Hoopdriver úr kalandja

By H. G. Wells

Tipikus angol történet, mely egy boltossegéd vakációjának történetét meséli el. A törtnet banális, megejtő, mégis, Wells képes végig fenntartani a feszültséget, mely egy olyannyira egyszerű helyzetben, mint a boltossegéd nyári biciklitúrájának eseményei, egyáltalán fenntartható. S ahogy a kerékpárok és a történet szalad, megkedveljük Hoopdriver (micsoda beszédes név! - Hoopdriver - Hopedriver: esélyt, reményt hajtó) "urat", s szurkolunk neki, s a legvégén derül csak ki: méltán szurkoltunk, s hajtottunk végig a történeten, vagy fricskát ad csak nevetve az író. A remek kis történetet Mikes Lajos fordította.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Oct 5, 2018
• ISBN: 9789634744306

H. G. Wells

H.G. Wells is considered by many to be the father of science fiction. He was the author of numerous classics such as The Invisible Man, The Time Machine, The Island of Dr. Moreau, The War of the Worlds, and many more. 

Book preview

H. G. Wells

HOOPDRIVER ÚR KALANDJA

fordította:

Mikes Lajos

BUDAÖRS, 2018

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-474-430-6 EPUB

ISBN 978-963-474-431-3 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2018

a mű eredeti címe:

The Wheels of Chance

első kiadás: 1896

a borító az első angol kiadáshoz készített illusztráció

részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

A történet főhőse

I.

Ha 1895. augusztus 14-én (föltéve, hogy a gyöngédebb nemhez tartozol, amely tesz ilyesmit) beléptél volna az Antrobus és Társa (ez a társ mellesleg mondva, teljesen koholt) putneyi rőfös-kereskedésébe, ebbe a valóban nagyszerű üzletbe, s ott jobbra fordulsz, ahol a gyolcs és gyapjúszövet végekben tornyosul a korlátig, amelyről kék és rózsaszínű csíkos kartonminták lógnak alá: akkor abban a szerencsében részesültél volna, hogy ennek a most induló történetnek a főhőse szolgál ki.

Bókolva, hajlongva eléd siet; rengeteg kézelőbe bujtatott, erős csuklójú kezét előre nyújtja a pudli fölött s hegyes állát előretolva, az öröm legcsekélyebb jele nélkül örvend a szerencsének, megkérdezve, mivel szolgálhat.

Bizonyos körülmények között, ha például kalapról, gyermekruháról, kesztyűről, selyemről, zsinórról vagy függönyről van szó, udvariasan meghajlik, közönyösen, félkörbe lendülvén, felszólít, hogy »erre tessék« és ezzel végez is veled. De más kedvezőbb körülmények között - damaszt, csíkos karton, barket, vászon, kalikó, stb. - a szíves vendéglátás jeléül áthajolva a pudlin, gépiesen visszaránt egy széket, megkínál vele s azután, gyorsan bontogatva, eléd rakja kincseit, hogy gyönyörködjél bennük.

E kedvezőbb körülmények között - ha ugyan hajlandó vagy a megfigyelésre s nem vagy túlságosan érzéketlen háziasszony - nyugodtan szemügyre vehetted volna történetünk főhősét.

Egyebet azonban nem igen vettél volna észre rajta, mint azt, hogy alig érdemes arra, hogy észrevedd. Rendes, üzleti fekete kabát volt rajta, fekete nyakkendő és csíkos, szürke nadrág, amely beleveszett a pudli aljának rejtelmes homályába. Piszkos-szőke hajú, szürke szemű, sápadt legény volt; hegyes, határozatlan jellegű orra alatt ritkásan pelyhedzett a bajsza. Keskeny, de nem csúnya arca volt. Kabátja szárnyát egy csomó gombostű díszítette.

Megjegyzései - észrevetted volna - merőben klisészerűek voltak, az alkalommal szervesen össze nem függő, de időtlen idők óta kijegecesedett képletek, amelyeket évek során megtanult kívülről. »Ez, nagysád, nagyon olcsó.« - »Kitűnő mintával szolgálhatok. Rőfje négy shilling három penny.« - »Oh, kérem, jobbat is mutathatok.« - »Nem baj, kérem, nagysád. Méltóztassék csak.«

Rendszerint ez volt beszédének a vázlata; a fölületes megfigyelőnek ekképpen mutatkozott be. Forgolódott a pudli mögött, szépen összehajtotta, amit már megmutatott, félrerakva a kiválasztott árut, elővett egy kis könyvet, kiállított a rőfösök rendes, cifra írásával egy kis számlát s így kiáltott: »Pénztár!«

Erre megjelent az alacsony, kevély ellenőr, végigfutott a számlán s közbe-közbe lehajolva, hogy hajzata választékát láthasd, ráfirkantotta az okmányokra még cifrább betűkkel nevét, megkérdezve, egyebed nem volt-e. Azután föltételezve, hogy készpénzzel fizetsz, ott állt melletted, míg történetünk főhőse meg nem jelent újra a visszajáró aprópénzzel. Majd még egy pillantást vetve rád, a büszke kis ellenőr kitessékelt, elárasztva az udvariasság minden jelével. S ezzel véget is ért volna az egész találkozás.

De a komoly irodalom, amely egészen más, mint az adomázás, nem érheti be a pusztán felületes szemlélettel. Az irodalom leleplezés. A modern irodalom az illemmel nem törődő leleplezés: a komoly írónak szent kötelessége elmondani azt, amit te nem láthattál - elmondani még akkor is, ha elpirulsz bele.

S amit - e fiatal embert szemügyre véve - te nem láthattál, s ami ennek az egész történetnek legfontosabb része, amit el kell mondani okvetlenül, ha azt akarom, hogy könyvem megíródjék, az - mondjuk ki bátran ! - e fiatal ember lábának különös állapota.

Fogjunk hozzá munkánkhoz nyugodtan, de határozottan. Legyünk egy kissé tudományosak, ne szégyelljük a lelkiismeretes realista rideg, csaknem professzori hangját. Tekintsük e fiatal ember lábát puszta diagramnak s jelöljük meg rajta az érdekes pontokat az előadó tanár szenvedélytelen pontosságával.

E fiatal ember jobb bokájának belső felületén hölgyeim és uraim, zúzódást és daganatot észlelhetünk, szintúgy balbokája belső felületén is; külső felületén nagy, sárgás zúzódás látható. Bal lába szárán két zúzódás van, az egyik ólomszínű, sárga, itt-ott pirosba olvadó, a másik, nyilvánvalóan sokkal újabb keletű, foltos vörös - duzzadt, veszedelmes jellegű. Ha ballábán csavarmenetben fölfelé tartunk, a lábikra felső felületén természetellenes vörösséget és keménységet észlelhetünk; s a térd fölött a belső oldalon rendkívül terjedelmes zúzott felületre bukkanunk, amely tele van sűrűn pontozott folttal. Jobb lába a térdhajlásban és a térd körül mindenütt csodálatos módon össze-vissza van zúzva, különösen a térd belső felületén.

A részletekben ennyire haladhatunk. Nekitüzesedve e fölfedezéseken, valamely kutató szellem talán még tovább is folytathatná a nyomozást - vizsgálván a zúzódásokat történetünk főhősének vállán, könyökén, sőt ujjainak ízületein is. Való-, bán rendkívül sok helyen össze-vissza volt törve és zúzva. De a realisztikus leírásból is csak úgy., mint a lakomából, megárt a sok és mi megállapítottunk már annyit, amennyire szükségünk van. Az irodalomban is tudnunk kell, hogy hol álljunk meg.

A szíves olvasó ezek után kíváncsian kérdezheti, vajon ez a tiszteletreméltó ifjú rőfössegéö mi módon juttatta lábait s általában egész testét ilyen rettenetes állapotba? Az ember azt képzelhetné, hogy talán beleült alsó végtagjaival valami bonyolult gépezetbe, egy cséplőgépbe, vagy talán valami más szénavágó szörnyetegbe.

De Sherlock Holmes nem gondolna egy pillanatig sem ilyesmire. Azonnal megállapítaná, hogy a balláb belső felületén észlelhető zúzódások, összevetve a többi zúzódással és daganattal, félreérthetetlenül arra vallanak, hogy a fiatalember kezdő kerékpáros, aki heveskedve szokott a nyeregbe ugrani s hogy a jobb térd roncsolt állapota ékesen szóló bizonysága a kezdő kerékpáros elhamarkodott, gyakorta ok nélkül való és állandóan rosszul sikerült leszállásának. A lábszár nagy zúzódása leginkább jellemzi a kezdőt, mert a váratlan felfordulás mulatságában része van mindenkinek, mikor kerékpározni tanul. Mindenáron könnyedén szeretné mozgatni a gépét, s egy-szerre csak - ott nyomkodhatja a földön a lába szárát. De így válik mesterré az ember! Két zúzódás ezen az egy helyen annak a jele, hogy ez a fiatalember nem nagyon tanulékony. De ez érthető, mert járatlan az izomgyakorlatokban. A kezén levő hólyagok arra vallanak, hogy bizonytalan mozgása közben görcsösen szorítja a kormányrudat.

És így tovább, míg végül csakhamar azt fejtegetné Sherlock, a jelentéktelenebb sérülések alapján, hogy a fiatalember gépe régi divatú villásgép, nem dülényszerkezet, ágyazott keréksínnel, a hátsó kereke meglehetősen kopott s az egész gép roppant súlyos, körülbelül 34 fontos alkotmány,

Ezzel teljes a leleplezés. íme, még egy rőfössegédben is megnyilatkozik a férfiasság heve, amint egész foglalkozása, az okosság minden tanácsa és eszközei gyarlósága ellenére keresi a megerőltetés egészséges gyönyöreit, a fájdalmat és a veszedelmet. S vizsgálva a ruhakereskedőt, meglátjuk rögtön a ruha alatt - a férfit! S amit kezdetben láttunk, mellesleg mondva, ugyanazt fogjuk látni történetünk végén is.

II.

De elég a leleplezésből. Történetünk, főhőse most a pudli mögül, mint komoly rőfössegédhez illik, hóna alatt a vásárolt áruval, hátra siet a raktárba, ahol a kiválasztott portékát a legidősebb szolgával gyorsan becsomagoltatja és lakásodra küldeti. Visszatérve innen a saját külön helyére, megfog egy szétbontott pamutszövetet s a hajlása két végét pontosan egymásra illesztve, kezdi összehajtani. Közel hozzá áll égy gyakornok, aki a rőfössegédi előkelő pályára készül, egy vörös hajú fickó, nagyon kurta, farknélküli kabátban, rendkívül magas gallérban és óvatosan hajtogat néhány kartonmintát. Huszonnyolc esztendős korában, ha megsegíti az Isten, belőle is valóságos rőfössegéd lesz, olyan, mint Hoopdriver úr. Fejük fölé különböző minták lógnak alá a rézkorlátról, hátuk mögött tele vannak az állványok fehér csomagokkal. Elnézve őket, azt hihetné az ember, hogy mind a ketten csak a szálak simaságával és a hajtogatások pontosságával törődnek. Pedig megvallva az igazat, egyikük sem gondol keze kötelességszerű gépies munkájára. A segéd arról a gyönyörteljes időpontról álmodozik, - csak négy órát kell még várnia rá, - mikor folytatja zúzódásai és daganatai történetének elmondását. A gyakornok még gyerekes gondolatokkal bíbelődik s képzelete minden erejével azon fárad miféle lovagias vállalkozást eszeljen ki szíve hölgyének tiszteletére, aki az emeleti varróműhely utolsóelőtti tanulólánya. Nagy kedve volna hadakozni az utcán forradalmárokkal, mert - akkor láthatná őt az ideál az ablakból.

De megjelenik a gőgös, kis ellenőr, kezében egy darab papírral s visszarántja az álmodozókat a rideg valóba. A gyakornok hirtelen rendkívüli tevékenységet kezd kifejteni. Az ellenőr szemügyre veszi a kezükben levő árukat.

- Hoopdriver, - szól aztán - hogy megy ez a g-x pamutvászon?

Hoopdriver épen diadalmaskodott képzeletében a kerékpárról való leugrás nehézségein. Föleszmél s így felel:

- Elég jól megy, uram. De a nagyobb kockás szövetek alig fogynak.

Az ellenőr megáll a pudli előtt.

- Van-e valami különös kívánsága a szabadságra vonatkozóan? - kérdezi.

Hoopdriver idegesen huzigálja ritkás bajuszát s azután így felel:

- Nincsen... csak azt kérem, ne tessék nagyon későre halasztani.

- Jó lesz a jövő héten?

Hoopdriver egyszerre komor elmélkedésbe merül, megszorítva a kezében levő pamutszövetdarab két végét. Arca elárulja lelke viaskodását. Vajon megtanulja-e egy hét alatt? Ez a kérdés. De ha nem fogadja el ezt az ajánlatot, akkor a jövő héten Briggs megy szabadságra, s ő várhat szeptemberig, amikor már gyakran kiszámíthatatlan az időjárás. Persze vérmes természetű ember. Minden rőfös- segédnek vérmes embernek kell lennie, különben nem dicsérheti meggyőződéssel áruinak szépségét, nem mondhatja a vevőnek meggyőződéssel, hogy árui különösen jól moshatók és nem fakulnak meg. Végre elszánja magát.

- Nagyon jó lesz, - szólt Hoopdriver, véget vetve a szünetnek.

A kocka el van vetve. Az ellenőr följegyzi, s azután átmegy a ruharaktárba Briggshez, aki a rőföskereskedés alkalmazottainak szigorú ranglétráján legközelebb áll Hoopdriverhez.

Hoopdriver pedig, gépiesen hol pamutszövetét egyengeti, hol eltűnődik, nyelvét odvas bölcsességfoga üregébe dugva.

III.

Este vacsora közben mindenki a szabadságról beszél. Pritchard Skótországot emlegeti, Isaacs kisasszony Bettwsy-Coedért rajong, Judson Norfolk iránt érdeklődik különösen.

- Én? - szól Hoopdriver, mikor rákerül a sor. - Én természetesen kirándulok kerékpáron.

- Hát sohase unja már meg azt a rettenetes masinát? - kérdezi Howe kisasszony aki a ruhaosztály tagja.

- Nem bizony, - feleli Hoopdriver oly nyugodtan, ahogy csak telik tőle. néhány szál bajuszát ráncigálva?

- Nos, Hoopdriver űr, akkor hát szép idő; kívánok a kiránduláshoz, - szól Howe kisasszony - és óvakodjék a pocsolyáktól.

- S nehogy itthon felejtse az árnyikát! - szólt a magas galléros gyakornok, aki egyszer tanúja volt a Putney Hill tetején egy kerékpárgyakorlatnak.

- Maga fogja becsomagolni, - szólt Hoopdriver, fenyegető, kemény pillantást vetve a gyakornokra s azután sötét megvetéssel hozzátette még:

- Zsiráfnyakú!

- Most már elég biztosan ülök a nyeregben, - szólt Hoopdriver Howe kisasszony felé fordulva.

Más alkalommal talán tovább bosszankodott volna Hoopdriver a gyakornok gúnyos erőlködésén; de most annyira elfoglalta lelkét a tervezett kirándulás, hogy méltósága nem ért rá túlságosan érzékenykedni. Hamar fölkelt az asztal mellől vacsora után, hogy idejében befejezhesse kétségbeesett próbafutását fölfelé a rochamptoni országúton, mielőtt zárni kell. Mikor eloltották a gázt éjszakára, Hoopdriver ott ült ágya szélén, árnyikával kenegetve térdét - egy újabb, meglehetős nagy felületen - s tanulmányozva a déli angol partmellék úti térképét. Briggs a ruharaktárból, aki lakótársa volt, felült ágyában s pipázni próbált a sötétben. Briggs soha életében nem ült még kerékpáron; de érezte, hogy Hoopdriver gyámoltalan kerékpáros, és bőségesen osztogatta neki a jó tanácsot, amint éppen eszébe ötlött.

- Olajozd meg jól