Világvége - Megjósolta a 2020-as koronavírus járványt: Jövendölések és próféciák a világvégéről

By Sylvia Browne

Vallásháborúk, világméretű terrorizmus, világjárványok és népirtás vezették be a "szorongás korát". És aki megmutatja a kivezető utat, az nem más, mint Sylvia Browne,a világhírű médium!

A Világvégé-ben Browne tisztánlátással, bölcsességgel és higgadtsággal foglalkozik a legfélelmetesebb témával, és válaszol olyan nehéz kérdésekre, mint "Mi várható a következő ötven évben?", "Mit jelentenek Nostradamus és a Jelenések könyve híres próféciái?" Ha valóban vége a világnak, mi történik majd az utolsó órákban?

A Világvége lebilincselő és különleges meglátásokat tartalmazó mű azok számára, akik el-eltűnődnek, hogy merre tartunk, és mit tehetünk - ha tehetünk egyáltalán bármit is - a bibliai nagyságrendű katasztrófa elkerüléséért.

Sylvia Browne 12 évvel ezelőtt megjósolta ennek a könyvnek a lapjain a koronavírus járványt, 2020-ra.

A járvány kezdete óta világszerte tömegek fordultak ehhez a könyvhöz, hogy megtudják, mit hoz jövő.

• Language: Magyar
• Publisher: Ulpius Baráti Kör
• Release date: Sep 24, 2020
• ISBN: 9786156022745

Book preview

cover.jpg

Sylvia Browne

Világvége

Jövendölések és próféciák a világvégről

Ulpius Baráti Kör

Budapest

A mű eredeti címe: End of days

Fordította: Debreczeni Kinga

Copyright © Sylvia Browne, 2008

Hungarian Translation © Debreczeni Kinga, 2020

© Művelt Nép Könyvkiadó, 2020

ISBN 9786156022737

Sylviától és Lindsay-től Kristennek, Mistynek,

Crystalnak és Willie-nek

Tartalom

1. A világvége – avagy miért éppen most írom ezt a könyvet

2. Ősi hiedelmek a világvégéről

3. Keresztény és zsidó világvége-jövendölések

4. Más nagy vallások világvége-elméletei

5. Látnokok világvége-jövendölései

6. Világvégeszekták

7. Világvége, ahogyan én látom

8. A világvége küszöbén – az emberiség sorsának alakulása

Bevezetés

Elegem van már a rettegésből, és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Nem mintha nem lenne épp elég oka a félelemre a mai kor emberének – elég csak az újságok főcímeire gondolnunk, amelyek állandóan háborúkkal, atomerőművek meghibásodásával, terroristákkal, bérgyilkosokkal, társadalmi villongásokkal, bizonytalan gazdasági helyzettel, kétértelmű politikai üzenetekkel, időjárási anomáliákkal és a napról napra egyre katasztrofálisabbá váló környezeti állapotokkal riogatják az olvasókat. Eljön az a pont, amikor az ember egyszerűen besokall, és elég, ha csak eszébe jut e problémák bármelyike, máris úgy érzi, a legjobb, amit tehet, hogy lefekszik, és vizes borogatást tesz a homlokára.

És mindennek tetejébe, amikor már csordultig telt az a bizonyos pohár, jön valaki, és bejelenti, hogy a maja naptár szerint 2012-ben eljön a világvége! Puff neki! Akkor már minden mindegy, nem igaz? Vagy épp azt meséli, hogy azt hallotta vagy olvasta valahol, hogy a Jelenések könyve, Dániel próféta könyve, Nostradamus vagy bárki más szerint belátható időn belül – legyen az két, öt, tíz vagy ki tudja, hány év – mind meghalunk, ugyanis „nyilvánvaló jelei" vannak, hogy küszöbön a világvége. Magától értődik, hogy erről eszükbe jut valami rémes film, ami arról szól, hogy egy hatalmas aszteroida csapódik a földbe, és csak maroknyi ember marad életben, akik aztán zombik módjára tengetik napjaikat az üresen kongó városokban, és egy falat kenyérért végeznek egymással.

Mindez majdnem elég ahhoz, hogy az ember ne is az ágyba bújjon be, hanem inkább az ágy alá! De csak majdnem. Mielőtt ilyesmire ragadtatnánk magunkat, szerintem érdemes feltennünk egy-két kérdést ezekkel a rettenetes világvégejóslatokkal kapcsolatban. Vegyük például a majákat! Kik voltak ők tulajdonképpen, és miért alakult úgy, hogy a naptárjuk a 2012-es évvel ér véget? Pontosan mi is az a „bizonyíték, ami a Jelenések könyvében és Dániel próféta könyvében a végzetes fenyegetésre utal? Vajon mit tudunk e két írás keletkezésének körülményeiről? Ki volt valójában Nostradamus, és miért kellene azt gondolnunk róla, hogy több ismeret birtokában volt a világvégét illetően, mint mi magunk? Vajon igaz, hogy verseiben annyi a szimbolikus utalás, hogy gyakorlatilag megfejthetetlen, pontosan miről is szólnak? És mi a helyzet azokkal a bizonyos „nyilvánvaló jelekkel, amelyek állítólag arra utalnak, hogy küszöbön a világvége? És már csak a kíváncsiság kedvéért, vajon ezek a jelek nem fordultak már elő máskor is, a történelem során? És ha netán előfordultak, vajon nem értelmezték félre őket? Ami pedig az említett filmet illeti, netán dokumentumfilmként tartják számon? Tényleg valódi okunk van feltételezni, hogy egy hatalmas aszteroida tart vagy fog tartani felénk?

Százból kilencvenkilenc esetben a fenti kérdésekre a válasz az lenne, hogy „Fogalmam sincs".

Aki látta a televíziós szerepléseimet, esetleg személyesen találkozott velem, és/vagy olvasta a könyveimet, tudja jól, hogy szilárdan hiszek a „tudás hatalom" elvben, és meggyőződésem, hogy amikor az ember megijed valamitől, a legokosabb, amit tehet, hogy olyan alaposan utánajár az adott dolognak, amilyen alaposan csak lehet. Távol álljon tőlem, hogy bárkinek is azt mondjam, nem kell félni a világvégétől, ugyanis – ahogyan majd e könyvből kiderül – bennünk, emberekben genetikailag kódolva van, hogy gondolkodjunk, és bizony féljünk is a végítélettől. Azt viszont hiszem és lelkesen vallom, hogy érdemes minden információt begyűjteni a témában, kialakítani a saját meggyőződésünket, és ami a legfontosabb, rájönni, hogy van-e választásunk. Hagyhatjuk pusztulni a bolygónkat, vagy akár meg is menthetjük a pusztulástól.

Azért írtam ezt a könyvet, hogy a félelem helyére tények kerüljenek, és azért, hogy bebizonyítsam, a tudás valóban hatalom. Szeretnék továbbá mindenkit biztosítani afelől, hogy amennyiben a világvége holnap köszönt be (ami egyébként nem így lesz), Isten megóv bennünket, s örökkön örökké biztonságban leszünk, ahogyan ígérte, amikor megteremtett bennünket.

Sylvia C. Browne

Első fejezet

A világvége – avagy miért éppen most írom

ezt a könyvet

Szeretném előrebocsátani, hogy e könyv megírásának és megjelentetésének időpontja nem bír különös jelentőséggel. Bizton állíthatom, hogy akár többször is kiolvasható, mielőtt véget érne a földön az élet.

Valójában több szempontból is fontosnak tartottam, hogy megjelenjen, de erről bővebben majd később, egyes fejezetek kapcsán részletesen írok. A legfőbb indokot azonban már most megosztom az olvasóval: az elmúlt néhány évben sokkal többen tették fel nekem a kérdést, hogy mikor jön el a világvége, mint korábban bármikor. Mire számíthatunk Krisztus második eljövetele kapcsán? Mikor érdemes elkezdenünk keresni őt? Vagy esetleg már itt van köztünk? És az Antikrisztus? Ő már itt van? Ha nem, akkor mikor fog felbukkanni, és milyen formában? Mennyire kell szó szerint érteni azt, ami a Jelenések könyvében áll? Valóban megtörténik majd az elragadtatás? Nostradamusnál arról olvashatunk, hogy az Antikrisztus már köztünk él, és a maja naptár szerint 2012-ben eljön a világvége. Ez vajon tényleg igaz? Ha nem, akkor mikor következik be, és hogyan?

Amikor a klienseim körében rendszeresen felmerül és visszatér egy téma, elgondolkodom, vajon mi okozza ezt a „véletlen egybeesést". (Idézőjelet használok, mert mint tudjuk, véletlenek nincsenek.) Nos, vannak elképzeléseim… Az egyik az, hogy a millenniumi Y2K-hisztéria után – lássuk be, nem túlzás azt állítani, hogy hisztéria volt – bekerült a köztudatba, hogy hajszál híján úsztuk meg a bajt, a szerencsének hála sikerült elodáznunk a teljes pusztulást, következésképp onnantól fogva minden nap ajándék. A másik ok az lehet, hogy az ezredfordulón ugrásszerűen megnőtt az apokalipszis témájával foglalkozó könyvek, cikkek, televízióműsorok és misék száma, és annak ellenére, hogy a (pusztán képzeletben létező) világvége időpontja elérkezett, majd el is múlt, az ezzel kapcsolatos nyugtalanság lassan úrrá lett az embereken, és sokakat erősebben foglalkoztat a kérdés. Tény, hogy a huszonegyedik század során a spiritualitás, a spirituális gondolkodás futótűzszerűen terjed majd szerte a világban, és az emberek – végre-valahára – elkezdenek odafigyelni a belső hangjukra, amely azt súgja, hogy ideje lenne végre rendet tenni, nos, ez lehet harmadik ok. Erről a jelenségről egyébként részletesen is kifejtem a véleményem a következő fejezetekben. A spiritualitás iránti növekvő érdeklődés ékes bizonyítéka, hogy egyre több kliensem lép túl a mindennapok apró-cseprő dolgain, és fontosabb kérdésekre keresik a választ, például azt kutatják, hogy milyen sors vár a lelkükre és úgy általában azokra a lelkekre, amelyek földi inkarnációjukban köztünk élnek egy olyan világban, ahol – a szóbeszéd szerint – meg vannak számlálva a napjaink.

Érthető, hogy ennek kapcsán sok kliensem ugyanazt a félelmet éli át; szoronganak attól a gondolattól, hogy közeleg a világvége – ha nem így lenne, nem tennének fel erre vonatkozó kérdéseket ilyen sokan. Nekik, és mindazoknak, akik hasonló félelmekkel küszködnek, megnyugtatásképp annyit mondhatok, nem mi vagyunk az elsők, akiket komolyan foglalkoztat a kérdés, hogy vajon tényleg küszöbönáll-e a világvége. Lássunk csak néhány – valós és igazolható – történelmi példát apokalipszisügyben!

Asszíriában, időszámításunk előtt 2800 körül egy táblára a következő feliratot vésték: „A világunk elkorcsosodott ez utolsó napokban. Feltűntek a jelek, amelyek a rohamosan közeledő világvégét jelzik."

A Bibliában, egész pontosan Máté evangéliumában (16,28) az áll, hogy Jézus így szól apostolaihoz: „Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek, a kik nem kóstolják meg a halált a míg meg nem látják az embernek Fiát eljőni az ő országában. Máté evangéliuma egyébként további intelmeket is tartalmaz (24,34): „Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik. Néhányan e szövegeket úgy értelmezték, hogy Jézus azt mondja tanítványainak, vissza fog térni a földi létbe még az apostolok halála előtt.

Időszámításunk szerint 90 körül a negyedik pápa, Szent I. Kelemen azt jósolta, hogy küszöbönáll a világvége.

Egy második századi keresztény szekta tagjai, a mon­tanisták meg voltak győződve arról, hogy Krisztus még az ő életükben visszatér a földre, és Új-Jeruzsálem „alászáll a mennyekből, Isten akaratára". Az egyik vezetőjük, egy római olyannyira biztos volt abban, hogy mindez bekövetkezik, hogy a felkészülés jegyében eladta a házát és minden tulajdonát – néhány híve követte példáját.

Időszámításunk szerint 365-ben egy püspök, Poitiers-i Szent Hilár, nagy nyilvánosság előtt kijelentette, hogy még abban az esztendőben bekövetkezik a világvége.

Valamikor i. sz. 375 és 400 között Poitiers-i Szent Hilár egyik tanítványa, Tours-i Szent Márton figyelmeztette követőit, hogy még a 400. év előtt mindenképpen vége lesz a világnak. Kijelentette továbbá a következőt: „Kétség sem fér hozzá, hogy az Antikrisztus már megszületett, köztünk van."

Az első évezred közepe táján számtalan világvége-prófécia látott napvilágot, köztük Szent Hippolütosz, az ellenpápa jóslata is. Hippolütosz ideiglenesen elpártolt a katolikus egyháztól, és működésének megreformálását követelte. Matematikai számításai szerint Krisztus második eljövetele a Teremtést követő hatezredik évben esedékes, vagyis időszámításunk szerint 500-ban.

Sextus Julius Africanus római teológus egészen biztos volt benne, hogy a világvége időszámításunk szerint 800-ban fog bekövetkezni.

A keresztények Jézus fogantatásának, születése hírüladásának tiszteletére március 25-én tartják a gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepét és nagypénteken emlékeznek meg Jézus szenvedéseiről, kereszthaláláról és temetéséről. 992-ben e két ünnep egy napra esett, és a Jelenések könyvében foglaltak alapján – már századokkal korábban is – felmerült, hogy ekkor fog megjelenni az Antikrisztus, akinek érkezését a világvége követi majd.

Az ezredik év közeledtével beköszöntött az első hivatalos millenniumhisztéria, aminek egyébként jeles eseménye volt I. Károly frank uralkodó holttestének kihantolása, ugyanis a legenda szerint egy napon ő lesz az, aki megvív az Antikrisztussal.

Amikor 1000-ben mégsem következett be a világvége, azok, akik korábban fennen hirdették, hogy eljön a végítélet órája, kénytelenek voltak magyarázatot találni a tévedésükre, és ezért arra hivatkoztak, hogy „elszámolták magukat", tudniillik nem vették figyelembe, hogy Jézus halálának időpontjától számít az ezer év. Ennek nyomán a világvége új időpontját 1033-ra tették.

Pöhlde-i Gerard szerzetes szerint Krisztus ezeréves uralma már megkezdődött, méghozzá akkor, amikor Nagy Konstantin császár lett, vagyis a sátán 1147-ben lerázza láncait, és átveszi a hatalmat az egyház felett.

Toledói János spanyol csillagász meg volt győződve arról, hogy a bolygók különleges együttállása egyenesen arra utal, hogy 1186-ban éhínség, földrengések, pusztító viharok és vulkánkitörések vetnek majd véget a földi életnek.

Egy olasz jós és teológus, Gioacchino da Fiore szerint az Antikrisztus már inkarnálódott a földre, de Anglia királya, I. Richárd végezni fog vele, és ezután 1205-ben a világ újjászületik.

1260-ban Arnold barát, egy Domonkos-rendi szerzetes azt jövendölte, hogy küszöbön a világvége, és Jézus eljön, hogy ítéletet mondjon a világ összes vallási vezetője felett, s ennek következtében kiderül majd, hogy az Antikrisztus – akinek eljövetelére már oly rég számítanak – maga a pápa.

III. Ince pápa kijelentette, hogy a világvége 1284-ben jön el, mégpedig azért épp ebben az esztendőben, mert – a Jelenések könyve alapján – 666 évet kell hozzáadni az iszlám vallás kialakulásának dátumához.

1300-ban egy ferences rendi szerzetes és egyben alkimista, nevezetesen Jean de Roquetaillade közzétette jövendöléseit, amelyek szerint 1366-ra tehető az Antikrisztus érkezése, amit legkésőbb 1370-ben az aranykor követ, a világ központja pedig Jeruzsálem lesz.

Az Apostoli Testvériség nevű társaság – amely egyébként a megújult római katolikus egyháznak tartotta magát – egyértelművé tette, hogy 1307-ben a teljes papság, beleértve a pápát is, elpusztul abban a hatalmas háborúban, amelyet a lélek kora követ majd.

A csehszlovák Kroměříž városából származó Militz kijelentette, hogy 1367-re az Antikrisztus felfedi kilétét, és jön a világvége.

1496-ban sok egyházi személy várta az apokalipszist, ugyanis közelgett Jézus születésének ezerötszázadik évfordulója.

1524-re számos asztrológus hatalmas áradásokat jósolt, és kilátásba helyezték a világ pusztulását.

Hans Hut, anabaptista igehirdető küldetésének érezte, hogy összegyűjtsön száznegyvennégyezer kiválasztottat, ugyanis 1528-ra várta Jézus második eljövetelét.

Egy német látnok, Melchior Hoffman azt jövendölte, hogy Krisztus második eljövetelére 1533-ban kerül sor, és – az akkor még Német-római Birodalomhoz tartozó – Strasbourgban lesz az új Jeruzsálem. A Jelenések könyvében foglaltak szerint arra számított, hogy az apokalipszis idején száznegyvennégyezer hívő lélek kivételével mindenki odavész majd, amikor a világ lángok martalékává lesz.

Richard Harvey asztrológus 1583. április 28-ra, egész pontosan déli tizenkét órára tette Krisztus második eljövetelének időpontját.

Egy Domonkos-rendi szerzetes, költő és filozófus, Tomasso Campanella jóslata szerint a Nap és a Föld összeütközése 1603-ban várható.

1661-ben az Ötödik királyság nevű puritán szekta tagjai úgy döntöttek, megpróbálják megdönteni a parlamentet. Ezzel szerették volna bizonyítani Istennek, hogy igenis él a hit a világban, s eljött az ideje, hogy Jézus visszatérjen, elfoglalja az őt jogosan megillető trónt, s megkezdődjön ezer éven át földi királysága.

Kolumbusz Kristóf a tizenötödik század végén, és a tizenhatodik század elején keletkezett El Libro de las Profecías (Próféciák könyve) című írásában kifejti, hogy a világvége 1658-ban várható.

Az orosz ortodox egyház átszerveződésének idején az úgynevezett „öreg hívők csoportja szakított az anyaegyházzal, és megalkotta saját ultrakonzervatív, ultratradicionális hitrendszerét, amelynek szerves része volt az a meggyőződés, hogy a világvége 1669-ben fog bekövetkezni. Az 1669 és 1690 közt eltelt csaknem húsz évben az „öreg hívők közül sokan inkább elevenen elégették magukat, mintsem hogy találkozniuk kelljen az Antikrisztussal.

A tizenhetedik században élt baptista prédikátor, Benjamin Keach és a francia jövendőmondó, Pierre Jurieu egybehangzó véleménye szerint a világvége időpontja 1689-re tehető.

Cotton Mather puritán lelkész és hírhedt boszorkányüldöző azt jósolta, hogy a világvége három szakaszban éri majd el az emberiséget, s ezek közül az első 1697-ben lesz.

1736. október 13-án, William Whitson brit teológus és matematikus jövendölése alapján sokan hatalmas, világméretű áradásra számítottak.

A közismert jós, Emanuel Swedenborg angyali sugallat alapján jelentette ki, hogy a világvége várható időpontja 1757.

Charles Wesley, és fivére, John, a metodizmus alapítói. Míg Charles 1794-re jövendölte a világvégét, John úgy vélekedett, hogy az apokalipszis várható időpontja az 1836-os esztendőre tehető, amikor a Jelenések könyvének „fenevadja" kiemelkedik a tengerből, s ez után beköszönt a béke új korszaka.

Christopher Love, presbiteriánus lelkész azzal riogatta híveit, hogy 1805-ben hatalmas földrengés végez majd a földdel és lakóival.

1814-ben az akkor hatvannégy éves jósnő, Joanna Southcott kijelentette, hogy terhes, és a kis Jézust hordja a szíve alatt. A gyermek születésének időpontját 1814. december 25-re tette. Azonban ahelyett, hogy az adott napon életet adott volna, eltávozott az élők sorából. A későbbi boncolás során kiderült, hogy nem volt várandós.

Margaret McDonald, a tizenöt éves keresztény jósnő 1830-ban kijelentette, hogy az Antikrisztus nem más, Robert Owen, az utópista szocializmus atyja.

Széles körben elterjedt hiedelem volt, hogy az 1853-tól 1856-ig tartó krími háború – amelynek során lényegében az Orosz Birodalom a meggyengülő Oszmán Birodalom ellen szállt harcba, hogy a maga számára értékes területeket hódítson el tőle – valójában a Jelenések könyvében megjövendölt armageddoni csata.

Egy tizenhatodik századi brit jósnő, Ursula Southeil, aki Shipton anya néven lett híres/hírhedt, kacskarímbe szedett jövendölése így szól: „Eljő a világvége, nekem elhiheted, / s ideje: 1881". Nos, azóta felmerült már olyan vélemény is, hogy a Shipton anyának tulajdonított jóslatok nagy része valójában a halála után keletkezett, s ezeket az egyszerűség kedvéért tulajdonították neki. Minden bizonnyal igaz ez az 1881-re vonatkozó jövendölésre is, ami valószínűleg a könyvkiadója, Charles Hindley agyszüleménye.

Joseph Smithnek, az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, más néven a mormon vallás alapítójának jóslata széles körben elterjedt. „Isten nevében megjövendölöm nektek, és foglaltassék írásba, hogy az Emberfia nem száll alá a felhők közül, amíg életem nyolcvanötödik esztendejébe nem lépek." Smith 1890-ben lett volna nyolcvanöt éves, azonban sajnálatos módon a jelzett dátumnál csaknem ötven évvel korábban eltávozott az élők sorából.

A tizenkilencedik század végén egy fizikus, William Thomson, más néven Lord Kelvin kijelentette, hogy a légkör oxigéntartalma az emberiség számára mindössze további háromszáz évre elegendő, vagyis az akkori népesség végzete a fulladásos halál lesz.

Egy orosz szektának, a Vörös Halál Testvériségének mintegy száz tagja vetett véget életének 1900. november 13-án, mert hitük szerint az volt a végítélet napja.

Albert Porta, meteorológus és szeizmológus előrejelzései szerint hat bolygó különös együtt állása hatalmas mágneses áramlatot hoz majd létre, amelynek hatására a Nap felrobban, és bekebelezi a Földet. A jelenség várható időpontjaként 1919. december 17-ét jelölte meg.

Herbert W. Armstrong az 1930-as évek elején megalapította az Isten Egyházának Gyülekezetei nevű vallási közösséget. Hite szerint az elragadtatás 1936-ban következik be, és csak azoknak van reményük az üdvözülésre és arra, hogy megpihenjenek Jézus kebelén, akik az ő egyházának soraiba tartoznak. Amikor elérkezett 1936, és nem történt meg az Armstrong által beígért elragadtatás, kénytelen volt módosítani a dátumon. Ezúttal 1975-öt jelölte meg.

Leonard Sale-Harrison bibliaoktató az 1930-as években beutazta Észak-Amerikát, hogy különféle gyűléseken próféciaértelmezéseket tartson. Közönségének azt hirdette, hogy a világvége 1940-ben, vagy 1941-ben következik be.

Amikor 1948-ban megalakult Izrael, sok keresztény hitte, hogy ezzel bekövetkezett az az esemény, amely a próféciák szerint Jézus második eljövetelét előzi meg.

Jeane Dixon asztrológus azt jövendölte, hogy a bolygónk 1962. február 4-én megsemmisül, méghozzá egy különösen balszerencsés bolygóegyüttállás miatt.

Az Isten gyermekei vallási szekta alapítója, Moses David megjósolta, hogy 1973 körül egy üstökös zuhan majd a Földre, és kiirtja az Egyesült Államok teljes népességét. Később mindezt kiegészítette azzal, hogy 1986-ben fog bekövetkezni az armageddoni csata, és Krisztus második eljövetele 1993-ban várható.

José Argüelles ezoterikus író és tanító arra figyelmeztette az emberiséget, hogy amennyiben nem gyűlik össze a világ adott pontjain száznegyvennégyezer ember 1987. augusztus 16. és 17. között, mégpedig az úgynevezett harmonikus konvergencia jegyében, akkor elkerülhetetlen az Armageddon.

A NASA egyik kutatójának, Edgar C. Whisenantnak 88 Reasons Why the Rapture Will Be in 1988 and On Borrowed Time (88 érv amellett, hogy 1988 az elragadtatás éve) című könyve több mint négymillió példányban kelt el.

A Bibliát szó szerint értelmező író, Reginald Dunlop megjövendölte, hogy a világvége legkésőbb 1994. szeptember 23-a előtt bekövetkezik, ugyanis ez a dátum található a gízai nagy piramisba kódolva.

Az 1999-es esztendő sokak szerint nyilvánvaló világvége-időpont; íme, néhányan, a teljesség igénye nélkül: Hetednapi Adventista Egyház, Jehova Tanúi; Charles Berlitz nyelvész; Charles Moore atya, a spiritualitás történetének kutatója; Gerald Vano nyugalmazott villamosmérnök; Eileen Lakes spiritiszta; Itokava Hideo űrkutató; Michael Rood „a messiás rabbi"; Jack Van Impe televíziós hittérítő; Richard C. Hoagland, egykori NASA-tanácsadó; és végül de nem utolsósorban Joseph Kibweteere, egykori üzletember, politikus és szektavezető.

Michael Travesser, eredeti nevén Wayne Bent, egykori tengerész jelenleg az új-mexikói The Lord Our Righteousness Church (Isten a mi igazságunk) elnevezésű szekta szellemi vezetője. Travesser szerint a régóta várt Messiás elérkezése és vele együtt a világvége 2007. október 31-én, pontban éjfélkor fog bekövetkezni.

A The Lord’s Witnesses (az Úr tanúi), egy brit szekta tagjai a bibliai jövendölések alapján hosszadalmas számításokba fogtak, majd ez után arra jutottak, hogy az ENSZ fogja átvenni a világuralmat, méghozzá a 2001. április 24-ét megelőző holdhónap során. Nevezett időpont egyébként éppen 666 héber időszámítás szerinti hónappal van az ENSZ megalapításának dátuma után. Tekintettel arra, hogy nem jött be a számításuk, nyilvánvaló, hogy nincs okunk aggodalmaskodni a további jövendöléseikkel kapcsolatban, amelyek lényege, hogy miután az ENSZ megszerzi a világ feletti hatalmat, 2008. március 21-én megkezdődik az armageddoni csata, amelyben a föld népességének háromnegyede életét veszti.

A továbbiakban még számos világvége-próféciáról lesz szó, de ezekkel együtt is csak azt mondhatjuk, épphogy megkapargattuk a felszínt, hiszen az emberi kíváncsiság nem ismer határokat. Minden korban voltak, akik legalább csak egy icipici utalást szerettek volna kapni arra nézvést, hogy mi vár rájuk a jövőben. Természetesen a saját jövendöléseimet is közzéteszem, de nem azért, hogy még nagyobb zavar legyen a fejekben, hanem azért, mert szeretném, ha mindenki megértené, hogy a világvégével kapcsolatban vannak olyan tényezők, amelyek nem kapnak elegendő figyelmet, s ezzel szemben más vonatkozások sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak, mint kellene.

A világvége-teóriák típusai

Noha a következőkben tárgyalandó világvége-elméletek közül nem mindegyikre igaz, nagy általánosságban mégis elmondható, hogy e teóriák és próféciák három csoportba sorolhatók: a millenarizmus, az apokaliptika, és a messianizmus kategóriáiba.

A millenarizmus kifejezés a latin millenarius, „ezret tartalmazó szóból ered, és lényege, hogy hatalmas katasztrófák sújtják majd a földet, és lakóit, és azután az arra érdemesek, a „megváltott lelkek a paradicsomba jutnak, s ott élnek majd örökké tartó boldogságban. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy teljes joggal kapkodhatunk a fejünkhöz, és retteghetünk a világvégétől, mihelyst eljön a millennium, vagyis az ezredforduló, a nullák száma és a szó eredete miatt is. Nos, a történelmi példák szerint nem mi lennénk az elsők, akik belesétálnak ebbe a mentális és érzelmi csapdába.

Egyébként – ahogyan azt majd a harmadik fejezetben látni fogjuk – a millenarizmus gyökerei a Jelenések könyvében, János próféciáiban (illetve rémlátomásainak leírásaiban, vagy politikai esszéjében) keresendők. A 20. fejezetben ez áll:

„És láték egy angyalt leszállani a mennyből, a kinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy láncz a kezében. És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre. És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő… És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel;