A Sztorgilosz sztori

By Kövesdi László

A Periklész-kori Athénben és az etruszkok földjén járunk.
A szerző egy borbély bőrébe bújva mesél a mindennapokról, beleszőve, amit egy korabeli ember tudhatott a színházról, tudományról, politikáról. Egy borbélynál akkoriban is sokan megfordultak…
A könyv nem tudományos adattár, bár bőségesen felhasználja a szakirodalmat. Regényes keretjátékba foglalt étvágygerjesztő a kor iránt érdeklődők számára.
A szöveget a szerző fotói egészítik ki.

• Language: Magyar
• Publisher: Underground Kiadó és Terjesztő Kft.
• Release date: Feb 1, 2019
• ISBN: 9786150042008

Book preview

cover.jpg

Kövesdi László

A Sztorgilosz sztori

Mártimnak szeretettel

Az indulás

– Jó napot Professzor úr! – szólította meg, a repülőtér várócsarnokában üldögélő idős urat egy szemüveges férfi.

– Üdvözöllek! Mi járatban, így déltájt a repülőtéren?

– Athénbe utazom, egy konferenciára. És Professzor úr?

– Én is. Bár megfogadtam, hogy többet ki nem teszem a lábam Pestről. Az én koromban már nem tanácsos, meg nem is érdemes utazni. Amit fontosnak tartottam, azt eddig már láttam, amit meg nem, azt valószínűleg nem is érdemes. Aztán januárban jött egy felkérés és megváltoztattam a véleményemet. Annyira felizgatott ez a meghívás, a lehetőség, hogy még egyszer láthatom egyik kedves városomat, hogy rászántam magam az útra. Így aztán én is Athénbe indulok.

– Electra Hotel? – kérdezte a szemüveges Tanár, egykori klasszika filológia oktatóját, a Professzort.

– Ezek szerint egy helyre megyünk. Te miről tartasz előadást? – nézett rá az idős Professzor.

– Élet a Periklész-kori Athénben – válaszolt a volt tanítvány – Igazi ókortörténésznek való téma. Persze, hogy elvállaltam. A januári e-mail csak kevés lényeges adatot tartalmazott, de a körülmények osztályon felülinek tűnnek. Semmiképp nem akartam egy ilyen lehetőséget kihagyni. Előadás Athénben, ez még a publikációk jegyzékében is előkelően hangzik.

– Én irodalmi művekről fogok beszélni, a kezdetektől Periklész koráig. Nem tudtam ellenállni, hogy a megfelelő témáról a megfelelő helyen beszélhessek. Talán még új ihletet is adhat a város. Az én koromban is történhetnek még csodák. De nézz csak oda! – folytatta a Professzor. Az athéni sorban látok még két ismerőst.

A Tanár arra odapillantott, amerre a Professzor mutatott és meglátta szakállas Régész ismerősüket, aki egy csinos tanárnő kollégával társalgott. Hihetetlen, hogy a Professzornak milyen jó az arcmemóriája. – gondolta az ókortörténész oktató. Igaz, ebben a szakmában szinte mindenki a Professzor tanítványa.

A Tanár odament a beszállásra várakozók között álldogáló szakmabeliekhez. A kölcsönös üdvözlések után bemutatkozásra nem volt szükség, hiszen tudományterületük hazai rendezvényein szinte mindig ugyanazzal a néhány tucat emberrel lehet találkozni.

– Ne is mondjátok hová mentek, mit fogtok csinálni és hol fogtok megszállni – mondta a Tanár. – Le merem fogadni – fordult a szakállas férfihez, hogy te a Periklész-kori tárgyi emlékekről, te meg – nézett mosolyogva a Tanárnőre – az ókori feliratokról és az orvoslásról fogsz majd előadni.

– Honnan tudod? – kérdezték egyszerre. A Tanár odamutatott, ahol a Professzor ült.

– Mi már egyeztettünk. – válaszolta.

A következő meglepetés akkor érte őket, amikor megkapták a beszálló kártyájukat.

– Gáláns ez a Kongmíng. – mondták elismerően.

A sanghaji kapcsolat

Kongmíng Sanghajban született és mindössze huszonhat éves. Családjában ő a fekete bárány. Bátyja jó érzékkel, még a megfelelő időben lett társtulajdonosa az Alibaba nevű csomagküldő cégnek. Ma már sokszoros milliomos. Kongmíng urat azonban az üzlet helyett jobban izgatták az olyan kérdések, mint például, hogy ki lehet az a különös nevű építész, aki a város ikonikus épületét, a Park Hotelt tervezte, ahol a bátyja irodákat bérel. A kínai kultúra sokkal régebbi, mint az európai, de akkor mégis miért vonzódik annyi kínai turista, hogy lássa Európát? Mit tudott az a kínai mértékkel mérve megyényi kis földdarab?

Egy családi kupaktanácson aztán azzal a meglepő ötlettel állt elő, hogy a felhalmozott nyereség egy részéből építsék fel a Periklész-kori Athén egy részét, Sanghajban. A kiállítás interaktívvá tételéhez természetesen készülnie kell egy kisfilmnek is, hogy még több információhoz jussanak a látogatók Európa kultúrájának a kezdetéről. A család jót nevetett a kisöcs ötletén. Próbálták megértetni vele, hogy a régi civilizációk iránt már nincs érdeklődés. Üsse csak be bármelyik keresőbe az ő vállalkozásuk nevét. Az Alibaba csomagküldő sok-sok sora után jelenik csak meg az Ali Baba név. A régi nevek kiválóak védjegynek, mert valahol hátul az agyakba még berögzültek. A következő nemzedék számítógépes keresőjében viszont már csak az ő cégük lesz megtalálható.

Kongmíng nem hagyta annyiban. Elmagyarázta, hogy szerinte a Periklész kori Athén ikonikus épületére felfűzve el lehetne mesélni, hogyan is történtek a dolgok a kezdet kezdetén odaát.

Eszébe jutott a sanghaji Park Hotel tervezője, ez a különös nevű magyar, László Hugyecz, akinek éppen idén állítottak szobrot a városban. Utána nézett és rájött, hogy rengeteg magyar forrást dob ki a kereső Periklész koráról. A magyarok legalább olyan olcsó munkaerőnek számítanak Európában, mint a kínai munkások odahaza és a tudósoknak bizonyára nem esik nehezükre angolul ismertetni a tudásukat.

A család nem siette el a döntést. De mikor megszerezték a pekingi kulturális tárca ígéretét arra, hogy anyagilag is támogatják majd a kivitelezést, az öcsike kapott egy kínai mértékkel mérve csekély összeget, hogy hozzálásson célja megvalósításához.

A magyar tudósok pedig helyet foglaltak a repülőgép első osztályán.

A találkozás

Az athéni Electra szálló recepcióján a magyar társaságot négy darab superior szoba kulcsa, valamint egy kis angol nyelvű cédula fogadta, miszerint délután hatkor várja őket Kongmíng, a bárban.

– Üdvözlöm Önöket! – kezdte a bemutatkozást a kínai. Remélem jól utaztak, és meg vannak elégedve a szobájukkal. Szeretnék rögtön a tárgyra térni, hiszen sűrű három nap áll előttünk. Nem tudom, hogy külföldi kollégáiknál szóba hozták-e ezt az athéni konferenciát, de szeretném tájékoztatni Önöket, hogy ezen a konferencián csak önök vesznek részt. Tulajdonképpen egy előadásfüzérről van szó, melynek megtartására én kértem fel önöket. Az Önök tudását szeretném magamévá tenni. Ezért kértem el előre az előadásuk vázlatát. Én egy Sanghajban építendő Parthenón kurátora leszek, és a látogatóknak szánt ismertetőhöz szeretném az előadásaikat felhasználni.

Végignézett a vendégeken, hogy mennyire vannak meglepődve, de látta, hogy mindegyikük el volt foglalva az odakészített „kanapékkal". Így nyugodtan folytatta.

– Önök a tudományterületük jeles képviselői. Tudásuk közismert, a Professzor urat nemrég magas kitüntetésben is részesítették. Ehhez most szeretnék személyesen is gratulálni. – fordult a Professzor felé, majd folytatta – Önök megbecsült előadók, sok könyvet jegyeznek alkotóként külön-külön, de közösen is. Eltérően a mi kultúránktól, Európában a történelmet sem nézik holisztikusan. Önök kiváló irodalomtudósok, régészek, történészek, epigráfusok, hogy úgy mondjam, mindent tudnak a tudományterületükről. Én azonban szeretném megismertetni otthon Európa történelmének ezt a szerencsés időszakát. Az Önök által a görögség aranykorának nevezett néhány tucat évben hogyan is volt mindez egy korabeli átlagember szemével.

Egy tudományos megalapozottságú interaktív kiállítást szeretnék létrehozni.

A kínai megpihent, ivott egy korty vizet, majd folytatta.

– Ön, tisztelt Tanárnő egy érdekes cikkében elemezte azt a minap talált sztélét{1}, mely az Akropolisz építésének egyik költségelszámolását tartalmazza. Kitért a második oszlop hetvenharmadik nevére, bizonyos Sztrombikoszra, mely Ön szerint elírás, mert minden valószínűség szerint Sztorgilosz volt az illető neve, mégpedig az, akiről később Arisztophanész a Madarak című komédiájában írt. Induljunk ki ebből. Én arra gondoltam, hogy a kínai látogatókhoz úgy lehetne közel hozni az adott korszakot, mintha egy ember, ez a bizonyos Sztorgilosz mesélne életének 490-443 közötti szakaszáról.

Természetesen, ahogy Önök mondanák, időszámítás előttről van szó. Visszatérve a lényegre, a borbélyság esetünkben azért célravezető, mert egy borbély, mesterségéből adódóan mindenféle emberrel kapcsolatban áll, hiszen sok és sokféle ember fordul meg nála. Ráadásul amióta világ a világ a borbélynál a férfiak, mint ahogy a fodrásznál a nők, beszélgetéssel ütik el az időt, és a vendégek a legkülönfélébb témákról szót ejthetnek. Sok tévé és filmsorozat épül ehhez hasonló ötletre. Önöknél és nálunk is közismertek az úgynevezett kórházi, áruházi, meg család-sorozatok. Csodálom, hogy a fodrászüzlet még nem lett helyszíne egyetlen nagy nemzetközi sorozatnak sem. Úgy döntöttem, hogy a korszakot a borbély és vendégei között zajló beszélgetések fogják megeleveníteni.

Milyen élete lehetett akkoriban egy metoikosznak{2}, aki a mesterségére nézve borbély volt? Milyen politikai, gazdasági, kulturális információkkal rendelkezhetett?

Van még egy titkos szándékom is ezzel az anyaggal. Tudják, nálunk is gond, hogy a diákok első kérdése egy tantárggyal kapcsolatban mindig az, hogy mi belőle a hasznuk? Olvastam, hogy önöknél is értetlenkednek a tanulók, minek egy negyedévig foglakozni olyan holt dolgokkal, mint a régi görögök, vagy latinok irodalma? Bízom abban, hogy az elkészítendő füzet, még ha zanza is lesz, vagy talán éppen ezért, mivel benne, vagy száz forrás tudása van, talán lesz olyan érdekes és emészthető, hogy a diákok szentelnek rá majd időt, és kedvet kapnak tovább böngészni ezt a kort.

Ha nincs kérdés, akkor holnap kilenc órakor a beige teremben várom Önöket. Jó éjszakát. Búcsúzott el Kongmíng úr a vendégeitől.

A magyar tudósok visszamentek a szobájukba és élvezték, hogy az ablakukból a kivilágított Parthenónra látnak.

Első nap délelőtt

– Jó reggelt kívánok. Elöljáróban szeretném elmondani Önöknek, hogy én már néhány napja Athénben tartózkodom. Ezt az időt arra használtam, hogy elmenjek néhány múzeumba. Olyan fényképeket készítettem, amelyek majd támpontul szolgálhatnak a kiállítást kísérő film operatőrének. Ezeket a felvételeket szeretném önöknek levetíteni, és egyúttal arra is megkérem önöket, hogy előadásukba majd építsék be a most látottakat. – Az előadó intett a technikusnak, aki bekapcsolta a projektort és kisebbre vette a terem világítását. A hallgatóságot az előbbi bejelentés meglepetésként érte, hiszen kész anyaggal érkeztek Athénbe. De nem volt idő töprengeni, mert kezdődött a vetítés.

img1.png

1. kép

img2.png

2. kép

img3.png

3. kép

Első utam Attalosz Sztoájához vezetett. – Indította a képek sorát a kínai előadó. Szerintem ennek a kis népnek az erejét, a szerencsés történelmi körülmények mellet az adta, hogy az emberiség történetében először fordult elő, amikor alattvalókból egyenrangú polgárrá váltak az emberek. A demokrácia egyik tárgyi emléke a szavazatcserép, a másik pedig az a kis ólomlapocska, amit minden egyes ember megkapott, mikor elnyerte a polgárjogot. Ez az ólomlemez tartalmazta az illető teljes nevét és lakóhelyének megnevezését. Ezt a fémdarabot tették szükség esetén a sorsoló egységbe, így biztosítva minden polgár számára, hogy az egyes tisztségekre kiválaszthassák őket, egyenlő esélyt biztosítva mindenkinek. Gondolom ennek működéséről hallok önöktől a későbbiekben. – nézett a hallgatóira, majd folytatta.

– Ebből, a mai szóhasználattal talán személyi igazolványnak nevezhető ólomlemezből is látszik, hogy Athénben mennyire fontosnak tartottak minden egyes polgárt és minden polgár fontosnak is érezhette magát. Ez pedig a kor despotikus rendszereihez képest valódi újdonság volt.

img4.png

4. kép

Amikor hadba indultak a polgárok, akkor minden katona kapott egy agyaglapocskát. Ezeket különböző mintázat alapján kettévágták. Egyik felét magával vitte a katona, a másikat pedig egy hivatalban megőrizték. Aki visszatért, a nála levő fél darabkát bemutatta és ezzel azonosította magát.

img5.png

5. kép

Nagyon fontos volt a bíróságok szerepe az athéni polgárok életében. Lefotóztam az esküdtek által szavazásra használt bronz korongokat, mert szükségesnek tartom ezek használatát is majd ismertetni. A figyelmes személő észreveheti, hogy egyes korongok közepe lyukas, másoké viszont teli, attól függően választották az esküdtek, hogy bűnösnek, vagy ártatlannak tartották-e a vádlottat. A kísérő filmet készítő operatőrt majd figyelmeztetem, hogy Attalosz sztoájának árkádja alatt keresse meg azt a kis kőmedencét is, aminek vizébe az esküdtek beledobták az ítéletüknek megfelelő korongot.

Nem tudom, hogyan lehet majd ügyesen beilleszteni valamely szövegbe, hogy a régi görögök ismerték és alkalmazták az „elsétálás" jogát. Vagyis ha az adós önként átengedte