Túl a valóságon

By Gabriel Wolf

Túl a valóságon („A halhatatlanság hullámhosszán” sci-fi sorozat második rész)

Érezted már, hogy figyelnek? Tartottál-e attól, hogy semmit sem csinálsz jól, és ezt mások mindig észreveszik? Hitted-e már emiatt, hogy paranoiás vagy?
De mi van akkor, ha valójában te vagy az egyetlen normális ember a világon, és ezért figyelnek? Mert kilógsz a sorból. Milyen sorból? Hát a manipuláltak sorából.
Az amerikai kormány már régóta rádióhullámokkal befolyásolja a lakosság tudatalattiját. Az emberek közel egy évszázada agymosásnak vannak kitéve, és emiatt teljesen másnak látják a világot: szebbnek, gazdagabbnak, ahol van értelme élni, dolgozni, és akár még hinni is.
Kár, hogy a Bibliát is csak az amerikai állam találta ki a hatvanas években. A több ezer éves ezzel kapcsolatos történelem is csak az agymosás része. Az emberek pedig már nem látják a fától az erdőt, na meg a születésükkor arcüregükbe csavarozott kivetítőtől sem, ami folyamatosan fals képet vetít eléjük.
Mindössze csak egy maroknyi ember van a Földön, akik részben veleszületett, részben tanult képességük miatt ellenállnak az agymosásnak:
„Rezisztenseknek” hívják őket. Tony és Julie mindketten azok. Szerencsejátékból élnek. Nem azért, mert szerencsések, hanem mert a balszerencse is csak egy kormány által kitalált fogalom, hiszen a valóságban bárki bármikor nyerhet. Tonyék tudják ezt, és ki is használják. Mások számára úgy tűnik, hogy manipulálják a valóságot, pedig valójában csak nem törődnek a hazugsággal, amiben a többiek élnek. Azáltal, hogy nem kötik őket az államilag kitalált balszerencse korlátai, állandóan nyernek.
Van is szükségük a pénzre, mivel képességük miatt a kormány hajtóvadászatot indít ellenük. Azért akarják őket elhallgattatni...
...mert nemcsak, hogy látják a valódi világot, de mindenki másnak is meg akarják mutatni!
Ha sikerülne nekik, azzal lelepleznék a történelem legnagyobb összeesküvését.
Hacsak a titokzatos Hydra előbb meg nem állítja őket... odalent, az alvilág kapujában.

• Language: Magyar
• Publisher: Arte Tenebrarum Publishing
• Release date: Jul 5, 2019
• ISBN: 9788834152195

Book preview

www.artetenebrarum.hu

Copyright

©2018 Farkas Gábor

Minden jog fenntartva

gabrielwolfblog.wordpress.com

Arte Tenebrarum Könyvkiadó

www.artetenebrarum.hu

E-könyv verziószáma: 1.2

Utolsó módosítás dátuma: 2019.07.05.

Szerkesztette: Farkas Gábor, Farkasné S. Linda és Nagy Ágnes

Szinopszis

Túl a valóságon („A halhatatlanság hullámhosszán" sci-fi sorozat második rész)

Érezted már, hogy figyelnek? Tartottál-e attól, hogy semmit sem csinálsz jól, és ezt mások mindig észreveszik? Hitted-e már emiatt, hogy paranoiás vagy?

De mi van akkor, ha valójában te vagy az egyetlen normális ember a világon, és ezért figyelnek? Mert kilógsz a sorból. Milyen sorból? Hát a manipuláltak sorából.

Az amerikai kormány már régóta rádióhullámokkal befolyásolja a lakosság tudatalattiját. Az emberek közel egy évszázada agymosásnak vannak kitéve, és emiatt teljesen másnak látják a világot: szebbnek, gazdagabbnak, ahol van értelme élni, dolgozni, és akár még hinni is.

Kár, hogy a Bibliát is csak az amerikai állam találta ki a hatvanas években. A több ezer éves ezzel kapcsolatos történelem is csak az agymosás része. Az emberek pedig már nem látják a fától az erdőt, na meg a születésükkor arcüregükbe csavarozott kivetítőtől sem, ami folyamatosan fals képet vetít eléjük.

Mindössze csak egy maroknyi ember van a Földön, akik részben veleszületett, részben tanult képességük miatt ellenállnak az agymosásnak:

„Rezisztenseknek" hívják őket. Tony és Julie mindketten azok. Szerencsejátékból élnek. Nem azért, mert szerencsések, hanem mert a balszerencse is csak egy kormány által kitalált fogalom, hiszen a valóságban bárki bármikor nyerhet. Tonyék tudják ezt, és ki is használják. Mások számára úgy tűnik, hogy manipulálják a valóságot, pedig valójában csak nem törődnek a hazugsággal, amiben a többiek élnek. Azáltal, hogy nem kötik őket az államilag kitalált balszerencse korlátai, állandóan nyernek.

Van is szükségük a pénzre, mivel képességük miatt a kormány hajtóvadászatot indít ellenük. Azért akarják őket elhallgattatni...

...mert nemcsak, hogy látják a valódi világot, de mindenki másnak is meg akarják mutatni!

Ha sikerülne nekik, azzal lelepleznék a történelem legnagyobb összeesküvését.

Hacsak a titokzatos Hydra előbb meg nem állítja őket... odalent, az alvilág kapujában.

Ajánlás

A szerzők szeretettel ajánlják ezt a könyvet Szücs Juditnak, a nagyszerű grafikusnak, aki a borítón látható festményével megalkotta e sorozat egyik legfontosabb szereplőjét, és ezáltal befolyásolta az egész történet alakulását is.

De nemcsak a borító miatt ajánljuk neki, hanem azért is, mert Judit több területen bizonyította, hogy kitartásával és tehetségével sok mindenre képes, amire mások nem. Ez a könyv pedig pontosan arról szól, hogy mi mindenre lehetünk képesek, ha igazán akarjuk.

Tartalom

Túl a valóságon

Copyright

Szinopszis

Ajánlás

Tartalom

Első fejezet: Kihallgatás

Második fejezet: Vallomás

Harmadik fejezet: A valóság

Negyedik fejezet: Akár az istenek

Ötödik fejezet: Cortex arcai

Hatodik fejezet: Hydra

! JÖN !

A szerzőkről

Kapcsolat

Egyéb kiadványaink

Első fejezet: Kihallgatás

2017. október 3. Amerikai Egyesült Államok, New York-i Rendőrfőkapitányság, 3. számú kihallgatószoba

17 óra 23 perc

– Rendben, Mr. Anthony Strong. Vegyük át akkor újra ezt a történetet – mondta kimérten az ősz hajú nyomozó. – Hová lett Julie, a tettestársa, akinek vezetékneve továbbra is ismeretlen a hatóságok számára? Mikor találkozott vele először? Mennyi ideig voltak együtt? És pontosan mi mindent követtek el?

– Már mondtam, hogy semmit. Nem vagyok bűnöző. És Julie sem az.

– Tehát beismeri, hogy tudja, kire gondolok. Az előbb még csak egyesszámban beszélt a történtekről.

– Igen, ismerem őt. Vagy legalábbis azt hittem, hogy ismerem. De már abban sem vagyok biztos, hogy létezik egyáltalán.

– Létezik, Tony. Nekem elhiheti, hogy létezik. Valaki azért csak volt magával, amikor országszerte meglovasították azokat a milliókat a kaszinókból. A nő rajta van egy rakás biztonsági felvételen. És maga, már ne is haragudjon, egyébként sem tűnik olyan rafináltnak, hogy képes legyen egymaga végiglopni az összes kaszinót valamilyen trükkel. Az a nő rendkívül fineszes. És meglehetősen csinos is, azért azt tegyük hozzá. Nem csodálom, hogy bedőlt neki. Egy olyan vörös démont bármilyen férfiember önként, csaholva követne, mint a kiskutya.

– Nem dőltem be neki. Julie egyébként sem hazug. Épp ellenkezőleg.

– „Ellenkezőleg"? Mégis mit ért ezalatt? A nő maga a megtestesült igazmondás, vagy micsoda? Azért lopkodja végig az összes kaszinót? Puszta jóindulatból? Kell a pénz az árváknak, mi? Maga meg bevette, és még segített is annak a Teréz anyának, ugye? Ugyan már! Az a nő egy tolvaj! És ha most itt lenne a másik kihallgatóban, akkor nekem, fiam, elhiheti, hogy épp maga ellen vallana! Ne falazzon hát maga se neki. Árulja el, hogy hol van!

– Nem tudom! Tényleg nem tudom! Eltűnt... Talán soha nem is létezett. Már semmit sem értek... Semmit! – vonta meg a vállát a fiatalember kétségbeesetten. Homlokát mély barázdák szántották már egy ideje, a szemei körül pedig a sötét karikák kezdtek kissé ijesztő külsőt kölcsönözni az egyébként jóképű férfinak. Napok óta nem hagyták aludni. Újra és újra elmondatták vele ugyanazt. Faggatták. Pedig tényleg nem tudott sok mindent mondani nekik. Nem is akart. De nem is tudott.

– Mikor találkoztak először?

– Már mondtam: szeptember másodikán, a Black Rock Kaszinóban.

– És akkor loptak először közösen?

– Dehogyis! Akkor még ott dolgoztam! Biztonsági ember voltam. De ezt már az előbb is mondtam! Miért kérdez vissza állandóan? Mire jó ez? Össze akar zavarni?

– Össze bizony – vallotta be a nyomozó. – Akkor ugyanis hibázni fog. Előbb-utóbb el fogja nekem mondani az igazat. Arról, hogy kicsoda az a nő, hogy hogyan csinálja, amit csinál, és azt is, hogy most hol bujkál.

– Fogalmam sincs. De szerintem sosem fogják megtalálni! Csodálom, hogy a kamerák egyáltalán rögzíteni tudták a képét.

– Miért, mi az a némber, valamiféle vámpír?

– Nem, nem így értettem. De valahogy mintha nem ebben a világban élne, amiben mi.

– Na igen. Ezt már hallottuk. És akkor sem hittük el. Maga képzelődik, fiam. Mondja csak, mikor drogozott utoljára? Mert hogy korábban élt olyan szerekkel, azt konkrétan tudjuk. Elvonón is volt már nem egyszer. Tudom, mert utánanéztem.

– Azt már jóval a Black Rock-i munkám előtt abbahagytam. Azóta tiszta vagyok.

– Ja, értem. Akkor, gondolom, egyszerűen csak megőrült. Fiam, lehet, hogy ezzel most újat fogok mondani, de elárulom: nem léteznek olyan nősténydémonok, akik féllábbal a másvilágon élnek.

– Nem úgy értettem! Tudom, hogy Julie ember. Már ha létezik egyáltalán... Egyszerűen csak máshogy érzékeli a világot, mint mi.

– Mint ki?

– Mint akárki! – fakadt ki Tony türelmetlenül.

– Tehát maga akkor nem képes úgy látni a dolgokat, mint ő? Maga nem olyan?

– Nem tudom! Vele valahogy működött a dolog. De így egyedül már nem. Nem tudom, mire vagyok képes. Azt sem, hogy vele hogyan csináltunk dolgokat.

– „Dolgokat"? A háromszázhetvenmillió dollár meglovasítására gondol, Mr. Strong? Nos olyan dolgokat én is szeretnék csinálni! Á, csak viccelek. Én sosem tennék olyat. Épeszű ember nem venne részt ilyesmiben. Magát nagyon komolyan befolyásolta és manipulálhatta az a nő, ha önként részt vett azokban a csalásokban.

– Mondtam, hogy nem csaltunk! Ne ismételgesse már ezt állandóan!

– Miért? Akkor hogyan került magukhoz az a rengeteg pénz? A pápa adta zsetonokban felebaráti szeretetből, maguk meg kifelé menet beváltották a Vatikán pénztáránál?

– Hiába gúnyolódik! És hiába próbál állandóan összezavarni. Annál jobban úgysem tud, mint amennyire már amúgy is el vagyok bizonytalanodva mindenben.

– Rendben – enyhült meg kicsit a nyomozó. – Akkor csak annyit osszon meg velünk, és úgy... ahogy maga emlékszik rá. Mondja el az eseményeket a saját szemszögéből. Akkor is, ha nem biztos benne, hogy megtörténtek. Elég ha azt elmondja, amiben biztos. Már az is a nő nyomára vezethet bennünket. Ön hogyan látta? Miként nyerték meg azt a rengeteg pénzt?

– Én úgy láttam, hogy csalás nélkül, teljesen legálisan nyertünk mindenhol. Miért? Maga szerint különben hogyan hagyhattuk volna el szabadon a helyszínt minden alkalommal? Ha csaltunk volna, lefüleltek volna, nekem elhiheti! Ez volt a munkám ugyanis. Csalókat, hamiskártyásokat buktattam le a Black Rock-ban. Julie nem csalt. Szabályosan nyert.

– Mindenhol? Minden egyes alkalommal? Ki az a