Twin Peaks - Az utolsó dosszié

By Mark Frost

Nézed a Twin Peaks harmadik évadát, és nem érted? Mélyebbre ásnál egy-egy történetszálban, vagy érdekel a karakterek háttértörténete, múltja is? Szeretnél megismerni valami többet, emberibbet Mark Frost és David Lynch látomásosan örvénylő fantáziavilágából? Az utolsó dosszié egy spirituális térkép a Twin Peaks univerzumához.

A 26 év szünet után, 2017 májusában a képernyőre visszatért, tévétörténeti jelentőségű sorozat az egyik legrétegzettebb szellemi termék, amit valaha létrehoztak. Befogadása, megértése nagy odafigyelést, türelmet, kitartást kíván nézőjétől. Mark Frost feltáró jellegű háttérmunkája, Az utolsó dosszié megadja a végső válaszokat rajongók kérdéseinek egy részére, miközben rengeteg új kérdést is nyit a Twin Peaks univerzum utolsó műve. Mert igen, David Lynch és Mark Frost azok, amiknek látszanak: ködlovagok.

• Language: Magyar
• Publisher: Athenaeum
• Release date: Dec 19, 2017
• ISBN: 9789632937342

Book preview

Borítócimlap

A fordítás alapjául szolgáló mű

Mark Frost: Twin Peaks – The Final Dossier

Copyright © 2017 by Mark Frost

© Rancho Rosa Partnership Inc., 2017

Minden jog fenntartva.

Kiadta az Athenaeum Kiadó,

az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók

és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja.

1086 Budapest, Dankó u. 4–8.

Tel.: [phone]

www.athenaeum.hu

www.facebook.com/athenaeumkiado

[e-mail]

ISBN 978 963 293 734 2

Felelős kiadó az Athenaeum Kiadó Kft. ügyvezetője

Felelős szerkesztő: Szabó Tibor Benjámin

Műszaki vezető: Drótos Szilvia

Borítóterv: Földi Andrea

Elektronikus verzió

eKönyv Magyarország Kft., 2017

www.ekonyv.hu

Elektronikus könyv: Ambrose Montanus

Ez a tizenhetedik kötet az utolsó könyv, amit néhai irodalmi ügynököm, szerkesztőm, és egyben harminc évig igaz barátom, Ed Victor segítő támogatásával és mérhetetlenül bölcs szellemének közreműködésével írtam. Ő valóban oroszlán volt, a betűk, az irodalom és a kultúra bajnoka, a két kontinensen tán nem is akad olyan, mesterségét magas szinten végző tollforgató vagy kiadó, akire ne hatott volna Ed műveltsége, jelenléte, barátsága. Azok a szerencsések, akik az ügyfeleinek mondhatták magukat, tudták róla, hogy mi is az ő mércéje. Ami engem illet, nélküle elképzelhetetlen lett volna az az utazás, amelynek során ambiciózus írópalántából ismert szerzővé váltam.

Mint mindig, most is sokaknak tartozom köszönettel, akik munkájukkal segítették e kötet megjelenését. Ám Ed megrendítő hiánya arra késztet, hogy ezúttal későbbre halasszam a köszönetnyilvánítást, és arra kérjem Bob Millert, Colin Dickermant, Will Schwalbét, Paul Kepple-t, Marlena Bittnert és James Meliát, hogy csatlakozzanak hozzám, és tisztelegjünk együtt az előtt az ember előtt, aki munkánkat mindig csak jobbá és eredetibbé, kíméletlen világunkat pedig jelenlétével kedvesebb, és kivált műveltebb hellyé tette.

fejlec1

KIZÁRÓLAG BELSŐ HASZNÁLATRA

Dátum: 2017. szeptember 6.

Küldő: TAMARA PRESTON, különleges ügynök

Kapja: Gordon Cole, igazgatóhelyettes

Kedves Cole ig. helyettes:

Az ön előző évi iránymutatása értelmében a „levéltáros dossziéjának" vizsgálatával kapcsolatban, ezúton benyújtom az alábbi kiegészítő jelentésemet.

A dossziéban található feljegyzések – amelyek 1989. március 28-ával, az őrnagy hirtelen eltűnésével és feltételezett halálával váratlanul megszakadtak – számtalan utat nyitottak meg nyomozásunk előtt. Megfogadva akkori tanácsát, a magam nyomozását folytattam, „leereszkedve minden nyúlüregbe, és felhágva minden almafára, hogy megtaláljam a válaszokat. Így minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy „a levéltáros tiszte mostantól az enyém.

Ellentétben az előző dossziéval, amelyben a legtöbb esetben minden dokumentum a maga lehető legteljesebb formájában tárul a szemünk elé, az FBI hivatalos szabványának megfelelően, itt éltem a lényeges események tömörítésének lehetőségével, így ezeket megszakítás nélkül, folyamatosan jegyeztem le.

Szintén az ön kérésének eleget téve, kutatásomat Twin Peaks városában kezdtem el, megkísérelve naprakészen összegyűjteni az ön számára a közbeeső évtizedek azon eseményeit, amelyek a város polgárait érintették, akik közül sokakat ön is személyesen ismer. Sok meglepő dologra bukkantam – az ön szavai nagyon találóak voltak: ezek a fák tele vannak titkokkal –, és sok olyan felfedezést is tettem, ami igazolja, hogy milyen hihetetlenül gyorsan változnak a dolgok egy közösségen belül, legyen az kicsi vagy nagy, negyed évszázad alatt.

A változások léptékét, mértékét érzékelni a napi események sodrában szinte lehetetlen, ám ha távolabbról vizsgáljuk, akkor a mozgás szinte pergővé válik. Végig szem előtt kellett tartanom azt, hogy a hétköznapi élet megpróbáltatásai vagy jelentéktelen mozzanatai olyan hatással vannak az emberi elmére, mint valamiféle helyi érzéstelenítő, amely érzéketlenné tesz bennünket a halál könyörtelenségével és az idő pusztító erejével szemben. Azt is megtanultam, és ehhez persze kellő alázatra volt szükségem, hogy erre a hatásra mint valamiféle könyörületre tekintsek.

Munkám e szakaszával kapcsolatos következtetéseimmel és gondolataimmal – amelyek lejegyzésével szintén ön bízott meg – időről időre kiegészítettem a dokumentum azon részeit, amelyekre vonatkoztak. Nem készítettem a felhasználásukkal bevezető összefoglalást, ugyanis nem szeretném befolyásolni a dokumentum első olvasásakor szerzett, korábbi benyomásait.

Ami a személyemet illeti, be kell vallanom önnek, hogy az emberi természettel kapcsolatos igazságokba vetett ártatlan hitem vagy naivitásom elvesztésének ellenére – mely naivitás, el kell ismernem, kezdetben számottevő volt – hálával tartozom ezért a tapasztalatért, mert bölcsebbé tett, és a kemény leckék csak még tovább csiszolták az elmémet.

Engedje meg, hogy köszönetet mondjak azért, hogy hitt bennem és rám bízta ezt a feladatot, valamint az öntől kapott lehetőségért, hogy támogatta részvételemet a most is folyó közös munkában – életem egyik legnagyobb elismerése és ajándéka ez.

Csak remélni tudom, hogy lesz alkalmam, akár a legcsekélyebb mértékben is, tudásom legjavával megszolgálni ezt a bizalmat, minden erőmmel, amíg csak élek.

Mély tisztelettel

signature

Tamara Preston bevetési ügynök

Kék Rózsa Különítmény

lablec

Kiegészítés:

Az első dokumentum, mint azt ön azonnal látni is fogja, nem egy „hagyományos" boncolási jegyzőkönyv. Feltételezem, az ön számára mint Kék Rózsa akta elérhető volt az incidens idején, de mivel nem a hagyományos FBI-csatornákon keresztül adták kézről kézre – és igencsak nélkülözi az előírásos, törvényszéki formátumot –, a teljesség kedvéért csatolom.

[Jegyzőkönyv]

kartonkartonkartonkarton

1. Shelly Johnson

folderheader

Shelly története már ránézésre is nyomasztóan ismerős olvasmány: egy helybéli működésképtelen, korai válással végződő frigy egyke leszármazottjának alkohollal és családon belüli erőszakkal súlyosbított, szokásos meséje. Shelly a házasság felbontása után az anyjával élt – az apja megpattant az államból, és köddé vált –, majd tizenhét éves korában végleg elköltözött otthonról. Annak ellenére, hogy a Twin Peaks-i gimnázium feljegyzései okos és ígéretes diáknak írták le, a lány már a tizenegyedik osztály végén lemorzsolódott, amikor a nála hat évvel idősebb Leo Johnson hirtelen berobbant az életébe.

(Tisztában vagyok vele, hogy ön milyen személyes, gyengéd érzelmekkel viseltetik Shelly iránt, Főnök, éppen ezért itt teszek néhány részletesebb kiegészítést is, amit más esetben elkerülnék.)

Leo halálának hivatalos nyomozást követő felülvizsgálata során a következők derültek ki:

Egy titkos viszony Shelly és Laura Palmer vélelmezett barátja, Bobby Briggs között a jelek szerint mindvégig fennállt Shelly Leóval kötött, közel két évig tartó házassága alatt. A tanúvallomások azt is igazolták, hogy a Bobbyval folytatott viszony korábbi, mint az asszony gimnáziumtól tartó kapcsolata Leóval. Bobby és Shelly tulajdonképpen nem pusztán egy nemzedékhez tartoznak, hanem ismeretségük visszanyúlik már elemista korukra.

Az egyik iskolatárs tisztán emlékszik a következőkre: Amikor Shelly rájött, hogy Bobby vele és Laurával is találkozgat, a fiút kérdőre vonva dühében akkora jelenetet rendezett, hogy borult az iskolai bál. A lány, ahogy volt, báli ruhában, mennydörögve elviharzott, és a sors úgy hozta, hogy egy helyi felnőtt szórakozóhelyen kötött ki, amely a cégtáblája alapján a Bang-Bang Bár nevet viselte, bár a helybéliek csak A diszkónak nevezték. Noha a lány akkor még kiskorúnak számított, a laissez faire attitűd jelen esetben a fiatalok kezére játszott, ugyanis hogy, hogy nem, a lány ismerte az aznap éjjel szolgálatban levő csapost, aminek köszönhetően Shelly leguríthatott pár sört, még mielőtt Leo Johnson, aki útban hazafelé épp csak betért fogyasztani valamit, gálánsan kieszközölt neki néhány jóval ütősebb, tiltott koktélt, és mielőtt még vége szakadt volna az éjszakának, már be is indult az események végzetes láncolata.

20_21

Ahogy mondani szokás, csapjunk a lovak közé, Leo és Shelly, beszerezve az összes szükséges okiratot, annak rendje és módja szerint három hét múlva meg is jelent a helyi békebíró előtt – az anyakönyvvezető vallomásában szereplő száraz megjegyzés szerint az ifjú pár „hároméves együttlétének ünnepét megkoronázandó" –, aki összeadta őket.

Jogosan vetődhet fel önben a kérdés: Akkor hol csúszhatott el mégis a dolog? Mert elcsúszott, azt tudjuk már a történet legelejétől.

A Leo halálát követő pár hét után – tekintsük ezt jószándékúan a gyászra kijelölt időszak leteltének – Shelly és Bobby nem kendőzve kapcsolatukat,