magát, és bárki megesküdött volna, hogy beteg volt, aki ránézett. Szóval a fiúk elhitték a hazugságot. Utáltam Justinnak hazudni, de a szükség nagy úr.

Négyen nekiálltunk a vacsora megfőzésének, közben beszélgettünk. Amíg nekem nem volt semmi dolgom, elővettem a pulton heverő magazint, amit még reggel hagytam ott és felcsaptam. Megkerestem a horoszkópokat és olvasni kezdtem.

– Ezt hallgassátok meg! – nevettem fel később. – Nora, neked azt írja, hogy „Vigyázzon, mert házi kedvence elmérgesedhet, nehogy valamilyen sérülést okozzon önnek." – hangosan kacagtam és feléjük fordultam. – Nora, vigyázz, mert Noah harapni fog.

Mindenki hahotázott és körém gyűltek.

– Nekem is ír valami ilyen baromságot? – kérdezte Justin.

– Hm, lássuk csak. Neked azt írja, hogy valaki, akit szeretsz, megbánt, és rajtad múlik, hogy majd meg tudjátok-e beszélni. Ez nem vicces – adtam neki egy puszit az arcára.

– Nekem ír egy ilyet – szólt hirtelen Noah. – „Spirituális erők forgatagába fog kerülni, de mivel elméje elég fogékony az univerzum titkaira, gyorsan meg fog birkózni az újdonságokkal." – heherészett. – Szóval valamilyen csoda folytán egy szeánszon fogom találni magam és minden szemfényvesztést el fogok hinni.

Vállon veregettem.

– Még a végén boszorkány leszel – nevettem és ügyeltem, hogy ne nézzek össze Norával.

– Neked azt írja, Mia – szólt Nora és hangjából kicsengett az elfojtott kacaj. – „Olyan ajándékban lesz része, ami az egész életét befolyásolni fogja." Justin, csak nem meg akarod kérni a kezét? – hadarta két kacagás között.

– Ne lőjük le előre a poént – kacsintott Justin.

– Figyeljetek! – hahotázott Noah. – Briannek ilyet ír… „Mint a mágnes, az ellentétek vonzzák egymást. Olyan szerelemre talál, amit legmerészebb álmaiban sem gondolt volna. De ne aggódjon, a veszekedések fogják összekovácsolni önöket."

Nagyot nevettünk.

– Elképzeltem Briant egy totál feketébe öltözött, anorexiás csajjal, akinek a sminkje is fekete, a haja tüsi és olyan nyakláncot hord, mint a kutyák fojtónyakörve – fuldoklott a kacagástól Justin és mi is követtük a példáját. – Ez az igazi ellentét.

– Most köbö Rakel Fisht írtad le – néztem komolyan. – Nem kellene összehoznunk egy randit nekik?

Hangosan kacarásztunk és már a hasunkat fogtuk.

– Alyssának mit ír? – érdeklődött Noah.

Máris olvastam.

– „Ne zárkózzon el a világtól! Tudat alatt eddig is tisztában volt azzal, hogy az egész világ az öné, és most ezt a saját bőrén is megtapasztalhatja."

– Ezt könnyen el tudom róla képzelni – vigyorgott Noah, aztán megszólalt a telefonja. – Csá, haver, mondd!... Itt vagyunk a lányoknál – felénk fordult. – Brian átjöhet? – hevesen bólogattam. – Brian, ugorj át… Még nincs… Oké, szevasz.

– Jön? – kérdeztem.

– Aha. Öt perc és itt van.

Közben folytattuk a főzést.

– Tök nagy marhaság ez a horoszkóp – törte meg a rövid csendet Justin. – A húgom is mindig elolvassa. Sose jött be, amit írtak.

– Ja – helyeselt Noah. – Akár mi is írhatnánk. A hasunkra csapunk és kitalálunk valamit és ennyi.

– Én szeretem olvasgatni – mondtam. – Nem hiszek benne, de néha elég vicceseket ír.

– Aha – nevetett Nora. – Noah meg fog harapni, mi?

Erre Noah sunyiban odahajolt Nora nyakához és finoman beleharapott. A nővérem nagyot ugrott és eldobta a kezében fogott kis tálat az olajjal.

– Noah, mit művelsz!

– Megharaptalak – nevetett Noah. – Bejött a horoszkópod.

Nagyot nevettünk. Nora feltakarította az olajat és összeszedte a szilánkokat, közben megérkezett Brian is.

– Séfet játszotok? – üdvözölt minket vigyorogva.

– Aha – feleltem és ránéztem.

Brian mosolygott ugyan, de a mosolya mögött ott bujkált valami sötétebb is. Talán aggodalom, vagy feszültség, esetleg mindkettő. Megböktem Norát, mire ő is ránézett.

– Jól vagy, Brian? – kérdezte.

– Persze – legyintett. – Csak rosszul alszom pár napja.

– Haver, nem kérsz egy kávét? – ajánlotta fel Noah.

– Az jól jönne – bólintott és leült a pultnál.

Azonnal nekiláttam a kávéfőzésnek.

– Na, mit akartál, tesó? – kérdezte Noah Briant.

– Ja, igen – látszólag Brian nem nagyon volt köztünk. – Azt akartam megkérdezni, hogy a csütörtöki edzést nem tudjuk valahogyan átrakni? Csütörtökönként apámnak kellene segítenem.

– Persze – egyezett bele Noah azonnal. – Megbeszéljük holnap a csapattal. Te mindenképp kellesz nekünk, meg fogják érteni, és akkor megbeszélünk egy másik időpontot. De most senki sem maradhat ki egy edzésről sem! Nyakunkon az első meccs.

– Igen, ezért kérdeztem, hogy áttehetjük-e, mert nem akartam lemaradni.

– Természetesen. Holnap délután megbeszéljük.

Mindannyian ittunk egy kávét, közben odatettük főni a vacsorát. Mindenki körbe ülte a pultot és beszélgettünk. Én előszeretettel panaszkodtam, hogy matekból milyen nehéz dolgozat vár ránk, és akárhogy is próbálok tanulni, nem megy.

Alyssa

A fiúk igazából fel sem fogták, mi történt a legutóbbi találkozásunkkor. Azzal magyarázták, hogy csoportos hallucinációban volt részük, amikor azt képzelték, hogy tűzgolyót dobok közéjük. Tetszett nekik, hogy sikerült ennyire delíriumba esniük. A valódi égésnyomokra az volt a válaszuk, hogy valószínűleg nem emlékeztek arra, hogy rágyújtottam, és az égő cigarettámat dobtam el, amitől minden lángra kapott. Helyeslőn bólogattam. Nincs az a pénz, hogy eláruljam nekik a titkomat.

Hallottam, hogy az ajtó zárja rendellenesen kattan, majd az ajtó hatalmas koppanással vágódik a falnak. Hallottam, de képtelen voltam reagálni bárhogyan is. Azt is hallottam, hogy a fiúk egy emberként pattannak fel és káromkodásuk értelmetlen maszlaggá elegyedik. Én nem mozdultam. Nagyon kényelmes volt a kanapé, és eddig nagyon jól aludtam. Szerettem volna folytatni, úgyhogy nem foglalkoztam a szokatlan zajokkal. Vettem egy mély levegőt és a másik oldalamra fordultam. De abban a pillanatban erős rántást éreztem és háttal a padlóra zuhantam. Azonnal kinyitottam a szemem a tompa fájdalomra. Csak pár másodperc volt az egész: először több dolgot is érzékeltem. Az egyik, hogy Brian állt fölöttem ádáz tekintettel. Kicsit távolabb Johny az arcára szorította mindkét kezét, Dav pedig a vállát veregette. Brian oldalán Nick állt és ordítozott, de a szavait nem tudtam kivenni. Brian nem törődött semmivel. Aztán lehajolt hozzám, egyik kezébe fogta mindkét csuklómat, a másik karjával átkarolt és a hónom alá kapott.

Az igazság az, hogy nagyon fáradt voltam, a reflexeim nem igazán működtek és a döbbenet is lebénított. Nem tudtam ellenállni az erőszakos elhurcolásnak. Aztán mikor kiléptünk az utcára és a szemembe tűzött a reggeli fény, a hangomat sikerült megtalálnom.

– Mit csináltál Johnyval?

– Valószínűleg eltörtem az orrát. – felelte félvállról.

Felnéztem rá és éreztem, hogy egyre dühösebb leszek.

– Mi a faszt képzelsz magadról, Tojásfej?!

Parker rezzenéstelen arccal meredt továbbra is előre. Láttam rajta, hogy ezt kényszerítette magára. A nyakán finoman látszott, hogy feszülnek az inak.

– Tudod, a speednek az a negatívuma, hogy miután elmúlik a hatása, fizikailag és szellemileg is gyakorlatilag hulla leszel jó pár órára. – mondta színtelen hangon.

– Remek megfigyelő vagy – dicsértem szarkasztikusan. – Ha nem így lenne, nem tudtál volna elcipelni, vagy minimum felgyújtanálak.

– Szerencse, hogy erre most képtelen vagy.

– Mi van, Kettes Számú Apuci, hazaviszed a csúnya rossz kislányt? – affektáltam gúnyosan.

– A nyelved mindig elemében van, Green?

– Örülj neki, hogy nem lettem farkas. Pedig akkor gyorsan megzabálnálak, aztán kihánynálak.

– Imádom a nőiességed, ami minden férfit levesz a lábáról.

– Fordulj fel, Parker!

– Hasonló jókat neked is.

Hirtelen megláttam magam előtt valami óriási foltot, ami néhány pislogás után határozottan az iskola vonalaira változott. Megrökönyödve nyögtem fel.

– Mi a szart csinálsz? – háborogtam. – Minek hoztál suliba?! Meg se fürödtem, nincs nálam cucc.

– Talán egy hetet voltál bent rendesen a könyveiddel együtt. Ennyi idő alatt már hozzád is nőttek? – pimaszkodott Parker.

– Seggfej! – fújtattam.

A kereszteződés előtt talpra állított, de láttam, hogy az iskola előtt gyülekezők többsége már messziről észrevette, hogyan hurcoltak ide. Ettől még dühösebb lettem. Parker nem eresztett el és tovább cibált maga után. Nagyon erős volt, nekem pedig még mindig nem volt erőm ellenkezni. Nem szólt semmit. Mindenki minket bámult. A szégyentől és a dühtől elvesztek a szavak a torkomban, úgyhogy rabként botladoztam Parker mellett, közben mindenkire gyilkos pillantásokat vetettem.

Odabent a folyosón Tojásfej hirtelen a sport-szárny felé fordult. Értetlenül ráncoltam a homlokomat. Aztán belökte az egyik lengőajtót és megpillantottam a nagy medencéket. Megálltunk.

– Parker, semmi kedvem a reggeli hosszokhoz – dünnyögtem rekedten.

– A vodka szagát nem mossa el, de egyébként ez is megteszi.

Mielőtt felfoghattam volna, mit is mondott, máris akkorát taszított rajtam, hogy a közeli medencébe repültem.

A víz kegyetlen hideg volt. Érintése szúrós volt és mardosott. A körülöttem keletkezett örvények, hullámok gyilkosnak hatottak. Tudtam, hogy nekem itt nincs helyem. A víz alól felnéztem és a szoborként álló Parker-folt mellé becsúszott egy másik is, majd nyomban el is tűnt. Fellöktem magam a felszínre és a szélre úsztam. Taszított a víz, még jobban elgyengített, ami most rohadtul nem jött