hétköznapi szócséplő: unalomtól megmentő rímeket rittyentő

By Edit Árokszállási

Súghatok valamit? Nem veszem komolyan magam. Már nem. A problémáimat sem. 

Rájöttem, hogy nincsenek is problémáim. 

Imádom az életem! Nem férek a bőrömbe. Huncutnál huncutabb ötletek gyötörnek.

Adhatok belőle neked is? Mennyit? Két kilót? Kicsit több lett...Maradhat?

• Language: Magyar
• Publisher: Edit Árokszállási
• Release date: Jun 1, 2017

Book preview

árokszállási edit

hétköznapi

szócséplő

unalomtól megmentő rímeket rittyentő

Használati útmutató

Ha otthon olvasod a könyvem,

heveredj le a kanapéra, huppanj

a fotelbe, kapcsolj be valami kellemes

zenét és kezdd el a könyvet lasssssan,

óóóvatosan lapozni. Kezdd a 27.oldalon.

Vagy felőlem ahol akarod.

Ha álmosság törne rád olvasás közben,

és ez nem a fáradtságtól, hanem a

könyvtől lenne, igyál meg pár csésze

feketét. Nyugodtan ásítozz, úgyse látom.

Ha rájössz, hogy nem is ezt a könyvet

akartad megvenni, mielőtt felhergelnéd

magad, a kamillateát ajánlom neked.

Ha metrón, buszon, villamoson, postán

sorbanállás közben olvasol, mosolyogj,

tégy úgy, mintha valami nagyon vicces

résznél tartanál. Hadd irigykedjenek

mások, hogy neked milyen jó.

Mosolyogj néha rájuk is.

Ja, és még valami!

A verseimben található esetleges

szarvas- és helyesírási hibák nem a

véletlen művei.

Szándékosak.

Kíváncsi vagyok észreveszitek-e, hihi...

A történet a versírással úgy kezdődött,

hogy elkapott egy rettentő nátha.

Aminek az volta mellékhatása,

hogy elkezdtem rímekben prüszkölni.

A nátha elmúlt, a mellékhatás megmaradt.

Attól tartok... mivanha ragályos?

A helyedben a biztonság kedvéért

felvennék valami védőfelszerelést.

Ja és emailben kérek

egy nyilatkozatot,

hogy saját felelősségedre olvasod a könyvemet.

Öööö, akkor most tényleg tovább akarsz lapozni?

Hát jó...csak tessék...

Vagy mégis egy pohár italt előtte?

Ha nem, hát nem..

Rém-eset

Úgy esett

a rém-eset,

hogy írtam

egy rímeset.

Az ihlet

csak úgy

rám esett,

azt hittem,

hogy baleset.

De másnap

megint rám

lesett,

rögtön reggel

keresett.

Szárnyaival

verdesett,

könyörgőn

térdre esett.

Rimánkodott

keveset,

aztán meg

nekem esett,

hogy azonnal

fogjam tollam,

s írjak gyorsan

vicceset.

Meggyes

Vedd