Pénteken vasárnap

By Bertók László

A Kossuth-díjas költő ezt írta új verseskötetéről:Sokáig, hét évig írtam ezt a könyvet, pedig a pillanatról szól. Arról, amit nem lehet kikerülni, de mintha örökké tartana, meg arról, amelyik fölvillan és eltűnik, hiába kapaszkodsz bele. Néha úgy érzed, sikerült megállítanod, megjelölnöd, sőt, ott maradni benne valameddig, de máris jön a következő, amely magával sodor vagy lehagy. Nem emlékszem már, hogy hosszabb szabadverseim (hosszúkáim) írása közben miért vetettem papírra az első tizenkét sorost. Talán azért, mint bárki más, aki feljegyez egy-egy fontosnak vélt gondolatot, hogy el ne felejtse. Talán azért, mert azt, hogy ,,halálmély égő toronyban utazol"" nem lehetett leírni másként, de le kellett írni, mert a New-York-i ikertornyok lerombolásának az első évfordulója volt. Leírni akkor is, ha elsősorban magamra gondoltam csak. Mert a hetvenedik esztendő holdudvarában egyre gyakrabban éreztem úgy, ,,mintha már pénteken vasárnap, sőt szerdán az lenne. Bizony."" S hogy mit tehetek, tehetek-e valamit, ha a test jelzéseiből (kudarcaiból, ,,hetvenkedéseiből"") azt olvasom ki, hogy ,,ott se vagy még, itt se vagy már"", ,,valaki más"" meg (a lélek?, a szellem?) úgy viselkedik bennem, mintha én húznám a vonatot. Mondjam azt, hogy ezt követően, miközben egyik kezemmel a vészféket keresgéltem, a másikkal a tizenkét sorosokat írtam? S egyszer csak hetvenöten lettek?Pillanatkák, így hívom őket.

• Language: Magyar
• Publisher: Magvető
• Release date: Nov 28, 2013
• ISBN: 9789631428773

Book preview

Bertók László

PÉNTEKEN

VASÁRNAP

Versek

---

Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi KFT.

© Bertók László, 2010

Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi KFT.

Honlap: www.magveto.hu

E-mail: [e-mail]

ISBN 978-963-14-2877-3

Dróttal, spárgával, rafiával

Két szikla között annyi csak

Két szikla között annyi csak,

hogy szemben meglátod magad,

s hegyen-völgyön át oda mégy,

hiába nő a szakadék.

Két magad között annyi csak,

hogy ez is, az is távolabb,

és akárminek álmodod,

mire odaérsz, nincsen ott.

Két vége között annyi csak,

hogy ez kizár, az nem fogad,

s mert porrá lesznek nélküled,

nyomodat bottal ütheted.

(2002. szeptember)

Mintha már pénteken vasárnap

Mintha már pénteken vasárnap.

Sőt szerdán az lenne. Bizony.

Vagy akármikor. Melyik állat

harapjon meg, ha akarom?

Mintha az ablakban repülnél.

Bent is vagy, kint is vagy. Sehol.

Mindenütt magadban, halálmély

égő toronyban utazol.

Mintha a szilárd pont pokolban

vetetted volna meg – haha! –

lábadat, s kimozdult, de hol van?

Hova száll a világ, koma?

(2002. szeptember)

Reggel még olyan hosszú a nap

Reggel még olyan hosszú a nap,

akkor is nyúlik, ha elszakad.

Fogod a végét, megengeded,

akármit játszol, jár a kezed.

Délben már olyan magas az ég,

berogyna, ha nem feszítenéd.

Lyuggatod, fested, fosztogatod,

azt képzeled, hogy azért van ott.

Este, ha marad este, rövid.

Állsz a fal előtt, nézed, hogy így?

Nélküled minden? Semmi? Szavak?

Megcsíped magad… Nem is te vagy?

(2002. október)

Az újakat nem jegyzi meg

Az újakat nem