Kelet fia

By F. Marion Crawford

Az 1880-as években Indiában, a festői szépségű hegyvidéki pihenőhelyen, Simlában induló történet édes-bús, keleti fűszerekkel ízesített szerelmi történet. A könyv tulajdonképpen egy nagy utazás a nagybetűs Keleten, mely a Himalája lankáin elterülő Simlából indul és oda tér vissza. Néhol misztikus, néhol földszagú történet, amelyben Kelet fia lángra lobban Nyugat lánya, a szépséges Miss Westonhaugh iránt. Ahogy szárba szökken a szerelem, barangolunk Indiában, a Terai vadban gazdag területein tigrisvadászaton, majd a hegyek közt. S a dús Kelet elveszi a Nyugat törékeny leányát, s kéz-a-kézben elenyésznek térben és időben...

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Jun 1, 2018
• ISBN: 9789634742920

F. Marion Crawford

F. Marion Crawford was an American writer noted for his many novels, especially those set in Italy, and for his classic, weird, and fantastic stories.

Book preview

F. Marion Crawford

KELET FIA

fordította:

ismeretlen

BUDAÖRS, 2018

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-474-292-0 EPUB

ISBN 978-963-474-293-7 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2018

a mű eredeti címe:

Mr. Isaacs: A Tale of Modern India

első kiadás: 1882

a borító Marianne North (1830 - 1890) From Nahl Dehra near Simla

című festménye részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

I. fejezet

1879 szeptemberében Simlában időztem, a Himalája lejtőjén. Akkoriban, mikor Sir Louis Cavagnarit Kabulban meggyilkolták. Egy angol-indiai újság érdekei szólítottak oda, amelynek szerkesztője voltam. Európa és Amerika bővelkedik olyas helyekben, ahol a kiválasztottak betegségeiket gyógyíthatják. Gastein, Ems, Wiesbaden, Aix-la-Chapelle, Karlsbad hemzsegnek a gyógyulást keresőktől. Az amerikai Saratoga, a Michigan-i kénes források, Arkansas forró vasforrásai világhírűek. De Indiában, bárminő bajra keressék is az írt, csak egyetlen gyógyhely kínálkozik? Simla.¹

Idevándorolnak nyáron át a magas kormány tagjai, - az alkirály egész kíséretével, a tanácsosok, és valamennyi függelékeik. Beteg májukkal vagy tüdejükkel együtt, feleségeiket és leányaikat is elhozzák. Szemfüles riporterek itt settenkednek, abban a biztos reményben, hogy a kormány zárt ajkú főhivatalnokai e nyájas üdülőhelyen beszédesebbé válnak. Tarka, színes tömeg, a világ minden tájából. Nem hiányzik a dúsgazdag amerikai turista, a berlini botanikus, Angolhon időleges peerje. Mindenki lovagol, ez a legkedveltebb sport. Nő, férfi és gyermek, valamennyi lóháton ügeti be a vidéket. Csak egyetlen kocsiút húzódik végig, amelyet főként az alkirály kényelmére létesítettek. A megfigyelés, - intelligens amerikai létemre, - mindig kedvenc foglalkozásaim közé tartozott. Itt valóban bő aratás kínálkozott a szemnek. Ezúttal is a verandán ülve, tekintetemet e festőien tarka képen legeltettem, az ebéd idejét várva. A gong felcsendülésére a hosszú sorral együtt én is bevonultam a hotel hatalmas ebédlőtermébe és elfoglaltam helyemet. Az asztal baloldalának legvégső helyét jelölték ki számomra. A szemközti szék még üres volt, bár a szék mögött két fehérarany turbános, kitűnően fegyelmezett hindu szolga állt, összefont karokkal, láthatóan uruk megjelenését várva. Nem kellett sokáig várniuk.

Talán még soha életemben ennyire meg nem lepett egy embertársam megjelenése. Elfoglalta szemközti helyét, s ugyané pillanatban egyik szolgája, vagyis, ahogy ott nevezik, egyik Khitmatgars tovat tovatűnt s mesés értékű, csiszolt antik velencei pohárral és kancsóval tért vissza. A poharat megtöltötte friss, hideg vízzel és szertartásosan ura elébe helyezte. Indiában egy vízivó már maga tünemény, de egy vizivó, aki a vizet ilyen művészettel issza, már valóságos csoda. Elég ok volt arra, hogy behatóan megfigyeljem. Meglepően keveset evett s önkéntelenül összehasonlítottam a többi vendéggel, akik viszont vetélkedtek abban, hogy ki fogyasztja a legtöbb ürüszeletet és ki hajtja le sűrűbben a szódával kevert szeszes italokat.

Külseje után ítélve olasznak véltem s csak arra vártam, hogy megszólaljon és megbizonyodhassam ítéletem helyes voltáról. Szolgájához hindusztán nyelven szólt s kiejtése menten elárulta, hogy semmiképpen sem lehet éjszak szülötte.

Mielőtt tovább haladnánk, hadd kíséreljem meg ecsetelni Mr. Isaacsot. Ez első látás után ezt bajosan tudtam volna megcselekedni, de az alább következendő események folyamán a sors, a véletlen, annyiszor vezetett útjába, oly bőséges alkalmat nyújtott az alapos megfigyelésre, hogy minden vonása, jellemének és szokásainak legcsekélyebb különösségei is a legélesebben vésődtek emlékezetembe.

Isaacs a középtermetnél kissé magasabb alkatú volt. Minden mozdulatát könnyed kecsesség jellemezte, a legtökéletesebb harmónia, az izomerő teljesen arányos elosztása. Ez az erő nem volt túláradó, de udvariasan mindig szolgálatra és tettre kész. S e kecses, gyorsmozdulatú alakon a legnemesebb fej pihent, a legnemesebb agyvelővel. Hosszúkás, tojásdad, olajbarna arca keleti típusra vallott. Szépen ívelt szemöldökei a alatt könnyedén hajlott sasorrának kitágult cimpái bátorságról regéltek. Mindig mosolygó, de sohasem nevető ajkai nem voltak keskenyek, mint a keletieknél nagyobbára szokásos, inkább görögösen teltek, minden megvonaglásukban tökéletes összhangban ez arc kitűnően uralt és szabályozott vonásaival.

Legelbűvölőbb a szeme volt, amely mellett minden egyéb szépsége elenyészett. Csodálatos szemek voltak! Francia- országban láttam egy ízben egy csodás ékszert. Hat legnemesebb drágakő alkotta csillagot. Valamennyi kő másként csiszolva, s összhangzatosan a legkáprázatosabb csillogást nyújtva az ékszer legkisebb mozdulására. Csak e csodaékszerhez hasonlíthatom barátom szemeit. Nagyok voltak és sötétek. Félig lehunyva mandulavágásúak. De ha hosszúságában vagy meglepetésében tágra nyitotta őket, egy sas szemének élességével villantak fel. Mélyükben ott ragyogott az élet mélysége, évszázadokra visszanyúló perzsa mágusok minden bűvereje. Istenadottan sugároztak, bor nedűje nem emelte csillogásukat.

Igen, igen... Ezek a szemek... egész vérmérséklete... csak olasz lehetett! Amerikai honpolgár létem dacára magam is olasz születésű voltam s így anyanyelvemen szólítottam meg, abban a biztos hitben, hogy hasonló nyelven nyerem a válaszát. Zavart meglepetésemre modern görög nyelven felelt e két szóval:

- Nem értem!

- Bocsásson meg, - szóltam ekkor már angolul, - azt hittem, hogy anyanyelvemen üdvözölhetem. Beszél angolul?

A legtisztább, legtökéletesebb angol nyelven felelt. Későbbi társalgásunk folyamán nemcsak szellemesnek és mulatságosnak, de alaposan műveltnek és olvasottnak bizonyult. Egy indiai ebéd hosszú folyamatú. Elég időnk volt a jég megtörésére s mire az ebéd végére értünk, természetesnek találtam ajánlatát, hogy a feketét az ő lakosztályában fogyasszuk el. Ebéd után csak néhány pillanatra váltunk el. Ezalatt én megtudakoltam a hotel igazgatójától érdekes uj barátom nevét. Mr. Isaacs! Aztán a tekervényes folyosókon és a verandákon keresztülhaladva, megkerestem a lakosztályát. Pipahordozóm utánam baktatott.

A nargylé élvezését az angol társaság már régen kiszorította Indiából. Helyét elfoglalták a havannai szivarok és egyiptomi cigaretták. Én azonban, mint Keletnek régi lelkes híve.

Keleten időztemkor mindig hódoltam e régi szokásnak és előszeretettel szívtam a nargylé illatos füstjét. Ezért hozattam le szolgámmal Kelet e tipikus füstölőeszközét s egyben elrendeltem, hogy mialatt én behatolok vendéglátómhoz, készítse elő számomra. Mert ez eléggé bonyolult művelet volt.

Mikor a küszöböt átléptem, pillanatra elállt a szavam. Mintha Aladdin csodalámpájának bűverejével az Ezeregyéjszaka csodái tárultak volna elibém. Egy láthatatlan fény halvány, kékes világítást árasztott a szoba káprázatos tárgyaira. A falak, a mennyezet, aranyszínben csillogtak, ékkövek szikrázásában. A régi damaszkuszi fegyverek tömegének markolatain villogtak e drágakövek. A négy láb magas bagdadi és herati nargylék is nemes kövekkel voltak ékesítve. Topázból és jáspisból metszett serlegek sorakoztak a bálványok szobrai köré, illatos olajjal töltött régi keleti lámpák függtek szerte, nemesen kovácsolt láncaikon. A padlót dús, selymes szőnyegek fedték, a széles kereveten arannyal, ezüsttel hímzett vánkosok serege tömörült. Egy tipikus angol-indiai hotelben, egy küszöböt átlépve, hirtelen a csodák világába léptem. Nem csoda, ha meglepetésemben lábaim a földbe gyökereztek. Csak szemközt mosolygó házigazdám dallamosan csengő hangja térített eszemre:

- Úgy látom, meglepi e köznapi hotelben ravaszul elrejtett kis Eldorádóm! De jöjjön, menjünk ki a szabad ég alá. Az ön hoodah-ja már parázslik. S éppen úgy szikráznak a csillagok is.

Követtem a verandára, ahol a várakozó muzulmán alázatosan, földig hajolva nyújtotta át a nargylé szárát s elhelyezkedtem egyik kényelmes fonott karosszékben. Boldogan élveztem a csendet, a mézédes, illatos dohány mámorító füstjét. Olykor a csendet szentségnek érezzük és szentségtörésnek e drága csend megtörését. Hallgattunk mind a ketten. Hosszasan. Csak akkor riadtam fel, mikor a muzulmán a parázs felszítására odasiklott. Nesztelenül, alig hallhatóan lépett, de a némaság varázslatos igézetének mégis végét szakította.

S ekkor Mr. Isaacs hirtelen e szavakkal fordult hozzám:

- Ne haragudjon e kérdésért, de... miután nincs egy harmadik, aki a bemutatást eszközölné, mégis csak szeretném ösmerni a nevét?

- Griggs a nevem, - Paul Griggs.

Amerikai vagyok, bár Olaszországban születtem. Tudom, hogy az ön neve Isaacs. S be kell vallanom, e név kissé meglepett, ön nem lehet angol vagy amerikai születésű, sem pedig zsidó származású.

- Eltalálta. Nem vagyok yankee, sem zsidó, sőt rostbeaf-faló sem. Perzsa vagyok, tökéletesen, tiszta perzsa, Zoroastra egy degenerált leszármazottja. Bár vallás szerint a Próféta követője vagyok, akinek neve áldott legyen! Üzleti érdekből nevezem magam Isaacs-nak. Ez a kissé szemita hangzású név jól illik a foglalkozásomhoz. Az angolok sokkal könnyebben ejtik ki, mint való nevemet, amely eléggé hosszú: Abdul-Hafiz-ben-Isák.

- Miután foglalkozását érdemesnek Ítéli arra, hogy érdekében nevét is megváltoztassa, ne vegye zokon természetszerű kíváncsiságomat. Mivel foglalkozik? B káprázatos gazdagság, amelybe bepillantást nyertem, azt sejteti, hogy e foglalkozás felette jövedelmező.

- Igaz. Való foglalkozásom a gazdagság. Drágakövekkel és egyéb hasonló értékekkel kereskedem. Egy nap majd megmutatom önnek a gyémántjaimat. Érdemesek a megtekintésre.

Indiában nem szokatlan jelenség az ilyen ázsiai származású, drágakövekkel kereskedő egyén. Legtöbbje meggazdagodik ez üzleten. Meglepőbb volt a tiszta választékos angol beszéd, egyszerű, előkelő angol öltözködési módja, egész magatartása, amely oxfordi vagy etoni nevelést, sejtetett. A tökéletes civilizáció félre nem ismerhető bélyege, amely elárulta, hogy kora ifjúságát nem India ege alatt töltötte.

- ön gyermekkorát aligha tölthette itt, - szóltam megbocsátható kíváncsisággal, - bizton ifjúkorában került Indiába. Másként aligha beszélhetné az angolok egyetemi nyelvét.

- Jóval idősebb vagyok, semmint gondolná. Gyermekkoromat Perzsiában töltöttem, de tizenkét év óta lakom Indiát. Miután ez idő alatt legnagyobbrészt angolokkal társalogtam, könnyű szerrel elsajátítottam az angol nyelv minden csínját-bínját. Ez semmiképpen sem csodálatos Csak egy kis nyelvtehetség, semmi egyéb. Ha érdekli a történetem, elmondhatom.

A szolga felszította pipáinkat. Isaacs tovább beszélt:

- Igyekszem rövidre összefoglalni a mondanivalómat. Mi perzsák szeretjük a hosszú meséket hallgatni, de a hosszas beszéd nem éppen gyöngénk. Perzsiában születtem, perzsa szülőktől. Nevek említésével nem fogom fárasztani. Atyám jómódú kereskedő volt s az arab és perzsa irodalom avatott ismerője. Magam is szerettem a könyveket s e hajlandóságomat minden erővel támogatták. Tizenkét éves koromban rabszolgahajcsárok elraboltak szülőimtől és elcipeltek Törökországba. Nem ecsetelem kétségbeesésemet és könnyeim áradatát. Gyorsan utaztunk. Jó bánásmódban részesítettek, mert hiszen e martalócok jól tudják, hogy rossz bőrben hiába kínálnák vásárra árujukat. Tiszta, világos bőröm, írás- és énektudásom alapján magas árat reméltek értem a sztambuli rabszolgapiacon.

- Siheder fiuk elrablása és áruba bocsátása akkoriban nem volt szokatlan dolog. A gazdag pasák nagy árat fizettek értük. E rabfiúkra legtöbbször szomorú jövő vár. - Isaacs pillanatig elhallgatott. Három mély szippantás után pipája drágakövekkel kirakott szárával az égre mutatott:'

- Látja amott délen