Cic és Nyufi újabb kergeségei

By Gábor Tóth-Horváth

The new adventures of Cic and its friends in a magic, fantastic, world
We will learn to know it and the Nature through its eyes

• Language: Magyar
• Publisher: ZG Kiadó
• Release date: Feb 13, 2017
• ISBN: 9781370450022

Book preview

Tóth-Horváth Gábor

2016

Cic és Nyufi újabb kergeségei

The new adventures of Cic and Nyufi -

2016

--------

Dávidnak

--------

Első fejezet

amelyben Nyufi nem akar lufi lenni,

és a konyha is romokban hever

– Sziasztok! – ugrott Cic, a tündér a tisztásra. – Eljöttem látogatóba!

– Szia Cic! – köszönt vissza egy cseppet sem vidám Nyufi.

Süntündér, Veréb és Nyufi a sziklaasztal körül ültek, mint egy rettenetesen fontos és nagy hatású tárgyalás résztvevői.

– Jó hogy jössz! – biccentett Süntündér, a soknevű és most eléggé gondterhelt. – Pelus eltűnt! Pele már egy napja keresi. Most osztjuk fel az erdőt, ki hol keresse.

– Dehogy tűnt el! Ott alszik fent a szarkafészekben! – mutatott az ágak közé Cic.

– Ezt meg hogy csináltad? – meredt rá Nyufi elképedve.

– Tudod a cicák hallása nagyon jó. Hallom ahogy szuszog!

– Veréb! Keresed meg Pelét, hogy megvan Pelus! – mondta Süntündér, aki Anna is.

– Repülök!

És úgy is tett.

– Olyan nagyon jó, hogy jöttél! Már aggódtunk Pelus miatt! – simogatta meg Süntündér Cic buksiját.

Nem sokat változott a tisztás, mióta itt járt. Több lett a lassan lehullani készülő falevél, és talán a nap is álmosabban sütött a megszokottnál. A füvek is mintha szárazabban bólogattak volna a tisztás szélén.

Süntündér semmit se változott. Ugyanaz a mosolygós és jóságos anyóka volt, akire emlékezett Cic. A zsebeiből még mindig gyógyfüvek kandikáltak ki, és a szemüvege is maszatos volt. De biztos, hogy ha leanyókázzák, akkor kikéri magának.

Nyufi viszont kicsit vaskosabbnak látszott. Nem is kicsit. Cic nem tudta eldönteni, ez megint valami bundasűrítő próbálkozás eredménye vagy csak a falánkságé. Meg is kérdezte:

– Te Nyufi, te hízol?

– Jaj , ne mond, hogy ennyire látszik!

– De, lassan nem is Nyufi leszel, hanem lufi! – csipkelődött Cic.

– Ez igazán nem volt szép tőled! – intette le Süntündér, aki Anna is. – Felszedett egy kicsit magára, de igazán nem tehet róla.

– Dehogynem! Ha olyan falánk, és te olyan finomakat sütsz, akkor igenis tehet.

– Miért beszéltek úgy rólam, mintha itt se lennék? Itt vagyok, és igen, tudom, hogy kicsit kikerekedtem, de igazán nem annyira, hogy emiatt gúnyolódni kellene, és fogyókúrázok már egy napja. Igaz Süntündér? És már szerintem már látszik is, hogy fogytam. – dőlt Nyufiból a szó.

– Még nem látszik, de fog! – csitította Süntündér.

– Segítsek neked? Mondjuk nekem nem kell fogynom, de szívesen kocogok veled, ha gondolod. – hangzott a nagylelkű felajánlás Cictől, pedig köztudott, hogy a cicák utálnak feleslegesen kocogni.

– Megtennéd? Egyedül tudod elég unalmas.

– Hát persze! Kitaláljuk, hogy merre, meg mennyit és akkor kergetőzünk.

– Mármint te kergetsz engem? – meredt rá Nyufi.

– Te is kergethetsz engem! Úgysem érsz utol! – mondta Cic nagyon vigyorgós hangon. Sajnos Nyufi is hallotta a bujkáló nevetést és megint elkeseredett szóáradatban tört ki.

– Olyan izé vagy Cic! Megint nevetsz, de tehetek én róla, hogy Süntündér annyira finom sütiket készít, meg egész nyáron minden tele volt édes gyümölcsökkel, meg répával …

– Azoktól ugyan nem hízol.– szakította félbe Süntündéranna.

– De a sütiktől igen! És mindig csak kínálgatod és muszáj megenni, mert hanem akkor megsértődsz, és …

– Annyira azért nem is kellett tukmálnom rád a sütijeimet! Elég volt kiszagolnod, hogy valami készül és már itt toporogtál! – mondta Süntündéranna kicsit morcosan. – Még hogy miattam híztál...még ilyet!

– Jaj, ne haragudj! – kérte Süntündérannát Nyufi.

– Ti meg miről beszélgettek? – hangzott fel az ágak sűrűjéből Pele hangja,

és egy szemvillanással később ő maga is látható lett. – Hol van az a lüke öcsikém?

– A szarkafészekben szunyál. És Nyufi fogyókúrájáról beszélgettünk. – világosította fel Cic. – Kicsit vaskoskás lett.

Nyufi óvatosan kezdett egy bokorba befarolni, mert elege lett a kíváncsi pillantásokból. Nem öröm, Lufinyufinak lenni, de hogy még bámulják is, az már tényleg mindennek a teteje. Meg is jegyezte.

– Nem inkább Pelussal kellene foglalkoznotok?

– Már megvan! Addig se csinál semmi galibát, amíg alszik. – mondta Pele.

– De mintha tényleg kissé kerekebb lennél a szokásosnál. – fűzte hozzá.

– Nem látod milyen szomorú így is! – vette védelmébe Veréb az egyre jobban elpiruló Nyufit, aki oda is súgta neki:

– Köszi! Legalább te nem piszkálsz!

Veréb legyintett.

– És mi lenne, ha jönnél velünk esténkét? Mi annyit ehetünk, amennyit csak bírunk, mert az ágak között letornázzuk. – javasolta Pele.

– Nyufi nem tud fára mászni, meg ágakon ugrándozni.

– Ja, tényleg! Akkor mi fent, ő meg lent.

– Micsinálok én lent, és ti fent? – rémüldözött Nyufi.

– Mi fent futkározunk, te meg lent követsz minket. – próbálta megértetni a tervét Pelus.

– És ti fent kinevettek, miközben én lent trappolok?

– Nem nevetünk ki. Én biztosan nem. Pelus...

– Pelus meg biztosan igen! – morogta Nyufi.

– Na ide figyelj, te Nyufi! Ne morogj! Mindenki szeret téged és azon vagyunk, hogy segítsünk! – torkolta le Cic.

– Csitt mindenkinek! – szólt közbe Süntündéranna. – Ne fecsegjetek. Menetek kergetőzni ! Addig én...ööö – akadt el.

– Fogadjunk, hogy azt akartad mondani, hogy sütsz valami finomat! – vigyorgott Cic.

– Igen, de szó se lehet róla. Inkább valami egészségeset csinálok. Na sipirc! Estig ne is kerüljetek elő! – zavarta el őket.

Nyufi, Cic, Veréb és Pelus egymásra néztek.

– Kapjatok el! – kiáltotta Cic, és nekiiramodott.

– De csak így? Szaladgálni cél nélkül? – mondta Nyufi.

– Nem cél nélkül! Az a cél, hogy újra a régi Nyufi legyél. És akkor megint tömheted magadba a sütiket. – csipogta Veréb és Cic után repült.

Nyufi kissé eltöprengett a hallottakon. A jövendő eszegetések, lakmározások és faldosások ígérete fellelkesítette és utánuk eredt.

Pele és Pelus már jó messze jártak. Nyufi szedte a lábait, ahogy csak bírta. Látta felvillanni Cic fehér zoknijait, hallotta az ágakon motoszkáló Peléket. Lelkesen, de kissé szuszogva követte