Harisnyás Pippi a Déltengeren

By Astrid Lindgren

A sorozat utolsó kötetében Pippi és barátai, Tomi és Annika hajóra szállnak: elkísérik Pippit és Harisnyás kapitányt a Kurrekurredutt-szigetre. A nagy kaland remekül sikerül, a gyerekek hamar összebarátkoznak a bennszülött csemetékkel, Pippi megleckéztet pár éhenkórász cápát és pénzéhes gonosztevőt. A sok fürdés és játék közepett e gyorsan múlik az idő, közeledik a karácsony, egyre égetőbb a gyerekekben a honvágy. Vajon hazaérnek karácsonyra?

• Language: Magyar
• Publisher: Móra Kiadó
• Release date: Dec 5, 2020
• ISBN: 9789634151456

Book preview

ASTRID LINDGREN

Harisnyás  Pippi

a Déltengeren

MÓRA KÖNYVKIADÓ

A mű eredeti címe: Pippi Långstrump i Söderhavet

Első kiadás: Rabén & Sjögren, 1948, Svédország

© Astrid Lindgren, 1948/Saltkråkan AB

Illustrations © Ingrid Vang-Nyman, 1948/Saltkråkan AB

ASTRID LINDGREN MŰVEIVEL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓK:

www.astridlindgren.se

Fordította TÓTFALUSI ISTVÁN

INGRID VANG-NYMAN illusztrációival

Minden jog fenntartva, a kiadvány egészének vagy bármely részének a kiadó írásos engedélye nélküli sokszorosítása, másolása, egyéb engedélyköteles felhasználása – beleértve a kiadvány digitalizálását és ily módon történő többszörözését, nyilvánossághoz közvetítését – szigorúan tilos!

Hungarian translation © Tótfalusi István, 1998, 2015

Hungarian edition © Móra Könyvkiadó, 2015

Móra Könyvkiadó – 65 éve családtag

Az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja

ISBN 978 963 415 145 6 (epub)

ISBN 978 963 415 146 3 (mobi)

Kiadja a Móra Könyvkiadó Zrt.,

Janikovszky János elnök-vezérigazgató

Felelős szerkesztő: Dóka Péter

Elektronikus változat: Farkas István

Móra Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2016

E-mail: [e-mail] • Honlap: www.mora.hu

Pippi nem válik meg

a Villekulla-villától

Az icipici város csinosan és hívogatóan terült el a tengerparton, macskaköves utcáival, apró házaival és a házak körüli virágoskertekkel. Aki arra vetődött, úgy gondolta, hogy jó lehet egy ilyen nyugalmas, békés városkában élni. Pedig nem volt benne sok látnivaló. Éppen csak néhány. Egy tájmúzeum meg egy viking kori sírdomb. Semmi több. Azazhogy még valami. A városka gondos lakói táblákat helyeztek el, amelyek az utat mutatták a nevezetességek felé. TÁJMÚZEUM – ez állt nagybetűkkel az egyiken, alatta pedig egy nyíl. A másik táblán ezt lehetett olvasni a nyíl felett: VIKING SÍRDOMB.

És volt egy harmadik tábla is. Ez állt rajta:

Ezt a táblát csak nemrégiben helyezték el. Egy ideje ugyanis gyakran megesett, hogy a városkába érkezők a Villekulla-villához vezető utat tudakolták – mi tagadás, jóval gyakrabban keresték, mint a tájmúzeum vagy a viking sírdomb útját.

Egy szép nyári nap autós úr érkezett a városkába. Jóval nagyobb városban lakott ez az úr, ezért úgy gondolta, hogy ő sokkal finomabb és fontosabb ember, mint az icipici város lakói. No persze igen pompás autóval érkezett, elegánsan, villogó cipőben, az ujján vaskos aranygyűrűvel. Nem is lehet csodálni, hogy igen finomnak és előkelőnek érezte magát.

Nagyokat dudált, ahogy végighajtott a városka keskeny utcáin, hadd hallja mindenki, hogy megérkezett.

Aztán a finom úr megpillantotta az eligazító táblákat, és széles vigyor ült ki a képére.

„Tájmúzeum! No, köszönöm szépen – mondta magának. – Ennél szórakoztatóbbat is el tudok képzelni… Viking sírdomb – olvasta a következő táblán. – Egyik jobb, mint a másik! Hanem ez itt, ez meg miféle ostobaság lehet? – dünnyögte, amint megpillantotta a harmadik táblát. – Villekulla-villa? Micsoda név!"

Elgondolkodott. Tiszta sor, hogy egy villa nem turistáknak való látványosság, mint amilyen egy tájmúzeum vagy egy sírdomb. Ezt a táblát valami más okból szögezték ki, gondolta. És máris remek magyarázatot talált. Hát persze: a ház eladó, és a tábla azért van ott, hogy a reménybeli vevőket eligazítsa! Az előkelő úr már régóta forgatta a fejében, hogy vesz egy vidéki házat, olyan helyen, ahol nincs akkora lárma, mint a nagyvárosokban. No persze nem azért, hogy odaköltözzön, csak azért, hogy néha leruccanjon és kipihenje benne magát. Aztán egy kicsi városban sokkal jobban feltűnik, mennyire finom és előkelő úr ő igazában. Úgy döntött, hogy rögtön megtekinti a Villekulla-villát.

Csak a nyíl mutatta irányban kellett továbbhajtania. Már majdnem elhagyta a városkát, amikor rábukkant a keresett házra. A kerítés kidőlni készülő kapuján ott díszelgett vörös tollal rávésve:

A kerítés mögött elvadult kertre lehetett látni, mohalepte fákra és szanaszét nőtt virágokkal virító, nyíratlan gyepre. A kert mélyén állt a ház. Hohohó, de micsoda ház! Úgy festett, mintha bármely pillanatban kész volna összeomlani. A finom úr a házra meredve hirtelen felnyögött. Egy ló állt a verandán! Az előkelő úr pedig nem volt ilyen látványhoz szokva. Azért nyögött fel.

A verandalépcsőn három gyerek ült az áradó napfényben. Középen egy kislány, arca csupa szeplő, a két vörös varkocsa kétfelé állt. Egy bájos, szőke loknis hajú lányka – kék kockás ruhácskában – és egy szépen fésült hajú kisfiú ült a két oldalán, a vállán pedig egy majmocska csücsült.

A finom úr elgondolkodott. Talán rossz helyre jött? Egy ilyen kidőlt-bedőlt házat akarna eladni valaki?

– Hé, kölykök! – kiáltott be. – Tényleg ez a rozoga vityilló a Villekulla-villa?

A középen ülő kislány, a vörös hajú, felállt, és elindult a kerítés felé. A két másik gyerek lassan lépkedett utána.

– Nincs nyelved? – kiáltott újra a finom úr, mielőtt a kislány odaért volna. – Azt kérdeztem: tényleg ez a viskó a Villekulla-villa?

– Hadd gondoljak utána – szólalt meg végre a vörös hajú kislány, és töprengve ráncolta a homlokát. – Tájmúzeum? Nem! Viking sírdomb? Nem. Megvan! – rikkantotta. – Akkor ez csakis a Villekulla-villa lehet.

– Felelhetnél tisztességesen – morogta a finom úr, és kikászálódott az autójából. Úgy döntött, hogy mindenesetre körülnéz egy kicsit. – A vityillót persze le lehet bontani, és újat építeni – mondta félhangosan, csak úgy magának.

– Persze, akár kezdhetjük is! – rikkantotta a vörös hajú kislány, és kikapott egy laza deszkát az oromfalból.

A finom úr nem törődött vele. Egyáltalán nem érdekelték a gyerekek, meg aztán most fontos dolgokat kellett végiggondolnia. A kertet elhanyagoltsága ellenére is hívogatónak és hangulatosnak találta a délutáni napsütésben. Ha az ember új házat épít bele, megnyírja a gyepet, kerti utakat alakít ki,