Juharfalvi Emil

By Astrid Lindgren

Juharfalvi Emil, az égetnivaló svéd fiúcska ötven éve kiáltotta elõször, hogy kírem a sapkóm!. Azóta gyerekek milliói tanulják a gyapjas hajú, ötéves vadóctól a csibészkedés mesterfogásait. Mert Emil valóban kiválóan ért a felnõttek bosszantásához meg a kishúga piszkálásához, és semmi sincs biztonságban körülötte. Ha rossz fát tesz a tûzre, apja bezárja a Macskaháj tanya asztalosfészerébe, ahol már több tucat figurát faragott ki egy-egy csínytevés után. Az elsõ kötetben Emil feje többször is beszorul a családi levesestálba, majd gondolkodás nélkül lenyeli a kialkudott zsebpénzét. Máskor zászló helyett a húgát vonja fel a házuk elõtti rúdra, aztán egy népes vendégsereg megsiratja, mert halottnak hiszik. Végül az öreg kancájuk hátán titokban eljut egy népünnepélyre is, ahol kirúg a hámból, és még a puskó-ja is jó szolgálatot tesz.

• Language: Magyar
• Publisher: Móra Kiadó
• Release date: Dec 5, 2020
• ISBN: 9789631197006

Book preview

KÖNYVKIADÓ

Impresszum

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Astrid Lindgren: Emil i Lönneberga

© Astrid Lindgren, 1963

ASTRID LINDGREN MŰVEIVEL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓK:

www.astridlindgren.se

Fordította TÓTFALUSI ISTVÁN

BJÖRN BERG illusztrációival

Minden jog fenntartva, a kiadvány egészének vagy bármely részének a kiadó írásos engedélye nélküli sokszorosítása, másolása, egyéb engedélyköteles felhasználása – beleértve a kiadvány digitalizálását és ily módon történő többszörözését, nyilvánossághoz közvetítését – szigorúan tilos!

Hungarian translation © Tótfalusi István, 2013

Hungarian edition © Móra Könyvkiadó, 2013

60 éve családtag

Az 1795-ben alapított

Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja

ISBN 978 963 1197 00 6 (epub)

ISBN 978 963 1197 01 3 (mobi)

A kiadásért felel Janikovszky János,

a Móra Könyvkiadó Zrt. elnök-vezérigazgatója

Felelős szerkesztő: Dávid Ádám

Képszerkesztő: Kurucz Dóra

Elektronikus változat: Farkas István

Móra Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2013

E-mail: [e-mail] • Honlap: www.mora.hu

Juharfalvi Emil – így hívtak egy fiút, aki Juharfalván lakott. Vadóc és akaratos gyerek volt, nem olyan jó, mint te. No persze amúgy szemre ő is jó volt – amikor nem visított. Kerek, kék szeme és kerek, pirospozsgás arca volt, meg szőke, gyapjas haja. Egy szó, mint száz: takaros fiú volt a szentem, és bárki azt hihette róla, hogy valóságos kis angyal. Hanem aki azt hitte, alaposan tévedett. Emil ötéves volt, és erős, mint egy kis ökör. A svédországi Délföld tartományban lakott, Juharfalva közelében, a Macskaháj-tanyán. Így hát szegény feje délföldiül beszélt. Erről azonban nem tehetett. Délföldön mindenki úgy beszél. Ha a sapkáját akarta, nem azt mondta, mint más svéd gyerekek, hogy „Kérem a sapkám!, hanem azt, hogy „Kírem a sapkóm!.

Ez a „sapkó" egy kék sapka volt, fekete ellenzővel. Inkább csúnya, mint szép. Apja vette neki egyszer, amikor a városban járt. Emil nagyon megörült a sapkának, és amikor este jött a lefekvés ideje, azt mondta:

– Kírem a sapkóm!

Édesanyjának egyáltalán nem tetszett, hogy Emil a sapkájában akar aludni, azt mondta, hogy annak a tornácon van a helye, a fogason, de Emil olyan üvöltésbe kezdett, hogy egész Juharfalván hallani lehetett:

– Kírem a sapkóm!

És bizony Emil a sapkájában aludt három hétig. Ebből nem engedett, bárhogy nyomta a fejét az összegyűrődő fejfedő. Az volt a fő, hogy elérte, amit akart, és ez igen boldoggá tette. Legfőképp az, hogy nem úgy lett, amint édesanyja akarta.

Egyszer karácsonykor anyja zöldbabfőzeléket akart belediktálni, mondván, a zöldfélék nagyon egészségesek, de Emil nem állt kötélnek.

– Sosem leszel hajlandó zöldféléket enni? – kérdezte az anya csüggedten a csemetéjét.

– Dehogynem – felelte a mihaszna. – De csak igazi zöldfélét!

Azzal elsompolygott, leült a karácsonyfa elé, és rágcsálni kezdte az ágait.

Persze hamar elege lett belőle, mert a fenyőtűk szúrták a nyelvét. Ilyen makacs gyerek volt ez az Emil. Ő szeretett volna dirigálni apjának, anyjának és az egész Macskaháj-tanyának, sőt lehetőleg egész Juharfalvának is, ámde ebbe már a juharfalviak nem mentek bele.

– Szegíny Svenssoník ott a Macskahój-tanyón – mondogatták –, meg vannak verve azzal az ígötnivaló kölyökkee. Nem lesz abbú soha semmi se.

No igen, így hitték a